Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-06 / 107. szám, szombat

I Hétvégi hírmagyarázatunk | FORDULAT KÜSZÖBÉN Május 7-e és 8-a sorsdöntő pillanat Olaszország életében. A háború utáni, idők legviharosabb és legdöntőbb parlamenti választása zajlik le, amelyen előreláthatólag 37 millió választó polqár vesz részt. Az alkotmány értelmében ötévenkint meq- rendezett választásokat jövőre kellett volna megtartani, de mint ismeretes, a kereszténydemokrata vezetésű középbal kor­mányzat általános politikai válsága az erőviszonyok felborulá­sát idézte elő, s a jobboldal ezt kihasználva a választások korábbi megtartását csikarta ki, kedvezőnek ítélve a pillana­tot a pozíciók megszerzésére. A negyedszázados keresztény- demokrata vezetés levitézlése után most komoly fordulat vár­ható Itália életében. A kérdés, amelyre a választ a választók tömegeinek kell megadniuk, az, balra vaqq jobbra fog irá­nyulni ez a változás. ÚJ szó 0 Polarizálódás Olaszország politikai helyze­tét sohasem volt könnyű meg­ítélni, mert sohasem volt egy­szerű, s így lehetetlen általá­nos következtetéseket levonni. Tény az, hogy a kommunista párt kivételével a hagyományos pártoknak sohasem volt egysé­ges struktúrájuk, pártegység­ről nem lehetett beszélni, mert a pártot mint egészet rendsze­rint öt-hat frakció konglome­rátuma alkotta. Ez kétségtele­nül a haladó erőknek kedve­zett, mert meg volt a lehető­ség arra, hogy a kormányzó párt vagy pártok baloldali frakciói összefogjanak a bal­oldali ellenzékkel. Ugyanakkor a koalíciós pártokban hangadó jobboldal osztályérdekei védel­mében mindenkor kész volt szövetkezni más pártok jobbol­dalával az erősödő baloldallal szemben. Ezt szemléltette a decembe­ri elnökválasztás is, amikor a OC (kereszténydemokraták) igénybe vették a monarchisták és a liberálisok segítségét, hogy győzelemre segítsék a nekik megfelelő jelöltet. A vasárnapi és hétfői elnök- választáson számtalan párt vesz részt, a döntő küzdelem azon­ban a főbb pártcsoportulások között zajlik le. Röviden a tét: baloldali demokratikus egység- kormány, vagypeliq neofasiszta színezetű jobbközép kormány lesz-e a választások eredmé­nye. A baloldali tömörülés magva a kommunista párt, a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja (PSIUPf, a szocialisták, a ke­reszténydemokrata baloldal és más kisebb demokratikus pár­tok egységmozgalma, amelynek célja nem csupán egyszeri vá­lasztási összefogás, hanem győ­zelem esetén szövetség a kor­mányzásban való részvételre. Ezzel szemben áll fő ellenfél­ként a neofasiszta Olasz Szo­ciális Mozgalom (MSI) a bele- «lvadt monarchista párttal, az őt támogató, a gyáriparosok érdekeit képviselő liberális párttal, a „technokrata“ színe­zetű republikánusokkal együtt. Ez a magát Nemzeti Jobbol­dalnak nevező tömörülés vér­mes reményeket fűz a válasz­tásokhoz, és józan megítélések szerint van is esélye mandátu­mainak növelésére — a keresz­ténydemokraták rovására. Egyébként a tavalyi részleges községtanácsi választások ered­ményei is azt mutatták, hogy mind a baloldal, mind a neo­fasiszta jobboldal növelte sza­vazatai számát a keresztényde­mokraták kárára. Ez az Irány­zat nyilván folytatódik és meg­lepetést okozhat. Az idei választásokon ugyan­is több mint 3 millió fiatal elő­ször járul az urnákhoz, s kér­dés, kire adják szavazatukat. A baloldali tömörülésnek nagyon sok lelkes fiatal támogatója van, viszont az is vitathatat­lan, hogy Giorgio Almirante újfasisztái elsősorban az ifjú­ságot akarják megnyerni, van bizonyos fasiszta kiképzésű if­júsági előőrsük. A kérdés tehát: kikből kerül ki a 630 képviselő és 315 sze­nátor? Itt döntő szerepe van a pénznek is; a számítások sze­rint az egy jelöltre eső válasz­tási költségek elérik a 25 mil­lió lírát. Bizonyos részét az ál­lam fedezi, a többit maguknak a pártoknak kell előteremte­niük. A neofasisztáknak e szem­pontból erős mecénásaik van­nak. 0 Élnek az antifasiszta hagyományok Almirante párthívei a hivata­los startnál előbb kezdték meg választási kampányukat. Az MSI egész tevékenysége valójá­ban egy hosszú távú választási felkészülés. A neofasiszták ki­használva az általuk egyébként elvetett polgári demokrácia ad­ta lehetőségeket, legális úton is megkísérlik a pozíciók meg­ragadását. Választási kampá­nyukat azonban brutális pro­vokációk, merényletek, ösz- szeesküvések egész sorozata jellemezte, ami megmutatta mozgalmuk kendőzetlen arcát. Reggio di Calabriában például fasiszta suhancok az utcán in- zultálták a Paese Sera című lap ottani tudósítóját. Másutt robbanásokat idéztek elő kom­munista és más baloldali lapok szerkesztőségeiben, párthelyisé­geiben. Gramscinak, az OKP alapítójának szülőházát fasiszta horogkeresztekkel és ocsmány feliratokkal mázolták be. Üzel- meikről csúnya részletek derül­lek ki, miután bebizonyosodott, hogy a milánói bankban 1969. december 12-én történt szörnyű bombamerényletet nem balolda­liak és anarchisták idézték elő, mint ahogy kezdetben a ható­ságok beállították, hanem az MSI egyik csoportjának a mű­ve volt. így történt, hogy az ügyészség kénytelen volt vizs­gálati fogságba helyezni három prominens fasisztát: Prédát, Venturát és Rautit, Almirante kebelbarátját. Rautit ugyan nemrégen „bizonyítékok híján“ ideiglenesen szabadlábra he­lyezték, de nyilván még kérdé­seket intéznek hozzá az afrikai fajüldöző államokba, a Dél-afri­kai Köztársaságba és Rhodesiá­ba irányuló titkos fegyverszál­lítások körül kirobbant bot­ránnyal kapcsolatban. A fasiszta csőcselék garáz­dálkodása meghökkentette azo­kat az olasz polgárokat is, akik elégedetlenek a mostanáig ural­kodott kereszténydemokrata kormányzattal és hajlamosak bedőlni a neofasiszták szociá­lis demagógiájának. (Almiran­te maga is képzett, művelt, ki­tűnő szónok). A neofasiszta me­rényletek reakciója az antifa­siszta hagyományok feléledése, aminek számos tanújelét lát­hattuk az olasz antifasiszta mozgalom 27. évfordulója al­kalmából rendezett megemléke­zések során. Az ébredő töme­gek azzal válaszoltak a neofa­sisztáknak, hogy több alkalom­mal meghiúsították meghirde­tett tömeggyűléseiket; így pél­dául a Trieszt melletti Monfal- coneban nem engedték szóhoz jutni a neofasisztákhoz csatla­kozott Birindellt tengernagyot. 4) Az OKP mutatja az utat Az Olasz KP közelmúltban tartott XIII. kongresszusa alter­natívát dolgozott ki a levitéz- lett balközép kormányzat fel­váltására. Ez a program felöle­li az olasz dolgozók, legszéle­sebb rétegeinek elképezéseit és vágyait. Igazságos társadalom- politikát, a közélet demokrati­zálását, az egyházi befolyás korlátozását, iskolareformot, igazságosabb jövedelemelosz­tást, független nemzeti politi­kát, a NATO-tól és az Egyesült Államoktól való függetlenedést és a puccsterveket forraló jobb­oldal megfékezését tartalmazza. A vasárnapi választások ered­ményei hosszú időre eldöntik Itália sorsát, az olasz állam fejlődését. L. L. Közös közlemény küldöttségünk látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) niad Kaid, a Nemzeti Felszabadí- tási Front Párt apparátusának ki­emelkedő személyisége vezetett, tárgyalásukat folytatott, amelye ken részt vett: csehszlovák részről Josef Kur rak. a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság szö­vetségi kormányának elnökhelyet lese, Pavel Auersperg, a CSKP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság külügyi osz­tályvezetője, a Csehszlovák Szó Dialista Köztársaság Szövetségi Gyűlése Nemzeti Kamarája külü­gyi bizottságának elnöke, )an Ba- ryl, a CSKP Központi Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság gazdasági osztályvezetője, továbbá Antonín Vavruš, a CSKP Központi Bizottsága külpolitikai osztályának helyettes vezetője, Václav Pleskot, Csehszlovákia al­gériai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, Václav jízdný külügyminisztériumi osztályvezető, Václav Juinr, a CSKP Központi Bizottsága külpolitikai osztályá­nak munkatársa, Jiŕí Králik, a kiilUgyininizstórium munkatársa; algériai részről: |uszuf Brahim Larbi, Muhammad Serif Meszadia, Brahim Kabuja, Abdallah Nunri ja, Muhammad Elisi, a Nemzeti Felszabadítási Front központi ve­zetőségének tagjai; jelen voltak továbbá Muhammad Ksuri, a Nemzeti Felszabadítási Front nemzetközi osztályának ve zetője, Naszreddin Hafad, a kül­ügyminisztérium szocialista orszá­gok osztályának ügyvezető főnö­ke, Abdel Kader Benikusz, az Al­gériai Dolgozók Általános Szövet ségének főtitkára, Abdel Kader Szaadiia, a Nemzeti Felszabadítási Front ifjúsági külföldi kapcsola­tainak titkára. Az őszinte barátság és megértés légkörében folytatott megbeszélé­sek lehetővé tették a két párt és ország kapcsolatainak jelenle­gi helyzetéről és fejlődési távla­tairól, valamint a nemzetközi helyzet és a népek imperializ­mus és kolonializmus ellen vívott nemzeti felszabadító harcának kérdéseiről folytatott széles körű eszmecserét. A megbeszélések során mindkét küldöttség tájékoztatta egymást a csehszlovák és az algériai nép­nek a CSKP és a Nemzeti Felsza­badítási Front Pártja vezetésével elért gazdasági, szociális és kul­turális eredményeiről. A csehszlovák fél magas elis­meréssel nyilatkozott azokról a jelentős sikerekről, amelyeket az algériai nép a Nemzeti Felszaba­dítási Front vezetésével a szocia­lizmus építése keretében a gaz­dasági építés szakaszán, valamint szociális és kulturális téren ért el. Úgy véli, hogy az algériai nép fegyveres felszabadító harca je­lentős hozzájárulás a felszabadu­lás ügyéhez világszerte, főként azonban Afrikában és az arab vi­lágban, mint ahogy Algériának természeti kincsei visszaszerzésé­ért és felhasználásáért, gazdasá­gának felszabadításáért és nemze­ti függetlenségének megszilárdí tásáért vívott küzdelme is lelke- sitően hat az emancipációért, a gazdasági és társadalmi haladá­sért küzdő harmadik világbeli né­pekre. Az algériai fél nagy érdeklő­déssel figyeli azokat a sikereket, amelyeket Csehszluvákia népe a CSKP vezetésével a szocializmus építésében elért. Osziutén értéke­li a szocializmus csehszlovákiai forradalmi vívmányainak konszo­lidációs folyamatában elért ered­ményeket. Szolidáris azzal a tö­rekvéssel, amelyet Csehszlovákia népe a CSKP XIV. kongresszusán megállapított következtetések és irányvonal megvalósítása érdeké­ben minden téren kifejt. . Mindkét küldöttség úgy véli, hogy a csehszlovák és az algériai nép sikereit csakis Csehszlovákia Kommunista Pártiának és a Nem­zeti Felszabadítási Front Pártjá­nak élcsapat szerepe tette lehető­vé, amely népeik forradalmi öntu­datából ered. Mindkét párt a ma­ga országának vezető erete a szo­cialista társadalom építésében, mindkét párt szuverén jogainak megőrzése mellett. Mindkét fél részletesen megvi­tatta a jelenlegi nemzetközi hely­zetet. F.zzel összefüggésben meg­elégedéssel állapította meg, hogy a jelenkor általános irányzata a szocializmus, a haladás és a béke erőinek növekvő befolyása és szi- lárdulása. s hogy az erők világ­viszonya az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neoko- lonializmns ellen küzdő népeknek kedvez. Ugyanakkor mindkét fél úgy döntött, hogy tekintettel az im­perializmus agresszív cselekmé­nyeinek továbtatartására és kiter­jedésére a különböző világrésze­ken, a többi antiimperialista erő­vel együtt fokozza aktivitását a szabadság, a függetlenség, az igazságosság és a szocializmus eszményei győzelmének érdeké­ben, t így jelentősen hozzájárul a békének és a népek biztonsá­gának ügyéhez. A közel-keleti helyzetet illető­en mindkét párt kifejezte teljes szolidaritását az imperialista-cio­nista agressziónak áldozatul esett arab országokkal, s azzal a tö­rekvéssel, amelyet népeik érdé keinek és biztonságának szigorú tiszteletben tartása mellett meg­szállt területeik visszaszerzésére fejtenek ki. Úgy vélik, hogy a szóban forgó terület igazságos és tartós békéje a palesztin nép alapvető nemzeti jogainak visszaadása nélkül nem érhető el. E tekintetben megerő­sítik akaratukat, hogy teljes mér­tékben támogatják a palesztin nép igazságos felszabadító harcát és erősítik harci szolidaritásukat a palesztin elenállással az impéria liznius, a cionizmus és a reakció ellen, a szabadságért, a békéért és a haladásért. A földközi-tengeri helyzetet il­letően az algériai fél tájékoz­tatta a csehszlovák felet arról a törekvéséről, amelyet annak ér­dekében fejt ki, hogy a Földközi- tenger a béke és az együttinükü dés tengerévé változzék. A csehszlovák fél örömmel lát­ja az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság minden olyan kezdeményezését, amely a feszült ség összes gócainak felszámolásé ra, e térség népei gazdasági és kulturális együttműködésének tá­mogatására, biztonságuk, a béke és a haladás szavatolására irá­nyul. Támogatja Algériának a Maghreb országok közötti baráti kapcsolatok és testvéri együttmű­ködés erősítésére irányuló erőfe szítését, amely összhangban van e térség népeinek egységet, hala­dást és fejlődést óhajtó vágyai­val. Mindkét fél megelégedését fe­jezi ki az Európában e földrész békéjének, biztonságának és együttműködésének érdekében kör vonalazódó fejlődéssel. Ezzel ősz szefüggésben úgy vélik, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság, a Lengyel Nép köztársaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti szerződé­sek megkötése, valamint a Nyu­gat Berlinre vonatkozó négyhatal­mi megállapodások, a Német De­mokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság tár­gyalása pozitív lépéseket jelent az európai békéről, biztonságról és együttműködésről tárgyaló konferencia összehívására. Mindkét fél úgy véli, hogy az európai békére, biztonságra és együttműködésre irányuló törek­vésnek be kell illeszkednie abba az általános folyamatba, amely­nek célja a népek szabadságának és biztonságának, a szociális igazságosságnak, a haladásnak és a békének szavatolása mindenütt a világon. Az algériai fél magas elismerés­sel nyilatkozott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikájá­ról, amely Európában és világmé rétben a megértés, a nemzetközi együttműködés kibontakozására, a béke és a nemzetközi biztonság erősítésére irányul. Rokonszenv- vel és szolidaritással értékeli a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságnak azt a törekvését, hogy is­merjék el kezdettől fogva érvény­telennek a müncheni egyezményt. A csehszlovák fél pozitívan érté­keli Algéria érdeklődését, azt hogy földrajzi fekvésére való te­kintettel közvetlenül érinti az eu­rópai fejlődés. Mindkét fél örömét fejezi ki az afrikai népek sikereinek láttán, amelyeket a nemzeti rüggetlenség kivívásáért és megvédéséért foly­tatott harcban arattak. Megerősí­tik, hogy szilárdan és feltétlenül támogatják Angola, Mocambique Bissaui Guinea, Zimbabwe, Dél- Afrika és Namibia népének fegy­veres nemzeti felszabadító har­cát és szilárdítani fogják szolida­ritásukat az említett országok szabadságharcosaival. Mindkét fél kipellengérezi Portugália, Rhode­sia és Dél-Afrika imperialista po­litikáját és azt a támogatást, ame­lyet a nyugati hatalmak nyújta­nak nekik, hogy megőrizzék a gyarmati elnyomást és uralmat, ami tartósan veszélyezteti az af­rikai népek szuverenitását és biz­tonságát. A dél kelet-ázsiai helyzetet il­letően mindkét fél ürömmel üd­vözli az indokínai hazafiaknak igazságos szabadság- és függet- leuségi harcukban kivívutl nagy szerű győzelmeit, erélyesen elí­télik az amerikai imperializmus indokínai háborújának folytatását, fokozását és kiterjesztését. Határozottan kipellengérezik a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság bombázásának felújítását és az ellene elkövetett többi agresz- szív cselekményt, s ismét teljes és feltétlen támogatásukat fejezik ki Vietnam, Kambodzsa és Laosz népei igazságos harcának. Az a nézetük, hogy e térségben a bé­ke visszaállításához vezető út el­kerülhetetlenül az amerikai csa­patok és szövetségeseik alakula­tainak azonnali és feltétlen kivo­násán, az agresszív háború meg­hosszabbítására irányuló úgyne­vezett vietnamizálási politika be­szüntetésén, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, a Kambodzsai Egységes Nemzeti Front és a Laoszi Hazafias Front konstruktív javaslatainak elfoga dásán keresztül vezet. Mindkét fél megismétli, hogy támogatja főként a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának 1971. július 1-én kelt, 1972. február 2 án kőnkre tizált hétnapos programját, amely az indokínai problémák igazságos és tartós megoldásának reális, konstruktív alapja. Mindkét fél szilárd elszántsá­gát fejezte ki, hogy továbbra is hatékony segítséget és állandó támogatást nyújt az indokínai né­pek harcának az amerikai impe rializnius agressziója ellen. Fel­szólítják az igazságosságot, sza­badságot és békét szerető erőket, hogy fokozzák az indokínai né­pek igazságos ügyének nyújtott támogatásukat nemzeti céljaik végleges kivívásának érdekében. Mindkét fél örömmel üdvözli az új társadalom építéséért küzdő kubai és chilei nép forradalmi vívmányait. Példájuk lelkesíti a latin-amerikai népek antiimperia­lista harcát és mozgalmát. Ürülnek azoknak a sikereknek, amelyeket a latin-amerikai nemzeti felsza- badítú mozgalom az imperializ­mus és a neokolonializmus elle­ni harcban aratott. Mindkét fél támogatását fejezi ki e térség népeinek, amelyek nemzeti függetlenségük megőrzé séért és azért küzdenek, hogy fő ként szuverenitásuk korlátlan gyakorlásával természeti gazdag­ságuk fölött békés jövőt, haladást és felvirágzást biztosítsanak né­peiknek. Kiemelve a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságnak és az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztár­saságnak a leszerelés kérdéseihez fűződő érdekét, mindkét fél tá­mogatja a leszerelési világérte­kezlet összehívását, hogy így konkrét teltekre és megállapodásra jussanak az általános és teljes leszerelés kérdésében, beleértve a nemzetközileg szigorúan ellen­őrzött nukleáris leszerelést is. Ki­emelik, hogy a leszerelés hatá­sossága érdekében ezt valamennyi ország csatlakozása, részvétele ét elkötelezettsége keretében kell megvalósítani. A két fél tárgyalásai a nemzet közi gazdasági kapcsolatokat, köz tűk a fejlett és a fejlődő orszá­gok kapcsolatait is érintették. Mindkét fél meg van győződve annak szükségéről, hogy le kell küzdeni a harmadik világ orszá­gainak gazdasági fejlődését gátló belső és külső akadályokat. Kije­lentik, hogy hozzá kell látni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításához azzal, hogy meg­felelő gazdasági és kereskedelmi politikát léptetnek életbe, hogy megszüntetik a megkülönböztető gyakorlatot és a mesterséges aka dályokat, s olyan feltételeket te­remtenek, hogy egyenjogú és köl csönösen előnyös együttműködés keretében valamennyi nép gazda­sági és szociális jólétnek örvend hessen. Mindkét fél megelégedéssel vet­te tudomásul, hogy a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai eredményesen fejlőd­nek, így hozzájárulnak barátságuk és kölcsönös együttműködésük el­mélyüléséhez. Kétoldalú megértés­ről és a két ország népe kölcsö­nös megismerésének és együttmű­ködésének további elmélyítésére irányuló törekvéstől vezérelve el­határozták, hogy tovább erősítik és bővítik a két ország állami szerveinek és társadalmi szerve­zeteinek kapcsolatait. Egyidejű­leg megállapodtak abban, hogy szükségszerűen bővíteni és erősí­teni kell Csehszlovákia Kommu­nista Pártja és a Nemzeti Felsza­badítási Front kapcsolatait. E cél­ból Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Felszabadítá­si Front képviselői jóváhagyták a Csehszlovákia Kommunista Párt­ja és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Nemzeti Fel­szabadítási Frontja együttműködé­sére vonatkozó jegyzőkönyvet. Mindkét fél teljes megelégedés­sel nyilatkozott a csehszlovák kül­döttség látogatásának eredmé­nyeiről és a kölcsönös megbeszé­lések lefolyásáról. Egyetértettek abban, hogy ez a látogatás újabb hozzájárulás a két párt és állam vezetői közötti személyes kapcso­latuk szilárdításához, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság népe közötti barátság és együttműködés szilárdításához. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság párt- és kormányküldött­sége őszinte köszönetét fejezte ki az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Nemzeti Felszabadítá­si Front Pártjának, vezetőinek és népének az elvtársi fogadtatásért, az eredményes és termékeny meg­beszélésekért s azért a forró ven­dégszeretetért, amelyben látoga­tásának egész ideje alatt részé volt. Hivatalos csehszlovákiai Iá1* togatásra meghívta az Algériaf Demokratikus és Népi Köztársaság Nemzeti Felszabadítási Frontjának küldöttségét. A meghívást öröm­mel elfogadták. A látogatás idtf* pontját később állapítják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents