Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-06 / 107. szám, szombat

A köztársasági elnök napiparancsa Tanítónk, barátunk (Folytatás ax 1. oldalról) A felszabadulás 27. évfordulóját a világ első szocialista állama megalakulása 50. évfordulójának évében ünnepeljük. A Szovjetunió fél évszázados munkája számunk­ra fénylő példa a szocialista épí­tés további megszilárdításában és elmélyítésében. Csehszlovákia dol­gozó népe Csehszlovákia Kommu­nista Pártja vezetésével megvaló­sítja a CSKP XIV. kongresszusának határozatait. Az ötödik ötéves tervben kitűzött feladatok teljesí­tése politikailag, gazdaságilag és társadalmilag is tovább szilárdítja hazánkat. E feladatok teljesítése a CSKP Központi Bizottsága leg­utóbbi ülése határozatának szelle­mében hazafias kötelességünk. El­várjuk a fegyveres erők fiatal ka­tonáitól, hogy minden erejüket a szocialista építés eredményeinek elmélyítésére fordítsák. A CSKP XIV. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósítása során azonban nemcsak támogatással és segítséggel találkozunk. Számol uiink kell azzal is, hogy az impe rializmus és hazai csatlósai nem nyugodtak bele az 1968. évi vere ségbe. Naponta igyekeznek fékez­ni építő igyekezetünket, s ennek érdekében nem riadnak vissza a rejtett, a nyílt és a legbrutálisabb eszközök alkalmazásától sem. A nemzetközi imperialista agresszió a világ haladó erői ellen irányul. Állandóan emlékeznünk kell arra, hogy szándékai megvalósítását csak szüntelen felkészültséggel és magas fokú harckészséggel akadá­lyozhatjuk meg. Ezért kötelessé­günk állandóan fokozni forradalmi éberségünket, növelni erkölcsi, szakmai és műszaki felkészültsé­günket. Elérni a magas fokú for radalmi fegyelmezettséget, amely a harci és a politikai előkészítés és kiváló eredményeinek az alapja. A dolgozó nép érdekeinek védel mében nem vagyunk egyedül. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság a Varsói Szerződés államkö­zösségének elválaszthatatlan és szilárd része. Védelmünk biztosí­tásában ezeknek az államoknak, és mindenekelőtt a Szovjetunió politi­kai, gazdasági és katonai erejére támaszkodunk. • Korszerűen felfegyverzett és ki­képzett fegyveres erőink készen állnak arra, hogy teljesítsék inter­nacionalista és nemzetközi köte­lezettségeiket. Elvtársak, a fegyveres erők ka­tonái! Szerencsét kívánok önöknek Csehszlovákia felszabadulása 27. évfordulójának alkalmából! Minden erejükkel és képességük­kel következetesen érvényesítsék és realizálják Csehszlovákia Kom­munista Pártja XIV. kongresszusá­nak határozatait. Fokozzák a ma­gas fokú politikai és szakmai tudás elérését célzó oktatás hatékony­ságát. Tartsák be a szigorú forra­dalmi éberséget és a katonai fe­gyelmet. Álljanak szilárdan a dol­gozó nép oldalán, és növeljék Csehszlovákia védelmi képességét! A Varsói Szerződés többi álla­mával, és mindenekelőtt a Szov­jetunióval szilárd szövetségben álljanak a béke és szocializmus vártáján. Tanuljanak magas színvonalú hadimesterséget a dicsőséges szov­jet hadseregtől! Erősödjék és szüntelenül szilár­duljon testvéri barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunió­val és a többi szocialista ország­gal! Éljen a dicső Szovjetunió Kom­munista Pártja és a hősi szovjet hadsereg! Éljen a felszabadító szovjet had­sereg és a csehszlovák néphadse­reg megbonthatatlan internaciona­lista egysége és harci szövetsége! Éljen Csehszlovákia dolgozó né­pe és vezetője, Csehszlovákia Kom­munista Pártja! Csehszlovákia felszabadítása 27. évfordulójának, a CSSZSZK állam­ünnepének alkalmából elrendelem, hogy Prágában, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosá­ban és Bratislavában, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosá­ban 20 ágyúlövéssel köszöntsék az ünnepet! Méltó megemlékezés Ezekben a napokban egész Csehszlovákiában a huszonhét évvel ezelőtti eseményekre, a felszabadulás napjaira emlékez nek. Týn nad Vltavouban, ahol 1945 tavaszán vállvetve harcol­tak egymás mellett a közös fa­siszta ellenség ellen a cseh és a szovjet partizánok és a vidé­ken tartózkodó magyar katona ság, május 7-én ünnepélyes ke retek közt utcát neveztek el a csehszlovák—magyar barátság­ról. A városkához közel eső Ko- lodéje nad Lužnlcí faluban pe­dig cseh és magyar feliratú márványsíremléket lepleztek le annak a hét magyar katonának az emlékére, akiket 1945. má­jus 5-én a cseh nép májusi fel­kelésének napján a visszavonu­ló német fasiszták kegyetlenül megkínoztak és kivégeztek. A Vltava menti kisváros párt- és társadalmi szervei a felsza­badulási ünnepségek alkalmá­ból meghívták az 1945-ös anti­fasiszta együttműködés több magyar résztvevőjét. A týniek fogadják körükben Vince Józse­fet, az MNK csehszlovákiai nagykövetét, a Magyar Parti­zánszövetség és Gödöllő test­vérváros küldöttségét. Az anti­fasiszta harcosok týni szerveze­te az ünnepségek alkalmából kiállításon mutatja be az együtt­működés dokumentumait. A vá­ros két iskolájában ebből az al­kalomból rajzversenyt hirdet­tek. (sm) Ünnepelünk, emlékezünk, kö­szöntjük a hatvanéves lenini Pravdát. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­ga lapjának hat évtizedes pá Igafutása számunkra és a mar­xi—lenini eszmék megvalósítá­sáért küzdő valamennyi újság­író számára a politikai állás- foglalás és a szakmai képzett­ség tapasztalatszerzésének gaz­dag tárházát jelenti. Ha visszatekintünk a cseh­szlovákiai munkásmozgalom történetében, ha vizsgáljuk a CSKP küzdelmét, ezzel párhu­zamban a haladó sajtó törté­netét, akkor látjuk, hogy a je­lentős csehszlovák kommunista politikusok és újságírók — Kle­ment Gottwald, Antonín Zápo- tocký, fán Sverma, Vladimír Clementis, T.aeo Novomeský és mások — a moszkvai Pravda tapasztalata alapján a hazai kommuľiista és munkássajtó ha­sábjain hirdették a párt eszméit és szálltak síkra megvalósítá­sukért. Erre a munkára meg- nyerték a munkás és paraszt­levelezők százait, így igyekez­tek megvalósítani a lenini jel­szót, hogy a lapok válóban hű­en tükrözzék a valóságot és a sajtó betöltse a kollektív szer­vező, tanító és irányító szere­pét. — A csehszlovák kommunis­ta újságírók mindig tanultak és a jövőben is tanulni fognak a Kitüntetések (CSTK) — Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadí­tása 27. évfordulója alkalmából a fasizmus ellen vívott harcban való aktív részvételért ,,Az 1941—45 ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. éve" jubileumi em­lékérmei adományozta politikai és közéletünk vezető képviselőinek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Az érmet a következő elvlársak kapták: Ondrej Klokoč, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke, Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nősziivelség Központi Bizottságá­nak elnöke, Ján janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára, Viliam Salgovič, az SZLKP KB Központi Ellenőrző és Revíziós Bi­zottságának elnöke, Eugen Turzo, a nyugat-szlovákiai kerületi párt­bizottságának vezető titkára, Fran­tišek Hagara, az SZSZK erdő- és vízgazdasági minisztere, František Miséje, az SZSZK pénzügyminisz­tere, Ladislav Novomeský nemzeti művész és mások. Az emlékérmeket a bratislavai várban tegnap délután nyújtotta át az elvtársnak M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzul- ja. A kitüntettek nevében a megtisz­teltetésért Viliam Salgoviö, a KERB elnöke mondott köszönetét. szovjet sajtó, elsősorban a moszkvai Pravda tapasztalatá­ból — hangsúlyozta dr. Miloš Marko, a Csehszlovák Újságíró Szövetség elnöke tegnap Bra­tislavában az újságírók székhá­zában, a lenini Pravda 60 éves évfordulója alkalmából rende­zett beszélgetésen. Az elvtársi eszmecserén jelen volt Alek- szandr Pavlovics Medvegyev, a Szovjetunió bratislavai konzul­ja, Szergej Dimitrievics, a TASZSZ tudósítója, valamint f. Konsztantinovics Sugrin, az APN bratislavai kirendeltségé­nek vezetője. A jelenlevő újságírók, a la­pok, a rádió, a televízió mun­katársai elmondták miként használják fel napi munkájuk­ban a szovjet sajtót, milyen kapcsolatokat építettek ki a testvér-szerkesztőségekkel és szóltak arról is, hogy miként akarják tovább bővíteni e kap­csolatokat. Az elhangzó véle­mények egyértelműen megerő­sítették, hogy a csehszlovák újságírók a lenini Pravdát ta­nítóként, igaz barátként tiszte­lik és tapasztalatait igyekeznek felhasználni munkájukban. Ezt hangsúlyozták a beszélgetésről a moszkvai Pravdának küldött táviratban is. CSETÖ JÁNOS Üzemel a második csőforrasztó A Kelet-szlovákiai Vasműben 1967 ben kezdték meg a prágai Hutný Projekt brnól üzemének ter­vei alapján a Hydrostav n. v. dol­gozói a Vasmű második csőforrasz­tó üzemének építését, melynek mű­szaki berendezését a vítkovlcei Kle­ment Gottwald Vasmű szállította. A közel kéthektáros területen 47 millió korona értéket meghaladó építőmunkát végeztek a Hydrostav dolgozói. A Vasmű új üzemében — elsősorban a Szovjetunió részére — évente 60 ezer tonna spirálcsü- veket forrasztanak. Tegnap, az új üzem termelésé nek megkezdése alkalmából ren­dezték meg az új üzem dolgozói­nak és az építésben részvevő vál­lalatok képviselőinek ünnepi nagy gyűlését, melyen jelen volt M. Hruškovič elvtárs, a CSKP KB tit­kára, Karéi Kodeš, a kohóüzemek vezérigazgatója, továbbá N. Sz. Poloskov, a Szovjetunió bratislavai konzulja, Jan Pirč elvtárs, a CSKP KB tagja, a kelet szlovákiai kerü­leti pártbizottság vezető titkára és más vendégek. ■ A mentőusztagnk nyolc újabb holttestet találtak az Ida­ho állambeli Sunshine ezüst­bányájában, ahol kedden hatal­mas tűzvész pusztított. A ha­lálos áldozatok száma ezzel 32- re emelkedett. Ötven bányász­ról egyelőre még nincs hír. Henry Winston Prágában (ČSTK) — Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának elnöke tegnap dél­előtt Berlinből Prágába érke­zett. Háromnapos látogatása alatt Csehszlovákia Kommunista Pártja és a „Béke és Szocializ­mus“ folyóirat szerkesztőségé­nek vezető dolgozóival találko­zik. Politikai aktivitás tato Bonn — Pénteken reggel illést tartott a nyugatnémet szövetsé­gi kormány, továbbá a CDU—CSU parlamenti csoportjának elnöksé­ge­A kormány az NDK képviselő ivei kidolgozott általános forgalm} egyezmény, a frakcióelnökség a kormánykoalícióval közösen ki­adandó külpolitikai nyilatkozatról tárgyalt. Később megkezdődött az SPD— ODP, illetve a CDU-CSU frakciók vezetőinek „csúcsértekezlete“. Látványos események helyetp bizalmas tanácskozások sorozatát tartották a pénteki napon a nyn- gatnémet fővárosban. Reggel a nyugatnémet kormány tarottt rövid ülést, folytatta műi) szerdai félbemaradt tanácskozását ai NDK val megkötött általános forgalmi szerződésről. A kormányülés után Ahlers sió- vivű közölte, hogy a parafálás idő potjában a két küldöttségvezetfi- nek, Bahr és Kohl államtitkár­nak még meg kell állapodnia. A már megkötött szerződés szövegét a parafálással cgyidöben hozzák majd nyilvánosságra. A kabinet ülése után máris újabb értekezlet kezdődött, a koalíciós és elienzéki pártok ve­zető politikusainak újabb „csúcs- találkozója". A kormány ülésével párhuzamo­san a CDU—CSU parlamenti cso­portjának elnöksége is ülésezett. Mind a hivatalos megnyilatko­zások, mind a belpolitikai párbe­széd alakulásáról szóló hírek el- ientnumdásosak. Két tisztázat­lan kérdés van: 1. a parlamenti ratifikációs vita időpontja; 2. a koalíció és az ellenzék közös kül­politikai nyilatkozat-tervezete. Az első kérdés csütörtökön este már lezártnak látszott, miután az „öregek tanácsa“ — Brandt kan­cellár és Barzel CDU elnök egyet­értésével — arra az álláspontra jutott, hogy kedden délután kell a szövetségi gyűlésben megnyit­ni a vitát és szerdán este meg kell tartani a szavazást. Időköz­ben az ellenzék újabb kifogásokat jelentett be. Közölte, hogy erről csak akkor lehet szó, ha a máso­dik kérdésben is elvi megegyezés jön létre. ■ AZ ÉSZAK IRANI megáradt fo­lyók 12 falut elöntöttek és az ele­mi csapás nagy területen tönkre­tette a termést. A Kárpátokon át, Szlovákiáért Szergej Styemenko hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek vezérkari főnöke néhány évvel ezelőtt világszerte feltűnést keltő könyvet adott ki A legfelső vezérkar a háború éveiben címmel. Ez a könyv a kiváló szovjet hadvezetőt a legismertebb emlékirat-írók sorába emelte. A Nagy Honvédő Háború idején Styemenko a szovjet hadse­reg fővezérkarának operatív osztályát vezette, résztvevője és tanúja volt a legfelső szovjet hadvezetés minden fontos stra­tégiai és politikai lépésének. A moszkvai katonai könyvkiadó, „Vojenizdat“ most Styemen­ko újabb emlékirat-kötetét rendezi sajtó alá. A készülő könyv néhány fejezetét a szovjet lapok már közölték Budapest felsza­badulásának évfordulója alkalmából. Ezekben a szovjet hadse­reg magyarországi ütközeteiről, Horthy kiugrási kísérletéről, a felszabadulás időszakának katonai-politikai eseményeiről volt szó, úgy, ahogyan a legfelsőbb főhadiszálláson értékelték őket. A Novoje vremja című moszkvai hetilap a napokban újabb fejezetek nyilvánosságra hozatalát kezdte meg a győzelem nap­jai, illetve a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti ünne­pe alkalmából. Az alábbiakban szerkesztőségünk is megkezdi Styemenko hadseregtábornok visszaemlékezéseinek közlését. „Antonov tábornok hivatott " Csapataink csaknem az egész fronton offenzívában voltak 1944 elején, amikor egy alka­lommal Antonov tábornok, fő­vezérkarunk helyettes parancs­noka magához hivatott. Szokás szerint hónom alá csaptam a jelentéstételhez szükséges anya­gokat tartalmazó dossziét és Antonov irodájába siettem. Je­lentéstételre azonban nem került sor. Antonov maga beszélt. Kö­zölte, hogy értesítést kapott Be­nes londoni kormányától, amely szerint lehetőség van a néme­tekkel szembeni fegyveres el­lenállásra Szlovákiában. Segít­ségre van szükségük és tőlünk várják azt, — mondta. A csehszlovák kormány szö­vetségesünk volt, s Pika tábor­nok vezetésével katonai misz- sziót tartott fenn Moszkvában. A kérés mégis lényeges új ele­meket tartalmazott számunkra. A Beneš-kormány első ízben ve­tette fel a fegyveres ellenállás lehetőségét. Antonov, mintha csak a ben­nem felmerülő kétségekre akart volna válaszolni, elmondta, hogy Beneš a szlovákiai fegy­veres ellenállás alapjának a szlovák hadsereget tekinti és feltehetőleg nem szándékozik fegyverbe állítani a hitleristák ellen a néptömegeket. Márpedig a szlovák hadsereg­nek feltöltetlen személyi állo­mányú és rosszul felfegyverzett hadosztályai voltak. Nyilvánva­lóan alkalmatlanok a hitlerista csapatokkal szembeni eredmé­nyes ellenállásra. Éppen ezért fordult segélykéréssel a cseh­szlovák kormány a Szovjetunió­hoz. A felkelés kezdetére 50 ezer lőfegyvert, egy nálunk megalakítandó csehszlovák ejtő­ernyős dandárt és két szovjet lövészhadosztályt kértek. A Beneš-kormány egyéb cseh­szlovák alakulatokat nem emlí­tett, pedig 1944 januárjában ezek már a fasiszta megszállók elleni harc hosszú és dicsőséges hadiútját járták meg. Az első csehszlovák zászlóalj, amelyet Ludvík Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mai el­nöke vezetett, már 1943-ban át­esett a tűzkeresztségen Szoko- lovnál. Az eseményeknek elébe­vágva elmondhatom, hogy 1944 áprilisában Csernovic körzeté­ben megkezdődött az első cseh­szlovák hadtest megalakítása. A Beneš-terv moszkvai fogadtatása Ebben az időben azonban a Beneš-kormánynak saját akció­terve volt Szlovákiában. A szlo­vák hadosztályok hitleristák el­leni hadbalépése után ez a terv északon a Tátra nehezen járha­tó szorosainak védelmét, nyuga­ton szintén előnyös természetes akadályok, a Morava folyó, vala­mint a Vág és a Garam folyó menti hegyek és magaslatok vé­delmét irányozta elő. A Magyar- országgal szomszédos határok védelmét a londoni csehszlovák tábornokok úgy képzelték el, hogy a behatolást angol—ame­rikai légierő segítségével, bom­bázással akadályozzák meg. Négyéves tapasztalatainkból kiindulva Antonovval együtt azon a véleményen voltunk, hogy az ellenség nem engedi meg ennek a tervnek a végre­hajtását. Ennek ellenére Antonov uta­sított: — Vázolja fel a csehszlovák kormány akciótervével kapcso­latos lehetőségeinket. Meggyő­ző és őszinte válasszal tartozunk szövetségeseinknek még abban az esetben is, ha nem oszthat­juk reményeiket... Egy pillanatig sem volt kétsé­ges, hogy Csehszlovákiának fel­tétlenül és jelentékeny mérték­ben segítséget kell nyújtanunk. Ezzel kapcsolatban már megvolt az elvi döntés a szovjet kor­mány részéről és /. V. Sztálin, a legfelsőbb főparancsnok uta­sítást adott, hogy közöljük egyetértésünket a csehszlová­kokkal. Ez meg is történt. Hadászati nehézségek Most aztán A. A. Grizlov tá­bornokkal hozzáfogtunk a cseh­szlovák terv elemzéséhez. Kö­vetkeztetéseink nem voltak de­rűlátóak. Valószínűtlennek tűnt, hogy az angol—amerikai légibombázá­sok, vagy akár a Vörös Hadse­reg két lövészhadosztályának átdobásával az államhatárokon, sikerüljön megállítani a német csapatokat. A csapatok átdobása egyéb­ként ugyancsak nem tartozott a könnyű feladatok közé. Legfel­jebb 170 repülőgép áll rendelke­zésünkre. Ezek mindegyike csak húsz felfegyverzett katonát ké­pes egyszerre elszállítani. Kö­vetkezésképpen minden egyes repülőgépnek nem kevesebb,, mint 6—7-szer kellene fordulnia csak a személyi állomány el­szállításához. A két tonnánál súlyosabb tüzérségi fegyverek átdobása pedig teljesen lehetet­len. Voltak egyéb nehézségek is* Ennyi repülőgép normális mun­kájához például 5 repülőtér kel­lett volna, a gépek visszatérésé­hez meg megfelelő mennyiségű üzemanyaggal és megfelelő lég­elhárítással ellátva. Mindez Szlovákiában nem volt meg. Ezenkívül, ha a repülőgépek el­ső útja sikeres lehetett is, az el­lenség azonnal átlátott volna tervünkön, s heves ellenállásba kezd a levegőben. A súlyos vesz­teségek ebben az esetben elke* riilhetetlenek, mert a nagy tá­volság kizárta azt a lehetőséget is, hogy a szállítógépeket a mi területünkről felszálló vadászlé­gierő kísérje. Lehetetlennek tűnt az átdobott hadosztályok légi úton való hadtáp-ellátásá is. A legfőbb stratégiai problé­mát mégis az okozta, s a Beneš- kormány úgy tett, mintha nem venné észre azt, hogy a szovjet csapatok egyelőre nem tudtak frontális támadással átkelni a Kárpátokon. Előbb meg kellett közelíteni a hegységeket, amely­nek körzetében az adott pilla- 1972. natban az ellenség sem létszá­mát, sem fegyverzetét tekintve V. 8 nem volt gyengébb nálunk. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents