Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám, kedd

NYINA (szovjet) Megható, lírai ez a szovjet film, melynek történetét az élet írta; Nyina Szosznyinyának és ifjú társainak históriája ugyan is valóban megtörtént. A fősze­replő gyerekek egy kis ukrán faluban, Malinovkában — ami­kor a fasiszta megszállás idején magasra csapott az ellenállás lángja — részt vesznek a fa­siszták elleni harcban: katona­vonatokat robbantanak, röpcé- dulákat ragasztanak, nyugtalan­ságot keltenek a megszállók kö­zött. Sokáig nem tudnak tenni ellenük semmit, mert nem is gyanítják, hogy a nemrég még iskolás Nyina, az orvos lánya és a többi gyerek állt az elfo­gott és kivégzett hazafiak hn- lyére. A fiatal komszomolisták kapcsolatot tartanak a partizá­nokkal. Munkájukban segít Nyi na apja is. A németek tizonban tudomást szereznek a csoportról és üldözőbe veszik. Rájuk gyújt­ják a házat, hogy menekülés közbsn elfogják őket. Nyina és az apja azonban nem adja meg magát, addig tüzelnek a néme­tekre, amíg rájuk ég a ház. Az Ifjú Gárda hősi életére, tra­gikus sorsára emlékeztető film hiteiét dokumentumok támaszt­ják alá. Alakszej Suacsko és Vltalij Konúralou rendező a film középpontjába Nyina alak­ját állítja, akit Irina Zavadszka- ja kelt életre. (A kedves és bá­tor Nyinát halála után a Szov­jetunió Hőse címmel tüntették ki.) Az alkotógárda arra töre­kedett, hogy érzelemgazdag em­lékei; állítson a tragikus sorsú fiatal harcosnak és társainak. A Nyina című szovjet film egyik jelenete CSAPDA A TÁBORNOKNAK (jugoszláv] A szarajevói Bosna vállalat­ban az utóbbi években számos háborús kalandfilm készült. Ezek egyike Miki Sztamenko- vics rendező munkája is, a Csapda a tábornoknak. A film a háború befejezése után még mindig garázdálkodó esetnyikek likvidálásáról és Drazsa Mihajlovics, valamint Ni­kola Kalabics elfogásáról szól. A rendező ragaszkodott a törté, nelmi tényekhez, de mindezt a szórakoztató filmek koncepció­jának megfelelően mutatja be. Az alkotás szinte a western és a kalandfilm valamiféle keve­réke, melyben a rendező bősé­gesen alkalmazta a szórakozta­tó műfajok legkülönbözőbb fo­gásait, megoldásait és fordula­tait. A film meglehetősen izgal­mas és érdekes, a téma már szinte önmagában biztosítja a közönségsikert. A főszerepben Bakim Fefimu színész mutatkozik be. A film­ben ismert színésszel is talál­kozhatunk, Rade Markoviccsal, aki több csehszlovák filmben is szerepelt. Dolgozók Filmfesztiválja 72 Ez évben is jó szórakozási le­hetőséget kínál a Dolgozók Film- fesztiválja, melynek ünnepélyes megnyitására — szovjet küldött­ség részvételével — Nitrán ke­rül sor. Június 15-én a zobori szabadtéri moziban megszólal­nak a harsonák, hogy a nyári filmszemle kezdetét jelezzék. Az ezt követő napokon Szlová­kia 11 városában (Bratislava, Banská Bystrica, Košice, Luče­nec, Martin, Nitra, Prešov, Tren čin, Magas-Tátra, Žiar nad Hro­nom, Žilina) rendezik meg a DFF ’72 nyári szakaszát. A se­regszemle Bratislavában június 16-án kezdődik, s a filmeket a Hviezda, a Praha, a Pohranič­ník és a Slovan filmszínházban vetítik. Tekintettel arra, hogy az ál­talános koncepcióban nem esz­közöltek módosítást, a nyári szakaszban jobbára tanulságos és szórakoztató filmeket tűznek