Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
Py * 'TittTS« laf Pj fTt* ľl pH ď*l B 1 ^ t* lil^fil l/ámi A röntgenkivizsgálás és kezelés a modern orvostudomány pótolhatatlan eszközei közé tartozik, de csak akkor használ az egészségnek, ha ésszerűen és módjával használjuk. Gyakran beszélnek a laikusok lenézóleg arról az orvosi kivizsgálásról, ha a beteget nem is röntgenezik meg. Az ilyen ember bizonyára nem tudja, hogy a kivizsgálás nemcsak jó lehet, hanem nagy károkat is okozhat az egészségben, ha helytelenül alkalmazzák. 1895. november 8-án fedezte fel Conrad W. Röntgen német fizikus az X-sugarakat. Ezen emberi szemmel nem látható sugarak egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a szilárd anyagokon is áthatolnak. Az X- vagy röntgensugaraknak fotografiás hatásuk is van, és a speciális rtg-képernyőn, amely fluoreszkáló anyaggal van bevonva, kiválóan fénylenek. Az emberi test az egyes szervek és szövetek töménysége szerint engedi át a röntgensugarakat. Minél Több X- sugarat nyel el a test szövete, annál sötétebb képet kapunk a röntgen képernyőjén. Sötét árnyékot adnak például a kemény csontok. A puha szövetek (például az izmok), belső szervek (máj, lép szív, belek, tüdő stb.) nagyon halvány képet adnak, mivel kevés X-sugarat nyelnek el. Ezért a puha belső szervek röntgenezésénél magas atomszámú, úgynevezett kontraszt-anyagokat használnak; így például a gyomor- és bélrönt- genezésnél báriumkását itatunk a beteggel, vagy a vesekivizsgálásnál jódtartalmú anyagokat fecskendezünk az erekbe. Az utóbbi időben a röntgendiagnosztika nagyon hatásos és finom készülékeket alkalmaz. Tudnunk kell, hogy az X-suga- rak bizonyos mennyiségben és bizonyos körülmények között nagyon káros hatással lehetnek az emberi szervezet sejtjeire. Legérzékenyebben hatnak a röntgensugarak a sejtmagvakra, amelyeken a kromoszómák vannak, amelyek nagy szerepet játszanak az öröklésben. Nem minden emberi szövetre hatnak egyformán a rönt- _ gensugarak. A legérzékenyebbek közé tartozik a csontvelő, amely nagy szerepet játszik a vérképzésben, azután a nemi szervek és a a lép. Nagyon érzékenyek a fiatal fejlődésben levő szövetek, mint például a magzat szövetei. Az X- sugarak kis mennyiségben alkalmazva kellemetlen elváltozásokat is okozhatnak, ahogy például az újszülötteknél megfigyelték. Beszédes példa a röntgensugarak káros hatására az a tény, hogy a röntgennel dolgozó egészségügyi személyzet mintegy tízszer gyakrabban szenved fehérvérűségben (leukémiában), mint a röntgennel nem foglalkozó egészségügyi személyzet. A röntgenkivizsgálásnál és kezelésnél nagyon fontos a páciens és az orvos kimondottan jó együttműködése, mivel e nélkül nem érhetünk el megnyugtató eredményeket. E cél elérése érdekében tehát: 1. Hagyjuk, hogy a röntgenkivizsgálást és esetleges kezelést csakis az orvos javasolja, és ne követelődzünk helytelenül! 2. Minden röntgenkivizsgálásra menjünk rendesen felkészülve, az orvos utasításai szerint! (Éhgyomor stb.) 3. A röntgenezés folyamán pontosan kövessük a röntgenező személyzet utasításait, hogy ne kelljen feleslegesen megismételni a kivizsgálástl (Nem lélegezni, izmokat lazítani stb.) 4. Nagyon fontos a röntgenkivizsgálás előtt figyelmeztetni az orvost az esetleges kezdődő terhességre, mivel a terhesség első heteiben lehetőleg mellőzni kell ezen kivizsgálást. A röntgenezés ugyanis a magzat elhalását is okozhatja. A kezelőorvosunkkal jól együttműködve hozzájárulhatunk egészségünk megőrzéséhez, és így elérjük, hogy a röntgenezés hasznos és áldásos lesz számunkra. Dr. Juhász István KÉT ESZMEVILÁG VELETLENSZERU KONFRONTÁCIÓJA Érdekes konfrontációnak lehettünk szemtanúi e napokban a prágai Kinský palota tárlattermeiben, ahol öt nemzet grafikusainak kiállítására került sor. Igaz, valójában két önálló kiállításról van szó. Az első négy grafikus, a cseh Jifí Anderle, a jugoszláv J. Bernik, az olasz G. Capogrossi és a Párizsban élő portugál L. Castro, ugyanis a ljublanai grafikai bienále résztvevői, sőt a múlt évi vetélkedés díjnyertesei. Műveik, negyvenöt grafikai alkotás, a mai modern és nyugaton egyedül üdvözítőnek vélt grafikai áramlatok és irányzatoknak a reprezentánsai. Közülük határozottan a cseh Jirí Anderle a legintellektuálisabb, de egyben a legspekulatívabb is. Watteau „Gáláns ünnepélyek“-jét és Dürer leghíresebb metszeteit, köztük a „Melankóliát“, a Erre a választ nem tudom, de valószínűleg J. Anderle sem tudja. Janez Bernik, a ljublanai Képzőművészeti Akadémia tanára inkább a színekre és a formákra helyezi a fősúlyt (lásd a Telefon, a Szék, a Kerékpáros című műveit), s mondanivalóját erősen titkolja. A portugál Lourdes Castro inkább a látványos technikai megoldásokra törekszik, s így, amint azt az Árnyak című ciklusa is bizonyítja, erősen a csillogó felszínen marad. Vele szemben inkább az olasz Giuseppe Capogrossit részesíteném előnyben, aki a Felület című, színes és bájos, kalligrafikus sorozatával a homo ludens játszi kedvének ad kifejezést, minden nagyképűség nélkül. És ez a kiállítás, melynek anyaga J. Anderle magas színvonalú művészi „Lovag, a halál és az ördög“ és a „Nagy Fortuna“ című grafikáját variálja, és biztos, bravúros rajztudással, ragyogó technikával viszi át új síkokra és új terekbe, és parafrázisaival ezeket a modern ember drámájára alkalmazza. Sajnos, a nagyon tehetséges ). Anderle bátor és megragadó megnyilvánulásai végül is a pesszimizmusba és a reménytelenségbe fulladnak. Hogy miért? megnyilvánulásától és reménytelenségétől a formák titoktartó tökéletességét kereső J. Berniken és L. Castrón át a vidám, olasz G. Capogrossi mosolygó és játszi optimizmusáig egy töretlen vonalat alkot, tán nagyobb visszhang nélkül veszne el a prágai tárlatok tömegében, ha... Ha a véletlen nem hozta volna úgy, hogy a négy európai grafikus két termet betöltő kiállítása mellé nem sorakoztak volna fel a szomszédos teremben (a hármas terem ugyanis összefügg) egy harcos jmexikói grafikus, Leopoldo Mendez alkotásai. Leopoldo Mendez (1902—1969) ez idén töltötte volna be hetvenedik életévét, s a prágai Nemzeti Galéria, vezetősége ezen meg nem élt születésnap alkalmából éppen azért lépett ki a mexikói művész harminc grafikai alkotásával a nagy nyilvánosság elé, mivel Mendez, aki 1953-ban megkapta a Nemzetköz! Békedíjat, éppen Prágában a Hollar tárlatteremben mutatkozott be első ízben Európában. Leopoldo Méndez harcos művészete olyan országból jött közénk, amelynek a vér és az arany, no meg a kőolaj lehetne a szimbóluma. Mexikó különben is a szertelenségek hazája, ahol az ősrégi maya kultúra, a mexikói barokk és az indián népművészet élő és erősen ható hagyományai képezik a forradalmi mexikói grafika gyökereit, melynek éppen Leopoldo Mendez volt egyik legkiválóbb képviselője. A modern mexikói grafika őse Jósé Guadalupe Posada volt, őreá esküdtek mindig a legnagyobb mexikói grafikusok, Jose Cíemento Orozco, Diego Rivera, Leopoldo Mendez és mások. Ök voltak azok, akik a fasizmus előretörésének korszakában megalapították a Taller de Grafica Popular-t, a Népi Grafika Műhelyét. Itt sorakoztak fel Me* xikó legjobbjai, a már említettek mellett Alfredo Zalce, Antonio Pujol és a naturalizált mexikói Pablo O’Hig- gins... És ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a húszas évek végén, amikor a klerikális reakció által fanatizált, félrevezetett és írástudatlan parasztok iskolákat döntöttek romba és tanítókat öltek halomra, Leopoldo Mendez és Pablo O’Higgins önként jelentkeztek a legveszélyesebb helyekre, és ott vívták harcukat az ember szabadságáért. És közben alkottak... Leopoldo Mendez képei, köztük a Nehéz sors, az Idegen urak, a Szom- júhozom és a Kivégzés című nagyszerű grafikai alkotások, valamint a többiek, nemcsak a realizmus létezésének jogosultságát és szükségét igazolják, hanem a ljublanai grafikai bienále díjnyerteseinek műveivel konfrontálva, azt mutatják, hogy az intellektuális pesszimizmus, a homo ludens játékossága és a formai csecsebecsék nem jelenthetnek egyeduralmat, csupán részleget a grafika határtalan művészetében, amelynek a realizmus is szerves része. A jelenlegi prágai konfrontáció — ha véletlenszerűen is — mindezt csak hangsúlyozza. BARSI IMRE JfiN LENCO cwcuuiar Bezártak a bolondok házába. Az ok: azt állítottam, hogy azonos vagyok ön- magammal. A szobában rajtam kívül volt egy Napoleon, egy Buddha és egy Ovidius. Méltóságteljes nyugalommal, biztonsággal és öntudattal mutatkoztak be nekem. Napoleon beavatott hódító terveibe, melyek a szomszéd szobánál kezdődtek, és az egész világra vonatkoztak, a Buddha elégedetten apostolává fogadott. Ovidius nekem ajánlotta az „Ars amandi“ legújabb kiadásának szlovák fordítását. „Nem a legjobb fordítás, de megjárja“! Megkért, hogy a könyvet alaposan olvassam át, és közöljem vele véleményemet. Azután én is bemutatkoztam nekik. Ügy tűnt, hogy a nevem semmi különösebb hatással nem volt rájuk, és hogy azt soha nem hallották, de ez nem is csoda, hiszen csak a nevemet mondtam meg. „Es miért vagy itt?" — kérdezte kis idő múlva Buddha, aki a leg- barátkozóbb volt közülük. „Azt állítottam, hogy én én vagyok, és aszerint akartam élni is. Meg akartak győzni, hogy valaki más vagyok, és hogy úgy kell élnem, mint másnak. Mikor rájöttek, hogy nem tudnak meggyőzni, bezártak ide, és azóta itt vagyok „Barátom, te még jól jártál" — szólalt meg Ovidius, akire nyilván a legnagyobb hatást gyakoroltam. — „Az én időmben ilyesmiért felnégyeltek vol- na . Napoleon csodálkozását fejezte ki, hogy akad bolond, aki ilyen jelentéktelen névhez ragaszkodik. Ereztem, hogy megvetnek és bolondnak tartanak. Le ugyanakkor azt is éreztem, hogy szükségük van rám, mert szükségük van valakire, aki elismeri őket annak, akinek képzelik magukat. Nem telt el sok idő, és elhittem, hogy tényleg azok, akik lenni akartak. Lelkesedtem Napóleonért, és éltettem őt. Milyen büszke voltam, hogy kortársa és katonája vagyok. Együtt imádkoztam Buddhával. Fejből, önként és élvezettel tanultam Ovidius hexameterjeit. Minden lélegzetvételemmel hálát adtam azoknak, akik ide becsuktak, köszöntem azt az elképzelhetetlen boldogságot, hogy az emberiség jótevőinek és lángelméinek árnyékában élhetek. Es akkor a főorvos rájött, hogy betegtársaimat olyanoknak látom, ahogyan ök látják saját magukat. Mikor megállapította, hogy nem szimulálok, de igazán és mélyen meg vagyok erről győződve, kijelentette, hogy teljesen meggyógyultam, és elbocsátott. Fordította: L. GÁLY OLGA én vagyok én vagyok... én vagyok... Leopoldo Mendez: KIVÉGZÉS (fametszet)
