Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám, kedd

Elhunyt Szabó Gyula Tegnap 'reggel kaptuk szer­kesztőségünkbe a szomorú hírt, hogy súlyos betegség után éle­tének 65. esztendejében elhunyt Szabó Gyula festőművész és grafikus, a csehszlovákiai ma­gyar képzőművészet egyik ki­magasló alakja. Losonci szülők gyermekeként Budapesten született 1907-ben. A művészi pálya felé induló úton 1919-es múltjával a tár­sadalmi kérdésekre érzékeny szobafestő apja jelentette neki az első iskolát. Szabó Gyula édesapja mellett dolgozott, mi- ,közben elvégezte a helybeli gimnázium 4 osztályát. Magán­úton érettségizett és tanult to­vább. Egész életében tanult. Nemcsak tanult, hanem uta­zott is, méghozzá úgy, mintha sehol sem lelné helyét. Ügy szerette a világot, hogy el nem szakadhatott szülőföldjétől, az őt fölnevelő lakóhelyétől. Egész fiatalon, egy losonci ifjúsági lap pályázatán tűnt fel. A magának már nevet szerzett rozsnyói festőművész, Tichy Kálmán mögött ő nyerte el a második díjat. Ettől kezdve ne­héz évek so'rán nem egyszer idegtépő küzdelmeken, csiig- gedéseken át vezetett útja fel­felé; Sohasem hivatkozott a fiatalság nélkülözéseire, mert bölcsen tudta, hogy az élet nem mindenkinek nyújtja java­it ingyen. Rendszeresen dolgo­zott, mert az alkotó munka számára a lét feltételét jelen­tette. 1939-ben Budapesten elnyerte a Szinnyei Társaság kitüntető elismerését. 1959-ben grafikai, 1963-ban a Cyprián Majerník- díjat nyerte el. 1968-ban a Vér- lag de Nation kiállításán 30 lappal szerepelt. Tavaly a Ma­gyar Nemzeti Galéria rendezte meg kiállítását ritkán látható sikerrel. Pártunk megalakulásá­nak fél évszázados jubileuma alkalmából kiírt művészi pá­lyázaton az Ecce homo című sorozata kapott díjat. Számos kiállításon szerepelt, ezek szá­mát ő maga sem tudta pon­tosan nyilvántartani. Képei meg­találhatók a Szovjetunióban, Ja­pánban, Stockholmban, Peking­ben, Münchenben, és más vá­rosokban állami- és magán­gyűjteményekben egyaránt. Szabó Gyula vérbeli festő és grafikus volt. Művészetében minden az ember körül forog. A táj, a parkok fái, a mezők jószagú boglyái, a kertek illa­tozó virágai, az égbolt változó felhőzete mind az ember előtt -tiszteleg, az ember adja meg a súlyát a környezetnek, amely­ben megjelenik. Alkotásaiban gyakran tűnnek fel a szemek, s mellettük a kezek, amelyekről így vallott: „az adó'vevő, megtartó ke­zek ... amelyek már nem akar­nak semmit, mert mindent tud­nak már az életről és górcső sen vallanak a halálról. Büty­keikben a göröngyök', a he­gyek-, a sziklák erejével, ame­lyekben egy az élet és a halál, a forma és a jormátlanság, az ember és az elembertelene- dés..ha csak egyetlen kéz történetét akarnám szavakkal leírni kifejezni, kötetekre len' ne szükség. S éppen ebben rej­lik az ábrázolás ereje, hogy mindenkinek EGiui mond, de: mindin másképpen külön-külön is és összetetten is . . A csendben alkotásra váró és arra készséges kezek különö­sen fametszetein mutatkoznak drámai erővel. Szabó Gyula mű­vészetében leggyakrabban az emberiséget izgató problémák szólalnak meg. Sokszor tragikus helyzetekben olyan művész ké­pein, aki az emberiségre vető­dő komor árnyakat mélyen éli át. Sohasem feledte, hogy hon­nan indult és hova tartozik: művészetével, emberségével egy kis nemzetiség és nemzet talajáról érkezett el európai magaslatokig, úgyhogy szívén viselte népének örömét és bá­natát. A sors könyörtelensége, hogy akkor, amikor 65. születésnap­ját készültünk megünnepelni közbeszólt a halál, s elragadta őt sorainkból. Szabó Gyula temetése szer­dán, május 31-én lesz Lučene- cen (Losoncon). (CSTK) — A CSKP KB „Nová mysl“ című elméleti és politikai folyóirata megjelenésének 25. év­fordulója alkalmából Prágában május 29 én ünnepi gyűlést tar­tottak. A gyűlésen részt vettek a CSKP KB titkárságának tagjai: Oldŕich Svestka és fan Fojtík, a CSKP KB titkára, Miroslav Moc, a Rudé prá vo főszerkesztője, továbbá a szo­cialista országok képviseleti híva tatainak küldöttei, a párttntézmé- nyek és a pártsajtó dolgozói, a főiskolák és a Marxizmus—leni­nizmus Intézetének megbízottai, a Nová mysl szerkesztő tanácsának tagjai és a folyóirat munkatársai. Ladislav Novotný főszerkesztő ér tékelte a folyóirat fejlődését, majd Oldŕich Svestka elvtárs átadta a szerkesztőségnek a CSKP KB Tit­kársága levelét. A levélben a jubileumi évfordu­ló alkalmából elvtársi üdvözletét és szerencsekívánatát küldte a fo­lyóirat szerkesztőinek és olvasói­nak. Rámutatott, hogy a folyóirat fejlődése szorosan egybefonódott a párt harcával a szocializmus győzelméért Csehszlovákiában. A Nová mysl ebben a küzdelemben a párt ideológiai tevékenységének fontos eszköze volt, és jelentősön hozzájárult országunkban a mar­xizmus—leninizmus eszméinek el­terjesztéséhez és megszilárdításá­hoz. A marxizmus—leninizmus eszméi­nek fejlődéséért, társadalmunk szocialista tudatának kialakításá­ért folytatott harc nem volt sem könnyű, sem töretlenül egyenes irányú. Ez a tény a különböző idő­szakokban tükröződött a Nová mysl hasábjain is, ahová szintén behatolt néhány a marxizmustól idegen eszme és tendencia, és el­térítette a folyóiratot eredeti kül­detésétől. Azonban a Nová mysl a párt központi bizottságának veze­tésével ezeket a hibákat és téve­déseket felismerte és vissza tu­dott térni a helyes útra. A társadalom jelenlegi fejlődése és szükségletei, ahogyan különö­sen a párt XIV. kongresszusának határozatai rögzítették, új minden eddiginél igényesebb követelmé­nyeket támasztanak a Nová mysl folyóirat iránt is. A párt vezető­sége elvárja, a Nová mysl, mint a CSKP Központi Bizottságának el­méleti és politikai folyóirata, je­lentős szerepet játsszék abban, hogy megnyerjük a társadalom legszélesebb rétegeit, különöseu az értelmiséget a párt politikájának, hogy hozzájárul e rétegek mar­xista—leninista szellemiségű né­zeteinek kialakításához. A Nová myslnek teljesítenie kell azt a feladatot, hogy Cseh­szlovákiában a szocializmus továb­bi fejlődéséért vívott harc élvo­nalbeli elméleti és politikai szó­széke legyen, hogy segítsen meg­szilárdítani az internacionalista kapcsolatokat a szocialista orszá­gok és kommunista pártjaik, kü­lönösen a Szovjetunióhoz fűződő testvéri osztálykapcsolatokat. A magas színvonalú eszmeiség, a pártosság és proletár elvszerűség legyen a folyóirat minden tevé­kenységének elválaszthatatlan jel­lemzője. (Folytatás az 1. oldalról) a lenini pionírszervezet tapasz­talataiból indult ki. A szónok rámutatott, hogy a választások időszakában a pio­nírszervezetek eredményes mun­kát végeztek, a pionírok aktí­van vettek részt az agitációs központok tevékenységében, és ezt nagyra értékelték a párt­ós az állami szervek is. A tanácskozás szünetében a konferencia küldöttei megko­szorúzták az elesett szovjet hő­sök slavíni emlékművét. A délutáni vita első felszóla­lója Štefan Chochol, az SZLKP KB küldöttségének vezetője volt. Hangsúlyozta, hogy a párt­ós az egész társadalom elsőran­gú érdeke és feladata, hogy gondoskodjék a fiatalság egész­séges fejlődéséről, a tudomá­nyos világnézet alapján és a proletár internacionalizmus, va­lamint a szocialista hazafiság szellemében való neveléséről. — Sokan azok közül, akik a pionírszervezetekben