műsorra. A filmszemle valóban nagy választékot kínál, hiszen a közönség 10 ország 16 játék filmje közül választhat. A se regszemle során bemutatják a Felszabadítás (szovjet), a Kato­natisztek (szovjet), a Zakar Bér kút (szovjet), a Csárdáskirály­nő (magyar), a Kék hétfő (len­gyel), az Osceola (NDK-beli), A hegyen zöld fenyő nő (jugo­szláv), az Angel és a hét ló (román), a Bullitt esete (ame­rikai), a Magobei visszatér (ja­pán), a Napraforgó (olasz), a Willie Boy (amerikai), A lopott csata (keletnémet—csehszlo­vák), a Leány seprőnyélen (cseh) című filmeket. (A feszti­válfilmeket a Vasárnapi Űj Szó június 13-i számában részletesen ismertetjük.) A ni fesztiválunkhoz hason­lón ez évben az NDK-ban is ~<g'’endezik a nyári filmszem­lét, melyet Karl-Marx-Stadtban nyitnak meg. A két ország közti megállapodás értelmében a se- i-egs*emle keretében bemutatják a Lopott csata című keletnémet —csehszlovák koprodukciós fil­met. Az ünnepi bemutatón a két ország filmküldöttsége is részt vesz. A szervező bizottság célja, hogy a fesztivált nagy nemzet­közi rendezvénnyé terebélyesít- se, s a jövőben több szocialista ország bevonásával és közre­működésével rendezzék meg a hagyományos szemlét, amely kultúrpolitika szempontból is rendkívül jelentős akció. A DFF ’72 keretében vetített filmeket ez évben is értékelik. Az egyes kerületek képviselői­ből álló 13 tagú bíráló bizott­ság a legnépszerűbb ás a leglá­togatottabb filmeket díjjal jutal­mazza. A rendezőség azt szeret­né, ha a látogatók száma meg­haladná a tavalyi másfél millió nézőszámot. Kétségkívül, hogy a Dolgozók Filmfesztiválja a kö­zönség körében nagy népszerű­ségnek örvend, a látogatottság évről évre tömegméreteket ölt; ezt igazolja az a tény is, hogy a seregszemlén — a DFF fenn­állása óta — ez évben üdvözlik majd a 25 milliomodik látoga­tót. —ym — 0 Hatodszor osztották ki Dortmundban a Nelly Sachs-dí- jat, amely a népek közötti ba­rátságot szolgáló irodalmat kí­vánja elősegíteni. Az idei díja­zott: Ilse Aichinger osztrák író­nő. O Oj Nagy Enciklopédián dolgozik Párizsban, Claude Du­bois vezetésével egy ezer tagú szerkesztőbizottság. A 60 köte­les munka 120 000 szövegolda­lát 10 000 fényképfelvétel, 4000 rajz és 700 térkép egészíti ki. AUTOMATIZÁLÁS AZ ÁLLATTARTÁSBAN Az állattartás, melynek során lényegében me­zőgazdasági növényi termékek (például here, ta­karmánygabona és savanyított silótakarmány ) ál­lati termékekké (pl. tej, hús és tojás) alakulnak át, nemzetközi viszonylatban csak akkor marad­hat versenyképes, ha rendszeresen ésszerűsítjük, azaz. ha a mezőgazdaságnak ebben a szektorá­ban is a korszerű tömegtermelési eljárások ke ríilnek alkalmazásra. Az ésszerű állattartás, az ún. intenzív állattartás legfontosabb követelmé­nyei a következők: egy állatfajtára való specia- lizálás, az állatállomány nagyfokú sűrűsége, cél­szerű állatanyag, optimális istálló-és állattartási formák, állandó minőségű koncentrált takarmány és a műveletek gépesítése, sőt automatizálása. A sertés-, marha, és baromfitartás műveletei­nek automatizálásánál az állatot csak egy bizo­nyos, a természet által meghatározott határig le­het a gépesített termelési folyamatba besorolni, így például az állattartás olyan mértékű automa­tizálása, amelynél nemcsak a termelési folya­mat megy önműködően végbe, hanem az állati terméknek (tojás, tej, hús) az ellenőrzése is ön- j működőén történik, és az állati terméket sza­bályozó berendezések befolyásolják — úgy, hogy pl. a tehenek csak 4 százalékos zsírtartalmú te­jet, vagy a tyúkok mindig azonos minőségű to­jásokat adnak — nem lehetséges. A takarmány odajuttatását, a takarmányozást, a termékelőállí­tást és a termékek feldolgozását, valamint a trá­gya eltávolítását azonban igen jól lehet gépesí­teni, és villamos vezérlőszervek (pl. időórák, vég álláskapcsolók és fotocellák) segítségével a tér. melés e szakasza automatizálható. Az állattartással kapcsolatos munka automati­zálásánál a különös sajátosság gyakran abban jelentkezik, hogy műszaki eszközökkel kell az állati szervezethez alkalmazkodni, vagy — ter­mészetes, vagy belénevelt — állati reakciókkal kell számolni. Néhány példa (önműködő itatók, fejőberendezés) igazolja, hogy ezeket a tipikusan agrotechnikai problémákat igen jól meg lehet ol­dani. Az állattartásban bizonyos környezeti feltéte­lek létrehozása tekintetében nagy jelentőségűek az automatikus működésű készülékek. Azok az alkotók, amelyek lényegében véve a környezetet alkotják, a következők: hőmérséklet, légnedves­ség, világítás, légmozgás és a levegő szennyezett­sége. Minthogy költségadta okokból a hőmérsék­let és a nedvességtartalom együttes szabályozá­sára szolgáló klimatizáló berendezések nem al­kalmazhatók, automatikus szellőzőrendszereket használnak, amelyeknek feladata: biztosítani, hogy az istállóban keletkező nedvesség és a le­vegőben levő szennyezőanyagok az elhasznált le­vegővel együtt kellő mértékben eltávolodjanak, és helyükre friss levegő kerüljön anélkül, hogy az állatok körül káros léghuzat keletkezne. A hidrosztátok a többnyire különböző méretű és gyakran lépcsősen kapcsolt szellőzőket a levegő meghatározott nedvességtartalmának elérésekor lekapcsolják. Termosztátok akadályozzák meg, hogy az istálló hőmérséklete — elsősorban té­len — egy meghatározott határérték alá száll­hasson. A baromfitartás, ami időközben már iparrá vált, az utóbbi évek folyamán műszaki viszonylatban is annyira kifejlődött, hogy sok fogyasztónak alig van fogalma arról, milyen készülékek és gépek segítségével történik a vágnivaló csirke vagy a tojás előállítása. Ezért ezekkel az auto­matikus berendezésekkel valamivel részletesebben foglalkozunk. Takarmányozó-berendezések —, amelyeket időóra vezényel — szállítják a zúzott takarmányt nagy távolságokra, úgyhogy a sűrűn betelepített baromfinevelőben bárhol tartózkodó állatok kellő mértékben elláthatók takarmánnyal. A vízvezeték-hálózatra csatlakoztatott automati­kus itatók látják el az állatokat állandóan friss, vízzel. Trágyakihordó berendezések távolítják el rendszeres időközönként a szemetet. Tojásgyűj­tő szalagok önműködően szállítják a tojásokat valamilyen gyűjtőhelyre, ahonnan azután a tojá­sok félautomatikus vagy automatikus állomások­ra (pl. átvilágítóasztal, válogatógép és csomago­lóberendezés) kerülnek. A kifejlődött, vágnivaló csirkék a vágó- és csomagolóállomáson — futó­szalagszerűen — különféle félautomata és automata működésű készülékeken haladnak