Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
kJ jggj&qpŕQQQ Ma iasaHi MMBfeMnvek - karszerflhfe aktatás A tudományos-műszaki forradalom és a tanulók értelmi képességei A tudományos-műszaki forradalom lényegével, formáival, gazdasági, társadalmi, szociológiai, antropplógíai vonatkozásaival tömérdek mennyiségű irodalom foglalkozik. A szerzők különféle szempontból közelítik meg lényegét, és arra törekszenek, hogy útbaigazítást adjanak a vele kapcsolatos feladatok megoldásához. A tudományosműszaki forradalom hatásával szinte naponta találkozunk a társadalmi és a gazdasági élet valamennyi területén. A tudományos ismeretek gyors és nagymértékű alkalmazása a termelésben például azt eredményezte, hogy a világ ipari termelése már az 1950-es és 1960-as évek között megkétszereződött. Ez a növekedés az utóbbi évtizedben még jobban felgyorsult. A tudományos ismeretek mennyisége az elmúlt 50 év alatt gyorsabban nőtt, mint a megelőző századokban együttvéve; gyakorlati alkalmazásuk az előző évtizedekhez képest több mint tízszer gyorsabb. Az új felfedezés és a gyakorlati alkalmazása közt eltelt időt napjainkban már nem években, hanem másodpercekben számolják. A tudományokkal foglalkozók számát több millióra becsülik; számuk gyorsabban nő, mint bármely más foglalkozási ágakban dolgozóké. A tudomány és a technika terén tapasztalható hatalmas fejlődés elsősorban a munkatermelékenység növekedésében nyilvánul meg. Amíg a század elején egy-egy újítás 5—10 százalékos termelékenységnövekedést jelentett, napjainkban ez a növekedés ennek a tízszeresénél is nagyobb. A tudományos-technikai foradalom lényegéhez tartozik, hogy a hagyományos munkaeszközöket, a gépeket automata géprendszerek váltják fel, melyek sok helyen önálló termelési rendszert alkotnak. Az ipar nyersanyagbázisa is jelentősen megváltozik. A hagyományos vas, fa, mezőgazdasági termékek mellett egyre változatosabb műanyag-alapanyagok jelennek meg. Egymás után szűnnek' meg a közvetlen termeléssel kapcsolatos tevékenységi formák. A technikai fejlődés hatására az ember egyre inkább kiszorul a közvetlen termelésből, helyét az önirányító géprendszerek veszik át. A tudomány és a technika alkalmazásával új erők kapcsolódnak be a termelésbe. Az ember korlátozott fizikai és mentális erejét a közvetlen termelésben az automatizált gépsorok váltják fel. A tudományos-technikai* forradalom gyökeres változásokat idéz elő a társadalmi élet valamennyi területén. A munkamegosztás, a munlja jellegéinek megváltoztatása szükségszerűen maga után vonja e munkára való felkészítés gyökeres átformálását. Ez azt jelenti, hogy belátható időn belül a mai oktatási rendszert új, az igényekhez Jobban alkalmazkodó rendszerrel kell felcserélni. Az új rendszernek egész sor igen jelentős feladatot kell megoldania, és megteremtenie az alapot e feladatok sikeres megoldásához. Utaltunk már arra, hogy az ember egyre inkább a közvetlen termelőmunka perifériájára szorul. Oj foglalkozási ágak alakulnak ki, melyek a termelés előkészítésével, a gépi termelés szellemi irányításával, megtervezésével, a gépek karbantartásával, javításával kapcsolatosak, valamint az ember igényeinek kielégítését célozzák. E területeken azonban csak a magas képzettségű dolgozók tudnak majd eredményesen helytállni. A fejlett ipari országokban az utóbbi időben egyre nagyobb a kereslet a technikai, közgazdasági, technológiai és automatizálási szakemberek, mérnökök és matematikusok iránt Az iskola sem kerüli el azokat a változásokat, amelyeket a társadalmi termelés rohamos fejlődése hoz magával. A mezőgazdaságból az iparba történő munkaerőáramlás egyre nagyobb méreteket ölt. De az ipar, mivel a modern technológia mind nagyobb teret hódít, nem tudja lekötni az emberi munkaerőt, ezért a munkaerőáramlás újabb irányt vesz az ún. harmadik szektor felé (ide tartozik a művelődés, a kereskedelem, a szolgáltatások, a kultúra, a szórakoztató ipar, a közlekedés, az egészségügy stb.). Az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedekben az e területen végzett munka az össz- nemzeti munkának 2/3 részét teszi ki. A nagyarányú technikai és tudományos fejlődés eredményeképpen az emberek felszabadulnak az egyhangú, fárasztó munka terhe alól, s az alkotó tevékenységben találják meg életük célját és értelmét. Legfontosabb feladatuk a tudományok gyakorlati alkalmazása lesz. Ez a funkcióváltozás magával hozza a szellemi és a fizikai munka közötti ellentétek teljes felszámolását. Ez a tendencia a legtöbb munkaterületen már napjainkban is nyomon követhető; megfigyelhetjük, hogy az emberi tevékenységformákban egyre inkább az intellektuális elemek válnak uralkodóvá. Az elmondottakból következik, a szellemi munka arányának növekedése megköveteli az iskolától, hogy már most úgy készítse fel a 15—20 év múlva produktív dolgozókká váló gyermekeket, hogy azok nehézségek nélkül be tudjanak kapcsolódni a társadalmi termelésbe. Ennek egyik előkészítő szakasza az alap- és a középfokú képzés reformálása és annak biztosítása, hogy minden gyermek a társadalomtudományi képzéssel összhangban általános és egységes politechnikai képzésben részesüljön. Ennek értelmében az oktatást össze kell kapcsolni egyrészt a termeléssel, másrészt fokozott figyelmet kell fordítani a gyermekek értelmének fejlesztésére. A gyorsan fejlődő tudományok és az ezzel járó hatalmas mennyiségű ismeretanyag elsajátítása szinte lehetetlen dividualizálást is. A programozott oktatás, az oktatógépek és egyéb telekommunikációs eszközök igénybevétele, a különböző projektorok tömeges alkalmazása lehetővé teszi majd, hogy a tanítók megszabaduljanak az egyhangú, fárasztó rutinmunkától, s helyette több időt fordítsanak az alkotó gondolkodás fejlesztésére, a jellem formálására, s arra összpontosítsák figyelmüket, hogy a rendelkezésükre álló információt közvetítő eszközök közül mindig azokat válogassák ki és alkalmazzák, amelyek az adott esetben leginkább megfelelnek a differenciált, egyéni tanulás követelményeinek. A tudományos-technikai forradalom nemcsak az oktatás és a képzés szervezési-technikai megváltoztatását teszi szükségessé, hanem a tartalommal kapcsolatos kérdések egész sorát is felveti. A korszerű oktatás tartalmának kérdése már évek óta vita tárgyát képezi. A tananyag — mint azt már számtalanszor megállapították — komoly lemaradást mutat a mai kultúra, technika és tudományos fejlettsége mögött. Egyesek véleménye szerint az oktatás mai tartalma a századfordulón elért tudományos fejlődés színvonaláa kötelező iskolalátogatás ideje alatt. Ezért a gyermekeket fel kell készíteni az állandó, egész életen át folyó tanulásra. Már napjainkban is tapasztalhatjuk, ha a technikai ágazatokban dolgozók folyamatosan nem egészítik ki ismereteiket, 10 éven belül elvesztik tájékozódásukat szakterületükön, kb. 15 év eltelte után pedig az iskolában szerzett ismeretek fele válik elavulttá, túlhaladottá. Ezért már most meg kell kezdeni a folyamatos továbbképzés különböző formáinak bevezetését. A képzés általános jellegének megőrzése és további tökéletesítése mellett szükségszerűvé válik a gyermekek differenciálása, a képzés egyénivé tétele. A differenciálást rögtön érvényesíteni kell, mihelyt megbízható módon megállapítottuk, hogy a gyermek milyen speciális képességekkel rendelkezik. A tudományos-technikai forradalom gyökeres változásokat idéz elő a mű-1 velődés technizálása terén is. A tömeges oktatás és képzés feladatait a jövőben nem lehet megoldani a hagyományos formákkal és a már most elavult oktatási módszerekkel. A technika vívmányainak bevezetése nemcsak a tömegek oktatását teszi lehetővé, hanem elősegíti a maximális innak felel meg. Nagy fogyatékosságnak tartják, hogy nem tükröződik benne — különösen az alapiskolák tananyagában — az az integrálódási tendencia, mely a modern tudományok fejlődésének egyik alapvető feltétele, és a vezető tudományokban (kozmonautika, atomtudomány, hírközlési technika stb.) már jelentősen előrehaladt. Az öktatás korszerű tartalmának meghatározása nem lehet közömbös számunkra a gyermek intellektuális fejlődése szempontjából. A tartalommal kapcsolatban utalnunk kell a politechnikai oktatás elvére, melyet szocialista társadalmunkban — az 1968/69- es ellenforradalmi törekvésekkel ellentétben — továbbra is általános érvényűnek fogadunk el. Ez az elv némileg korrigálja az általános képzés hagyományos koncepcióját, és új elemekkel gazdagítja azt. A politechnikai oktatás során szerzett tapasztalatok számos figyelmet ér- jdemlő korszerűsítési törekvést indítottak el. Felvetődött pl. egy, a politechnikai oktatáshoz hasonló tantárgy, a polimétia oktatásának a gondolata (görögül a métis értelmet, gondolkodást, szellemességet jelent). A gondolatot O. Chlup akadémikus vetette fel, aki abból indult ki, ha a politechnikai oktatásban szükségesnek tartjuk az alaptananyag kiválasztásában a technikai elemekre való irányultságot, és eme elv szellemében egész rendszert építünk ki. Meggondolandó, nem volna-e ésszerű az általános műveltséget nyújtó tantárgyak tanítása során megvalósuló értelmi nevelést egy olyan tantárgy tanításával alátámasztani, amely a legáltalánosabb ismereteket, gondolkodási műveleteket és az ezekkel kapcsolatos jártasságokat és készségeket foglalná össze. E tantárgy tanításának az lenne a fő célja, hogy megkönnyítse más tantárgyak tanulását. Lényege egy olyan általános módszer kiművelése, melynek segítségével nemcsak a még mindig erősen elterjedt formalizmust űzhetnél^ ki az iskola falai közül, hanem megtaníthatnánk a gyermekeket a dolgoíc és jelenségek belső összefüggéseinfeTt meglátására és megértésére, g így lehetővé tennénk számukra a valóság mélyebb (nem formális) megismerését. Arról van szó, hogy a gyermekeket meg kell tanítani értelmi képességeik teljes kihasználására, ki kell bennük alakítani a megismerés iránti vágyat, azt a képességet, hogy örülni tudjanak a dolgok ösz- szefüggései feltárásának, hogy képesek legyenek kérdéseket feltenni eme összefüggésekre vonatkozóan, és a felmerült problémákat önállóan is meg tudják oldani. E célkitűzések elérése nemcsak tartalmi kérdések megoldását követeli meg, hanem új oktatási módszerek bevezetését teszi szükségessé. Nem lehet egyoldalúan csak a tartalomra összpontosítani a figyelmet. A mind gyorsabban szaporodó ismeretek elsajátítására egyre kevésbé képes az emberi agy, ezért az új módszerekkel nem az agy befogadóképességét kell csupán növelni, hanem a tudományos ismeretek kiválogatásának, kritikai értékelésének képességét kell a gyermekekben kialakítani. A gyakorlat és a tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy erre legmegfelelőbbek azok a módszerek, amelyek tág teret biztosítanak a gyermekek önálló tevékenységéhez. Előtérbe kerülnek tehát a cselekedtető oktatási módszerek, és ezek között különösen fontos szerep vár a gondolkodást és a tudományos megismerést fejlesztő, annak alapjait megszilárdító oktatási-tanulási módszerekre. Sok ellenvetést hallhatunk azzal kapcsolatban, hogy a gyermekek értelmi fejlesztése során nem léphetjük túl az életkori sajátosságok által megszabott határokat, azokhoz minden körülmények között szigorúan alkalmazkodnunk kell. Ezzel szemben több neves pedagógus és pszichológus egybehangzó véleménye az, hogy az életkori sajátosságok megállapítása téves, ugyanis a tapasztalatok szerint a gyermekek sokkal többre képesek, mint azt eddig feltételeztük. Nemcsak több ismeret elsajátítására képesek, hanem már kiskorukban meg lehet őket tanítani a tudományos megismerés elemi módszereire is. E nézeteknek megfelelően a korszerű tantervek alapján folyó oktatásban nem a nagy mennyiségű tényanyag elsajátíttatása a cél, hanem az önálló ismeretszerzés képességének, az önálló gondolkodás kialakításának feladata kerül előtérbe. Abból a tudományos- technikai forradalom diktálta szükség- szerűségből indulnak ki, hogy a hallatlanul gyorsan növekvő ismeretmeny- nyiségek gyorsan el is avulnak; ezzel szemben a gondolkodás módszerei, a tanulás technikája, a kialakult és jól megszilárdított munkakészségek, a problémák önálló megoldásának képessége, a szükséges információk megszerzésének és a gyakorlatban való fel- használásának képessége sokkal időállóbb. Ezért ezek kiművelésén kell munkálkodni már a kisgyermekkortól kezdve. Ezek a célok határozzák meg a gyermekek intellektusának fejlesztését a korszerű oktatásban. A tudományos-technikai forradalom követelményeinek maradéktalan megvalósítására csak a szocialista társadalomban nyílik lehetőség. Ez a társadalom arra törekszik, hogy minden feltételt megteremtsen az eiViijer képességeinek, kultúrájának, erkölcsének és szabadságának a teljes kibontakoztatásához. Ezen a téren már eddig is jelentős sikereket értünk el, de a jövőben még sok anyagi áldozat, kitartó munka szükséges ahhoz, hogy a gyorsan változó technikai és tudományos fejlődéssel lépést tudjunk tartani. KULACS DEZSŐ ■Ilin
