Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-29 / 124. szám, hétfő
M mű késs V/HHR Vaskapui Hidroenergetikai és Hajózási Rendszer létesült 1964—1972 ADATOK. — A világ villamosgnergia-termelése 1900-ban: 15 milliárd kWó, a vaskapui román és jugoszláv erőművek évi termelése: 10 milliárd kWó. Az egész Duna elméletileg kiszámított vízenergiája megfelel 8500 MW áramfejlesztő kapacitásnak, aminek mintegy negyedrésze a Vaskapunál van; a román és jugoszláv erőművek beépített teljesítő képessége 2100 MW. Románia 1938-ban összesen 501 MW kapacitással 1 milliárd 130 millió kWó villamos energiát termelt. A vaskapui évi 5 milliárd jelentékenyen nyom a latban az 1975-re tervezett 55—57 A KRÓNIKA UTOLSÓ LAPJAI. — A rotációs hengerek közt nyolc év alatt a nagy munkáról lefolyt sajtótudósításokból kikerekednék egy jókora betűtenger. Hogy talán már azt is megírták, amiről mi csak ezután szerzünk tudomást. Az egyik ilyen utolsó tudósítás az építőtelep pártirodájában zajló beszélgetést közli: — Hogy mit jelent ez a győzelem? Az elkészített, szállított és felhasznált egymillió tonna betont például. Tudja, hogy ezt vagonokban rakva, a belőlük összeállított szerelvény tízszer érné át a főváros és a Vaskapu 1972. május 16-án ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a jugoszláv—román vízerőműt a Vaskapunál. (Felvétel: ČSTK — TANJUG) 1972. V. 29. milliárd kWó termelésnél, amivel a fejlett ipari országokkal folyó versenyben az egy lakosra jutó villamosenergia-terme- lés tekintetében túlhaladjuk például Franciaország 1969. évi színvonalát. De ami a nagy esésű (3 m/s vízfolyási sebesség), ingadozó vízszintű, zuhatagos, sziklás Vaskapunál többlet volt vízenergiában — az többlet volt hajózási nehézségekben is. A mederszabályozás, a gát, a zsilipek (egyes számítások szerint a világ legnagyobb hajózható zsilipjei) most lehetővé teszik az éjjel-nappali folyamatos hajózást; a két zsilipkamrán elektronikus vezényléssel, két vízlépcsőfok emeli át a hajókat a gyűjtő és a folyamtükör szintmagasságai közötti mintegy 40 —50 méteres különbségen. Napi 17—18 zsilipezés mellett az eddigi 15 millióról 50 millióra növekszik az évente áthajózható tonnasúly. TÁMPONT EGY MAJDANI TÖRTÉNELEMLECKÉHEZ. — A Vaskapu Múzeum igazgatója az építők valóságos munkatársaként menti a földkotrók elől a hajdani kultúrák évezredes emlékeit. A „zsákmány“ számottevő. De a száguldó riportert pillanatnyilag a legtöbb, a legnagyobb érdekli. — Az első évezredben a legnagyobb alkotás volt a híd. — Tudom. Traianus hídja. — Nem, az Apollodórosszé. A második évezredben a híd, az erőmű és a gát. — A távolság köztük? — Hét kilométer a folyam vonalán. Majdnem 19 évszázad az idő vonulatán. Csakhogy az első hadi célra épült, ilyen értelemben volt Traianus hídja. A második szabad és baráti népeket hoz még közelebb egymáshoz. (Románia liberá, 1972. április 30.) A történelmi párhuzamnak külön időszerűséget ad, hogy a híd által lett és most a gát fölött bábáskodó város, Turnu Severin, a hajdani Drobeta, a vaskapui avatással egyidőben ünnepli meg létezése első fennmaradt írásos említésének 1850. évfordulóját. Ezért időszerű a párhuzam és még valamiért... ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI PONTOS KÜLDETÉSE VAN közötti távot? S vagy kétmillió köbméter megmozgatott földel és sziklát. Egy egész helység! Ezt is jelenti. De ennél sokkal többet. Higgye el nekem, akit az a tisztesség ért, hogy hat évig az építőtelep pártbizottsá gának a titkára lehettem, és ne vegye zokon, ha meghatódom, amikor a legnagyobb győzelmünkre emlékezem. Az emberek! ' Kezdetben egyetlen párt- alapszervezetünk volt, 150 taggal. A hároméves csúcsidőszakban már kétezeikétszázan voltunk itt kommunisták és mellettünk kétezer ifjúkommunista. Ezerötszáz új párttagot itt, az építőtelepen fogadtunk magunk közé. Kétezer fiatal itt tanult szakmát, itt a telepen. Felsorolni sem lehet, hány elvtárs emléke maradt velünk bátorító- nak, miközben ők már tovább mentek! Amíg emlékezni tudok rájuk, addig azt hiszem, nem fogok megöregedni... (Scinteia tineretului, 1972. május 2.) BETÁJOLÁS. — Szakmai beszélgetés a helyi lap szerkesztőségében: — Tulajdonképpen mit jelent az, hogy: befejezve? — Azt jelenti, hogy az újságíró hiába jön. Itt már nem lehet beszélni senkivel az építkezés legjelentősebb veteránjai közül. Hol vannak már! — ? — Hacsak ... Kis szerencsével esetleg Sälägeanu mérnököt sikerül elkapni. Nagyon jó! A legjobb! Munkaszektora volt: az erőmű, a zsilipek, a gát egy része ... Egyike azoknak, akik a vállukon tartották a gátat. Nem is, ő volt az, aki a vállán tartotta a gátat. S milyen a szerencsel Valaki látta ma a gáton ... Egy órával később, az egyes számú építőtelep vezetőjének szigorú irodájában rá várakozva: — Mi volt itt azelőtt? — A Duna. — S most, a Duna? — Naiv kérdés, de ki nem tette fel legalább önmagának a gát fölött. — Köszöni, megvan. Folyik tovább. (Megjelent a romániai A Hét című hetilapban) Az 1971/72-es iskolai év második félévében a hatodik évfolyamokba kötelező tantárgyként vezették be a honvédelmi nevelés oktatását. A legtöbb helyen a tényleges katonai szolgálatot letöltött tanerők oktatják, akik kellő politikai és szakismereteket szereztek. Tekintettel arra, hogy most még nincsenek ilyen szakképesítésű pedagógusaink, az Oktatásügyi Minisztérium rendelete alapján ezen tantárgy oktatói kötelező ötnapos előkészítő tanfolyamon vesznek részt, melyen szakmai és módszertani felvilágosítást kapnak a tantárgy oktatásával kapcsolatban. Legutóbb Dolné Oresanyban (nyugat-szlovákiai kerület) került sor a kerület járási melodikusainak és tanfolyamvezetőinek iskoláztatására. Itt megállapították, hogy az iskolai honvédelmi nevelés oktatásához még nem biztosították a szükséges feltételeket. A legnagyobb fogyatékosságok a tantárgy segédeszközökkel történő ellátásában mutatkoznak, mint pl. a topográfiai kellékek, az iránytű, a térképek, a katonai-politikai részhez pedig a megfelelő filmek, diafilmek stb. A jövőben javulásra számíthatunk ezen a téren. Minden iskolában honvédelmi szertárt kell létrehozni, mely a segédeszközök elhelyezését biztosítja. A főbb tanítási segédeszközöket a Banská Byst- rica-i segédeszközgyártó vállalat fogja szállítani, míg a többi, kisebb értékű dolgokat a kerületi, a járási nb-k és a hnb-k forrásaiból fedezik. A tanfolyam résztvevői a hetedik évfolyam honvédelmi nevelésének témáival ismerkedtek meg. A hetedik évfolyamban el kell mélyíteni a tanulókban a haza- flságot, a hazaszeretetei, a proletár internacionalizmust. Jó lehetőség nyílik erre más tantárgyak keretében is. így pl. a történelem,. a földrajz, az irodalmi nevelés óráin ki kell emelni ezek eszmei nevelő jellegét is. A hetedik évfolyamban két órán foglalkoznak majd „A csehszlovák néphadsereg a szocializmus védelmezője“ című témával. Erre az órára — a lehetőség szerint —r katonatisztei lehet hívni. Ki kell emelni néphadseregünk