Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám, kedd

A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenysége és feladatai szocialista társadalmunk további fejlesztésében (Folytatás a 4. oldalról) tézkedések előkészítését és megvalósítását, következeteseb­ben kell ellenőrizniük a külön­féle bérszabályzatok megtartá- sál. A szakszervezetek teljes mér­tékben támogatják a munkafe­gyelem megszilárdítását célzó intézkedéseket. Nem engedhet­jük meg, hogy egyesek vissza­éljenek a munkaerők mai hely­zetével. A gazdasági és az ál­lami szervekkel közösen arra törekszünk, hogy stabilizáljuk a munkaerőket, megszüntessük a munkaerővándorlást. A munkakörülményekről való gondoskodás a szakszervezetek állandó feladatai közé tartozik. Annak ellenére, bogy 1971-ben 1972-höz viszonyítva 5,3 százalék­kal csökkent a munkabalesetek száina, a munkakörnyezet iránti gondoskodás még mindig nem megfelelő. Hoffmann elvtárs fel­sorolta a tapasztalható fogyaté­kosságokat és megállapította, hogy saját következetlenségünkön kívül semmi sem akadályozza az olyan munkakörülmények kialakí­tását, amelyek összhangban vol­nának a szocialista társadalom jellegével. Semmivel sem igazol­hatjuk, hogy egyes üzemekben évek óta olyan körülmények kö­zött dolgoznak, melyek nem felel­nek meg a követelményeknek. A munkakörülmények megjavításá­ban jelentős szerepe van a mű­szaki haladásnak. A szakszerve­zetek feladatait ezen a szakaszon így foglalhatnánk össze: fokozni kell a szakszervezetek ellenőrzé­sét a munkabiztonság védelmé­ben. Helyesen kell érvényesíteni a szakszervezeti szervek jogkörét a normák és a biztonsági előírások megtartásának ellenőrzésében, meg kall követelni a gazdasági szervektől a törvényes kötelessé­gek következetes teljesítését. Fontos feladatuk az üzemi ét­keztetés kérdésének a megoldása. A kérdés jelentőségének lebecsü­lése következtében a dolgozóknak nem egész 20 százaléka étkezik csak az üzemi étkezdékben. Ugyan­csak fontos feladat a dolgozó nők és a fiatalok törvényes jogainak védelme. A nők egyenjogúsításának elvi kérdése a társadalom irányításá­ban való részvételük fokozása. A (szakszervezeteknek kötelességük, hogy állandóan javítsák a dolgo­zó nők munkakörülményeit és megoldják problémáikat. Ezzel kapcsolatban elsősorban a törvé­nyes rendelkezéseket kell követ­kezetesen megtartani. Egyúttal tö­kéletesíteni kell az üzemek öltö­zőkkel, zuhanyozókkal stb. való ellátását. Támogatnunk kell az óvodák és a bölcsődék építését és korszerűsítését, valamint a szol­gáltatások fejlesztését. A dolgozók elvárják, hogy a szakszervezetek aktívabban vegye­nek részt a dolgozók lakáskérdé­sének megoldásában. Hatékonyabb támogatást kell nyújtani a szö­vetkezeti lakásépítésnek. A dol­gozók szükségletei iránti gondos­kodás magába foglalja a szak­szervezetek részvételét az élet- környezet megjavításában, az egész lakáskérdés megoldásában, valamint a szolgáltatások fejlesz­tésében. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom igazgatja a betegbiz­tosítás többmilliárdos költség- vetését, és részt vesz a nyug­díjbiztosítás kérdéseinek meg­oldásában is. A következő idő­szakban is ügyelni kell arra, hogy jól gazdálkodjunk a be­tegbiztosítás pénzeszközeivel, az egészségügyi szervek beteg­ségmegelőző tevékenysége ér­dekében. A dolgozók nagyobb létbiztonsága érdekében a szak- szervezeteknek az eddigieknél következetesebben kell foglal­kozniuk a nyugdíjbiztosítás kérdéseivel. A CSKP XIV. kong­resszusa határozatával össz­hangban támogatjuk az egész nyugdíjbiztosítási rendszer át­építését. Az életkörülmények megjaví­tásának elválaszthatatlan része a dolgozók és családtagjaik üdültetésének kibővítése. A dol­gozók pihenésének tömegalap­ja az üzemi üdülők. Ügyelni kell azonban arra, hogy az üze­mi üdülőket ne csak az év bi­zonyos szakaszában használják ki. Ugyancsak fontos munka a gyermekek nyári táborainak jó megszervezése. A dolgozók iránti gondosko­dás egész területe megkövete­li, hogy a részfeladatok ösztö­nös megoldása helyett