Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-12 / 136. szám, hétfő

(Folytatás az 1. oldalról) A csehek ésr szlovákok hősi harca, amely a Szlovák Nemzeti Felkeléssel és a prágai nép fel­kelésével kulminált, mérhetet­len áldozatába került népeink­nek. Ezért a lidicei mártírokra emlékezve ma tisztelettel és szeretettel emlékezünk arra a több mint 300 ezer hazafira, akik életüket áldozták hazánk felszabadulásáért. Sohasem fe­ledhetjük el, hogy kommunistá pártunk 25 ezer legjobb tagját vesztette el a nemzeti szabad­ság, az állami önállóság ragyo­gó eszméjéért, a felszabadult Csehszlovákia viszonyainak igazságosabb rendezéséért vf vott küzdelemben. Nem egyedül emlékezünk a lidicei tragédiára. A véres gaz­tett felháborította a haladó közvélemény és a világ dolgozói lelkiismeretét. Egyszerű emberek és a társa­dalmi élet valamennyi területéi képviselő neves személyiségek tiltakozásának hatalmas hullá­ma szertefoszlatta a fasiszta Németországról és szövetsége­seiről gondosan szőtt és a nagy­burzsoázia által támogatott áb­rándot. Világszerte tucatszám­ra vették fel a községek e kis bányászfalu nevét, népeink és más népek fiai pajzsukon Lidi­ce nevével harcoltak a gyűlölt ellenség ellen. A lidicei gaztett sorsdöntő­én kidomborította annak szük­ségességét, hogy könyörtelenül harcolni kell az áruló rendszer és ideológiája ellen. Megsok­szorozódott azok ereje és szá­ma, akik már régen a második világháború kitörése előtt rá­mutattak az akkori Németor­szágban, Olaszországban és Ja­pánban végbemenő veszélyes fejlődésre, s antifasiszta egy­ségfront kialakítására töreked­tek. Következményeivel segített olyan közvélemény kialakításá­ban. hogy a fasizmus elleni harcnak és a fasizmusnak leg­következetesebb ellenfele, a Szovjetunió támogatásának kér­dése a legszélesebb rétegek ügye lett. A nyugati nagyhatal­mak kormányainak és a kapi­talista államok azon kormány­köreinek is számítaniuk kellett rá és tiszteletben kell tartani­uk, amelyek a második világ­háborúban a maguk népellenes céljait követték. A lidicei kálvária és az a mérhetetlen szenvedés, amelyet a fasiszták a népeknek okoz­tak, maguk ellen fordult. Sze­let vetettek és vihart arattak, amely elkerülhetetlenül elsö­pörte az ezeréves birodalomról és világuralmi terveiről szőtt álmokat. A világ csodálattal fi­gyelte a hitleri Németország el­leni harc fő terhét viselő Szov­jetunió hősi küzdelmét. Nemcsak a saját területüket, hanem sok további európai or­szág területét is óriási áldoza­tok árán felszabadító szovjet seregek győzelmes előnyomulá­sával egyidejűleg a leigázott népek nemzeti felszabadító har­ca is erősödött. Egyidejűleg ki­bontakozott egy mozgalom, amely a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom hagyományai­nak és haladó eszméinek szel­lemében nemcsak a nemzeti, ha­nem a társadalmi felszabadulás jelszavát is zászlajára írta. A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott törté­nelmi jelentőségű győzelme vé­get vetett sok európai nép liosz- szú szenvedésének. Bebizonyí­totta a szocialista eszmék nagy életképességét és törhetetlen erejét, s jelentős határvonal volt a világ, főként a háború utáni Európa fejlődésében. Lehetővé tette, hogy necsak a fasizmussal, hanem számos országban az áruló burzsoáziá­val is végezzenek, s feltétele­ket teremtsenek új típusú or­szágok, népi demokratikus ál­lamok alakulására, amelyekből aztán kifejlődött a szocialista világközösség. Oj tényező lé­pett a világtörténelem színpa­dára, s ennek ereje és tekinté­lye, amelyet a nemzetközi kom­munista mozgalom fellendülése és az antiimperialista nemzeti felszabadító küzdelem megsok­szoroz, az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Ez a nép áldozatos mun­kájának az eredménye; a nép kommunista és munkáspártjai vezetésével nemcsak erős aka­ratát, hanem azt a képességét is bebizonyította, hogy maga tudja a maga javára igazgatni ügyeit és így példát mutat a vi­lág jövőbeni berendezésére. LUBOMlR ŠTROUGAL ELVTARS BESZÉDE Azért említem röviden eze­ket a történelmi tényeket, mert alakulásukban törvényszerűen érvényesültek a szocializmus és a béke eszméi, amelyek lényük­kel összeforrnak a Szovjetunió megalakulásával, s nemcsak szocialista jelenünkhöz, hanem a világ erőviszonyainak fokoza­tos megváltozásához is vezet­tek. Az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának elfogadásá­val és meghirdetésével további bizonyságát adta annak, milyen következetesen törekszik a Szov­jetunió a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élése lenini alap­elveinek érvényesítésére, a mindeddig a tartós béke útjá­ban álló összes lényeges prob­lémák fokozatos megoldására. A béke aktív védelmének és a nemzetközi biztonság megszi­lárdításának programja felöleli mindazokat a fő kérdéseket, amelyeket meg kell oldani, hogy az emberek bolygónk minden pontján naponta úgy hajthassák fejüket nyugovóra, hogy ne kelljen attól rettegniük, vajon a következő nap nem fogja-e háborúval, feszültséggel, bi­zonytalansággal veszélyeztetni otthonaikat. A XXIV. kongresszus béke­programja konkrét tartalmát és komplex jellegét tekintve új, valamennyi világrész dolgozói­nak létérdekeit fejezi ki. Azok­ból az alapelvekből indul ki, amelyeket a Szovjetunió fenn­állása óta rendületlenül védel­mez és a nemzetközi kapcsola­tokban érvényesít, mert ezek a marxista—leninista tanítás lé­nyegéből erednek. Nem vélet­len, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme után megszületett első rende­let éppen a béke-dekrétum volt. Több mint félszázad telt el azóta, s a Szovjetunió elismert és tisztelt világhatalom lett. Vi­lágszerte növekvő súlya van né­zeteinek és a nemzetközi kér­dések megoldására tett javasla­tainak, amelyeket a szocialista világrendszer tekintélye támo­gat. Ezért keltett megérdemelt visszhangot az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogram­ja is. Kezd beteljesülni a világ köz­véleményének e programhoz fű­ződő reménysége. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai kitartó és fáradhatat­lan erőfeszítésének eredménye­képpen már sikerült jelentős si­kereket elérni. A legutóbbiak egyikét az NSZK-nak a Szov­jetunióval és a Lengyel Népköz- társasággal kötött ismert szer­ződései jelentik, amelyek éppen a napokban léptek hatályba. Mindazok, akiknek érdekük a békés európai fejlődés, úgy fo­gadták ezt a tényt, mint nagyon fontos hozzájárulást a feszült­ség enyhüléséhez bolygónkon, mint az európai problémák meg­oldásában elért jelentős hala­dást, amely a nemzetközi poli­tikai légkör további javulásá­ban éreztetheti kedvező hatá­sát. A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás záró­jegyzőkönyvét is aláírták, ami­vel a megállapodás hatályba lépett. A Német Demokratikus Köztársaságnak az NSZK-val és a nyugat-berlini szenátussal kötött további megállapodásai­val együtt ez nemcsak a világ lakói életének nagy megköny- nyebbülését jelenti, hanem egyike azoknak a tényezőknek, amelyek az annyira szükséges nyugalom további elemeit viszik Európának ebbe a részébe. Hi­szen sok-sok éven át éppen in­nen Indultak ki egészségtelen ösztönzések, amelyek gyakran veszélyes és viszályos helyzete­ket idéztek elő. Örömmel üdvözöljük ezeket a megállapodásokat is mint hoz­zájárulást a két német állam kölcsönös kapcsolatainak fej­lesztéséhez. Ogy véljük, hogy most megfelelő feltételek ala­kulnak ki olyan további lépé­sek megtételére, amelyek a két állam egyenjogúsága és szuve­renitásának tiszteletben tartása alapján a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kapcsola­tainak teljes normalizálásához vezethetnének. Minden arra vall, hogy ked­vező helyzet alakult ki Cseh­szlovákia és a Német Szövet­ségi Köztársaság közti vitás kérdések megoldására. A ma­gunk részéről már többször megerősítettük, hogy ez érde­künk. Az eddigi előzetes meg­beszélések során, nézetünk sze­rint, kellően formálódtak a problémák, és kifejtették mind­két fél álláspontjait. Ügy vél­jük, hogy az elkerülhetetlenül szükséges előkészületek után megkezdődhet a hivatalos tár­gyalás. Hisszük, hogy az NSZK-ban ugyanazok a politikai erők, amelyek kivívták a Szovjetunió­val és a Lengyel Népköztársa­sággal kötött szerződések rati­fikálását, most is kellő realiz­must tanúsítanak, főként a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelensége kér­désének elismerésében. Senki sem csodálkozhat raj­ta, hogy számunkra ez elvi kér­dés. A hitleri Németországnak München egy hódító imperialis­ta háború kirobbantására épülő széles terv fontos alkotórészét jelentette. A lealázó müncheni diktátummal kezdődött népeink hosszú kálváriája, veszélyben forgott a csehek és szlovákok nemzeti léte. Ezért népeink ke­serves tapasztalataik után ez irányban szilárd és egyöntetű biztosítékokat akarnak. Nekünk az a fontos, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya a nemzetközi jog durva meg­sértésének ebből az aktusából levonja a politikai, erkölcsi és nemzetközi jogi következtetése­ket. Ha az NSZK felelős he­lyein felette igazságtalannak és embertelennek ismerik el a müncheni megállapodást, nincs nagy különbség e nézet és ál­láspontunk között. Ezért meg­győződésünk, hogy ebben az alapvető kérdésben alapvető és kölcsönösen elfogadható közös álláspontra juthatunk. Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság kapcso­latainak rendezése további lé­pést jelentene a második világ­háború maradványainak végle­ges kiküszöbölése felé. A szovjet békeoffenzíva nagy sikerét jelentik a nemrégen megtartott moszkvai szovjet— amerikai csúcstárgyalások eredményei is. Mint ismeretes, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok képviselői számos megál­lapodást és szerződést írtak alá, amelyek közül rendkívül nagy jelentősége van a rakéta­elhárító rakétarendszer korlá­tozására vonatkozó szerződés­nek és a hadászati támadófegy­verek korlátozására vonatkozó egyes intézkedésekről szóló ideiglenes megállapodásnak. Nem lehet kétséges, hogy az említett szerződések jelentősen hozzájárulhatnak a fegyverke­zési hajsza beszüntetéséhez a hadászati fegyverek területén, így tehát a nemzetközi feszült­ség enyhítéséhez is. A világ közvéleménye méltán fogadta megkönnyebbülve a megállapo­dásokat, mert a leszereléshez vezető úton tett nagyon fontos lépésről van szó. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatai­nak elveiről szóló dokumentum nemcsak azért fontos, mert benne a két legnagyobb világ­hatalom a kölcsönös békés kap­csolatok konkrét alapját és módszereit alakította ki, hanem azt is bizonyítja, hogy az osz­tályszempontból megosztott mai világban a szocialista alapelvek teljes tiszteletben tartása mel­lett megoldhatók a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatai. Hangsú­lyoznunk kell, hogy ezek a bé­kés egymás mellett élés lenini politikájának alapelvei, ame­lyek a két nagyhatalom megál­lapodásában érvényesültek. Csehszlovákia dolgozói nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérték a szovjet—amerikai tárgyalásokat. Megértették, hogy valamennyi megvitatott kérdés ilyen vagy olyan mó­don nemzeti és állami érde­keinket is érinti. Azt is meg­értették, hogy az amerikai el­nök történelmileg első moszk­vai látogatása a szocializmus és a kapitalizmus közötti erő­viszonyokban bekövetkezett vál­tozások eredménye, annak a ténynek az eredménye, hogy a döntő fontosságú nemzetközi problémák közül egy sem old­ható meg a Szovjetunió nél kill. Mint Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára hangoztatta, a moszk­vai dokumentumok sokkal szé­lesebb, általánosabb kihatásúak, jelentőségük messzemenően túl­szárnyalja a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak keretét. Ezért nagyon pozitívan értékeljük a moszkvai tárgyalások eredmé­nyeit és teljes mértékben támo­gatjuk a Szovjetunió elvi és osztályszempontjait, amelyeket a dokumentumokban érvényesí­tett és elfogadtatott. A moszk vai megállapodások a szovjet külpolitika további sikerét is jelentik. A többi szocialista or­szágnak is sikerei, mert az ő érdekükben és támogatásukkal tárgyaltak a Szovjetunió veze­tői. Mindezek az utóbbi időben lezajlott események kétségtele­nül pozitívan befolyásolják majd az európai biztonsági és együttműködési értekezlet elő­készítését is. A második világháború után a szocialista országok és az eu­rópai békés erők érdeméből si­került biztosítani e földrész történelmének leghosszabb há­borúmentes időszakát. Ennek el­lenére időszerű és fontos fel­adat olyan feltételek teremté­se, hogy ez tartós állapot le­gyen, hogy 'Európában tartós biztonsági rendszer létezzék. A Varsói Szerződésbe tömö­rült szocialista országok ez irányban már évek óta kitartó törekvést fejtenek ki, mint azt a politikai tanácskozó testület prágai ülése újra kiemelte. E törekvések célja az, hogy Euró­pa a béke és az együttműködés földrészévé változzék. Éppen e kérdésekről kell tárgyalnia az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezletnek, melynek összehívását a szocialista or­szágok javasolják. Ezt a mé­lyen haladó gondolatot a nyu- gat-európai országok dolgozói­nak legszélesebb tömegei és reálisan gondolkodó politiku­sai is támogatják. A 28 euró­pai ország közvéleménye több mint ezer képviselőjének a na­pokban Brüsszelben megtartott közgyűlése is hangsúlyozta e javaslat támogatását, s egyide­jűleg szervet létesített, amely a béke, a biztonság és a népek közti együttműködés támogatá­sára irányuló összes akciókat fogja egyesíteni. Nézetünk sze­rint itt az alkalmas időszak sokoldalú tanácskozások kezdé­sére, s hozzáláthatnak e fontos tanácskozás közvetlen előkészü­leteihez. Csehszlovákia kész ezt mindenképpen elősegíteni. Tehát megelégedéssel álla­píthatjuk meg, hogy az államok kapcsolatainak alakulásában, a legkomolyabb és leglényege­sebb nemzetközi problémák megoldásával kapcsolatos néze­tekben kezdenek határozottan előtérbe lépni a pozitív tenden­ciák. Természetesen, ez a tény ne késztessen olyan téves elképze­lésre, hogy már semmilyen ve­szély nem fenyeget, hogy már nincsenek olyan erők, amelyek veszélyt idézhetnének elő. Az ilyen ábrándok nagyon messze lennének az igazságtól és a va­lóságtól. Vajon nem folytatódik Vietnamban és egész Indokíná­ban a szennyes háború, mely fokozódó bombázással és pusz­títással jár? Vajon nem tart-e a feszültség a Közel- és Közép­keleten? Mindez azt bizonyítja, hogy a világon vannak még imperia­lista körök, amelyek nem tud­nak és nem akarnak hozzá­szokni ahhoz a gondolathoz, hogy leáldozóban van az erő­politika korszaka, a bombázók, a ,„zöld barettsapkások“ és a tengerészgyalogság politikájá­nak korszaka. Reálisan ve­szélyeztetik a békét, igyeksze­nek visszafelé fordítani a je­lenkori pozitív fejlődést, és is­mét a hidegháborús viszonyod közé sodorni a világot. Ezért a Szovjetunióval, a töb­bi szocialista országgal és a vi­lág haladó erőivel egyetemben folytatjuk a harcot az imperia­lista agresszió ellen, követke­zetesen támogatjuk a vietnami nép hősi küzdelmét, a feszült- ségi gócok és a háborús tűz­fészkek felszámolására fogunk törekedni. Ezért határozottan támogat­nunk kell mindent, ami gyen­gíti a reakciós erők pozíeióit és ami szilárdítja a tartós vi­lágbéke alapjait. Ezért arra fogunk törekedni, hogy hazánk a szocialista or­szágok közösségének, a béke­törekvés fő támaszának szilárd és aktív láncszeme legyen. A CSKP XIV. kongresszusa erőteljesen kifejezte népünknek ezt az akaratát és kiemelte a szocialista országok egysége és felzárkózottsága további szilár­dításának fontosságát, hisz a szocialista társadalom építésé­ben, a szocialista vívmányok védelmében és szilárdításában követett közös érdekek és cé­lok kötnek össze bennünket. A közelmúlt tapasztalatai és legfontosabb létérdekeink na­ponta győznek meg minket ar­ról, hogy csak ez, a proletár internacionalizmus alapelveire épülő szövetség biztosítja nem­zeti önállóságunkat és állami szuverenitásunkat, hogy ez a kötelék és főként a Szovjet­unióval való szövetségünk te­remt feltételeket hazánk ered­ményes szocialista fejlődésére. Most csak tőlünk, mindenna­pi becsületes alkotó munkánk­tól függ, hogyan tudjuk kihasz­nálni ezeket a feltételeket. Túl­zás nélkül mondhatjuk, hogy művünk sikerül, amit végered­ményben minden polgártársunk lát és érez. Ugyancsak ebből ered dolgo­zóinknak a párt politikájába helyezett és sokszor, konkrét tettekkel bizonyított bizalma. Ez a bizalom a jövőt tekintve jó ígéret. Szilárd meggyőződésünk, hogy a jelenlegi lelkesítő ered­mények és a reményteljes táv­latok polgártársaink munkakez­deményezésének, szocialista társadalmunk összes problémái megoldásában, államunk igaz­gatásában és irányításában való aktív részvételének további kb bontakozását fogják eredmé* n y ezni. Elvtársak, barátaim! Összejöttünk ma, hogy mint minden évben, ezen a júniusi napon kegyelettel adózzunk mártírjaink emlékének, hogy lerójuk kegyeletünket a ha­zánk felszabadításáért életüket adó hősök emlékének. Emlékük szívünkben örökké él. Sorsuk ma is figyelmeztet. Arra kötelez bennünket, hogy sohase adjuk fel azokat a ne­mes eszményeket és célokat, amelyek azok gondolkodását és tetteit határozták meg, akik a fasizmus ellen, népeink szebb jövőjéért harcoltak. Arra kötelez bennünket, hogy folytassuk népeink egységének és testvéri szövetségének szi­lárdítását, hogy gyönyörű ha­zánkat minden polgártársunk gazdag és boldog otthonává te­gyük. Fáradhatatlan és kitartó küz­delemre kötelez bennünket mindaz ellen, ami zavarhatná és veszélyeztethetné szocialis­ta jövőnket. Arra kötelez bennünket, hogy a Szovjetunió, a testvéri szo­cialista országok és a világ ha­ladó erői oldalán a háborúk megszüntetésére, a tartós bé­kére törekedjünk. Mindent megteszünk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, annak a pártnak a vezetésével, amely a cseh és a szlovák hazafiak har­cának élén állt, amely népün­ket a szocialista mába vezette, becsülettel és maradéktalanul teljesítsük kötelezettségeinket. Éljen és virágozzék gyönyö­rű hazánk, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság! Országos népművészeti fesztivál A CSEMADOK KB és az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma a levicei (Léva) járási és a želie- zovcei (Zselíz) városi szervek közreműködésével június 10-én és 11-én Zeliezovcén megren­dezte a csehszlovákiai magyarok 17. országos népművészeti fesz­tiválját Az országos népművészeti fesztivál műsorszámai színvona­lasak voltak, ezért a közönség mindkét napon jól szórakozott. (-ér) 1972 VI. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents