Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Az országútról nezve a košicei Drevo­výroba Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) üzemrészlege inkább iskolára, minisem bútorgyárra hasonlít. Az épületbe lépve azonban megváltozik ez a kép. Szorgal­mas emberek a méreteknek megfelelően szabdalják a faanyagot. A másik részle­gen már gyalulják, lakkozzák, míg az egy­szerű deszkából modern bútor lesz. A délutáni órákban érkeztem a gyárba, s arra gondoltam, az üzemvezetőt már nem találom ott. Szerencsém volt. Solár Ferencet munka közben ismerhettem meg. — Üzemünknek — melyet a Košicei Járási Nemzeti Bizottság irányít — 120 dolgozója van. Ebből 85 női munkaerő. A termelés irányítását három mester vég­zi. Negyedévenként 300 komplett szoba­bútort, 700 előszobafalat, 1000 televíziós asztalt, 200 könyv-, illetve különálló szek­rényt, 100 komplett gyermekszobabútort, valamint 100 íróasztalt készítünk. Kész gyártmányainkat a košicei Vzorka minta­üzemünkbe szállítjuk, ahol elvégzik a kárpitozást, és azután a bútor az üzletek­be kerill. Annak ellenére, hogy állandó nehézségeket okoz az anyagbeszerzés, tervfeladatainkat eddig teljesítjük — mon­dotta Solár Ferenc. ® Ha kapnának elég anyagot, nyilván . még szebb eredményeket érnének el. Néze­te szerint hogyan lehetne biztosítani a za­vartalan anyagellátást? — A tervekhez mérten kellene kapnunk megfelelő mennyiségű alapanyagot. En­nek meghatározott időben meg kellene érkeznie az üzembe. ® Szepsi kis város. Dolgozóik többsége a környező falvakból jár be? — Igen, és éppen ebből kifolyólag munkaszervezési problémákkal hátráltat­ják a termelést, ugyanis az autóbuszok — a munkaidő szempontjából — nem a leg­jobban közlekednek. A kelet-szlovákiai kerületben talán üzemünk az egyetlen, ahol 'reggel fél öttől este fél kilencig dolgozunk. Már többször is kértük a Gép­kocsiközlekedési Vállalatot, hogy módo­sítsák a menetrendet. Eddig azonban még semmilyen változásra sem került sor. Növelik termaiásiki JAVÍTANI AZ ANYAGELLÁTÁST! Több mint 20 éve annak, hogy Nové Zámkyban (Érsekújvárott | megalakultak a helyi gazdálkodás vállalatai. Létrehozásukat a lakos­ság vásárlóerejének a növekedése és az akkori gazdasági helyzet sür­gette. A szolgáltatások iránti ke­reslet mindinkább növekedett, s ma sem képesek az igényeket ki­elégíteni. Még a legrangosabbnál, a köz­szolgáltatási vállalatnál is akad­nak olyan gazdasági egységek, me­lyek bővítésre, korszerűsítésre szo­rulnak. Városunkban a helyi ipar 59 üzemegységben 25 féle szolgál­tatást nyújt. Teher- és személy- taxi-szolgálattal, mosodával, ruha- tisztítóval, borbély- és fodrász­üzemmel. kozmetikával, virágker­tészettel, könyvkötővel, takarító- szolgálattal stb. állnak a polgárok rendelkezésére. Az utóbbi években a vállalat vezetői és alkalmazottai a szolgáltatások minőségének javí­tására törekednek. A fejlesztés meggyorsításával igyekeznek kielé­gíteni igényeiket. A járási ipari vállalat a szolgál­tatásokból ugyancsak kiveszi ré­szét. Cipő- és lábbelijavítást vé­gez, férfi szabóságot és női varro­dát üzemeltet, szőrme-, fehérnemű- és kalapjavító, kárpitos-, bútorja- vító- és készítőműhelyt tart fenn. Ezenkívül a szíjgyártó üzemegy­séggel és bőrárujavítóval rendel­kezik, de férfi munkaerőhiánnyal küzd. Az alacsony bérek az alkal­mazottak fluktuálását eredménye­zik. Ennek következtében a szol­gáltatások határideje is eltolódik. A kevés reklamáció viszont azt bi­zonyítja, hogy a vállalat jó munkát végez. A Rem es zet már a hírnévnek ismerését szoigáltatá: méljük, ho tószervíz a csak továt anyag-abla' ban dicsér és kárpi Megrendeli lakásbútort A város 1 kezete, a 1 múltra teki öltönyök 1 zi. Vállal is. Paplanc haneműt j; tart fenn. tanoncneve vetkezet n évi értéke koronát. E területének te a megr Érsekújv, műk, a kéz szítését a vetkezet ezenkívül és személy A gyárban fiatalok is dolgoznak. Az enyvezőrészlegen Stutiak Máriától kérde­zem meg, hogyan