Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) vák nép is megemlékezik a szovjet hadsereg, a szovjet nép, a szovjet kommunisták nagy felszabadító küldetéséről a cseh és szlovák nép felszabadításánál, a csehszlovák állam függetlenségének felújításá­nál. Nemzeteink a hitleri agresz- szió első áldozatai közé tartoztak. A csehek és szlovákok nemzeti szabadságát eltaposták, megaláz­ták, a csehszlovák állam felbom­lott. Népünk, megfosztva azoktól a demokratikus jogoktól is, ame lyeket a burzsoá köztársaságban élvezett, a fasiszta járom alatt ha­tártalan szenvedésnek és kizsák­mányolásnak volt kitéve. Csehszlovákia dolgozó népe kom­munista pártjának vezetésével ak­tív fasisztaellenes harcot folytatott a német megszállók ellen, illegá­lis politikai munkával harcolt, küzdött a szabotáló csoportokban, a partizánosztagokban, harcolt közvetlenül a frontokon is. Nem­zeteink, népünk legjobb fiai min­den kedvező alkalommal átálltak a szovjet hadsereg oldalára, kap­csolatba léptek a szovjet katonák­kal, tisztekkel, a szovjet néppel, hogy kivehessék részüket a fasiz­mus legyőzéséért vívott közös harcból, a győzelemért, a népek szabadságáért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott küzdelem­ből. fgy formálódott a Szovjetunió területén a csehszlovák hadtest is, amelynek győzelmes útja Ludvík Svoboda elvtárs, köztársaságunk mai elnöke vezetésével összekap­csolódott a szovjet hadsereg útjá- val. A Szovjetunió és Csehszlovákia népei és az egész antifasiszta front közös harcának jegyében löbb tízezer ember küzdött fegy­verrel a kezében a Szlovák Nem­zeti Felkelés alatt, a partizánosz­tagokban államunk egész terüle­tén, és ugyanígy a cseh nép fel­kelésében — a prágai felkelésben, amelyről a napokban emlékeztünk :neg. A csehszlovák nép szabadsá­gáért vívott harc szorosan egybe- kapcsolódott a szovjet nép, a szov­jet hadsereg harcával. Forradalmi hagyományainkra, a csehszlovák néphadsereg hagyományaira emlé­kezve semmiképpen sem akarjuk csökkenteni azt a fő szerepel, amelyet felszabadításunk során a szovjet nép töltött be, amelyet a szovjet nép hős fiai töltöttek be. Hisznn május 9-e, a szovjet hadse- rRK győzelmének napja a szovjet nép ünnepe egyúttal Csehszlová­kia államünnepe is, mivel a szovjet hadsereg fővárosunk, Prága felsza­badításával ezen a napon fejezte be egész országunk felszabadítását. Ebből az alkalomból ismét őszinte köszönetét mondunk a szovjet had­seregnek, a szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának a 27 évvel ezelőtti felszabadítá­sért, amely feltárta nemzeteink szá­mára a lehetőségeket, az új, sza­bad, nyugodt élethez. Szeretnénk köszönetét mondani azért, hogy, hála a Szovjetuniónak, rátérhet­tünk a szocialista társadalom útjá­ra, megdönthettnk a kizsákmányo­ló burzsoá osztályokat, létrehoz­hattuk és fejleszthettük hazánkban a munkásosztály, a parasztok és az egész dolgozó nép hatalmát. Ma délelőtt az olšanyi temető­ben és a Vítkovnn megkoszorúztuk a szovjet hadsereg elesett hőseinek sírjait és az Ismeretlen csehszlo­vák katona sirját. Ezekben a na­pokban egész Csehszlovákiában kegyelettel adózik népünk a hősük emlékének, akik életüket áldozták — csupán hazánk területén több mint 100 ezer szovjet ember vesz­tette életét — hogy vérükkel, a legnagyobb áldozatot hozva kivív­ják Csehszlovákia népének szabad­ságát. Erről népünk soha nem fe­ledkezik meg és nem is feledkez­het meg. Megbecsülés és dicsőség illeti azokat a hősöket, akik a csehszlovák nép szabadságáért fel­áldozták életüket. Csehszlovákia népe a háború évei alatt átélt megpróbáltatásai­ból levonta azt az egyértelmű következtetést, hogy az új, felsza­badult Csehszlovák Köztársaságnak belül is meg kell változnia, hogy a dolgozó nép államává kell vál­nia és a jelenlegi, osztályszem­pontból kettéosztott és nyugtalan világban az egyetlen biztosíték, amelyre támaszkodhat, a Szovjet­unióval, népével és kommunista pártjával való hű barátság és szö­vetség. Csehszlovákia dolgozó né pének a háború utáni években ki­alakult érzéseit pártunk és a dol­gozó nép vezető képviselője Kle­ment Gottwald elvtárs a jól ismert jelszóban foglalta össze ,,Örők időkre a Szovjetunióval“, amely a mai és a következő nemzedék számára is irányvonal lesz Cseh­szlovákia nemzetközi politikájá­ban, Csehszlovákia és a Szovjet­unió dolgozó népe internacionalis­ta szövetségében. Népünk büszke a szocialista épí­tés eredményeire, amelyeket Cseh­szlovákiában az iparban, a mező­gazdaságban, a kultúra és a tudó mány fejlesztésében, valamint a dolgozók életszínvonalának emelé­sében elértünk. Továbbra is tuda­tosítanunk kell, hogy Csehszlová­kiában a szocializmus építésének bonyolult évei folyamán, a nagy forradalmi változások megvalósítá­sát azért végezhetjük aránylag gyorsan, mert szabadságunkat, bé­kénket garantálta a Szovjetunió, mert élhettünk az első és legna­gyobb szocialista állam tapaszta­lataival, és minden kérdésben, le­gyen az politikai, vagy báftnilyen más, őszinte, baráti segítségre ta­láltunk a szovjet kommunistáknál, a szovjet kormánynál, a szovjet népnél. 1968-ban, amikor veszély fenyegette Csehszlovákia dolgozó népének forradalmi vívmányait, ebben a bonyolult és nehéz hely­zetben a Szovjetunió és a többi szocialista ország Csehszlovákia dolgozó népének segítségére sie­tett, hogy korlátozza és megállít­sa a revizionista és az ellenforra­dalmi erők tevékenységét Cseh­szlovákiában, segített megőrizni népünk forradalmi vívmányait és ezáltal pártunknak és népünknek internacionalista segítséget nyúj­tott. A revizionista demagógia ha­tása alatt az első pillanatban Cseh­szlovákiában sok becsületes ember nem értette meg ezt a lépést. Az évek múltával azonban nemcsak minden kommunista, hanem dol­gozóink túlnyomó többsége is meg­értette a Szovjetunió és a többi szocialista ország által 1988 au­gusztusában nyújtott segítséget úgy, ahogy azt pártunk központi bizottsága jellemezte, és a CSKP XIV. kongresszusa megfogalmazta — a nehéz válságos helyzetben a csehszlovák nép nagy, önzetlen internacionalista segítségben ré­szesült. Csehszlovákiában a válságos helyzetet a pártban, a társadalmi szervezetekben, a politikában, a népgazdaságban és az emberek tudatában azóta sikerült leküzdeni. El kell mondanom, hogy a szov­jet elvtársaknál problémáink meg oldásánál mindig megértésre ta­láltunk. Segítségre leltünk a gaz dasági és a többi nehézségek leküzdésénél is. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szov­jetunió közötti kapcsolatok ez­által olyan magas szintet értek el, amilyenre eddig nem volt pél­da. ’ Az államaink és nemzeteink kö­zötti kölcsönös kapcsolatok sokol­dalú megszilárdítására irányuló kétoldalú törekvést fejezte ki a prágai várban két évvel ezelőtt aláírt új, szövetségi szerződés is. Két év nem hosszú idő, ám ennek ellenére állandóan érezzük a szer­ződésben benne foglaltatott elvek alapján az egyre szorosabb, jobb, mindkét fél számára előnyös poli­tikai, gazdasági, kulturális és más területen való együttműködést. Ezért örömmel emlékezünk meg e szövetségi szerződés megkötésének második évfordulójáról. Nagy többségben katonák között vagyunk itt. Meg kell erősítenem azokat a szavakat, amelyeket előt­tem Majorov elvtárs mondott el, azt, hogy gondoskodnunk kell né pünk védelmi képességéről, hadse­regünk magas harci színvonaláról. Pártunk és államunk vezetősége ezért nagy figyelmet szentel an­nak, hogy a csehszlovák néphad­sereg műszakilag, harci és erköl­csi szempontból is magas színvo­nalú legyen. A Szovjetunió és Csehszlovákia, a csehszlovák hadsereg és a szov­jet katonaság középső csoportja egységei közötti legszorosabb együttműködés nemzeti és állami érdekünk, örömmel tölt el, hogy nemcsak csehszlovák katonáink, hanem az egész dolgozó nép ru- konszenvvel és szeretettel figyeli a szovjet katonaság középső cso­portjának tevékenységét és had­gyakorlatait hazánk területén, hogy a szovjet hadsereg képvise­lőit barátainknak tekinti, ők a leg­jobb szövetségeseik, akik segíte­nek megvédeni nemzeti szabadsá­gunkat, a csehszlovák állam füg­getlenségét és a szocialista tábor közös érdekeit . Európa 27 éve békében él. A szörnyű második világháború elle­nére is azonban akadnak Nyugat- Európában és az egész világon oly erők, amelyek még ma is szí­vesen megkísérelnék a második világháború eredményeinek meg­változtatását. A béke biztosítéka Európában, amelyet 27 év alatt nein zavartak meg, amelyet ma is élvezünk és reméljük, hogy to­vábbra is megmarad — mindenek­előtt a Szovjetunió és az egész szocialista tábor politikai, gazda­sági és katonai ereje, amely előtt minden ellenségnek meg kell gon­dolni, hogy megsértse-e államaink, a szocialista tábor szent határait. Üdvözöltük a Szovjetunió nagy békekezdeményezését, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa fogalma­zott meg. Teljes szívvel és érte­lemmel támogatjuk ezt a kezde­ményezést, és erőnktől telhetően hozzájárulunk megvalósításához. El kell mondani, hogy már si­került bizonyos eredményt elérni a nemzetközi feszültség enyhítése terén. Ahhoz azonban, hogy békés légkör alakuljon ki, hogy a kü­lönböző revansista és militarista erők bilincsbe kerüljenek, hosszú és türelmes munkát kell végez­nünk. Látjuk, hogy a sikerek el­lenére is a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének gondolata számos nehézséggel találkozik. Látjuk a nyugat németországi helyzetet, ahol a Szovjetunióval és Lengyel- országgal megkötött szerződések ratifikációjával kapcsolatban kü­lönböző sötét erők igyekeznek be­folyást szerezni. De nemcsak ott van fgy. A csehszlovák—osztrák határon tör­tént jelentéktelen incidens után, melynek során a határőrség egy­értelműen betartotta törvényein­ket, az osztrák sajtó az igazsággal ellentétben az elmúlt napokban hallatlan hisztériát váltott ki. Ha Bécsben azt gondolják, hogy ne­künk Csehszlovákiában gyengék az idegeink, s hogy provokációk­kal és a hisztériás kampányokkal eltéríthetnek békés munkánktól, akkor nagyon tévednek. Népünk már sok mindent átélt, kiépítette szocialista rendszerét, így védel­mezni is tudja azt és szövetsége­sei is vannak, akik segítenek tel­jes mértékben biztosítani határain­kat és országunk függetlenségét. Bízunk benne, hogy a ratifiká­ció körüli ellentétekben Nyugat- Németországban is győz a józan ész, hogy többségbe jutnak azok, akik az ésszerű tényekből indul­nak ki, azokból, amelyek Európá­ban a második világháború ered­ményeként születtek meg. Több­ségbe kerülnek azok, akik tudo­másul vették a szocialista tábor, a Szovjetunió, a szocialista Cseh­szlovákia és a többi szocialista ország létezését. Csak ily módon oldhatók meg az államaink közöt­ti problémák. Csehszlovákia jó szomszédot akar látni nyugati ha­tárain túl, é nem egyszer kifejez­te a vitás kérdések megoldására irányuló szándékát. Tiszteit Barátaink! Be kell fejeznem, mert az a mű­sor, melyet a szovjet elvtársak készítettek, gazdag. Szeretném még egyszer aláhúzni, hogy a csehszlovák nép és a szocialista tábor békés jövője a Szovjetunió­val való szövetségünkhöz való hű­ségben, a szocialista tábor egysé­gében, a világ forradalmi, haladó, demokratikus erőinek egységében rejlik. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy még egy­szer köszönetét mondjak azért, hogy lehetővé tették, hogy jelen lehetünk ünnepélyükön. Még egy­szer köszöntőm önöket és az egész szovjet népet a győzelem napja és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadítása 27. évfordulója alkalmából! Éljen a nagy szovjet nép, a szovjet hadsereg és a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, és Csehszlovákia Kommunista Pártja! Éljen a megbonthatatlan, örök csehszlovák—szovjet barátság! (ČSTK) — A keleti katonai körzet és a szovjet katonaság középső csoportja ünnepélyes nagygyűlésével ért véget vasár­nap a Barátság 1972. közös tak­tikai hadgyakorlat. A hadgya­korlat a Varsói Szerződés egye­sített parancsnoksága és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere terve alapján folyt le. A gyakorlat egyes részein, valamint a záró nagygyűlésen részt vettek az SZSZK párt- és kormányképviselői Jozej Lenárt, a CSKP KB Elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára vezetésé­vel, Jelen volt Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke, Egyd Pepich vezérőrnagy, az SZSZK belügyminisztere, a Varsói Szer­ződés egyesitett parancsnoksá­gának, a szovjet katonaság kö­zépső csoportjának képviselői, a Nemzetvédelmi Minisztérium vezető funkcionáriusai, valamint a keleti katonai körzet politikai főcsoportjának és parancsnok­ságának képviselői. Az ünnepélyen beszédet mon­dott Samuel Kodaj, altábornagy. Utána Jozef Lenárt elvtárs mondott beszédet. Kiemelte a becsületes munkát, az önfelál­dozást, a harci feladatok teljesí­tésére irányuló elszántságot. „Testvéri hadseregeink harci barátsága — mondotta Lenárt elvtárs — a szocializmust és a kommunizmust építő nemzetek közötti egységre és barátságra támaszkodik. A szocialista álla­mok hadseregeinek harci köte­léke hatalmas gazdasági-politi- kai és ideológiai bázissal ren­delkezik. Egybeköt bennünket u szociális-gazdasági és a politi­kai rendszer egysége, a marxis­ta—leninista ideológia és az osz­tályérdekek, továbbá a célok egysége, a háború és reakció erői ellen vívott osztályküzde­lem feladatainak egysége, a re- vansizmus és az imperializmus erői elleni egység.“ Klement Gottwald emlékmű (ČSTK) — Vsetínben emlék­művet állítottak Klement Gott- waldnak, hazánk első munkás köztársasági elnökének. Az ün­nepélyen részt vett a CSKP Köz­ponti Bizottságának küldöttsé­ge, Alois Indrának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Szövetsé­gi Gyűlés elnökének vezetésé­vel. Klement Gottwald jelentősé­géről a munkásosztály forradal­mi szellemének formálásában és a CSKP politikája marxista—le­ninista irányvételének kialakí­tásában Alois Indra mondott be szedet. ünnepi est Bratislavában (Folytatás az 1. oldalról.) városi pártbizottság, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizott­sága és a városi bizottsága ál­tal rendezett ünnepségen meg­jelent Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára és Peter CoJot- ka, az SZSZK miniszterelnöke, a CSKP KB Elnökségének tag­jai, Ladislav Abrahám, Ján Ja­nik, Ľudovít Pezlár, Gejza Klap­ka és Miroslav Válek, az SZLKP KB Elnökségének tagjai, BohuS Trávníček az SZLKP KB Titkár­ságának tagja, Viliam Šalgovič, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának el­nöke, Jozef Gajdošík és Fábry István, az SZNT alelnökei, Jú­lius Hanus, az SZSZK kormá­nyának miniszterelnök-helyette­se, az SZSZK kormányának mi­niszterei, Fedor GuHa, a Szlo­vák Nemzeti Front Központi Bizottságának vezető titkára, az SZLKP KB osztályvezetői, az SZNT Elnökségének és a Szlo­vák Nemzeti Front Központi Bi­zottságának további tagjai. felen volt M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkon­zulja és a bratislavai konzuli testület további vezető képvise­lői, valamint V. F. Jakimov ez­redes, a szovjet katonaság bra­tislavai parancsnokságának kép­viselője. A csehszlovák és a szovjet himnusz elhangzása után Viliam Šalgovič elvtárs mondott ünne­pi beszédet. Beszédét a Jelenle. vők többször lelkes tapssal sza­kították félbe. A csehszlovák-szovjet barátság nagygyűlése a milovicei sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió csehszlovákiai nagy­követe. Ott volt a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesült fegy­veres erői csehszlovákiai főpa­rancsnokságának küldöttsége, élén K. G. Kozsanov vezérezre­dessel, a főparancsnokság kép­viselőjével. A szovjet és a csehszlovák ál­lami himnusz elhangzása után Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára és Ludvík Svoboda had­seregtábornok, köztársasági el­nök A. M. Majorov vezérezre­desnek, a szovjet katonaság kö­zépső csoportja parancsnoká­nak kíséretében megszemlélte a szovjet és a csehszlovák had­sereg harci zászlókkal felsora­kozott díszegységeit. Megnyitó beszédében A. M. Majorov vezérezredes üdvözöl­te a csehszlovák párt- és álla­mi küldöttséget és az ünnepi nagygyűlés többi díszvendégét. Beszédében kiemelte, hogy a Szovjetunió és a szocialista Csehszlovákia fejlődésének sok­éves történelmére jellemző a kommunista pártok és a két or­szág nemzetei hagyományos po­litikai és gazdasági együttmű­ködése, amely jelenleg a szö­vetségi szerződés szellemében, összhangban az SZKP XXIV. kongresszusa és a CSKP XtV. kongresszusa határozataival, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei alapján fejlődik. A. M. Majorov kiemelte a Szovjetunió jelentős politikai és gazdasági sikereit és hozzáfűz­te: „Megelégedéssel és örömmel figyeljük a szocialista Csehszlo­vákia által elért sikereket is: a szocialista rendszer megszilár­dulását, a gazdasági stabilitást, a népgazdaság erőteljes fejlő­dését, a dolgozók életszínvona­lának növekedését“. Jellemezte a jelenlegi bonyo­lult nemzetközi helyzetet, amely éberségre hívja fel a szocialis­ta országokat ahhoz, hogy vé­delmüket a harcképesség magas fokán tartsák. „Örömmel közöljük Önökkel, kedves elvtársak — fordult a párt- és kormányküldöttséghez —, hogy baráti hadseregeink — a csehszlovák néphadsereg és a szovjet katonaság középső csoportja, mint a szovjet fegy­veres erők összetevője — szo­ros harci kapcsolatban dolgoz­nak. Az elvtársi egyetértés lég­körében cserélik ki tapasztala­taikat és jelentős sikereket ér­nek e] a politikai és harci fel- készültség terén.“ Beszédének befejező részében A. M. Majorov köszönetét mon­dott a csehszlovák párt- és ál­lami szerveknek és a dolgozók­nak a figyelmességért, a segít­ségért és a támogatásért a min­dennapi életben és gratulált az e napokra eső dicső évfordulók alkalmából. Ezt követően szívélyes taps­sal köszöntötték Gustáv Husák- nak, a CSKP KB főtitkárának, a csehszlovák párt- és állami kül­döttség vezetőjének beszédét. Beszéde befejeztével ismét hosszantartó taps következett, amely a két ország hadseregei és népei közötti megbonthatat­lan barátságot és testvériséget éltette. Az ünnepi műsor megkezdé­sekor a sportcsarnok fölött há­rom piros szalaggal, V. I. Lenin arcképével, és a szovjet, vala­mint a csehszlovák állami zászlókkal feldíszített helikop­ter repült el. A katonai díszszemlét a szov­jet szövetségi köztársaságok zászlóit vivő motorkerékpáro­sok felvonulása nyitotta meg, amely a Szovjetunió nemzetei­nek barátságát jelképezte. A díszemelvény előtt elvonultak a szovjet katonaság középső cso­portja és a csehszlovák néphad­sereg díszegységei. Utánuk gyermekekkel a karjukon felvo­nultak a két testvéri hadsereg katonái. A zászlókat lengető autókara­ván vezette az allegorikus ko­csikat, amelyek a Szovjetunió történelmét, a szovjet és a cseh­szlovák nép, valamint a Varsói Szerződés hadseregeinek kato­nái közötti barátságot juttatták kifejezésre. A műsor keretében dal- és táncegyüttesek is szere­peltek. Az ünnepély a Szovjetunió, a szovjet nép, a szovjet fegyveres erők és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja éltetésével ért vé­get. Az ünnepély vendégei a mű­sor után elvonultak a közeli emlékműhöz és a „Osztálytest­vériség — fegyveres testvéri­ség“ nevet viselő múzeumhoz. Itt a szarkofág és az örök láng mellett tisztelettel adózlak az elesett szovjet és csehszlovák hősök emlékének. Megtekintet­ték a közös harci hagyományo­kat őrző múzeumot is, A cseh­szlovák képviselők beírták ne­vüket a múzeum emlékkönyvé­be. A. M. Majorov, a szovjet ka tonaság középső csoportjának parancsnoka a CSKP és a CSSZSZK kormánya vezető kép­viselőinek emlékérmeket adott át. Ezt követően a csehszlovák vendégek ünnepi ebéden vettek részt a szovjet katonaság ve­zető képviselőivel. Pohárköszön- töt A. M. Majorov és Ludvík Svoboda mondott. 1972 V. 10. Közös taktikai hadgyakorlat

Next

/
Thumbnails
Contents