Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-12 / 136. szám, hétfő
VIETNAMI RIPORT Jelentés Nam Dinhből A hazafias erők az elmúlt hetekben súlyos harcokat vívtak Kon- tum város és a központi fennsík térségében. Képünkön: Kontum térségében támadnak a hazafiak. (CSTK — VTK) 1972. VI. 12. Pirkadatkor érkeztünk a városba. Hanoitól idáig vert bennünket a nyári zápor, villám villámot, mennydörgés mennydörgést követett. Szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Egyszóval jó utunk volt, igazi, mint itt mondják, antiimperialista idő. Ilyenkor nem repülnek a Phantomok, félnek a viharfrontoktól. Ilyenkor csak a B-52-esek támadnak, azoknak mindegy, hogy milyen az idő, mert nagy magasságból bombáznak. De hát ezt a vidéket eddig nem látogatták a stratégiai bombázók. Szokás szerint teáztunk rövid ideig, miközben a házigazdák megjegyezték, hogy hamarosan lőni kezdik a partvidéket. S valóban, fél hatkor elkezdett remegni a föld, s tompa, mély hangú dörrenések szakították meg az elvonult zápor után a városra telepedett csendet. Reng a föld, himbálóznak a mennyezeti lámpák, pedig nem is a várost, csak a partvidéket lövik. Többször jártam már Nam Han tartomány partvidékén. Ott áll alig néhány kilométerre a tengerparttól Délke- let-Ázsia talán legnagyobb katolikus temploma, ha ugyan áll még. Most kezdték az aratást. Ezernyi asszony és leány görnyed ilyenkor a rizsföldeken, hogy betakarítsa az életet. S fél hatkor rájuk zúdul a hajóágyúk tüze. TÁMADÁS EBÉDIDŐBEN Nam Dinh ipari központ. Szép város volt, az átlagosnál szélesebb utcákkal, szép parkokkal, gondozott terekkel. Egyes utcákon óriáskígyókként csövek fekszenek az útpadkán: a vízvezeték cseréjére vagy bővítésére készültek. A csövek most összetörtek, felszakadtak. A legutóbbi három bombázásból egyet említek, a május 23- it. Ez volt a legnagyobb arányú, a legpusztítóbb támadás. Déli 12 óra 5 perckor érkeztek a Phantomok. Az ebéd és a déli szieszta ideje ez mindenütt Vietnamban. A tűző nap forró sugarai elől ilyenkor árnyékos helyekre bújnak az emberek, s pihennek. Negyvenfokos volt a hőség az árnyékban. Szellő sem rezdült, még bárányfelhők sem úsztak az égen. Pihenő közben zúdultak a bombák a békés város lakóira. Néhány perc alatt száznál több rombolóbombát, sok-sok légiaknát tartalmazó konténert dobtak a városra. A bombaszaggatta ipari kerületből széles út vezet a textilkombinát lakótelepéhez: ez a Tran Dan Ninh sugárút. Végén autóbusz-pályaudvar volt, mellette a régi temető. Kopjafaszerű síremlékek és jeltelen sírok sorakoznak itt egymás mellett. Legtöbb a kereszt, jelezve itt is, hogy ez Vietnam legnagyobb katolikus vidéke. Szemben a temetővel a sugárút túloldalán apró földszintes, szalmatetős házacskák sorakoztak. Valamikor ez volt a város pereme. Korom és hamu lepi itt most a romokat, némelyik még most, az éjszakai zápor után is füstöl. A házak romjain túl egy új lakótelep romjai. Az elmúlt évtizedben épült a textilkombinát dolgozói számára. Korszerű háromemeletes házak, köztük parkok, játszóterek, üzletek voltak itt. Most romhalmaz az egész. ISMÉT ISKOLÁK ÉS ÓVODÁK Távol az ipartelepektől, 6—8 méteres mélységű bombatölcsér mellett egymásra borultak a Tran Dang Ninh nevet viselő iskola tégla és vasbeton falai és födémjei, maguk alá temetve az iskola egész berendezését. Gyerekek, tanítók szerencsére akkor nem tartózkodtak itt. Most az önkéntes brigád tagjai válogatják a használható téglákat, s a romokkal feltöltik a tölcsért. Köztük sokan ebben az iskolában tanultak, illetve tanítottak még egy héttel ezelőtt. Ezenkívül még két iskolát romboltak le a légi kalózok, s két tanítónőt öltek meg: Nguyen Thi Kim Oanht és Vu Thi Minh Thuyt. A város középpontjában évszázados fák alatt szép kultúr- parkot képeztek ki szabadtéri színpaddal, játékszerekkel. Esténként