távlati programot tűzzünk ki. Ebből a szempontból szükséges a szak- szervezeti szervek szoros együttműködése. Minden üzem­ben és szocialista szervezetben ki kell dolgozni a dolgozókról való gondoskodás távlati komp­lex programját. V. Az új ember nevelése 1972. VI. 13. A CSKP XIV kongresszusa kiemelte a dolgozók politikai nevelésének jelentőségét. A szocialista nevelés jelentőségé­re rámutatnak a válságos fej­lődés tapasztalatai is. A szak- szervezetek, a szocializmus és a kommunizmus iskolái, külö­nösen fontos szerepet töltenek be a szocialista ember nevelé­sében. A szakszervezetekben azonban a múltban elhanyagol­ták az ideológiai nevelőmun- kát. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nevelő és kulturális tevékenységének ideológiai és tartalmi alapja a CSKP XIV. kongresszusának határozatai. Nevelőmunkájának célja a dol­gozók erkölcsi, politikai egy­ségének és felzárkózottságá­nak a megszilárdítása, a mun­kások, a szövetkezeti parasz­tok és az értelmiség szövetsé­gének megerősítése, a szocia­lista állam iránti öntudatos kapcsolat kialakítása, a szocia­lista hazafiság és a proletár in­ternacionalizmus megerősítése. Ma az ideológiai nevelőmun- kában fontos szerepe van an­nak a feladatnak, hogy a dol­gozókat megnyerjük a CSKP gazdaságpolitikája megvalósítá­sában való részvételre. A szakszervezetek nevelő- munkájának fontos eszköze a politikai munka. A szakszerve­zetek mindennapi szervező te­vékenységükkel befolyásolják tagjaikat. Az emberekkel való munká­nak a felújítása az üzemekben, a műhelyekben, az üzemrészle­gekben, a taggyűlések összehí­vása az üzemen belüli demok­rácia elmélyítéséhez vezet. Nö­velnünk kell a szakszerveze­teknek a munkához való szo­cialista viszony kialakítására tett hatását. Ez a gazdasági propaganda és agitáció értel­me is. A hatékony propaganda és agitáció fejlesztése megkö­veteli, hogy az egész szakszer­A politikai töiuegagitáció fej­lesztése a feltétele annak, hogy a szakszervezeti mozgalom a kö­vetkező két-három évben meg­kezdje tagjainak rendszeres isko­láztatását. Ez nagyon igényes fel­adat, megköveteli a lektori tes­tületek kiépítését, a propagandis­ták és a lektorok következetes előkészítését. A CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta a művészet és a kultúra jelentős társadalmi és ne velő funkcióját. A szakszerveze­tek kulturális munkájában nyilvá­nul meg a munkásosztály részvé­tele a kultúra és a művészet fej­lesztésében. A szakszervezeteknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a kulturális tevékenységre, job­ban ki kell használni az iizemi klubokat és könyvtárakat. Ugyan­csak fontos a művészekkel és az alkotó dolgozókkal való együtt­működés. Az ideológiai nevelőmunka fon­tos segítője a szakszervezeti saj­tó és a kiadói tevékenység. A szakszervezeti sajtónak rá kell mutatnia a munkásosztály szere­pére a XIV. kongresszus határo­zatainak megvalósításában, har­colnia kell a szakszervezeti mun­ka lenini stílusáért. Időszerű fel­adatunk, hogy emeljük napilap­jaink és folyóirataink színvona­lát. Ugyanakkor a szakszerveze­teknek fejleszteniük kell együtt­működésüket a tájékoztatási esz­közökkel. A szakszervezetek nevelő­munkájában nem értékelik kel­lőképpen a testnevelés és a sport szerepét. Tekintettel a dolgozok fizikai képességei és erkölcsi tulajdonságai kialakí­tásában való jelentőségére, na­gyobb gondot kell fordítani mind a testnevelésre, mind a sportra. VI. A szakszervezetek egységének megszilárdítása és tartós aktivitásának biztosítása vezeti mozgalomban rendszeres munkát végezzünk az agiatáto- rokkal és a propagandistákkal. A munkához való szocialista viszony kialakítását segíti elő a példák népszerűsítése, a pro­paganda konkrét volta és köz­érthetősége. A szocialista mun­ka megköveteli, hogy állandó­an tanuljunk, kiegészítsük mű­szaki és gazdasági ismeretein­ket. Elvárjuk, hogy a szakszer­vezetek rendszeresen népszerű­sítik majd az új munkamódsze­reket, törődnek a dolgozók szakképzettségének és általá­nos műveltségének növelésével. A nevelőmunka egyik legfon­tosabb követelménye, hogy a dolgozókat, és elsősorban a fia­talokat, a marxizmus—leniniz­mus és a proletár internacio­nalizmus szellemében nevel­jük. Az ideológiai nevelőmun­ka elválaszthatatlan része a jobboldali opportunizmus, a re­formizmus, a szociáldemokra- tizmus, a burzsoá ideológia és erkölcs elleni hatás, és a kis­polgári csökevények elleni harc. A legfontosabb távlati feladatunk az idegen és ellen­séges nézetek és elképzelések leküzdése. A mai nemzetközi helyzet meg­követeli, hogy ideológiai nevelő- munkánkban a szocializmus épí­tése követelményeinek megma­gyarázásán kívül nagy figyelmet szenteljünk az építő törekvés eredményei megvédésének. A szakszervezeteknek rendkívü li gondot kell fordítaniuk a fia­talok, különösen a munkásfiata­lok nevelésére. Biztosítaniuk kell, hogy növekedjen a fiatal dolgo­zók szocialista öntudata, megszi­lárduljon bizalmuk a párt politi­kájával szemben, és elmélyüljön kapcsolatuk a szocializmus iránt. A fiatalokat a legmeggyőzőbben a társadalmi gyakorlat neveli. A fiatal dolgozók jellemének és kötelességtudatának kialakításá­ban döntő jelentőségű osztályön- tudatuk és a munkáskollektivitás kialakítása, amely az üzemek for­radalmi hagyományaira támasz­kodik. A következő időszakban alapve tő célunknak tartjuk annak eléré­sét, hogy a szakszervezetek és a szakszervezeti tagok állandó akti­vizálásával valóra váltjuk a CSKP XIV. kongresszusának határozatait. Az elmúlt hónapok tapasztalatai megerősítik Husák elvtárs azon megállapításának helyességét, mi­szerint a szakszervezeteknek min­den egyes munkahelyen részt kell venniük a problémák megoldásá­ban, hogy jobban ki kell használ­ni lehetőségeiket arra, hogy foko­zódjon szerepük az üzemekben és egész politikai rendszerünkben is. A szakszervezetek életének alapel­ve a demokratikus centralizmus. Ilyen körülmények között a szak- szervezeti szervek aktivizálásának követelése nem öncélú jelszó, ha­nem a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom akcióképessége fulújítá sának eszköze. Az elért eredményeket értékel­ve lloffmann elvtárs megemlítette, hogy a szakszervezeti szervek mel­lett a központban, a kerületekben és a járásokban is bizottságokat létesítettünk, de ezt a nagy aktívát még nem tudjuk teljes mértékben kihasználni. Pozitívumként érté­kelhetjük, hogy az elmúlt év fo­lyamán az alapszervezetek döntő többségében három jelentős prog- ruingyíílés volt. Az első az aktivi­zálás programjának megvalósítását vitattu meg, a második az évzáró gyűlés volt, a harmadik pedig a CSKP Központi Bizottsága februári ülésének eredményeit vitatta meg. A tagoknak ezeken a gyűléseken való részvétele azt bizonyítja, hogy a szakszervezet minél konkrétab­ban oldja meg az üzemek felada­tait, a tagok annál nagyobb támo­gatására számíthatunk. A szakszer­vezetek részt vettek a VIII. szak szervezeti kongresszus alkalmával a kezdeményezés fellendítésében. A kötelezettségvállalások teljesí­tésének nyilvános ellenőrzése, a munkabiztonság és az egészségvé­delem ellenőrzése jó alkalom arra, hogy a dolgozók többségét bevon­juk a feladatok megoldásába. Az évzáró gyűlésekkel és a szak- szervezeti konferenciákkal kapcso­latban értékeljük, hogy az új szer­vezetekben több a nő és a fiatal, és a szocializmushoz hű pártonkí- vüli. Kz a pozitívum akkor nyilvá­nul meg teljes mértékben, ha e széles alapon hatást tudunk majd gyakorolni a szakszervezeti tagok valamennyi kor- és szociális cső portjára. Az egyéves munka ered ményeképpen 4,1 százalékkal emel­kedett a szakszervezeti tagok szá ma. Ma a dolgozóknak csaknem 90 százaléka tagja a szakszerveze­teknek. A pozitív eredményeket a szak­szervezeti funkcionáriusuk fárad hatatlan munkájának eredménye képpen értük el. Ezért a munká jukért köszönet illeti őket. A szakszervezeti szervek és szer­vezetek politikai és nevelőmunká- jának támasza az alapszabályzat, és a szakszervezeti szervek belső életének alaptörvénye. Az új sza halyzat tervezetét terjesztjük a kongresszus elé. Az