és az Ifjú­sági Szövetségben nevelkedtek, ma Csehszlovákia Kommunista Pártjának, dolgozó népünk ve­zetőjének a tagjai, és kiváló munkával szolgálják szocialista hazánk fejlődését — mondotta Chochol miniszter. A szovjet-amerikai kapcsolatok alapelvel A szovjet*—amerikai kapcso­latok ala/^elveiról közzétett nyi­latkozat szövege a következő: A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és az Ame­rikai ' Egyesült Államok, az Egyesült Nemzetek Alap­okmányában vállalt kötelezett­ségeikből és azon törekvésüktől vezettetve, hogy egymás között megszilárdítsák a békés kapcso­latokat és a lehető legszilárdabb alapot teremtsék meg ezekhez, felismerve annak szükségessé­gét, hogy minden erejükkel tö­rekedniük kell a háborús ve­szély elhárítására és olyan fel­tételek megteremtésére, ame­lyek elősegítik a feszültség eny­hítését a világban, az általános biztonság és a nemzetközi együttműködés megszilárdítá­sát, vallva, hogy a szovjet—ame­rikai kapcsolatok megjavítása és azok kölcsönösen előnyös fejlesztése többek között a gaz­daság, a tudomány és a kultú­ra területén, megfelelnek majd ennek a célnak és elősegítik a fokozottabb kölcsönös megértést és a gyakorlati együttműködést, anélkül, hogy bármely mérték­ben sértenék valamely harma­dik ország érdekeit, elismerve, hogy ezek a célok mindkét ország népének érde­keit tükrözik, megállapodtak az alábbiakban: Először: Abból a közös meg­győződésből fognak kiindulni, hogy a nukleáris korszakban nincs más alap egymás közti kapcsolataik fenntartására, mint a békés egymás mellett élés. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok ideológiájában és társa­dalmi rendszereiben meglevő különbségek nem jelentenek akadályt olyan normális kap­csolatok fejlesztésében közöt­tük, amelyek a szuverenitás, az egyenlőség, a beliigyekbe valő be nem avatkozás és a kölcsö­nös előnyök elvein alapulnak. Másodszor: A Szovjetunió és az Egyesült Államok nagy je­lentőséget tulajdonít az olyan helyzetek keletkezése megaka­dályozásának, amelyek a kétol­dalú kapcsolatok veszélyes ki­éleződését idézhetik elő. Ebből kindulva minden lehetőt meg­tesz, hogy elkerülje a katonai konfrontációt és megakadályoz­za a nukleáris háború kirobba­nását. A felek mindig önmér­sékletet fognak tanúsítani egy­más közötti kapcsolataikban és készen fognak állni a tárgyalá­sokra, a nézeteltérések békés eszközökkel történő rendezésé­re. A megoldatlan kérdésekkel kapcsolatos eszmecseréket és tárgyalásokat a kölcsönösség szellemében, az álláspontok köl­csönös figyelembevételével és a kölcsönös előnyök alapján foly­tatják majd. A felek elismerik, hogy az egyoldalú előnyök közvetlen, vagy közvetett úton való meg­szerzésére, a másik fél rovásá­ra történő előnyszerzésre irá­nyuló kísérletek Összeegyeztet­hetetlenek a fenti célokkal. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti békés viszony fenntartásának elengedhetetlen előfeltételei a felek biztonsága által diktált érdekek elismeré­se, az egyenlőség elvének alap­ján, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyege­tőzésről történő lemondás. Harmadszor: A Szovjetunióra és az Egyesült Államokra csak­úgy, mint az ENSZ Biztonsági tanácsának többi tagországaira különös felelősség hárul, amely­nek alapján minden tőlük tel­hetőt meg kell tenniük az olyan ' konfliktusok, vagy hely­zetek keletkezésének megakadá­lyozására, amelyek képesek a nemzetközi feszültség fokozásá­ra. Ennek megfelelően a felek arra fognak törekedni, hogy minden ország a béke és a biz­tonság feltételei között, a bel- ügyeibe való külső beavatkozás­tól mentesen