érzik magukat a fiata­lok az üzemben? — Amikor idekerültünk, nem ismertük a munkafolyamatokat, de rövidesen bele­jöttünk. Ma már jó érzés, sőt kis büszke­ség is tölt el bennünket, ha elmegyünk ismerőseinkhez látogatóba és az általunk készített asztalokhoz ülhetünk. Vendég­látóink elismeréssel szólnak gyártmá­nyainkról. Az üzemben nemrégen meg­alakítottuk a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség üzemi szervezetét. Jelentősen hozzá­járulunk a termelés fokozásához, és az eddiginél több időt szentelünk a kultu­rális életnek is. Jól érzem itt magamat. Megtaláltam számításomat, továbbra is itt maradok. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a kis bútorgyárban néhány évvel ezelőtt — amikor 65 dolgozója volt — negyed­évenként 240 000 korona értékű árut ter­meltek, ma pedig 120 dolgozó 3 millió korona értékű árut készig, elmondhatjuk, hogy dicséretet és elismerést érdemelnek. SZÁSZAK GYÖRGY # Munkaerőhiánnyal néni küszködik az üzem? — Munkásokból nincs hiányunk, de több szakemberre lenne szükségünk. Ha az üzem szakemberei kiöregszenek és nyugdíjba mennek, bajok lesznek az után­pótlással. A probléma most még nem sú­lyos, de előrelátók vagyunk, s ezért mun­kásainknak minden támogatást megadunk, hogy minél nagyobb számban megszerez­hessék a szükséges szakképzettséget. A termelésben jó eredményeket érünk el. Ez annak is köszönhető, hogy üzemünk dolgozói is bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe. Értékes egyéni és kol­lektív vállalásokat fogadtak el. A mun­kabrigádok teljesítményét negyedéven­ként értékeljük, és a legjobbakat jutalom­ban részesítjük. Zeleznik Imrich mester 60 kilométerre lakik a munkahelyétől, ezért csak minden második nap jár munkába, és akkor két műszakot dolgozik. Megkérdeztem: elége­dett-e, nincs-e különösebb problémája? — Megszerettem az itteni környezetet — mondja. Elégedett vagyok. Két éve dol­gozom itt, ismerem a munkásokat, rendes emberek. Nincsenek velük problémák. FUUSSZttK GYORSABB ÜTEMBEN A SZ8LGALTATAS0KAT VIDÉKÉN Irta: PAVEL SYKORA mérnök, az SZSZK Belügyminisztériuma helyi gazdálkodási főosztályának vezetője A Szlovák Szocialista Köztársaságban az egy lakosra számított közszolgáltatások teljes 25 százalékkal kisebbek mint a Cseh Szocialista Köztársaságban. Ezért Szlovákiá­ban a tervek szerint a helyi gazdálkodás szol­gáltatásának terjedelmét 1975-ig 32 százalék­kal kell növelni. Ha ezen a területen meg akar­juk valósítani a CSKP XIV. kongresszusa hatá­rozatában rögzített gazdaságpolitikai célkitű zéseket az 5. ötéves tervidőszakban, akkor elsősorban azokat a közszolgáltatási ágazato­kat kell fejleszteni, amelyek nem képesek ki­elégíteni a lakosság szükségleteit. Ezért a fej' lődés tervezett üteme a következő: az autója­vító szolgáltatások 80—100 százalék, a taxi­szolgálat 70 százalék, a közszükségleti cikkek javítása 50 százalék, mosodák és tisztítók 30— 40 százalék, lakáskarbantartás 40 százalék. Ezek a közszolgáltatások egész növekedését kifejező globális mutatók és ezzel kapcsolat­ban felmerül egy különleges probléma, neveze­tesen az, hogyan fejleszthetők a közszolgálta tások vidéken. Jelenleg az a helyzet, hogy mind a helyi gazdálkodási vállalatok, mind a kisipari ter­melőszövetkezetek üzemei főleg a városokban működnek. Emellett jelentős különbségek lát­hatók az iparközpnntok és a mezőgazdasági jellegű területek városok és falvak között. Sídemes ezzel kapcsolatban rámutatni »3 SZSZK települési szerkezetére. A statisztika szerint 1970. december 1-én Szlovákia lakossá­gának 63 százaléka 2999 olyan községben élt, amely községek lakóinak száma 5000 fő alatt van. Az ilyen községekben rendszerint a nem zeti bizottságok kis üzemei biztosítják a szol­gáltatások nagyobb részét, a helyi gazdálkodási vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek viszont csak kis részt vállalnak az igények kielégítéséből. A helyzeten nem sokat javít az sem, hogy a nemzeti bizottságok néhány ma­gánszemélynek is engedélyezik, hogy szolgál­tató tevékenységet folytasson. Felmértük a helyzetet A közelmúltban a helyi gazdálkodási vállala­tok önkényesen, egyre nagyobb mértékben tö­rekedtek gazdaságilag előnyösebb termelő tevékenységre, és elhanyagolták a közszolgál­tatások fejlesztését, különösen a vidéken. A pillanatnyi helyzet viszont az, hogy állan­dó borbély- és fodrá^zműhely csak 276 köz­ségben van, 145 községben pedig hetenként csak kétszer-háromszor nyújtanak ilyen szol­gáltatásokat Állandó fehérnemű és ruhabe- gyííjtüt 151 községben létesítettek, 326 község­ben pedig mozgóbegyűjtők dolgoznak. Hiányos a cipőjavítő műhelyek hálózata (149 község), valamint a női és férfi szabászat (47 község). Rádió- és televíziójavító csak 44 községben működik, 430 községben pedig mozgóbegyűjtő szállítja el 299 községből az elektromos ház­tartási gépeket, 204 községből pedig a hűtő- szekrényeket. 22 községben működik gázveze- tókszerelő, 65 községben olajkályha javítómű­hely, állandó ablaküvegező szolgálatot csupán 44 községben létesítettek, 179 községben pedig ezt is mozgóbegyűjtők segítségével oldják meg. Mint ebből a felsorolásból is látható, a vidé­ki lakosság kénytelen az alapfokú szolgáltatá­sokért is a városba utazni. Bizonyítja ezt az is, Ihogy míg az olyan városokban, ahol a lakos­ság száma meghaladja az 5000 főt, a helyi gazdálkodások által nyújtott szolgáltatások egy lakosra számított múlt évi értéke 734 korona volt, addig az 5000 lakossal kisebb lélekszámú községekben a közszolgáltatások értéke csu­pán 80 korona volt. Természetesen nem lehet minden kis községben közszolgáltatási vállala­tot létesíteni, de a helyi gazdálkodási vállala­tok és a kisipari termelőszövetkezetek az ún. mozgószolgáltatásokat sem biztosítják kielégí­tően. Ezt elsősorban azzal indokolják, hogy nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű gép­kocsival, azután hivatkoznak a magas költsé­gekre is. Bár ezek valóban nem mellőzhető tényék, a hiányosság fő oika mégis az, hogy a vállalatok nem akarnak bajlódni a vidéki szol­gáltatások fejlesztésével. így azután nem cso­dálható, hogy egyre jobban terjed az ún. fusi­zás, és más szabálytalan, sőt társadalomellenes spekuláció. A dolgozó ember kénytelen a falu­ból a városba járni, ha valamire szüksége van és könnyű elképzelni, milyen megerőltető autó­buszban szállítani a javítást igénylő hűtőszek­rényt, porszívót, vagy televíziós készüléket. Az állampolgárok a választásokat megelőző vitákban gyakran rámutattak ezekre a nehéz­ségekre. Természetesen a helyi gazdálkodás szakaszán is következetesen érvényesíteni kell — a CSKP KB februári plenáris ülésének értel­mében — a gazdasági hatékonyság szempont­jait. A nemzeti bizottságok azonban nem tűr­hetik, hogy szűk vállalati szempontok érvénye­süljenek a lakosság kárára, hogy korlátozzák, vagy megszüntessék a műhelyek hálózatát. Vidéken a közszolgáltatást ezzel összefüggő problémák ť felelős és bonyolult feladat, zottságoknak helyi gazdálikod kisipari szövetkezeteik réréri konkrétan kell megoldaniuk, kosság jelenlegi életszínvonal ni, figyelembe véve a lakást ködési, a higiéniai színvonal Ezen a téren ma már lassan ség a város és a falu között, nyolult is a feladat, tudomás hogy a mezőgazdasági nagyü vábbi fejlődésével — ahogya kongresszusa meghatározta - kedni fog a falusi dolgozók ez törvényszerűen maga utár gáltatások iránt támasztott f­A fejlődés irí Ezért a Belügyminisztériui dási főosztálya a következő i ti elő a vidéki szolgáltatások koncepció számára: ® A központi jellegű közsi megközelíthető) ki kell építi fokú szolgáltatásokat, mint < rászmühclyek, cipőjavítók, m szat és ruhajavító, asztalos­műhelyeket. • A városi típusú községi körzetek számára) gyorsmosi kiskapacitású autószervizt, javítóműhelyét, egészségügyi- tot és alkalmi szolgáltató üze-ívV' ■ v. " V- Vi ,j>-' " ■ y iTm ill* t 1 tUUK

Next

/
Thumbnails
Contents