Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

INDIA IP ÉS HOLNAP India 1962-ig nemzeti jöve­delmének mindössze 1,3 száza­lékát fordította katonai célok­ra. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy ez a százalék- arány' világviszonylatban a leg­alacsonyabb volt. A hindusztá- ni félszigeten és általában -az ázsiai kontinensen kialakult objektív körülmények időköz­ben szükségessé tették, hogy az ország növelje védelmi erejét, így, 1969-es adat szerint, a hadiköltségvetés — természe­tesen a nemzeti jövedelem vi­szonylatában — 3,8 százalékra növekedett. Ez a tétel még mindig a nemzetközi átlag alsó határának szintjén mozog, te­kintet nélkül arra, hogy az In diai Köztársaságot népessége és területi kiterjedése feltétle nül a nagyhatalmak közé so rolja. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon Indiát milyen in­dítékok késztetik, vagy késztet­ték, hogy több fejlődő, agrár­ipari országtól eltérően ne he­lyezze a fegyverkezést politi­kai vonalvezetése homlokteré­be? Kétségtelen, hogy a kor­mányt bizonyos gazdaságpoliti­kai megfontolások is vezérlik, i'm tagadhatatlan: Delhiben nem puffan üros frázisként a po2itív semlegesasgi politika platformjának hangsúlyozása. Ezt a tényt egyébként jól pél­dázza a szovjet—indiai együtt­működési és segélynyújtási szerződés, de általában Indiá­nak a szocialista társadalomkö­zösséghez fűződő viszonya, amely rendkívül sokoldalú és szívélyes kapcsolatairól vált ismeretessé. Rá kell mutatni, hogy Indiában, sőt a Kongresz- szus Párton bűiül is, létezik egy csoport, amely az ország nukleáris felfegyverzése mel­lett száll síkra, ezen a „csator­nán“ keresztül szeretné egy el­enyésző kisebbségi hatalmi cso­port „alacsonyabrendűségi“ ér­zését rekompenzálni. Nyilván­való, hogy a nagyhatalmi sovi­nizmus mételyével aránylag könnyen fertőzhető meg egy egy ország viszonylag széles, politikailag kevésbé fejlett réte­ge, ha ... ha a progresszív erő­ket sikerül semlegesíteni. Nos, a Kongresszus Párt, amely ép­pen Indira Gandhi irányításával vívta meg győzelmesen egyik történelmi ielentőségű politi­kai harcát, idejekorán ismerte fel a lappangó veszelyt és tett valóban hatásos ellenlépéseket annak eliminálására. A Kong­resszus Párt leghaladóbb szár­nyának ugyanis elévülhetetlen érdeme, hogy rendkívüli éles látással tapintotta ki a világ- politikai folyamatok kizáróla­gosan helyes alternatíváját, szö­vetségeseket keresve és találva valósítja meg az ország leg­haladóbb hagyományaiban gyö kerező, a nép mentalitásának adekvát programját. India ma az ázsiai feszültség enyhülésének potenciális ténye­zőjévé vált, állásfoglalásaiban és nemzetközi politikai meg­nyilatkozásaiban végeredmény­ben a szovjet békeprogram gya­korlati megvalósítását segíti hatékonyan elő. Vitathatatlan, hogy a szóban forgó program, amely alapelveiben a békés egymás mellett élés lenini poli­tikáján nyugszik, ugyanakkor eredendően nem hajlik kétes ér­tékű kompromisszumokra, a kommunista- és munkáspártok legutóbbi moszkvai tanácsko­zásának a szellemében vált élő eleven forradalmi elméletté, ám ezzel egyidejűleg gyakorla­ti reálpolitikai útmutatássá is. A hlndusztáni szubkontinensen kialakult helyzet, a pakisztáni —indiai—kelet-bengáliai konf­liktus jól érzékelhetően bizo­nyítja, hogy a Kongresszus Párt forradalmi töltésű programja, elvszerű alapállása — amely a Szovjetunió és a szocialista társadalomközösség országai­nak teljes bizalmát és támo­gatását élvezte — jelentősen hozzájárult Ázsia vonatkozásá­ban mindahhoz, amit általában ésszerű és reálpolitikai megol­dásoknak nevezünk. Természe­tesen nem feledkezhetünk meg egy lényegbevágó momentum­ról: India katonai erényeit is felvillantotta, annak ellenére, hogy valóban átlagon alul hasz­nálja fel költségvetési alapjait fegyverkezésre. A pakisztáni katonai rezsim megtorpanása — figyelembe véve, hogy mind Washington, mind Peking erköl­csi-anyagi támogatására számít­hatott — figyelmeztető jel az agresszív imperialista csopor­tosulások, katonai tömbök szá­mára: az erőegyensúly a szo­cializmus, a társadalmi-politi­kai progresszió javára billent, a nemzeti felszabadító mozgal­mak feltartóztathatatlanul szá­molják fel a gyarmati és fél­gyarmati állapotokat világszer­te. Mahatma Gandhi az „erőszak- mentes“, Nehru az „el nem kö­telezett“ politika képletét ál­lította az indiai törekvések gyújtópontjába. Mindkét állás­pont törvényszerűen az adott objektív körülmények szülötte, a kor jellemzői determinálták őket. Indira Gandhi a pozitív semlegesség útját járja párthí­veivel, és tegyük hozzá: követ­kezetesen, elvszerűen. Függet­lenül attól, hogy Ázsiában időn­ként valóban pattanásig feszül­nek a húrok, fegyverropogás, erőszak, a nemzetközi jogszabá­lyok megsértésének fülsiketítő lármája zavarja az országépítő munka csendjét. Indiát ezek a körülmények védelmi erejének növelésére késztetik. Ám Indira Gandhi minden alkalommal hangsúlyozza: ..fegyverze­tünk sohasem jelenthet veszélyt mások számárai“ S ez nem üres szólam, ezt a tételt a minden­napok politikai gyakorlata tá­masztja alá. Persze, nem feled­kezhetünk meg egy lényeges és India jövőjét meghatározó té­nyezőről: Indira Gandhi vá­lasztási programjáról, amelyről a legutóbbi népszavazáson 280 millió választópolgár döntött „igennel“, vagy „nemmel“. A miniszterelnök-asszony elsöprő győzelme sarokba szorította az ellenzéket. Viszont ne higgyük, hogy ez az ellenzék egyszer s mindenkorra feladta pozícióit, szokványos kifejezéssel élve: lelépett a politikai élet szín­padáról. Nos, erről szó sincs. Indira Gandhi és az „új“ Kong­resszus Párt ellenzéke ébrede­zik aléltságából, megkísérli so­rai rendezését, az alkalmas pil­lanatra vár, hogy lecsapjon. Ebben a vonatkozásban viszont komoly szerepet tölthet be a haladó szellemű nemzetközi közvélemény, amelynek módjá­ban áll, hogy sokoldalúan tá­mogassa Indira Gandhi prog­ramját, azt a programot, amely jelentős mértékben járulhat hoz­zá a nemzetközi feszültség eny­hítéséhez mind Ázsiában, mind világpolitikai viszonylatban. BALOGH P. IMRE INDIA A SZAMOK TÜKRÉBEN A miniszterelnök-asszony ellép a felsorakozott dísz­század előtt. nyelvet, 690 nyelvcsoportot, 380 alnyelvet és 103 nem indiai nyelvet tart számon. India őslakói már az i. e. harmadik évezred­ben ismerték a földművelést, az állattenyész­tést és a bronz megmunkálását is. Az észak­nyugatról terjeszkedő árja törzsek i. e. 1500 körül foglalták el az Indus völgyét, majd fél évezreddel később a Gangesz vidékét és az ős­lakosságot a hegyekbe szorították. Asóka ki­rály i. e. 273—232-ben egyesítette csaknem egész Indiát és a buddhizmust államvallásnak nyilvánította. Az arabok i. sz. 712-ben hódí­tották meg az Indus völgyét, ekkor terjedt el az iszlám. 1507-ben, Vasco de Gama partra szállása után 10 esztendővel a portugálok el­foglalták Goát és megkezdődött az európai gyarmatosítás. A gyarmati uralomnak — hosz- szú évszázadokig tartó küzdelmek után — 1950 januárjában szakadt vége, ekkor kiáltották ki a szuverén Indiai Köztársaságot. Indiát fejlődő agrár-ipari országként tartjuk számon. Ásványkincsekben rendkívül gazdag. A szénfejtés évi átlaga 60—70 millió tonna körül mozog, vasércbányászata eléri a 10 mil­lió tonnát. Az ország rendkívüli erőfeszítése­ket tesz mezőgazdaságának fejlesztése érdeké­ben. 1964—65-ben a rizs vetésterülete elérte a 36,1 millió hektárt, amelyről 38,7 millió tonna rizst takarítottak be. Nagy figyelmet szentel­nek a kölesfélék és a hüvelyesek termesztésé­nek, amelyek vetésterülete azonban csökkenő tendenciát mutat. Ezzel szemben növelik a bú­za vetésterületét, amely 1965-ben elérte a 13 5 millió hektárt, a betakarított termés 9,86 mil­lió tonna búza. Szarvasmarha-állománya rend­kívül magas. Az ország hatalmas küzdelmet folytat a gyarmati örökség felszámolása érdekében. Fej­leszteni kell iparát, mezőgazdaságát. Vasútvo­nalainak hossza 60 ezer kilométer, a műutaké 250 ezer kilométer. A felnőtt lakosság körében nagy arányú az írástudatlanság. Több mint egymillió diák tanul felsőoktatás keretében. A pihenés perceiben — virágok között. PORTRÉ HELYETT.* Indira Gandhi indiai miniszterelnök ma két­ségkívül a hatalmas ki­terjedésű ázsiai ország legnépszerűbb politikusa. Népszerűsége és tekinté­lye — főként legutóbbi ragyogó választási győ­zelmét követően — mesz- sze túllépi az ország ha­tárait. A miniszterelnök, aki népe legjobb fiainak nyomdokaiba lépett, rop­pant erőfeszítéseket tesz, hogy kivezesse az orszá­got a gyarmati sors gyá­szos örökségéből. Indira Gandhi politikai éleslátása, helyzetfelmé­rő képessége ellenfeleit is megtorpanásra készte­ti. Céltudatosan, komp­romisszumokat nem is­merve, viszont az adott körülményeknek megfe­lelően hajtja végre vá­lasztási programját, amelynek érdekében ma­ga köré gyűjti az ország progresszív erőit. Nyilvánvaló, hogy a legközelebbi időszakban, sőt évtizedekben rendkí­vüli szívóssággal lehet­séges csupán India tár­sadalmi, gazdasági és nem utolsósorban kultu­rális színvonalát tovább emelni. Ehhez Indiának szövetségesekre is szük­sége van, őszinte, segítő szándékú barátokra. In­dira Gandhi politikai böl­csességét dicséri, hogy egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait a Szovjet­unióval és általában a szocialista társadalomkö­zösség országaival. A miniszterelnök-asz- szony az elmúlt időszak­ban a világ több orszá­gába látogatott el. Meg­beszéléseinek homlokte­rében a bengáliai mene­kültek problémáinak megoldása állott. A kér­dés azóta megoldódott, Indira Gandhi történelmi jelentőségű csatát nyert. Erélyes fellépése százez­rek, tán milliók életét mentette meg. Nos, a politikus tekin­télye, népszerűsége tet­tein keresztül születik. Bátran elmondhatjuk, hogy Indira Gandhi kel­lőképpen rászolgált mind a kettőre. Indira Gandhi hosszas eszmecseréket folytatott Koszigin szovjet minisz­terelnökkel. Az Indiai Köz'íírsaság Dél-Ázsia Indiai-óceán­ba nyúló, hatalmas — Elő-lndiának nevezett — félszigeten terül el. Lakosainak száma — 1969-es adat szerint — 531 millió, területe 3 138 944 négyzvtkilométer. Lakosságának 24 százaléka hinduszttiini, 10 százaléka bihari, 7 százaléka tamil, 7 százaléka marathi, 6—6 szá­zaléka bengáli és telugu, 4—4 százaléka rad- zsasztáni és gudzserati, 3—3 százaléka orija, kannara és malajalam, 1,7 százaléka pandzsá bi, 1 százaléka assami, a többi szántál, kasmíri, munda, tibeti, burmai, pahari és különböző más nyelveket beszél. Az ország alkotmánya 16 fő i 4

Next

/
Thumbnails
Contents