át: a villamos kábítón, a levágó állomáson, a kivéreztelön, a forrázón, a kopasztón stb. A disznóhizlalással kapcsolatos munkák auto­matizálásánál a takarmányozás terén kell a leg­nehezebb problémákat megoldani. Amennyiben a takarmányelőkészítés saját üzemben történik, és nem kész takarmánykeverékek kerülnek felhasz­nálásra, akkor célszerű, ha a gépesített takarmá­nyozást egy olyan folyamat láncszemének te­kintjük, amely a takarmány raktározásánál kez­dődik és az etetővályúban végződik. Míg a ba­romfi takarmányozásánál a törekvés az, hogy a takarmányozó berendezés segítségével minél több takarmányt juttassunk az állatokba, a disznóhiz­lalásra szolgáló takarmányozó berendezéssel a takarmányt adagolni kell, vagyis megfelelő ada­gokra osztva kell az etetővályúba juttatni, hogy ezáltal (pl. hússertés tenyésztésénél) az állaton a nemkívánatos zsírlerakódás elkerülhető legyen. Ezenkívül a disznóól számára szolgáló zúzott ta­karmányt adagoló berendezés kifejlesztésénél fi­gyelembe kell venni azt, hogy a fiatal állatok fehérjedúsabb vegyestakarmányt kapjanak, mint azok a sertések, amelyek a hizlalás utolsó fázi­sában vannak. Hogy ez a meglehetősen bonyo­lult takarmányozási művelet, amelynél két külön­féle takarmánykeveréket kell az állatokhoz jut­tatni, emberi munka nélkül automatikusan foly­hat le, azt megvalósított példák bizonyítják. A szarvasmarha takarmányozásának gépesítésé­vel kapcsolatban az a különös nehézség, hogy az igen nagy terjedelmű szálastakarmányt, amely­nek nincsenek az ömlesztett takarmányhoz ha­sonló tulajdonságai és különféle alakban zöld- takarmányként (savanyított silótakarmányként és szénaként) kerül az állatok elé, egy tárolótar­tályból ki kell venni, és az etetővályúban az ál­latok elé kell teríteni. Ezeknek a műveleteknek az automatizálása pillanatnyilag csak úgy lehet­séges, ha az anyag aprított alakban kerül szállí­tásra és szétosztásra, és takarmánytechnikai szempontból bizonyos határokat betartanak. így például erősen gépesített üzemekben úgy nyáron, mint télen csak rövidre szecskázott, savanyított silótakarmányt adnak az állatok elé. Ürítőszer­kezetek veszik ki automatikusan a savanyított silótakarmányt a silóból, szállítókészülékek jut. tatják az istállókba, amelyekben a takarmányt takarmányozóberendezések osztják szét az álla­tok elé. Ahhoz, hogy a tejelő tehenektől nagy zsírtar­talmú és sok tej legyen nyerhető, ezeknek a te­heneknek a savanyított silótakarmányon kívül még zúzott erőtakarmányt is kell adni, amelyet adagolva kell az állatokhoz juttatni. A legcélsze­rűbb, ha a fejőhelyen megfelelő automatikus mű­ködésű erőlakarmány-adagoló berendezéseket al­kalmazunk, minthogy ott ezen takarmányozási művelet irányított lefolytatásával elérhető, hogy az állatok fejés közben nyugodtan álljanak. A tejelő tehenek tartásánál a takarmányozás állandóan ismétlődő munkájához még a fejés is hozzájön. Minthogy már igen korán fáradozni kezdtek azon, hogy ezt a műveletet gépesítsék, a művelet automatizálása figyelemre méltó fo­kot ért el. Ezen a területen a legújabb konstruk­ció a távvezérelt fejőgép. AZ ÁRULÓ LÁBNYOM A kriminalisztika egyik legkiterjedtebb terü­lete a traszológia, a bűnügyi nyomtan. Az ujjnyo­mok felhasználási lehetőségei közismertek: segí­tik a tettes kilétének, illetve az ismeretlen holt­test személyazonosságának a megállapítását. A. helyszínen található ujjnyomok előhívására és rögzítésére a legkülönbözőbb kémiai eszközöket fejlesztették ki, annak megfelelően, milyen tár­gyon találták az ujjnyomokat. így más és más port alkalmaznak az előhíváshoz, ha üvegen, me­gint mást, lm sötét vagy világos fémen, illetve fán, ha porcelánon, ha műanyagon, ha gumin stb. volt fellelhető az ujjnyom. Bár még folynak a kísérletek, egyre többször próbálják a bűnös leleplezésénél alkalmazni a hangazonosítást. Az NSZK-ban, a német bűnügyi rendőrség történetében először, nemrég fogtak el ilyen módszerrel egy zsarolót, aki egy szálló da tulajdonost fenyegetett meg a hotel felrobban­tásával, ha nem ad neki pénzt. Elektroakusztikai módszer segítségével állapították meg, hogy a tettes által elmondott és az összehasonlításul szolgáló, különösen jellemző szavak hangspektro gramja megegyezik. A kiválasztott szavakat há­rom különféle készüléken analizálták a frekven­cia, az időegység és a hangerő szempontjából; e három módszer olyan tipikus képet ad, még el­változtatott hangról is, ami oly jellemző egy em­berre, mint az ujjnyomata. Ezért folyik nagy erő­vel annak kutatása, hogyan lehetne a bűnügyi nyomozás széles körében alkalmazni a hangnyo­ma tot. Gyakran előfordul, hogy a helyszínen — oly­kor szabad szemmel alig látható — lábnyomo­kat találnak. Ezek rögzítése a későbbiekben szin­tén fontos bizonyíték lehet a tettes azonosításá­nál. Ma már olyan eszközök állnak a kriminál* technikusok rendelkezésére, amelyekkel még azt is' meg tudják állapítani, hogy a saját cipőjét hordta-e a lábnyom viselője, vagy félrevezetés céljából esetleg nagyobb cipőt viselt ez alkalom­mal. Pontosan tudnak következtetni a lábnyo­mokból arra is, hogy álló, lépésben haladó vagy futó ember nyoma-e? Előfordul azonban, hogy teljesen sima felületű tárgyon — fényesített linóleumon, parkettán, kő- lemezen, cementlapon, nyers deszkán, kartonon, újságon, üvegdarabon, sőt vas- és acéllemezen, tartályon — talált halvány cipőnyomot, illetve lábnyomot kell rögzíteni. Sokáig a fényképfelvé­tel volt az egyetlen eszköz, amellyel „megörökí­tették“ e nyomokat. Ennek azonban sok hátránya volt, elsősorban az, hogy a különösen halvány kontúrokat a későbbiekben a szem nem tudta kellően azonosítani. Ma már egy új eszközt, az úgynevezett szilikon gumipasztát használják, amely az azonosításra kiválóan alkalmas lenyo- matot ad még az előzőleg szabad szemmel nem látható, de különböző kémiai eszközökkel elő­hívott lábnyomokról is. A közlekedési balesetek bizonyítékai között — különösen a cserben hág yásos bűntetteknél — roppant jelentőségű a nyomrögzítés. Az eszköz­nyomok vizsgálata keretében ma már szinte a tökéletességig fejlődött a súrlódási, karcolási, vágási, szúrási, fúrási, fűrészelési nyomok azo­nosításának a tudománya. Erre a nyomozásban nagy szükség is van, hiszen e nyomok rögzítése, vizsgálata, s az ebből adódó következtetések gyakran döntő mozzanatai lehetnek egy bűncse­lekmény felderítésének, bizonyításának. (djl 1972. VI. 13. 0 1 FILMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents