Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
innsnoni DN ESDQlffltD Szórakoznak a gyermekek is! Gyermekeinknek már egész kis koruktól kezdve rendezzünk névnapi vagy születés- napi összejöveteleket. Hívjuk meg játszópajtásaikat, de csak édesanyjuk tudtával, akiket erről néhány nappal előbb értesítünk. A vendégségbe hívott gyermekeket öltöztessük ünneplőbe, de ne a legdrágább ruhába, és a családból valaki kísérje el. A vendég gyermekek rendszerint ajándékot visznek az ünnepeltnek, de semmi esetre sem a háziasz- szony mamának. Ha az első meghívásra egy gyermek nem jön el, nem kell erőszakolni. Ogy látszik, ennek szülei nem akarnak tudni ~rról, hogy a gyermekeknek is szükségük van ilyenfajta örömökre. Erre az alkalomra terítsünk az asztalon vidám rajzú abrosszal és közönséges, színes fajansz edényekkel. Ne tegyünk az asztalra finom kristályokat és porcelánokat, mert könnyen előfordulhat, hogy búcsút vehetünk tőlük. Nagyon tetszetőssé tehetjük az ünnepi asztal díszítését, ha egy gyümölcsös tálba néhány kötés piros és fehér cseresznyét, mellé pedig egy pohárba néhány szem szamócát, erdei szedret. málnát helyezünk. A vidám díszítés fokozza a gyermek vendégeinek étvágyát, •kikkel együtt ünnepel. A gyermekeket délutánra hívjuk meg, és aprósüteménnyel, gyümölccsel, gyümölcslével, szódavízzel kínáljuk őket. A 10 évnél idősebbeknek már adhatunk Joca-colát s ugyanazokat az édességeket. Igyekezzünk a süteményeket otthon sütni, és erre a célra használjunk egészen friss hozzávalókat. A lehető legkellemetlenebb, ha másnap valamelyik vendég édesanyja szemrehányást tesz, hogy leánykába vagy fiacskája beteg lett a vendégeskedés után. Étkezés után rendezzünk a gyermekekkel társasjátékokat, de úgy, hogy azért ne forgassák fel az egész lakást. Ha a gyermekek maguktól nem kezdenének játszani — ami ritkán fordul elő —, kezdeményezze a játékot a háziasszony. Minden gyermeket kísérjünk haza, vagy hívjunk el valakit a családjukból, hogy hazavigyék őket. —m— A E A GYERMEK MINDANNYIUNKÉ Az ember meleg szívvel gondol a gyermekre. Sokszor lehetünk tanúi annak, milyen nagy segítőkészséget vált ki az emberekből egy-egy magányos vagy szenvedő gyermek sorsa. Emlékszünk még a lapunk hasábjain közölt Marika, majd később a kis Zsuzsika sorsára, akinek érdekében nemcsak egyének, hanem kollektívák is megmozdultak. Miért van ez így? Mert a gyermek hatalmas vonzó erő, s egyben a társadalom jövője, aki megérdemli, hogy gondoskodjunk róla. Ő mindezt azzal viszonozza, hogy ránk mosolyog, hogy bizakodóan fogja kezünket, hogy hozzánk simul. Igaz, hogy a szülők anyagi gondja a gyermekek növekedésével egyenes arányban szaporodik. Hát még a neveléssel járó felelősség! Mi lesz belőle, mire felserdül? Szerencsére ezt a gondot társadalmunk megosztja a szülőkkel. A nevelésben a szülők segítségére vannak a pedagógusok, akiknek az ifjú nemzedék nevelése küldetésük és hivatásuk. A párt alapszabályzata is magában foglalja azt az elvet, hogy a kommunista szülő köteles példaképül szolgálni a gyermeknevelésben, az ifjú nemzedék gondolkodásmódját formálni és cselekedeteit irányítani. Államunk már a születést megelőzően messzemenően gondoskodik a gyermekekről. A kismamák gondos orvosi felügyeletet és fizetett anyasági szabadságot kapnak. Ma már csaknem minden gyermek kórházban látja meg a napvilágot. 1937-ben a Szlovákiában született gyermekeknek csak 7,2 százaléka jött a világra szülőotthonban. Jelenleg az anyák 97 százaléka veszi igénybe a kórházok szülészeti osztályait. Az egészségügyi gondoskodás következtében a csecsemőhalandóság is egyre csökken. 1937-ben ezer gyermek közül egyéves korig 149,8 halt meg, ma ez a szám, az elmúlt évet figyelembe véve, 25,7-re csökkent. Szlovákiában a bölcsődékben 1971-ben már 18 599 csecsemőt tudtak elhelyezni. Az óvodák száma 1937-ben 160 volt, és az elmúlt év végéig 2630-ra szaporodott. Azonban még mindig kevés a bölcsőde és az óvoda. Társadalmunk elvárja, hogy ifjúságunk egyre képzettebb legyen. Ennek megfelelően szaporodik országunkban a jól felszerelt Iskolák száma is. Az 1936/37-es iskolai évben az elemi iskolák 13 788 osztályában 637124 gyermek tanult. Az elmúlt iskolaévben a kilencéves alapiskolák 29 555 osztályába 758 748 gyermek járt. Az általános műveltséget nyújtó középiskolák, gimnáziumok osztályainak száma az említett időben 695-ről 1406-ra, a tanulók száma pedig 28 380- ról 44 200-ra emelkedett. Ez az arány még szembetűnőbb, ha a szakiskolák és a szakközépiskolák osztályainak és tanulóinak számát vesszük. A fent megnevezett időben a középiskolák osztályainak száma 348-ról 3469-re, a tanulók száma pedig 10 487-ről 104-087-re, tehát csaknem a tízszeresére emelkedett. A főiskolások, az egyetemisták már nem tartoznak a gyermekek korosztályához, ezért helyzetüket csak mint a gyermekekről való gondoskodás egyik távlati kérdését említem. Az 1936/37- es tanévben Szlovákia egyetlen főiskolájának három fakultásán 2258 fiatal tanulhatott. Az 1970/71-es iskolaévben pedig Szlovákia tizenhárom főiskolája 37 fakultásán 48 895 hallgató volt. Az iskolaköteles gyermekek étkeztetése nagy gond a szülők számára. Ezen a téren Is nagy segítséget nyújt az állam a diákétkezdékkel. Míg 1957-ben csak a nagyobb városokban voltak iskolai menzák, ahoi mindössze 1132 diák étkezett, az elmúlt évben 2643 iskolai étkezdében 287 295 gyermek étkezett. De nemcsak ezen a téren segít a gyermek- nevelés anyagi gondjain az állam. A gyermekruhákhoz és cipőkhöz történő állami hozzájárulás, a kedvezményes villamos-, autóbusz- és vonatjegy, valamint a Jakbérkedvezmény szintén nagy segítséget jelent, a szabadtéri iskolákat s a gyermeküdültetéseket nem is említve. A gyermek nemcsak az enyém vagy a tied, a gyermek mindenkié. Az ember meleget érez a szíve táján, mikor a szépen öltözött, jól fejlett gyermek- sereget látja. Fejlődésükhöz a „jó talajt“ a szülők, a gondtalan anyagi feltételek jelentik, a kedvező éghajlatot pedig a szocialista rendszer biztosítja. Hogy jó és hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, szívükbe kell oltani a nemes emberi érzéseket. Ez pedig türelmet, kitartást és főleg sok-sok szeretetet igényel mindannyiunktól, akik a szívükön viseljük szocialista társadalmunk jövőjét. LÉVAY ERZSÉBET énekesnő ... szóval az égből leszállt a földre. Egy ideig álnéven búj. dokolt, mint diva, azaz istennő, primadonna, azaz első hölgy. A világ ekkor még csak olaszul tudta megnevezni a szóban forgó jelenséget. Később elterjedt az angol nyelv, a jelenség ekkor elárulta, hogy ő csillag, de mivel az emberiség először a hollywoodi filmstúdiókban találkozott vele, egyszerűen a sztár nevet használta. Ma énekesnő. Pontosabban: táncdal-éneke snő. Es sokan , elhiszik, hogy az égből szállt le a földre. Ha mikrofon elé áll s kinyitja a száját, ténykedését fényképen örökítik meg, hangját sietve lemezre rögzítik. És ha csak amolyan helyi jellegű énekesnő, akt Zalatnay Saroltát ■ utánozva, mintegy három-négy éves késéssel kiáltja bele türelmetlenségét a mikrofonba: „Nem várok holnapig!“ — még akkor is vastapsot arat. Eszménykép. Ideál. Lényeg. Példa. Nem mindenki, de sokak számára. Tyeresková a Földről felszállt az űrbe, vissza is jött onnét, de a megkérdezett 1000 kilencedikes kislány közül egyetlenegy sem írta válaszul: űrhajósnő szeretnék lenni, viszont 432 kislány leírta: énekesnői szeretnék lenni. Ügy látszik tehát, hogy az énekesnői létforma csábító. Csak úgy mellékesen jutott eszembe, hogy ha valóra válna mind a 432 kislány vágya, elképzelése, akkor a fiúkat meg kellene győzni, hogy ők pedig menedzserek legyenek, hisz köztudott: minden valamirevaló énekesnő a menedzserének köszönheti sikerét. Ha nem is teljesen, de részben. Legtöbbször főleg. A me• nedzsernek, akt megszervezi a fellépést, iskoláztatja az énekesnő hangját, gondoskodik a kosztümökről, bebiztosítja a zenekart stb. Megkérdeztem a múltkor az egyik táncdal-énekesnőnket: Szeretl-e az altatódalokat? Megigazította műszempilláját, letörölte izzadó arcáról a dermaco- los mázat, s pihegve visszakérdezett: Mi-lye-nek-re gondol? Merészen a szemébe néztem, s dúdolni kezdtem: „Tente, baba, tente.. .** Lesújtott a válasza: Ugyan kérem! Pedig én már menedzsernek éreztem magam, mert a fülemben csengett az elkoptatott sláger férfiszíveket igéző sora: „Mindenkinek van egy álma .. .*■ HAJDÚ ANDRÁS HÍMZETT gyermekruhák Gyermekeink öltöztetésénél vegyük figyelembe, hogy ők nem kicsinyített másai a felnőtteknek, hanem emberbimbók. Ezért ne varrassunk nekik felnőttes ruhákatl Kevés fáradtsággal szépen kihímezhetjük az egyszerűen megvarrt, egyszínű gyermekruhákat. A színek helyes megválasztásával ízlésre neveljük a gyermeket, és magunknak is örömünk telik az így felöltöztetett gyermekben. Rajzainkon bemutatjuk a sárközi hímzés elhelyezési módját a különféle szabású, egyszínű leánykaruhákon. A sárközi hímzés lényege, hogy mindig egy színnel varrunk. Világos színű ruhákra sötét fonállal, sötét anyagra fehér vagy más világos színnel hímezünk. A mintákat, mielőtt kitöltenénk, láncöltéssel varrjuk körül. Kisebb formákat pusztán aláöltve, láncszemek nélkül is kivarr- hatunk. ívelt formájú virágok hímzésére a huroköltést is alkalmazhatjuk. Ez esetben a virág belső vonalát láncöltéssel körülvesszük, majd az előre átöltött formát hímezzük. A szárakat, kacskaringókat láncöltéssel varrjuk. WO' SZ. E.
