Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó
Milena Duchková a női műugrás világhírű csehszlovák csillaga, egyik legnagyobb olimpiai rese k ünnepélyes kihirdetése a sportoló számára hatalmas erkölcsi és nevelő jelentőségű. Az a pillanat, amikor a győztes tiszteletére az illető versenyző államának zászlaja az árbóc legmagasabb fokára kúszik és tiszteletére elhangzik hazája himnusza, kitörölhetetlenül bevésődik nemcsak a sikeres sportoló, hanem a nézők emlékezetébe is. Sikere nem egyéni siker csupán, hanem hazája testnevelése és sportja fejlettségének dicsősége. Mindenképpen ösztönző hatású. Megbocsájthatatlan mulasztás volna, ha a nemzeti önnállóságra csak nemrégiben szert tett államok győztes sportolója nem kapná meg ugyanazt a felemelő kitüntetést, az ország zászlaja árbocra tűzése, s a himnusz játszása formájában, amelyben az előző olimpiák európai és amerikai győzteseinek mindig és egészen természetesen részük volt.“ Ezt az álláspontot még ma is, sőt még inkább, mint valaha magáénak vallja nemcsak a Csehszlovák Olimpiai Bizottság, hanem a szocialista tábor valamennyi országánk olimpiai bizottsága és teljes közvéleménye is. Milena Kar bánóvá, az- oly sikeres csehszlovák női magasugrók egyike. mi wí Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava Gorkij utca 10. Telelőn: 537 16 512 23, 335-68. Főszerkesztő- 532-20. Titkárság: 550-16 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506 39, távíró 09308 Pravda Kiodóvál. talot, Bratislava Volgogradská 8 Nyomja a Provdo Nyomdavállalat bratislavai Ozeme, Bratislovo. Štúrovo 4 Hirdetőirodo Brotis ovo, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13 korona Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogod minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföld: megrendelések: PNS — Ostredná expedícia tlače, Biatislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. Az élsport jelentősége, az egyes országok sportolóinak olimpiai részvétele a világban és természetesen nálunk is egyre nagyobb. A sportolók nemzetközi tevékenysége, amölyet helyesen kell irányítani, a nemzetek egymáshoz közeledésének egyik eszköze, ez megfelel szocialista hazánk külpolitikai elveinek is. Az olimpiai játékokat négyévenként rendezik, s azokat minden esetben nagy világeseménynek kell minősítenünk. Jelentőségűk jóval túlhaladja a sport területét. Az olimpiai játékokra felfigyel az egész világ, azok eredményei jelentősen befolyásolják egyes országok tekintélyét. Az olimpiai játékokon elért eredmények alapján is megítélik a résztvevő országok fejlettségét, kulturális színvonalát. ^ világ jelenleg az augusztus 27 és szeptember 10 között Münchenben sorra kerülő nyári olimpia előkészüle teire figyel. Az olimpiára való felkészülés hosszú lejáratú folyamat. A mi sportolónk felkészülésében nem beszélhetünk töretlenségről. Ezt az 1968—69-es évek negatív jelenségei okozták. Akkor előtérbe került az anyagi kérdés, háttérbe szorult az egészségügyi gondoskodás. Évek hosszú során át csupán megállapították, hogy lebecsülik a politikai nevelő munka értékét és jelentőségét. A CSSZTSZ III. kongresszusának határozatában például ezt olvashattuk: „Nemzetközi sporttevékenységünk a haladás és békés együttélés érdekeit fejezi ki. Ezért nem vesszük át és nem fogadjuk el a bur- zsoa ideológia még ravaszul álarc alá rejtett formáit, megnyilvánulásait sem. Testnevelésünk jobb minőségűvé tétele a célunk és ezért nem lehet figyelmen kívül hagynunk annak politikai nevelő befolyását és hatását. A helyesen irányított és következetesen vezetett nevelés nagyszerű hatást gyakorol az egyén lelkivilágára és viselkedésére, segít kialakítani intellektuális képességeit, ménysorozat szemtanúja, tehát részvevője lehet. Míg 1948-ban csak 59 ország 4468 sportolója vett részt az olimpiai játékokon, 1968-ban Mexikóban már 115 ország részvétele jelezte a csúcsot és a sportolók száma 6084 volt. Hogy mit jelent az olimpián a sikeres szereplés, ezt már nemcsak a baráti államok, a béketábor keretein belül tudják és tudatosítják, hanem a kapitalista országok élenjárói, sőt a fejlődő államok képviselői is. Mindenütt óriási figyelmet és jelentőséget szentelnek az olimpiai felkészülésre és részvételre. A szovjet sportolók 1952-ben jelentek meg első ízJellemét, életébe pezsdülést, felfrissülést, derűlátást visz. Az edzők pedagógiai és nevelő tevékenységének mércéje éppen az a tény, mennyire sikerül a sportolók szocialista arculatát kialakítaniuk, mennyire sikerül azokat társadalmi téren elkötelezetté tenniük, hogyan ösztönzik azokat aktivitásra, fegyelemre, hogyan viszonyulnak a társadalmi vagyonhoz, mindannyiunk kincséhez. A nevelőmunka terén nem elég az empirizmus és a prakticitás. Nagyon fontos, hogy a testnevelés és a sport tudományos kutató munkája ne csupán ez ágazatok élettani részével törődjön. Sokkal inkább az edzők egyéniségének helyes kialakítását kell szem előtt tartania. így kell őket mindenképpen alkalmasnak tenni arra, hogy kialakíthassák a sportolók erkölcsi és akarati tulajdonságait. Az eddiginél jóval több figyelmet kell szentelni testnevelésünk ideológiai problémáinak, meg a nemzetközi testnevelési és sportmozgalomnak is.“ Különösen 1968 ban, de részben 1969-ben is kt- núi lehettünk annak, mennyire igyekeztek a sportot, a testnevelést elkülöníteni a politikától. A politikai és nevelő munka jelentőségét lekicsinyelték, háttérbe szorították, s így következett be a sport liberalizálása, egyre fokozódott különböző burzsoá nézetek beszivárgása a sportba, a sporttevékenységbe. A kedvező fordulat csak a CSTSZ KB VIII. teljes ülése után (1969 decembere), majd az 1970 januárjában megtartott politikai-nevelő szeminárium megtartása után következett be. Ekkor körvonalazták meg határozott formába, hogyan kell politikai nevelő munkát folytatni az olimpiai felkészüléssel és részvétellel kapcsolatban. Münchenben a XX. nyári olimpiai játékokat rendezik meg. Ezek jelentős vetélkedést ígérnek és hoznak a szocialista tábor és a kapitalista országok között, s azon belül is nagy lesz a sporterőpróba a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint az NDK és az NSZK között. Jól tudjuk, hogy az NSZK-ban mennyire szeretnék elérni azt a tényt, hogy az NDK himnuszát a győztes tiszteletére minél kevesebbszer játsszák, s -zászlaját a győzelmi árbócon minél ritkábban paskolja a szél. Egy azonban bizonyos: a szocialista tábor sportja és testnevelése döntő fölényre tett szert. A legtöbb sportágban a szocialista tábor országainak sportolóié a világ, illetve európai elsőség, s a fölény olim- piáról-olimpiára fokozódik. A világ sportközleménye mindig nagy figyelemmel kísérte az olimpiai játékokat. Ez az érdeklődés különösen azóta fokozódik úgyszólván hatványozott mértékben, hogy a fekete—fehér, majd a színes televíziós adások jóvoltából szinte mindenki a nagy eseróban Nepela állhatott a műkorcsolyázó férfiak díszes mezőnye dobogójának legmagasabb fokára. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság athéni ülésén, 1961-ben egy körlevél látott napvilágot, amelyet eljuttattak minden nemzeti olimpiai bizottsághoz. Ebben arra kértek választ, vajon nem kellene-e eltekinteni a zászló árbocra vonásától, meg a himnuszok játszásától az olimpiai győztesek tiszteletére, s ezzel úgymond elejét lehetne venni a nacionalista rendellenességeknek. Erre a Csehszlovák Olimpiai Bizottság a következő, határozott választ küldte: „Az olimpiai győzteben az olimpia küzdőterein, s azóta az olimpiai játékok a szocialista és a tőkés rendszer békés versengé* sének színtereivé lettek. Hazánk, Csehszlovákia jelentős olimpiai hagyománnyal rendelkezik. Csupán az I. olimpiai játékokon, (1896) valamint a III.-on (1904) nem vettek részt sportolóink, különben mindig ott voltak a viliig rátermett ifjúságának nagy vetélkedésein. Az elért eredményekre, a sikerekre büszkék lehetünk. Természetesen mi is a felszabadulás után, vagyis az 1945-ös esztendőt követő olimpiákon voltunk a legeredményesebbek. Azóta soha nem tapasztalt mértékben vehettek részt sportolóink ezeken a gigászi versenyeken és ehhez az anyagi, meg erkölcsi feltételeket testnevelésünk szocialista rendszere, fejlett szocialista hazánk teremtette meg. Eddig a nyári olimpiákon éppen a két legutóbbin értük el a legnagyobb sikert: 1964-ben, Tokióban 9(j részvevő ország közül a nem hivatalos pontversenyben színeink képviselői a tizedik helyei kapták, négy évvel később, 1968-ban a Mexikóban sorra került olimpián pedig 115 részvevő állam sportolói között nekünk járt az ugyancsak nem hivatalos pontverseny tizenegyedik helye. Ugyanez a helyzet a két legutóbbi téli olimpiával kapcsolatban is. Míg Grenobleban Raska révén az el&ő aranyérmei szereztük a téli olimpiákon, SappoI » C=> □ D • - O □ ’ nrp\v7 mpmnnn m A jag m "ôl* f fff • H'!ü
