Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
. *' ■■ ' Ca l Müller riportja az Üj-Hebridákról lm ' ■ A trópusi malária és egyéb fertőző betegségek következtében nagy a halálozási arányszám a nambák körében. Ä . képen a varázslónő egy gyermeket kezel. Hiányzó felső fogak jellemzik a jóságos és nagy tiszteletnek örvendő nőm* ba anyát. Fogát a férje veri ki kővel í a vérző foghelyet szénné éigetett növény- szárral tömik ki/mert az enyhíti a faj* dalmat és elállítja a vérzést. Malekula a nagy szigetvilágban. Akik korszakókkal elmaradtak a fejlődésben • Törzs- rendszer és naturális gazdálkodós gufl alekula szigetén, az angol—francia kondo- míniumot alkotó Üj-Hebridák szigetcsoport második legnagyobb szigetén él egy kis törzs. A nambák törzsét a törzsi rendszer vonásai és a kezdetleges naturális gazdálkodás jellemzik. A szigeten két egymástól elszigetelt csoportban élő namba törzs korszakokkal elmaradt fejlődésben. . .. Mintegy két héttel azután, hogy Malekula szigetére érkeztem, egy olyan melanéziai törzs közé vetődtem, amely más törzseknél sokkal inkább megőrizte az Űj-Hebridák bennszülött lakosságának hagyományait. A koprát (kókuszdió szárított belét) termelő európai telepesek „kis nam- liáknak“ nevezik ezt a törzset. Helyi tájszólásban nambának nevezik a zöld pálmalevelekből font „fügefalevélfélét“, a férfiak legszebb ékességét. Az északi rokon törzs férfiai viszont nagy mesterei a pandánusz (csavarpálma) bíborvörösre festett keskeny leveleiből készült parádés férfiöltözékeknek. Ok a „nagy nambák“. A namba törzs kis lélekszámú. Bár több mint 12 ezer bennszülött él a szigeten, közülük csak mintegy 250-en őrzik az ősök hagyományait és hitét. A többiek partmenti falvakban élnek és valamelyik keresztény egyház hívei. A kellemetlen trópusi időjárás és a vidék elszigeteltsége nem nagyon vonzza a turistákat. Az örök elszigeteltség mindmáig lehetővé tette a törzsi szertartások megőrzését. E törzs iránti kíváncsiság vezérelt Lendombuejba, a kis nambák egyik szertartási központjába. A sziget délnyugati pratvidékén levő Lava települést tíz mérföld (1 mérföld = 1,6 km) választja el Lendombuejtől. A bennszülöttek 7—8 óra alatt teszik meg ezt a távolságot, nekem meg az operatőrnek két napig tartott. Utunk második napján sűrű növényzetben két fedett szalmakunyhót pillantottam meg. Tetejüket páfrányfatör- zsek támasztották meg, védekezésül tájfunok ellen. A bozótossal védett többi kunyhó láncolatot alkotva húzódott a viszonylag sima lejtőn. Találkozás a nambákkal Három bennszülött jött elő fogadásunkra. Teljes „harci díszben“ jelentek meg: átszűrt orrukban disznóagyar, teknősbéka páncéljából csinált függők, korallokkal kivarrott karszalagok és vaddisznóagyarak alkotta nyakékek. Mind a hárman ven- dégszeretően mosolyogtak és siettek a törzsfőnökért, akit Ilabnambinpinnek hívtak. Azzal érdemelte ki magas tisztségét, hogy sokkal több házi disznaja volt, mint a többinek, a szertartásokkor pedig ügyesen ölte le a disznókat. Fokozatosan emelkedett feljebb a „nimangi“ — a „kis nambák“ és más törzsek körében uralkodó hierarchia lépcsőfokain. Törzsbeli tekintélyét nagymértékben apjának helyzeté határozta meg. Ilabnambinpin apja híres harcos volt, a hagyomány szerint goivótól és mérgezett nyílhegytől sebezhetetlen. A harcoló törzsek gyakran meghívták, hogy álljon seregük élére, bőkezűen megajándékozták sertésekkel, amelyeket aztán fiára hagyott. „Kemény valuta" Bár a kis nambák ismerik az Üj-Hebridákon érvényes frankot meg az ausztrál dollárt (a part menti ültetvényeken keresnek), nekik csak az agyaras vaddisznók számítanak „kemény valutának“ amelyen mindent meg lehet vásárolni. Amikor a vaddisznó eléri az egyéves kort, felső agya rát kiverik, ezután a kan alsó fogai szabadon nőni kezdenek és félhold alakúra meghajlanak. Minél nagyobb a fog hailata. annál többet ér az állat. A kis nambák nagyon félnek a szellemektől és ezért mindenképpen keresik kegyeiket. Egyszer alkalmam volt részt venni egy temetési szertartáson. Az elhunyt öreg levelekkel beborított holtteste egy teljes évig hevert a temetési hordágyon egy darab szentföld közelségében. A szertartás előtt az öreg koponyáját elválasztották törzsétől, bambuszállványra helyezték és vörösagyag rétegével bevonták. Az így készült halotti álarc azonos vonásokat mutatott a megboldogultéval. Megmintázták továbbá az elhunyt testét, melyet mértani ábrákkal rajzoltak tele. amelyek az illetőnek a „nimangi“-ban elfoglalt méltóságát jelezték. Hazajáró lelkek Az egész törzs részt vett a rituális tánc tíz körében, majd a bennszülöttek menete maga fölé emelve a halott „szobrát“ körüljárta a „szentföldnek“ azt a bizonyos részét. A nők nem tehették lábukat a szentföldre, ők a távolból figyeltek. A nézőkhöz csatlakozva türelmesen vártam a szertartás végét. Végre fuvolasző hallatszott és a bokrok mögött valami sötét árnyék megmozdult. Egyre közeledett a sötét figura, s a mellettem álló bennszülött a fülembe súgta: „Most szellemet látsz!“ A „szellem“ füstös páfránylevelek tömkelegébe burkolódzott, csak meztelen lába kandikált ki alóla. Fő öltözéke egy formátlan kalpag alakú sötét álarc volt, kezében íj és nyilak. Zöld öltözékéből több helyütt éles vesszők meredeztek, rajtuk kókuszdió bele. A bennszülöttek rögtön nekiestek ették a dióbelet, hogy „kapcsolatba lépjenek“ a szellemek világával. A fő „szellem“ után még három ugyanolyan figura ugrott elő a bozótból, majd két, vörösre és fehérre mázolt ember jelent meg. Mind a hatan láncsorban bejárták a szentföldet, majd hosszú növényszárakkal veregették a jelenlevők hátát. A bennszülöttek elképzelése szerint ez azt jelentette, hogy meg akarja győzni őket, a szellemek nem fognak ártani az embereknek. Néhány perc múlva a szertartás részvevői összeszedték az elhunyt szobormása elé kitett batátagumókat, amelyekkel a szellemeknek akartak kedveskedni, és eltűntek. A szertartás vezetője kopjával (melynek a hegye régi katonaszurony volt) disznót ölt. A tetemet darabokra vágták, és elosztották a nézők között. A szertartásnak ezzel vége lett. Emberevök utódai A „nagy mambák“ a múltban emberevők voltak, s nyelvükben és hagyományaikban is különböznek a „kis nambáktól“. Településük, Amok 30 mérföldnyire van Lendombuejtől, de a közlekedési nehézségek miatt minimális a két törzs kapcsolata. A nambák hagyományos életmódja most megpróbáltatásoknak van kitéve. A pénz utat tör az ő naturális gazdálkodásukba is. Amokban már bolt is nyílt, ahol fizetési eszközül többé nem fogadják el a sertéseket... fZa rubezsom) Ilabnambinpin — a kis nambák legnagyobb sertéstulajdonosa és törzsfönöké futballcipot is húzott. r ■ ; ; • • -