még egy héttel ezelőtt is szórakoztató műsorokat adtak itt a város színjátszó-csoportjai. Most romokban hever a nyári színpad, tépettek az évszázados fák, csak a parkot övező lakóházak és a nagy klub épületeinek acélvázai merednek az égnek. Nam Dinh óvárosa elképzelhetetlenül sűrűn lakott. A házak szinte egymásra épültek, köztük az utcák is olyan keskenyek, hogy a járművek nagy óvatossággal és csaknem egy- irányban haladhatnak. A Hong Sat utcán (vasművesek utcája) egy ötmázsás bomba robbant, óriási krátert ütve az egymásra épült házak között. Ngo Thi Tuy 37 éves asszony azonnal meghalt, gyermekei és férje megsebesültek. Egy téglahalom között gyermekjátékok maradványai, mesekönyvek lapjai láthatók. Itt óvoda volt május 23-a előtt. Le Van Tam 47 éves gyári munkás bekötözött fejjel, sebesült vállal kesereg egy téglarakáson, mellette megtisztított téglák sorakoznak. Gyermekeivel menti a romok közül a menthetőt. A rézművesek szomszédos utcájában az előzőhöz hasonló a kép. Ott egy pékséget talált telibe egy ötmázsás bomba. A hajdani műhely egyik sarkában elgörbült tepsik halmaza hever, köztük a sütésre előkészített tészta szénné égett maradványai. Romeltakarító brigád dolgozik itt is, s néhány ember már elkezdte a kemence helyreállítását. Kell a kenyér, a péksütemény a környék lakosainak, mert bár innen is evakuálták a lakosság egy részét, úgy látszik, túlságosan is sokan maradtak itt — köztük gyermekek és állapotos asszonyok is. TÉVEDÉS? Ismét arról számolhattam be, hogy sok objektumot bombáztak, amelyeknek nincs katonai jelentőségük. A felsorolt lista nem is teljes, hiszen nem írtam a kórházról, az 1967-ben már félig lebombázott katolikus templom újabb romjairól, sok-sok kiégett lakásról, a városközpont lakóházainak meg bontott tetőzetéről és sok másról. A Phantomok pilótái műszereik segítségével jól céloznak. Akik 2—3 méteres szélességű kis hidakat is eltalálnak, nem dobnak bombát feltételezett katonai objektumoktól több kilométernyire levő iskolákra, pékségekre és szabadtéri színpadra tévedésből. Az iskolák, lakóházak bombázása nem tévedés, nem véletlen, nem célzási hiba, hanem tudatos gaztett. TÓTH PÁL (Népszabadság) ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI fiunkéi nissdnicayi szabadesés Jó néhány hétbe telik, amíg egy ejtőernyős eljut az első ugrásig. Legalább ötvenszer próbálja újra meg újra összerakni az ejtőernyőt. A legkisebb részletet is mélyen az emlékezetébe vési. A kihúzó ejtőernyőtől a rögzítő ejtőernyőig, a zsinórok végtelen mennyiségén keresztül egészen a fő kioldó-zsinó- rig. Beidegződött mozdulatokkal összerakja, majd a húzógyűrűknél ellenőrzi a zsinórok kötését és az ejtőernyőkupola öszerakását. Vajon milyen gondolatok száguldoznak a fejében? Mire gondol ilyenkor, amikor rövid időn belül beül a repülőgépbe, hogy néhány másodpercet töltsön az ég és a föld között? Zdenék Suransky, szakaszvezető, példás katona, az ejtőernyős második fokozat tulajdonosa, a következőket árulta el: „Ha nem lenne a kollektíva, akkor bizony nehezen küzdeném le félelmemet. El sem tudom képzelni, hogy egyedül legyek egy repülőgépben. Bizonyára csak kényszer és fenyítés nyomására ugranék ki. Ha viszont többen vagyunk a repülőgépben, valaki mindig ejt egy-egy vicces szót, egymást figyeljük és egymás arcáról olvassuk le az érzéseket. A repülőgép elhagyása után, amikor az ember meglátja a feje felett kibontakozó kupolát, egyszerre minden félelem elszállt.“ „Legjobban a földet érés után érzem magam — mondotta Jaroslav Riška közkatona, példás kato na, aki már húsz katonai és öt sportejtőernyőugrást hajtott végre, majd folytatta: „Leszállás után néhány percig még remeg a kezem és a lábam. Az ejtőernyőt félig bódultán rakom össze. Mintha álmodnék. Ezután jön a felszabadultság, az öröm, a megkönnyebbülés fenséges érzése, amit más nehezen érthet meg. Mindenesetre ez mindig nagy öröm.“ Amikor az ember az alábbiakat hallgatja, csodálat, de egyben irigység tölti el. A 23 éves ejtőernyősök az ég és a föld között átélik a félelem, a rettegés, az öröm és a boldogság minden változatát. Olyanok is vannak köztük, akik az ejtőernyős ugrás után örömükben énekelnek, hangoskodnak, szárnyakat kapnak, és úgy csevegnek, mint a kisgyermekek. Viktor Chrenko őrvezető nem volt és nem lesz más. Minden ejtőernyős ugrást úgy él át, mint egy kisfiú. Az ejtőernyő összerakását szertartásnak tartotta. Simogatta a kupolát, a zsinórokat, és csendben dúdolt. Ezen a napon ugyanolyan volt a helyzet, mint az előző napokon. Az ejtőernyős ugrásra ötödiknek készült fel. Már a nyitott ajtónál állt, s talán egy fél másodpercig az alatta fénylő négy kibomlott ejtőernyőre nézett. Szíve valamivel hangosab ban dobogott. Kiugrott! Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom! Beidegzett mozdulattal felnézett ... Mi történt? Nem érezte az olyan jól ismert rándulást, amely megszakítja a szabadesést. Agyában egymást követték a gondolatok. Már a másodperceket számlálta. És szédületes gyorsasággal közeledett az anyaföldhöz. Ilyen sebességre — az előző ejtőernyős ugrások alkalmával — egyáltalán nem emlékezett. Keze ösztönösen a pótejtőernyő biztosítózsinórjához nyúlt. Semmilyen rándulás nem következett be ... A szabadesés tovább tartott! A pótejtőernyő szerencsétlen véletlen folytán valahogy ösz- szecsavarodott. Viktor Chrenko élet és halál között lebegett. Vajon mire is tanították a parancsnokok? ... Újra megpróbálni a kinyitást. Keze őrült gyorsasággal tevékenykedik. Két vagy három másodperc alatt behúzza a pótejtőernyőt, majd újra kiengedi és nyitja. A zsinórok nem fogadnak szót, és az ejtőernyő selyme köré csavarodnak. Viktor egy utolsó kísérletre szánja el magát. Feltört tenyerével kétségbeesetten markolja a zsinórokat. Már nem is érzékeli, hogy milyen gyorsan közeledik a földhöz. Semmi másra nem gondolhat ilyenkor. Küzdelme kétségbeesett, látszólag már fel is adta. Még egy utolsó kísérlet! Továbbira ugyanis már nem lett volna idő! A rögzítő ejtőernyő hirtelen felfelé ugrik. Egy erős rándítás ... És feje felett kibomlik a jól ismert fehér kupola. Kétségbeesetten néz a földre. Hány méter jelentette vajon az életét... Száz, talán százhúsz! Három másodperc... Lábait egymáshoz szorítja és máris földet ér, majd bukik, és egész teste remeg. Ott ül a földön, és egy szó sem hagyja el az ajkát. Egy percig, kettőig barátait, parancsnokait nézi. Ajka remeg, és nem tud mozdulni. Egyszer csak hirtelen egy örömteljes, boldog kiáltás hallatszik. A húsz fiú szemében könny csillog. Senki sem szé- gyenli meghatottságát. Fel akarják emelni Viktort. Nem is tudják, hogyan fejezzék ki örömüket. Viktor Chrenko őrvezető rendkívüli szabadságot kapott. Hazautazott édesanyjához, hogy mindent elmondjon, hogy egy jót pihenjen. Előléptetésével állhatatos 12 másodperces küzdelmét méltányolták. Amikor visszatért, további ugrásról hallani sem akart. Ám az ejtőernyősök kiváló erkölcsi tulajdonságokkal rendelkeznek, túltesznek saját magukon. így tett Viktor Chrenko is. A krízis leküzdése után újra ott találta magát a „tizennégyesben“. Tényleges szolgálatát a legjobb altisztek egyikeként fejezte be, ezenkívül a mélyrepülő felderítő csoport parancsnokhelyettesi rangjával távozott. F. H. A szovjet haderő középső csoportja katonáinak életéből Őrmester — tanító és nsvali Ha a kiváló egységekről esik szó, a mi századunkat gyakran emlegetik. Sikereink titka a tisztek és az őrmesterek közös munkájában rejlik. Az őrmesterek egész nap — az ébresztőtől a vacsoráig — az alárendeltekkel vannak, és valameny- nyien tanítók és nevelők. Az őrmesterek rendszeresen havonta kétszer tartanak gyűlést. A gyűléseken a fiatal parancsnokok munkájáról folyik a beszélgetés. Fokozott figyelmet szentelünk a nevelésben előforduló hibáknak. A gyűlések idővel olyan iskolává váltak, amelyben haladó tapasztalatcsere folyik. A közelmúltban az egyik gyűlésen Anatolij Cse- revatyij őrmester munkastílusát elemeztük. Fiatal parancsnok, de van mit tanulnunk tőle. Anatolij nagy figyelmet szentel az alárendeltekkel folytatott egyéni munkának, akiknek a tulajdonságait jól ismeri. Ügyel arra, hogy minden alárendeltje érvényesíthesse képességeit és ismereteit. Csere- vatyij őrmester alárendeltjeit joggal említik példaként. A gyűlések azonban nem az egyetlen formát jelentik a fiatal parancsnokoknak nyújtott segítségben. Instruktori-metodi- kai elfoglaltságot, ismertető előadásokat és kérdés-felet estéket rendezünk. Nem végzünk rohammunkát, hanem átgondolt terv szerint dolgozunk. Közismert tény, hogy kihágásokra és fegyelemsértésre csak ott kerül sor, ahol ehhez „megfelelő a talaj“. Ezért arra törekszünk, hogy ne alakulhassanak ki a fegyelemsértés feltételei. Néha annyi is elég, ha az őrmester ellenőrzi a feladat teljesítését. Nagy jelentőségű a parancsnok személyes példája. Meggyőződtünk róla és tapasztalataink is igazolják, hogy ahol az őrmester a helyén van, ott rend, fegyelem is van, s a katonák képzésében és nevelésében jó eredményeket érnek el. A. REZSKO őrmester Hasznos műn kát végeznek „A katonai iskolák rakétamodellező köreinek tagjai és az egyes alakulatok modellezői lassan elérik a Polgári Honvédelmi Szövetség köreiben — ahol egyre nagyobbak a hagyományok, tapasztalatok és a vezető is több — tevékenykedő modellező színvonalát“ — mondotta Emil Praskač alezredes, a Csehszlovák Modellezők Szövetségének elnökségi tagja néhány nappal ezelőtt, a hadsereg II. bajnokságán. Kijelentését az idei bajnokságon való részvétel is dokumentálta: több mint kilencven tényleges szolgálatát töltő és hivatásos katona, nyolc alakulat és katonai intézmény polgári dolgozói és nyolc katonai iskola hallgatói — tehát kétszer annyi, mint tavaly. A bíráló bizottság szerint a minőségi szint is emelkedett — az indulók közül többen teljesítették a magasabb teljesítményi osztályba való lépés feltételeit, bár többségüknél még hiányzik a rutin és a versenyeken szerezhető tapasztalat. Mindenekelőtt a katonai iskolák hallgatói értek el sikereket — csapatjaik létszáma is nagyobb volt —, az első helyek többségét ők szerezték meg. Főleg a Banská Bystrica-i SZNF Katonai Gimnázium hallgatói. Zauška őrnagy támogatja őket, aki szintén aktív modellező. Ahol ezzel a fiatal sporttal csak egy vagy két vezető foglalkozik — és ez több alakulat esetében így van —, ott az eredmények is gyengébbek. Jő eredményt értek el a trenčíni repülőgépjavító ipari tanulói és dolgozói — öt kategóriában egy első, két második és két harmadik díjat nyertek. Ez az egyik legrégibb kör, amely rendszeresen sikerrel vesz részt polgári versenyeken is. Praskač alezredessel abban az időben beszélgettem, amikor teljes ütemben folyt a rakétamakettek versenye. „Nincs könnyű dolguk — mondotta. — A verseny első részében a makett hűségét értékelik, a műszaki rajzok alapján összehasonlítják az eredetivel, ellenőrzik a méreteket, műszakilag bemutatják ... és csak azután került sor beindítására. Ebben az első részben veszítenek a versenyzők legtöbb pontot, mivel hiányzik a kiindulási alap az építéshez, ugyanis eddig még nem tették közzé az egészet ..." A csehszlovák rakétamodellezők a világ élvonalába tartoznak. A katonai modellezők megközelítik a PHSZ modellezőit. A hadsereg együttesének első erőpróbája júniusban lesz Veiké Uhercében a szlovákiai bajnokságon, majd ősszel Bánovce nad Bebravouban és Ostí nad Labemben a csehszlovák bajnokságon. —nj— A. SÉKIS