demokratikus küldetését a Varsói Szerződés keretében, elbeszélgetni hadseregünk megalakulásáról, néphadseregünkben a különböző nem zetiségű katonák kölcsönös barátságáról, a parancsnoki kar és a legénység közötti kapcsolatról stb. Ismertetni kell a baráti szövetséges hadseregeket, akikkel együtt védelmezzük a világbékét. Az órák célja, hogy felkeltsük a tanulók érdeklődését néphadseregünk Iránt, elmélyítsük bennük a szocialista haza szeretetét. Egyúttal fontos, hogy időszerű kérdésekkel is foglalkozzunk. Képekkel lehet szemléltetni pl. az amerikai katonák brutalitását Vietnamban és másutt. A topográfiai ismeretek hetedikes tanterve a hatodikos tananyag gyakorlati elsajátítására szorítkozik. Hangsúly a gyakorlati ismereteken van, hogy a tanulók tudjanak bánni az iránytűvel, a természetben tudják felmérni a távolságot, ismerjék a legszükségesebb jelzéseket, melyek segítségével tájékozódni tudnak a térképen. Az egészségügyi kiképzés keretében öt órán keresztül ismereteket kapnak az elsősegély- nyújtásról baleset és sérülés esetén, megismerkednek a kötö zési technikával, a fertőtlenítő szerekkel, a különféle betegségek tüneteivel, alapvető kezelési módozataival. „A védekezés az ártalmas anyagok ellen“ című anyagrészben megismerkednek a gázálarc szerepével és használatával, a mérges gázok elleni védekezés módszereivel. Ezeken az órákon is ki kell használni a szemléltetőeszközöket, továbbá a tanulók gyakorlati foglalkoztatottságát. A tantárgy sikeres oktatása megköveteli, hogy az iskolák felvegyék a kapcsolatot a járási katonai parancsnokságokkal, Tábori fűrésztelep. a közeli katonai alakulatokkal, a PHSZ-szel, a helyi tűzoltószer- vesiettel, a közbiztonsági testülettel, a Vöröskereszttel stb. Ugyanis csak így érhetjük el az órák oktató-nevelői céljának laljesítését. Az említett szervek nagy segítséget nyújthatnak a segédeszközök területén is. A jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni az iskolai honvédelmi gyakorlatoknak is. Pontos tervet kell kidolgozni az Oktatásügyi Minisztérium folyóirata, a Vestník szerint. A gyakorlatban minden tanulónak aktívan kell részt vennie. A lehetőségekhez mérten sor kerül a különböző honvédelmi érdekkörök slakítá-Jára. Ezek közül a legfontosabbak a tűzoltó, az egészségügyi és a közlekedési érdekkörök. A honvédelmi nevelést tanító pedagógusoknak egyelőre nincs módszertani folyóiratuk. A közeljövőben a „Telesná výchova mládeže“ című folyóiratban mellékletben fognak megjelenni a honvédelmi nevelés tanításának problémáival foglalkozó tanulmányok. De sok hasznos tudnivalót tartalmaz számukra a „Bojová príprava“ és a „Zápisník“ című folyóirat is, melyet minden iskola figyelmébe ajánlunk. SVINGER ISTVÁN JELENTŐS ESEMÉNY A Szovjetunióban létrejött első csehszlovák dandár megalakulásának 29. évfordulójára emlékezünk Az eiső csehszlovák katonai egység 30 évvel ezelőtt alakult az oremburgi körzetben levő Buzuluk városkában, amely az Ural hegység lábánál terül el. Ez a városka néphadseregünk bölcsőjévé vált. A szovjet jarancsnokság megalakulása óta rendkívüli figyelmet szentelt ennek az egységnek. 194?. július derekán ebből az egységből alakították meg az első csehszlovák önálló tábori zászlóaljat, amely a 3. szovjet páncélos hadseregbe való besorolása után védőállásba helyezkedett Szokolovo térségében és itt esett át az első tűzkeresztségen. A harci feladatok sikeres teljesítése után, amikor a csehszlovák egységbe új önkéntesek jelentkeztek, májusban a zászlóalj átvonult Novohoperszkba, ahol az egység szervezetileg megszilárdult és 1943. május 18-án az első csehszlovák önálló brigáddá alakult. A kiképzést a brigádban 1943 szeptemberében fejezték be. 1943. nyarának végén az első és a második ukrán front győztes setügei betetSztétc síz Ukrajna egész bnlparti területe felszabadításáért indított támadó hadműveleteket. A szovjet hadsereg meglepő támadásba lendült és 1943 őszén fellángoltak a küzdelmek a Dnyepper folyóért. Ez a küzdelem a dnyepperi-kijevi hadművelet címmel került be a történelembe. Az első csehszlovák brigád L. Svoboda parancsnokságával részt vett a Kijev, Belaja Cerkov és további, ukrán városok és falvak felszabadításáért vívott harcok- ban- Ján Mičáteli alezredes Ä szovjet hadsereg életéből Ä hő$i«s$é§ példáit tárjuk a katonák elé A gárda fogalma itt is, ott is elveszti eredeti értelmét, és némely katona nem is tudatosítja nagy és dicső hagyományait. Nézetem szerint a legnagyobb hiba az, hogy nem használunk fel minden alkalmat arra, hogy az új katonákat megismertessük azok nevével, akik rangfokozatuk előtt használhatták a „gárda“ megtisztelő elnevezést és azoknak az elvtársaknak a nevével, akik folytatják a frontkatonák hagyományait. A nevelésre alkalmas példák megszámlál- hatatlanok. Szabadságra utaztainban figyelmes lettem egy ismerős főhadnagy arcára. Emlékezetem nem csalt — Vaszilij Fedorenko, egykori beosztottam volt. Már több mint tíz éve annak, hogy egyszer a harci hagyományokról folytatott beszélgetés után azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy vezényeljék át a gárdaegységhez. Amikor megmagyaráztam neki, hogy a katonai szolgálat minden egységnél egyformán megtisztelő, megmutatta apjának gárdajelvényét és elbeszélt egy érdekes történetet... Amikor apja kiment a frontra, Vaszilij még kisfiú volt. Az anya magára maradt a gyerekekkel és Vaszilij világosan emlékszik arra a napra, amikor az apja eltűnését hírül adó levél megérkezett. A háború véget ért, az évek teltek, az anya azonban egyre hitte, hogy az apa még visszatér. 1958-ban — a felnőtt Vaszilij már dolgozott — a család találkozott egy nővel, aki a tanúja volt apja utolsó pillanatainak. 1944-ben, Nyugat-Ukrajna felszabadításakor a Fedorenko hadnagy vezette gárdaszakasznak egy hídért vívott harcban éjszaka az ellenség háta mögé kellett kerülnie. Az akció sikerült — a szakasz minimális veszteségekkel elfoglalta a hidat. A németek a maroknyi elszánt szovjet szakasz ellen gyalogosokat és néhány tankot vetettek be. A túlerőben levő fasiszták tankjait a nehéz harcokban felgyújtották, Fedorenko a megmaradt lövedékkel oldalról tüzelt. Közben egy ellenséges lövedék eltalálta és súlyosan megsebesítette. Magdalina Fran- ceva — az a nő, akit Vaszilij 1958-ban ismert meg — néhány napig ápolta a sebesült hadnagyot, életét azonban nem tudta megmenteni. A haldokló lecsatolta a gárdajelvényt és azt kérte, hogy Magdalina adja át a fiának. Ez csak 14 év múl va sikerült neki. A gárdajelvénnyel együtt átadta Vaszilij- nak apja utolsó üzenetét, hogy ugyanolyan becsületesen és oda- acióan szolgáljon a katonaságnál, mint ő. Meghallgatva Fedorenko történetét, segítettünk neki, hogy átvezényeljék a gárdához. Egy év múlva tanintézetbe ment, tanulmányait sikeresen be is fejezte. Évekig nem láttam őt és csak szabadságra utazás közben találkoztam ismét vele. L. BLECH gárdakapitány (Megjelent a „Szovjetszkij Szoldat“-ban j BEKE
