Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-01 / 102. szám, hétfő
A FIATALODÓ .NAIUS 1‘ SZÖVETKEZET Lelesz új „negyede“ Még híre sem volt hazánkban az efsz-eknek, amikor Leleszen 1948-ban tizenhét földműves megalakította a gépi szövetke- zetet, s a gépekkel közösen művelték földjeiket. Később életbe lépett az efsz-ekről szóló törvény, s a leleszi úttörők kezdeményezését egyszerre a legnagyobb társadalmi elismerés követte. A község neve a sajtótermékeik első oldalaira kerül. „Lelesz példája“, „Egy falu útja a szocializmus felé“. „31 úttörő“ — ilyen és hasonló címmel közzétett újságcikkek emlékeznek meg a leleszi kisparasz- toknak 1949 márciusában a közös gazdaság megalapítására irányuló döntéséről. * # * Az eltelt huszonhárom esztendő alatt a Leleszi „Május 1“ Efsz, Dobos Imre elnök közel másfé'év^ízRdes irányításával hatalmas szövetkezetté fejlődött, amely jelenleg több mint huszonhétmillió korona értékű vagyonnal rendelkezik. .. .Felépültek a szükséges gazdasági épületek, gyarapodott a közös állomány, megváltozott a munka és az élet folyása. Kezdetben 120 pár lóval dolgoztak a szövetkezetben. A lovak száma 15 párra csökkent, a többit harminc traktor helyettesíti. A modern termelési formák alkalmazása folytán a leleszi szövetkezetben az állandó tagok száma nem haladja meg a százhúszat, ebből hatvanhárom fiatal ember ... — Folyamatosan átadjuk helyünket fiatalabb tagtársainknak — hangoztatja Dobos elvtárs. — A vezetőségben az idősebb alapító tagokon: Papp Imrén, Kiss Józsefen, Ädám Imrén és rajtam kívül a többi mindmind fiatal. Örülünk annak, hogy van kinek átadni közös gazdaságunk vezetését, irányítását. Éppen azért jelentős gondoskodást tanúsítunk szövetkezetünk korban fiatal tagjai irányában, akik közül tizenketten elvégezték a mezőgazdasági szakközépiskolát, egy pedig a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán nyerte el a mérnöki diplomát. Például Compoly Béni, a gépesítő brigád vezetője, ifj. Török Imre, az egyik mezei csoport Vezetője, Papp Mihály és Korcs- máros Gyula, az állattenyésztési csoportok vezetői, Kecskés Ferencz mérnök, a főagronó- mus helyettese, vagy Bajusz Frigyes vezető zootechnikus kivétel nélkül fiatal. 'A vezetőségben olyan fiatal tagunk is van mint Repcsák Ferencz, aki a Trebišovi Jnb képviselője. A traktorosok, a gépjavítók: Bajusz Sándor, Tóth Gyula, HorA szövetkezet dolgozóinak egyik csoportja {Molnár János felvételei^ ban teljesen kihasználhatók. A termésbegyűjtés idején is kisegítjük egymást. Minden bizonnyal dicséretet érdemel több szomszédos szövetkezet ilyen együttműködése. A leleszi „Május l“-ben a fő termelési ágazat a sertéstenyésztés. Bajusz Frigyestől, a szövetkezet fiatal lőzootechni- kusától megtudjuk, hogy jelenleg közei 2500 sertést tartanak, s évente átlagosan 2000 mázsa sertéshúst értékesítenek. A gondozók — köztük sok a fiatal — 0,58 kg-os napi súlygyarapodást érnek el. Természetesen, a keresetük is nagyon jó. Ilko István elvtárssal a hnb elnökével ellátogattunk a falu új „negyedébe“, ahol gyönyörű, modern, legtöbb esetben emeletes családi házak sorakoznak. — Ott — mutatja Ilko elv- társ — valamikor szalmafede- les pásztorház állt, ma az egyik fiatal szövetkezeti tag emeletes villája áll a helyén. Tavaly 71 épült belőlük, szövetkezeti tagok lakják, többnyire fiatal házasok. Nálunk olyan a szokás — jegyzi meg a hnb elnöke —, hogy a fiatal szövetkezeti tag addig nemigen nősül, míg fel nem építi a családi házat. A házasságot pedig nem szívesen halogatják, hiszen fiatalok, és szövetkezetünkben a házasélet időszakára is biztosítva van a megélhetés. * # * A Leleszi „Május 1“ Efsz idősebb és fiatalabb tagjai — a hagyományokhoz hűen — közösen mennek Királyhelmecre, a május elsejei ünnepi felvonulásra. Örömmel adják tudtul, hogy az első negyedéves feladatokat sikeresen teljesítették. A tervezett 1,6 millió korona helyett közel 1,8 millió korona jövedelmet értek el, a feltételezett költségekből 410 000 koronát takarítottak meg. Ebben az évben terven felül 100 mázsa sertéshúst, 50 mázsa marhahúst, 500 mázsa cukorrépát, 300 mázsa zöldséget, összesen közel negyedmillió korona értékű terméket juttatnak piacra. A leleszi szövetkezeti tagok arról ismeretesek, hogy adott szavukat megtartják. KULIK GELLERT nyák Miklós és a többiek, még nem érték el a 30 éves életkort. A közös gazdaság fiatalodá- sa magával hozta azt is, hogy a Leleszi Efsz-ben érvényre jut mindaz, ami új és progresszív, ami előnyös a szövetkezet és a társadalom javára. A „Május 1“ szövetkezet tagja a környező 31 efsz társulásának, amely az épülő „húsgyárból“ rövidesen évente kétszáz vagon vágósertést juttat piacra. Az elmúlt év augusztusától a lelesziek a szomszédos bač- kai (Bacska), polanyi (Pólyán), Maié Trakany-i (Kistárkány) szövetkezettel kooperálnak. Erről a közelmúltban szereztünk tudomást. — Milyen formában nyilvánul ez meg a gyakorlati életben? — érdeklődtünk Kiss József elvtárstól, a szövetkezet főkönyvelőjétől. — Tulajdonképpen olyan formában, hogy segítjük egymást. Például nálunk aránylag magas színvonlaú a sertéstenyésztés, ezért alkalmunk van például malacokkal kisegíteni szomszédainkat. A kistárkányi szövetkezet kért is tőlünk malacokat, helyettük hasonló értékben borjakat adtak nekünk. A polyáni- aknak is adtunk malacot, onnan pedig a számunkra nagyon fontos műtrágyát kaptuk. Kisegítjük egymást gépalkatrészekkel is. Ez az együttműködés igen hasznos a nehézgépek kihasználása terén. Nincs szükség arra, hogy minden szövetkezet rendelkezzen velük. Ez nem lenne gazdaságos dolog. Viszont, ha egy-két szövetkezet birtokolja őket, a kooperáció keretében a szomszédos közös gazdaságokJÔZSEF ATTILA* Szocialisták Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!... A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi tomporunkat — Böködj, böködj, csak szüntelenül, kedves fegyverünk, hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül csatát nem nyerünk. Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, a halottunk, tanácsot állunk a dombon, iaelyre pincéből, bányából, kubikos gödörből feljutottunk — viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat. Viszi a ködöt az idő s Időt mi hoztuk magunkkal, hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal, a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás megszeghette, a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás megfőzhette, a tejjel, amely megsavamyodott, amíg a munkás köcsögébe belecsobbant, a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás fiatalába beledobbant, a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás beleköltözött, a ruhával, melyből rongy lett, amíg a munkás beleöltözött, a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás megszületett, a bőrszivarral, mely bagó lett, amíg a munkás felnövekedett, — a tőkével, mely munka lett, míg megnő az inas s kalapáccsal odavág, világ! ahol a legfehérebben izzik a vas!... Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz! ... Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtársi ÉMILE VERHAEREN: A munka Munkások, ti, akik lázasan, lihegon Magasodtok föl, úgy húztok át az időn, S a hasznos győzelem álma borít be fénybe; Zömök törzsek, kemiÉny, pontos mozdulatok, Megfeszülő, futó, torpanó alakok, Dicsőség s hősiség mennyi nagy, büszke képe Él rólatok tragikusan szívembe vésve! Szeretlek, szóiké táj fiai, szekerek Nyihogó lovait hajszoló vad legények, Rőt favágók raja jószagú rengeteg Mélyén, s fehér faluk kopott, vén pórja, téged, Ki csak dűlőd szerény útjait szereted, S a magot lendülő mozdulattal veted Előbb magad elé, magasba, föl a fénybe: Töltekezzék vele. mielőtt földbe térne; S titeket is, akik csillagos ég alatt Dalolva szálltok a habokra, tengerészek, Zúg az atlanti szél, csikorog a kötélzet, Rengnek az árbocok s a vitorla dagad; S titeket, kik vörös rakpartokon ki és be Rakjátok, marcona munkások, azt a sok Hajót, mely jár-kel és a változó napok Alatt hódítva száll a pólusok vizére; S titeket, jégmezőn, hófedte földeken Ércek káprázatát kergető aranyásók Kiket a fagy kemény karja dermesztve átfog, S óriás satuja szét'roppant hirtelen; S bányászok, titeket, kik földön kúszva törtök, Fogaitok közé szorítva fényetek, A vékony ér felé, amelyből a szenet Fejti magányosan küzdő sötét erőtök; S titeket mind, vasmunkások, acélverök, Éjt s ködöt átütő arany és tintaarcok, Izmos hátak, föllendülök, legörnyedők Míg a parázs sziszeg s az üllő érce harsog; S komor hengerelők, századok évein Győztes mű hősei, mely a pániik, a pompa S nyomor városai felett hódít ragyogva: Bennem éltek, hatalmasok, testvéreim! Ö, az elszánt, makacs, vad munka, mely sürögve Lüktet a síkokon, tengeren, hegy ölén, Ott feszül mindenütt s szerte a föld színén A világ népeit egy láncba fűzi össze; Hős mozdulat, ha árnyba vész, ha fénybe ring, Mindig munkás karok, s kezek, nem lankadóak, Kezek s karok, melyek egymásba kulcsolódnaik, Hogy emberi erőnk s egységünk jegyeit Rányomják mégis a megfékezett világra, S újjászülessen a hegy, tenger, sík lapálya Az ő akaratuk szerint! RÓNAY GYÖRGY fordítása Gyűlés előtt az alapító tagok