új alapsza­bályzat kidolgozásakor a szakszer­vezet történelmi tapasztalataira tá mnszkodtunk. A tervezet magába foglalja a szakszervezetek felada­tának lenini értelmezését, kifejezi a szakszervezetek osztály- és in­ternacionalista egységét, a demok­ratikus centralizmus szellemében kiemeli a Szakszervezetek Közpon­ti Tanácsának, mint a mozgalom csúcsszervének szerepét, és figye lembe veszi Csehszlovákia födera tív rendezését. A szakszervezeti szervek és va­lamennyi szakszervezeti konferen­cia megvitatta ás egyértelműen tá mugatta az alapszabályzat terveze tét. Meggyőződésünk, hogy a VIII. szakszervezeti kongresszus is jó­váhagyja az alapszabályzatot, amely megteremti a szakszerveze­tek rugalmas működéséhez és szüntelen haladásához szükséges feltételeket. Állandóan szem előtt kell tarta­nunk azt a feladatot, hogy bizto­sítani akarjuk a szakszervezeti ta­gok aktivitását. A szakszervezetek munkája csak akkor hatékony, ha élő kapcsolatban van az emberek­kel, mégpedig közvetlenül a mun­kahelyeken. Nagyobb felelősséggel kell elintézni a dolgozók észrevé­teleit és javaslatait. A kitűzött ja­vaslatuk megkövetelik a rendsze­res ellenőrzést. Igényesebbeknek kell lennünk a szakszervezeti funkcionáriusokkal szemben. Az új funkcionáriusok számának növelése megköveteli, hogy állan­dó gondot fordítsunk nevelésükre. Fontos szerepe van a Központi Szakszervezeti Iskolának, melynek legfontosabb feladata a következő években a funkcionáriusuk nevelé­se lesz. Az év végéig az alapszabályzat tál összhangban ki kell alakítani az országos szövetségeket, s meg kell választanunk központi bizott­ságaikat. Hoffmann elvtárs a továbbiak ban a nemzetközi helyzettel, szak­szervezeteink külföldi kapcsolatai­val foglalkozott. Biztosította a nemzetközi szakszervezeti mozgal mat. hogy a csehszlovák szakszer­vezetek megvédik Csehszlovákiá­ban a szocialista vívmányokat és a szocialista munkáshatalmat. Meg^ elegedéssel állapította meg, hogy egész szakszervezeti mozgalmunk felújította normális kapcsolatait a világ forradalmi és haladó szak- szervezeteivel. A szocialista orszá­gok, és elsősorban a Szovjetunió szakszervezeteivel folytatott együttműködésünk nagymértékben hozzájárult a szakszervezetek mun­kája lenini értelmezésének érvé­nyesítéséhez. 1970—1972-ben a szo­cialista országok szakszervezetei­nek képviselői több ízben talál­koztak, s ezeket a találkozókat po­zitívan értékelik. Továbbfejleszt­jük kapcsolatainkat a fejlődő or-, szagok szakszervezeti mozgalmai­val, s a kapitalista országok for­radalmi és haladó szakszervezeti mozgalma iránti kapcsolatainkban következetesen az együttműködés irányvonalát követjük. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom teljes mértékben támo­gatja a CSKP politikáját, a szocia­lista országuk béketör<ekvését és a Szovjetunió békekezdeményezé- set Teljes mértékben támogatjuk az európai biztonsági értekezlet összehívását. Értékeljük a Szovjet­unió és az NSZK, valamint a Len­gyelország és az NSZK szerződé­seinek ratifikálását, a négy nagy­hatalom Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodását, továbbá az NDK és az NSZK megállapodását. Az eu­rópai feszültség enyhítéséhez je­lentősen hozzájárulna Csehszlová­kia és Nyugat-Németország kap­csolatainak a normalizálása. Re­méljük, hogy a nyugatnémet kor­mány nem utasítja vissza a miin* cheni szerződés kezdettől való ér­vénytelenségének kihirdetését. Orümmel vesszük tudomásul a szovjet—amerikai tárgyalások fon­tos dokumentumait. Kongresszusunk határozottan til­takozott az Egyesült Államok viet-- nami agressziójának fokozása el­len. Teljes mértékben támogatjuk kormányunk állásfoglalását. To­vábbra is erkölcsi és anyagi tá­mogatást nyújtunk a hős vietnami népnek. Elsőrendű feladatunknak tart* juk, hogy aktívan részt vegyünk a békeszerető demokratikus erők akcióegységének kialakításában a világbéke megszilárdításáért fnly- talott harcban. Teljes mértékben támogatjuk a Szakszervezeti Világ- szövetséget és azt a kezdeménye­zését, hogy hívjanak össze európai szakszervezeti konferenciát a dol­gozók gazdasági és szociális prob­lémáinak megvitatására. VII. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységének fő irányvonala a VIII. szakszervezeti kongresszus utáni időszakban Hoffmann elvtárs hét pontban foglalta össze a szakszervezetek nek a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatából eredő következő fel adatait: 1. Az összes dolgozót nyerjük meg a CSKP politikájának aktív támogatására, és biztosítsuk, hogy ez a feladat a VIII. szakszervezeti kongresszus tanácskozásának szel lemében minden egyes szakszer­vezeti szerv életében érvényesül­jön. 2. Következetesen fejlesszük a szakszervezeteknek, a munkásosz­tály és a töbi dolgozó tümegszer- vezetének osztályjellegét, forra­dalmi küldetését, lenini értelme­zését és egységet. Következetesen teljesítsük a szakszervezetek ősz szes alapvető funkcióját a gazda ság fejlesztésében, a dolgozók iránti gondoskodásban, szocialista nevelésükben, valamint az inter nacionalista szakszervezeti szövet ségek megszilárdításában. 3. A dolgozók munkakezdemé- nyezésének fejlesztésével, a dol­gozók széles körű részvételével a termelés fejlesztésében és irányí­tásában részt veszünk az ötödik ötéves terv feladatainak sikeres teljesítésében. 4. A gazdasági feladatok telje sítésében való aktív részvétellel, az állami és a gazdasági-szervek­kel szorosan együttműködve meg­teremtjük a feltételeket a dolgo­zók élet és kulturális színvona Iának további emeléséhez, törő diink munka és életkörülményeik megjavításával, következetesebben védelmezzük törvényes jogaikat. 5. A CSKP vezetésével a szocia lista módnn gondolkodó és ese lekvő dolgozók nevelésére törek szünk, és offenzíven fejlesztjük a szakszervezetek ideológiai nevelő és kulturális tevékenységét, komp lezebben befolyásoljuk a szabad idő kihasználását és a dolgozók szocialista életmódjának kialakí tását. 6. A szakszervezetekben jelen tősen megjavítjuk a munkamód­szereket, az alapszervezetekben megjavítjuk a politikai-szervező munkát, és a szakszervezeti aktíva munkája iránti gondoskodást. 7. Osztály- és internacionalista elvek alapján megszilárdítjuk a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom nemzetközi kapcsolatait a vi­lág haladó szakszervezeteivel, el­sősorban a Szovjetunió és a világ többi szakszervezetével. A CSKP XIV. kongresszusa utaa egész országunk a szocialista tár­sadalom további sokoldalú fejlődé» se felé halad. E nagyszerű prog- ram megvalósításáért nagy népi építőmozgalom bontakozik ki. A munkásosztály és a dolgozók as akadályok és a nehézségek kikü­szöbölése, a kitűzött célok eléré­se biztosítékának tartják a CSKP. valamint a Husák elvtárs állal vezetett központi bizottság elvhü politikáját. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a kommunista párt ve­zetésével sikeresen lezárja a há­ború utáni történelem legnehe­zebb időszakát. A CSKP XIV. kong­resszusa jegyében megerősítette sorainak egységét, hogy hatéko­nyan részt vehessen a fejlett szo­cialista társadalom építésében. Eb­ben a törekvésünkben ösztönzőleg hatnak ránk a vörös szakszerveze­tek forradalmi hagyományai. Ojból meggyőződhettünk ró­la, hogy nemzeti, állami és szo­cialista biztonságunk szavatoló- ja a szocialista országok szilárd egysége, elsősorban a Szovjet­unió. A szovjet dolgozókkal és az egész világ haladó erőivel együtt ünnepeljük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóját és a Szovjet­unió megalakulásának 50. év­fordulóját. Ojból megemlékezünk arról, hogy az emberiségnek e jelentős határköve egybekapcso­lódik Lenin nevével. Tartós és megbonthatatlan ba­rátság fűz a szovjet néphez és a szovjet szakszervezetekhez. Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a szovjet szakszerveze­teknek a nekünk nyújtott segít­ségért. Elhatároztuk, hogy úgy fogunk dolgozni, hogy hasznos csapata legyünk a nemzetközi műnk js- és szakszervezeti moz­galom legyőzhetetlen frontjá­nak, ps közösen harcolunk a szocializmusért.

Next

/
Thumbnails
Contents