éljen. Negyedszer: A Szovjetunió és az Egyesült Államok szélesíteni kívánja kölcsönös kapcsolatai­nak szerződés-jogi alapját és minden erejét latba veti, hogy a kétoldalú megállapodások és a részvételükkel létrejött több­oldalú szerződések és egyezmé­nyek maradéktalanul végrehaj­tásra kerüljenek. Ötödször: A Szovjetunió és az Egyesült Államok megerősítik készségükét az őket érdeklő problémákról folytatandó esz­mecserék gyakorlatának fenn­tartására, amikor ez szükséges­sé válik, legmagasabb szintű vé­leménycserék folytatására, bele­értve a két ország vezető sze­mélyiségei közti találkozókat is. Mindkét kormány üdvözli az országaik törvényhozó szervei­nek képviselői között gyümöl­csöző konktaktusok fejlődését és elő fogja segíteni kiszélesí­tésüket. Hatodszor: A felek további erőfeszítéseket tesznek a fegy­verzet korlátozására, mind két­oldalú, mind pedig többoldalú alapon. Különös erőfeszítéseket kívánnak tenni a stratégiai fegyverzet korlátozására. Min­den esetben, amikor ez lehet­ségessé válik, konkrét megál­lapodásokat fognak kötni a fen­ti célok elérése érdekében. Erőfeszítéseik végső célja­ként a Szovjetunió és az Egye­sült Államok az általános és teljes leszerelés problémájának megoldását és a hatékony nem­zetközi biztonsági rendszernek az ENSZ céljai és elvei alap­ján történő biztosítását tekintik. Hetedszer: A Szovjetunió és az Egyesült Államok a keres­kedelmi-gazdasági kapcsolato­kat a kétoldalú viszonyok meg­szilárdításának fontos és szük­séges elemeként "tartja számon és tevékenyen hozzá fog járul­ni e kapcsolatok fejlődéséhez. Elősegíti a megfelelő intézmé­nyek és vállalatok együttműkö­dését, megfelelő megállapodá­sok és szerződések, köztük hosszú lejáratú megállapodások megkötését. Mindkét ország elő fogja se­gíteni az egymás közötti ten­geri- és légi közlekedés javí­tását. Nyolcadszor: A felek idősze­rűnek és hasznosnak tartják a kapcsolatok és az együttműkö­dés fejlesztését a tudomány és a technika szférájában. A Szov­jetunió és az Egyesült Államok a megfelelő alkalmakkor meg­állapodásokat fognak kötni ezen a területen a konkrét együttműködés kérdéseiről. Kilencedszer: A felek megerő­sítik szándékukat, hogy mélyí­teni fogják kapcsolataikat a kultúra területén és bővítik azo­kat a lehetőségeket, amelyek által teljesebben megismerked­hetnek egymás kulturális érté­keivel. A felek elő fogják se­gíteni a kulturális csere és a turizmus feltételeinek megjaví­tását. Tizedszer: A Szovjetunió és az Egyesült Államok arra fog törekedni, hogy kapcsolataik és együttműködésük az összes fent felsorolt területeken és bármely kölcsönös érdekű egyéb területen minden esetben szi­lárd és tartós alapokra épülje­nek. Annak érdekében, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek ál­landó jelleget biztosítsanak, a felek minden olyan területen, ahol az célszerűnek látszik, kö­zös bizottságokat, vagy egyéb közös szerveket hoznak létre. Tizenegyedszer. A Szovjetunió és az Egyesült Államok nem tart igényt semmiféle különle­ges jogra, vagy előnyre a nem­zetközi kapcsolatokban, s nein ismer el ilyen igényt senki más részéről sem. Mindkét fél el­ismeri valamennyi állam szu­verén egyenlőségét. A szovjet—amerikai kapcso­latok fejlődése nem irányúi harmadik országok és azok ér­dekei ellen. Tizenkettedszer. A jelen ok­mányban megfogalmazott alap* elvek nem érintik a Szovjet­unió és az Egyesült Államok ál­tal korábban más államok irá­nyában vállalt kötelezettsége­ket. Moszkva, 1972. május 29. A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége nevében LEONYID BREZSNYEV az SZKP KB főtitkára Az EgyesUIt Államok nevébeA RICHARD NIXON Az Amerikai Egyesült Államok elnöke A szovjet vezetők eredményesnek tartják a csúcstalálkozót (Folytatás az 1. oldalról) sem, nem sértik azok érdekeit. A szovjet vezetők hangoztat­ják: a moszkvai tárgyalások gyakorlati megnyilvánulását je­lentik a különböző társadalmi rendszerű országok közötti bé­kés együttélés alapelveinek, an­nak a békeprogramnak, amelyet a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXIV. kongresszusa fo* gadott el. A szovjet vezetők hasznosnak és eredményesnek tartják a csúcstalálkozót, az azon aláírt megállapodásokat, egyezménye­ket. E tárgyalások elősegítik a tartós béke megszilárdulását, a nemzetközi politikai légkör megjavulását — hangoztatja d nyilatkozat. SAJTÓÉRTEKEZLET A MOSZKVAI CSÚCSRÓL Moszkva — Ronald Ziegler, Nixon elnök sajtótilkára a saj­tókonferencián közölte, hogy az elnök igen elégedett az alap­elvekről szóló nyilatkozottul, FÉL ÉV MÉRLEGE (Folytatás az 1. oldalról) A múlt évi választások után sok járási székhelyen tovább működnek az agitációs közpon­tok. Ez helyes, mert ezeken a helyeken a képviselők és a meg­választott szervek tisztviselői gyakran találkozhatnak válasz- tóiakkal. Az idei, nagyon szé­pen sikerült május elsejei fel­vonulást is sok helyen éppen ezekben az agitációs közpon­tokban szervezték meg. A ke­let-szlovákiai kerület néhány já­rásában az egykori agitációs központokban összejöveteleket rendeznek, melyeken értékelik: hogyan teljesítik a polgárok a választások tiszteletére elfoga­dott kötelezettségvállalásaikat, előfizetőket toboroznak a párt­sajtó megvásárlására. Előfordul­nak olyan esetek is, hogy a vá­lasztási program teljesítése csak az ötödik ötéves terv feladatai­nak a rovására volna lehetsé­ges. Tárgyalni kell ezekről az objektív nehézségekről is, és a választók véleményének kiké­résével olyan megoldást kell találni, hogy az ötéves tervből eredő feladatokat határidőre, a választási program pontjait pe­dig később, fontossági sorrend­ben lehessen teljesíteni. Élesen kell bírálni azokat a képviselőket, akik arra gondol­nak: hosszú a megbízatási idő­szak, ha az idén nem, majd jö­vőre elvégzik a rájuk háruló feladatokat. Több ezer ember munkájának félévi mérlegét nehéz megvon­ni. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják: a képvi­selők túlnyomó többsége igyek­vő, becsületes, munkaszerető ember, aki méltó a választók bizalmára. KOMLÓSI LAJOS s úgy véli, hogy az szilárd ala­pot szolgáltat a szovjet—ame­rikai kapcsolatok további fej­lesztéséhez. Nixon is rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok és a Szov^- jetunió között továbbra is meg­maradnak az alapvető különb­ségek és a véleményeltérések a nemzetközi kérdésekben, dé a most elfogadott elvek lehe­tőséget teremtenek a vélemény- különbségek megszüntetéséhez, megalapozzák azokat a módo­kat, amelyekkel a kölcsönös kapcsolatok tovább építhetők. Leonyid Zamfatyin határozod tan leszögezte: a szovjet kor­mány álláspontja közismert; s ezen a tárgyalások semmifé­le változást sem hoztak. A Szov­jetunió továbbra is testvéri se­gítséget nyújt Indokína harco­ló népeinek, a vietnami nép­nek, a rendezés egyetlen útjá­nak pedig csupán a VDK, illetve a Dél-Vietnami Köztársaság ide­iglenes forradalmi kormánya ál­tal előterjesztett javaslatokat tekinti. Zamjatyin leszögezte: a szov­jet vezeték elfogadták az Egye­sült Államokba szóló meghívást, amelyet Nixon elnök adott át nekik. 1972. V. 30. 25 éves a Nová mysl A pionírszervezetek tevékenységéről és további fejlődéséről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents