Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-01 / 102. szám, hétfő

I BUDAPESTI LEVÉĽ „Egy új magyar könyvről“ Nem a Könyvhét valamelyik kiadványáról, nem a nemrégi­ben lezajlott „Költészet Napja“ egyik verseskötetéről szeretnék ezúttal szólni; a könyv, amely­nek még fűzetlen, úgynevezett „kruda“-íveit forgatom, azaz még egy olyan féligkész pél­dányban lapozgatok, amely csak ezután kerül könyvkötészetbe, egyáltalán nem szépirodalom. De fölöttébb izgalmas olvas­mány. Húszezer példányban közel 400 oldalon jelenik meg hama­rosan a könyvesboltokban ez a kis könyvecske, a „Magyar Sta­tisztikai Zsebkönyv — 1972“; csupa olyan adattal, amely 1971 (néhol persze csak 1970) szá­mait közölve segít megismerni a jelen Magyarországát. A negyvenkilencedik oldalon olvasható, hogy Magyarország népességének száma 1972. ja­nuár elsején 10 374 000 fő volt; innen tudjuk meg, hogy Buda­pest lakossága valószínűleg el­érte vagy túlhaladta már a két­milliót, mert a főváros lakos­ság-számai megadott 1 959 000 fő csak afféle „továbbszámított“ adat, az 1971. január 1-i nép- számlálás jelenlevő népességé­ből és a valószínűségi szaporo­dási számból számították ki. Az ország városaiban — Budapest­tel együtt 79 van — 4 724 000 ember lakik, a községekben te­hát 5 623 000 lélek van. (A Sta­tisztikai Zsebkönyv elmondja, hogy 1960 és 1970 között a vá­rosok lakosságszáma 12,1 száza­lékkal nőtt, a községeké pedig 2,5 százalékkal csökkent.) Természetesen lehetetlen a Statisztikai Zsebkönyv mind a 24 fejezetének isínertetése; ér­demes azonban a tallózgatás eredményeként néhány érdekes számot vagy összehasonlítást ki­ragadni. 1950-ben, valamivel több mint két évtizeddel eze­lőtt alig több mint négymillió- egyszázezer aktív kereső volt Magyarországon; ugyanakkor az eltartottak és inaktív kere­sők száma ötmillióegyszászezer körül volt; 1971-ben pontosan 5,010 300 aktív keresőre jutott 5 337 000 eltartott és inaktív ke­reső. Bizonyos büszkeséggel vizs- gálgatja a magyar olvasó a tár­sadalmi témák indexét mutató táblázatot. Ebből azt tudjuk meg, ha 1950-et száznak tekint­jük, 1971-ben a társadalmi ter­mék összesen 404, s ezen belül az ipar 100-ról 541-re, az építő­ipar 100-ról 511-re, a mezőgaz­daság pedig 100-ról 169-re nőtt. A nemzeti jövedelem indexét mutató táblázatban még egy tá­volabbi összehasonlítás is van; itt meglelhető az 1938-as, tehát a második világháború előtti utolsó békeév adata is — ez az 1950-et 100-nak tekintve 80. Ugyancsak az 1950-est 100-as bázisszámhoz képest 1960-ban 177 az indexszám; 1970-ben 300 és 1971-ben 321. Múltat és jelent összehason­lítani érdekes a néhány fonto­sabb ipari alapanyag termelését mutató táblázaton. Itt is 1938 az első adatsor és 1971-gyel végződik a kimutatás. A villa­mos energia-termelést millió ki­lowattórában adták meg — Íá38 itt 1399, 1971 pedig 14 990. Az 1938-as 9360 ezer tonna szén­nel szemben az 1971-es terme­lés 27 424 ezer tonna, a máso­dik világháború előtti utolsó békeév 43 ezer tonna kőolajter­melésével szemben a magyar kőolajbányászok 1971-ben 1955 ezer tonnát hoztak fel a föld alól. Az 1938-as 540 ezer ton­na bauxit helyett az 1971-es ter­melés 2090 ezer tonna, az acél- termelés pedig 647 ezer tonná­ról 3110 ezer tonnára, a cemen­té pedig 323 ezer tonnáról 2712 ezer tonnára növekedett. A szocialista magyar mező- gazdaság munkájának képe is kikerekedik a Statisztikai Zseb- könyv összehasonlító adataiból. Az egyik táblázat elmondja: az 1934—1938-as években átlag 2220 ezer tonna volt az or­szágban a búzatermés; 1971-ben 3922 ezer tonna búzát termel­tünk. A rozstermelés csökkent; az 1934—1938-as évek átlaga 697 ezer tonna volt; 1971-ben 182 ezer tonna. Valamelyest nőtt uz árpatermelés — az 1934— 1938-as évek átlaga 608 ezer tonna volt; 1971-ben 785 ezer tonna. Kukoricából a felszaba­dulás előtti 2306 ezer tonnás átlaggal szemben 1970-ben 4730 ezer tonna, az 1934—1938-as 960 ezer tonnás évi cukorrépa­termelés helyén 1971-ben 2023 ezer tonna volt a termelés? Ami az állatállományt illeti: 1935 és 1971 összehasonlítása ad érde­kes képet. Szarvasmarhából 1911 ezer darabbal szemben most 1917 ezer van, sertésből 4674 ezer helyett 7510 ezer, juhból pedig 1450 ezerrel szemben 2657 ezer az 1971-es tavaszi állomány. Az 1938-as tizen­nyolcmillió darabos baromfi­törzsállománnyal szemben 1971- ben harminchétmillió volt a baromfitörzsállomány. Sokszor esik szó Magyaror­szágon is a lakásépítés egyál­talán nem könnyű probléma­köréről. A Statisztikai Zseb­könyv Összehasonlító számada­tai elmondják, hogy az 1930— 1938. években esztendőnként átlag 23 106 lakás épült Magyar- országon, ami azt jelenti, hogy ezer lakosra 2,6 lakás építése jutott. 1941-ben ez a szám 31036-ra nőtt, akkor 3,3 volt az ezer lakosra jutó új lakás. Ha ezzel szembeállítjuk az utol­só négy esztendőt, világossá vá­lik a tendenciája. 1968-ban 67 084 lakás épült (ezer lakos ra 6,5 lakás), 1969-ben 61854 (ezer lakosra 6,0 új lakás), 1970-ben 80 276. 1971-ben 75 302 új lakás épült, ami ezer la­kosra 7,8, illetve 7,3 új lakás. A Statisztikai Zsebkönyv „Foglalkoztatottság — a lakos­ság jövedelme és fogyasztása“ fejezetéből tudható meg, hogy miként növekedett a munkások és alkalmazottak átlagkeresete a szocialista szektorban. 1971- ben az iparban 2179 forint volt az átlagkereset, az építőiparban 2400, a mezőgazdaságban, erdő- gazdálkodásban és vízgazdálko­dásban 2138, a szállítás és hír­közlés területén 2308, a keres­kedelemben 2024, egyéb terüle­teken 2270 forint. Ez átlagban számítva azt jelenti, hogy a szocialista szektorban 2201 fo­rint volt a munkások és alkal­mazottak 1971-es átlagkeresete — nem jelentéktelen tehát az előrelépés az 1960-as 1547 fo­rinttól. A Magyarországra látogató külföldiek gyakran megjegyzik, hogy a magyar férfiak (nők­nél ezt természetesen udvaria­san elhallgatják) testsúlya kis­sé az európai átlag fölött van. Vajon van-e szerepe ebben an­nak a Statisztikai Zsebkönyvből megtudható adatsornak, hogy újra nőtt a lakosság egy főre jutó napi tápanyagfogyasztása, mégpedig úgy, hogy 1970-ben már napi 3194 kalóriát, 97,9 gramm fehérjét, 115,5 gramm zsírt és 420,1 gramm szénhid­rátot fogyasztott egy-egy ma­gyar polgár. (Kiegészítve ezt a képet, el kell mondani, hogy amíg 1960-ban egy főre egy év­ben 14,3 deka babkávé jutott, 1964-ben ez már felugrott 164,5 dekára; a tea 3,4 dekáról 7,2 dekára, a sört 36,7 literről 59,4 literre, az égetett szeszes ital 2.8 literről 5,4 literre, a dohány 1.8 kilogrammról 2,2 kilogramm­ra ugrott — és aligha különle­ges, hogy az igazán jó borok hazájában az 1960-as 29,9 lite­res fejenkénti fogyasztás 1970- ben 37,7 liter volt.) Végül pedig egy munkáscsa­lád háztartásának jellemző ada­tait nézzük meg; egy olyan háztartási átlagot tekintve, ahol 3,25 az átlagos családi létszám, száz háztartásra pedig 169 ak­tív kereső jut. Itt 1970-ben az egy főre jutó átlagos nettó jö­vedelem 15 923 forint volt. A munkásháztartás kiadásainak 44,3 százalékát fordította élel­miszerre, italra, dohányárura, 14.8 százalékát ruházkodásra, 13 százalékát lakbérre, lakás­karbantartásra, fűtésre, világí­tásra (vagy ha erről volt szó: lakóház-építkezésre), 9,3 száza­lékát háztartás- és lakásfelsze­relésre, 2,3 százalékát egész­ségügyre, testápolásra, 5 száza­lékát közlekedésre, hírközlésre, 5,5 százalékát művelődésre, ok­tatásra, sportra, szórakozásra, s 5.8 százalék jutott az „egyéb kiadások“ kategóriájára. És végül egy érdekes adat: 1960-ban 5542 millió forint volt az ország lakosainak takarék- betét-összege. 1971 végén a ta­karékbetéti könyveken 48 398 millió forintot tartottak nyil­ván. GÁRDOS MIKLÓS ÉS A,SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI Szabad egy kis tüzet MEGÉRDEMELT ELISMERÉS A jó öreg Duna sok-sok ro­mantikával „fűszerezte“ a du­nai határőrségnél szolgáló ka­tonák életét. így történt az idei tavaszon is. Szereplőjük MIRO­SLAV SKOPAL tizedes fa közel­múltban öltötte magára a ci­vilt), MIROSLAV MITOŠINKA, MARIAN POHOREL? és PETER PDESNIVÝ katonák, no meg né­hány osztrák halász __ FE RDINAND KlPFERL hatvan­négy éves kereskedő szenvedé­lyes halász lévén jól ismerte a dévényi vár melletti Duna­kanyart, s azt is, hol lehet szép, nagy halakat fogni. A szóban forgó esetben nem volt egye­dül. Vele tartott két korabeli barátja és tízéves unokája. A helyszínre érve leengedték a hálót, de az nem halat fogott, hanem beleakadt a hajó útját jelző bólyába. Mint hogy a köz­mondás szerint is a baj nem jár egyedül, a halászok csónak­jának motorja is felmondta a szolgálatot. Az örvény a bólyá- hoz sodorta őket, a csónak fel­borult, de sikerült mind a né­gyüknek belekapaszkodniuk... Feljebb a Duna vizén gyorsan siklott a határőrség motorcsó­nakja. A legénység létszáma ez­úttal egy fővel több volt. Miro­slav Skopaí, ma már tartalékos tizedes, Miroslav Mitošinkának magyarázta, illetve mutatta meg a járőrparancsnoki teendőket. Egyszerre valamelyikük tekin­tete a felborult csónakon akadt meg. „Emberek a vízben“ — hallatszott a kiáltás, amelyet kemény, pattogó parancsszavak követtek. — Az első pillanatban láttuk, hogy nem határsértőkről van szó, mondja Mitošinka elvtárs, ezért a segítségükre siettünk. A kisfiúnak csak a feje látszott ki a vízből. Míg a három katona a csó­nakba emelte a négy „hajótö­röttet“, a rádiós segítséget hí­vott. Ugyanis a hajócsavarra rácsavarodott a halászháló. Né­hány percig tartott csupán, amíg megérkezett a másik csó­nak és a négy embert bevitték a határőrség kikötőjébe. Teát, kávét főztek, száraz ruhát ad­tak az átfázott embereknek. Az öreg halászok először nem akartak semmit elfogadni, s ne­hezen, könnyes szemmel fakadt ki belőlük: — Ha nem lettek volna a kö­zelben a csehszlovák határőrök, ki tudja, mi lett volna a sor­sunk ... Rövid jegyzőkönyvfelvétel, s délután a katonai Gázik röpítet­te mind a négyüket Berg felé, ahol átvette őket az osztrák ha­tárrendőrség. Másnap a kijaví­tott csónak is megérkezett. Ezúttal az APA osztrák táv­irati iroda sem fukarkodott az elismerő szóval.-ni­Jó munkát végeznek A lakosság honvédelmi nevelé­se minden állampolgárt érint. Tudatosították e feladatot annak az alakulatnak a tagjai is, amely­nél Balco és Kolár tiszt teljesít szolgálatot. A lakosság — főleg a fiatalok — nevelésének és felkészítésének érdekében egész sor jelentős akciót szerveztek. Az alakulat részt vett a tar­talékos tisztek kiképzésén, a hon­védelmi előkészítést és a katona­kötelesek PHSZ-ben történő ki­képzését végző instruktorok isko­lázásán, Candrák és Kubiš tiszt segített a népi milicisták iskolá­zásán és kiképzésén, Kopecký és Nagy tiszt a gépkocsivezetők, Fülöp és Polák tiszt a híradósak előkészítésében szerzett érdeme­ket. Az alakulatot a tartalékosok kiképzéséért, a honvédelmi neve­lésben és a lakosság előkészíté­sében elért eredményekért a PHSZ Központi Bizottsága, az alakulat néhány egységét pedig a PHSZ járási bizottsága részesí­tette elismerésben. Jabűrek és Záleiák tisztet a PHSZ 20. évfor­dulója alkalmából a PHSZ KB emlékérmével tüntették ki. Ezek a tények is bizonyítják, hogy az alkulat tagjai felelőség- teljesen teljesítik „A CSSZSZK lakossága honvédelmi nevelése egységes rendszeréről“ szóló ha­tározatot. (ub), HŐSÖKRŐL SZÚL... A Naše vojsko katonai könyv kiadó tavasszal több könyvúj' donsággal lepi meg az olvasókat. Kzek egyike E. Kazakievics: „Ta­vasz az Odrán“ (Jar na Odrel című könyve, amelyben a szerző az utolsó háborús tavaszt, azt a* időszakot örökíti meg, amikor a szovjet hadsereg Berlin elfogla­lására készült, illetve elfoglalá­sáért harcolt. Az iró mesterien rajzolta meg hőseit, az egyszerű katonákat és érzéseiket. A könyv Izgalmas, érdekes és értékes ol­vasmány. (n| Közeleg május 9-e, hazánk felszabadulásának évforduló­ja. Erre a jelentős eseményre országszerte méltóan ké­szülnek. Mindenütt rendbe teszik a szovjet hősök em­lékművét, ezzel is kifejezve hálánkat szabadságunk és függetlenségünk kivívóinak. Felvételünkön a plešiveci (Pelsőc) emlékmű látható, amelyet az 1968-as események után újjáépítettek. (Németh J. felvétele) A VIII. össz-szakszervezeti kongresszus előtt a hadseregben Büszkék lehetnek eredményeikre A közelgő össz-szakszervezeti kongresszus arra serkentette a szakszervezeti szerveket és szer­vezeteket, hogy magasabb szín­vonalra emeljék munkájukat és új lehetőségeket keressenek. A többi szakszervezeti szövetség­hez hasonlóan nagy munkát fejtett ki a Csehszlovák Nép­hadsereg Dolgozóinak Szakszer­vezeti Szövetsége Is. Lehet, az olvasók számára meglepetés, hogy a hadseregben aránylag sok polgári dolgozó, a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalomban szervezett férfi és nő dolgozik, akik munkájukkal segítenek teljesíteni Szlovákiában a nem­zetvédelmi miniszter parancsát, és a keleti katonai körzet pa­rancsnokának a kiképzési évre kiadott irányelveit. A csehszlovák néphadsereg itt említett polgári alkalmazot­tainak munkája jelentőségtel­jes. Mindenütt találkozhatunk velük: a katonai alakulatokban, a törzskarokban, a műhelyek­ben, a parkolóhelyeken, a kato­nai üzemekben és berendezé­sekben, a repülőtereken és a tüzérségi lőtereken. Mindenütt becsületes, lelkiismeretes mun­kát végeznek. A keleti katonai körzet politikai főcsoportfőnöke a Csehszlovák Néphadsereg Dolgozói Szakszervezeti Szövet­ségének a közelmúltban tartott körzeti konferenciáján kijelen­tette, hogy e dolgozók minden­napi önfeláldozó munkája nél­kül nein tudnák következete­sen teljesíteni a nemzetvédel­mi miniszter parancsát. Az ilyen értékelés a magas fokú biza­lom és megbecsülés megnyilat­kozása. És bizony, a keleti katonai körzetben a hadsereg polgári dolgozói büszkék lehetnek. A CSKP KB és az SZLKP KB ha­tározata arra serkentette őket, hogy összegezzék lehetőségei­ket és erőiket. És az eredmény, hogy a további időszakba a jól végzett munka tudatában lép­hetnek. A kollektívák és az egyének aktivitását és kezdeményezését a legfelsőbb szervek határoza­tainak realizálásánál hatmillió korona összegű megtakarítás bizonyítja. Ebben a legnagyobb érdemük a szocialista munka­brigádoknak, és az e címért ver­senyző kollektíváknak van. Ám vegyük közelebbről szem­ügyre az eredményeket: amikor a szakszervezetek tagjai össze­adták a társadalom számára végzett brigádórák értékét, a végeredmény negyedmillió ko­rona volt. Amikor összeadták az ésszerűsítési javaslatok meg­valósítása folytán létrejött meg­takarításokat, akkor több mint egy és negyed millió korona összeget írhattak fel. És az ésszerűsítési javaslatok száma nem volt csekély — 600-nál is több volt. Ma, amikor egész hazánkban vízhiány van, megnyugtat ben­nünket az a hír, hogy a hadse­regben dolgozó szakszervezeti tagok csupán Szlovákiában majdnem 37 000 köbméter vizet takarítottak meg. Az energia terén elért megtakarítások sem lekicsinylendők: 665 métermá­zsa szenet, 40 köbméter fát, majdnem 10 000 liter benzint és közel 40 000 liter ásványolajat takarítottak meg. Még több számadatot is fel­hozhatnánk. Valószínű, hogy ennyi elegendő, hiszen a felso­roltak érthetően szólnak arról, hogy a hadseregben dolgozó szakszervezeti tagok tudatában vannak kötelességüknek. Ezt bizonyította Ľudovít Cabaj, a szakszervezeti szövetség körzeti bizottságának elnöke, aki nem­egyszer hangsúlyozta, hogy a helyőrségekben, a katonai hiva­talokban, intézetekben és üze­mekben dolgozó szakszervezeti tagok a következő évben sem okoznak majd csalódást. Az össz-szakszervezeti kongresszus­nak is beszámolnak munkássá­gukról, s nem fognak érte szé- gyenkeznú V. VLADÁR 1972. V. 1. A. BÉKE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents