Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

agyarországnak Békéscsaba I a legnagyobb nemzetiségi városa. Vezetői szerint régi település, de ismertebb tör­ténete csak a törökök kiűzé­se után, 1718-ban kezdődött. Az elnéptelenedett vidékre ekkor Árva, Nyitra és Nógrád környékéről szlovák jobbágyokat telepítet­tek. A telepesek leszármazottainak egyik része az idők folyamán asszimilálódott, és magyarrá vált, má­sik része máig megtartotta és ápolja nemzetiségét, valamint anyanyelvét. Dr. Tábori György, a Békés megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese szerint: „Békéscsaba lakosságának legalább a fele odahaza, családi környezetben szlovákul beszél..." Az utcán és az üzletekben csak itt-ott hallani szlovákul, a hivatalokon azonban a feliratok kétnyelvüek. Lakói különösen arra büszkék, hogy a múlt század végén — számbelileg is, és jellegét tekintve is — a vá­rosban és környékén lángolt fel legerősebben az ag­rárszocialista mozgalom. A város egykori képviselő­jének, a jeles parasztpolitikusnak és pártvezérnek, a nagyhírű Achim L. Andrásnak tavaly ünnepelték születése 100. évfordulóját. mint a megelőző öt évben. A beruházásokon belül különösen az építkezés jellegűek fejlődtek. A felszabadulás előtt Békéscsabán csupán mintegy tízezjen éltek olyanok, akik nem a mezőgazdaság ban dolgoztak. Ma a város összes munkahelyeinek száma 36 ezer, ebből az iparban több mint 20 ezren dolgoznak. Az 1960-ban elért egymilliárd 238 mil­lió forint termelési értékkel szemben a termelési ér­ték 1970 végére 6 milliárdra növekedett. A város 49 üzeme közül ötben a foglalkoztatottak száma meghaladja az 1500-at. A negyedik ötéves tervben a város iparát mintegy 800 millió forintos befekte­téssel tovább fejlesztik. A tudatos városfejlesztés nehéz örökséggel, nagy kiterjedésű tanyavilággal, és hiányos közművesítés­sel indult. Tíz éve Békéscsabát még gőzmozdonyos kisvasút szelte át. A várost átszelő — szintén a múlt­ból örökölt — korszerűtlen iparvágányt tavaly szün­tették meg. Ma közel 20 autóbuszjárat bonyolítja le a helyi forgalmat, és havonta több mint egymillió utast szállít. Ezenkívül 360 érkező és induló autó- buszjárat köti össze a megyeszékhelyt az ország és a megye településeivel. A kereskedelmi ellátást 150 kereskedelmi és 42 vendéglátóhelyiség biztosítja. AZ EGYENJOGÚSÁG Békéscsaba a demokratikus mozgalmakban, majd a szocializmusért vívott harcban mindvégig hallatta szavát. Fejlődésének legfontosabb dátumai: 1918 és 1950. Az előbbi azt jelzi, hogy ekkortól kezdve vá­ros, az utóbbi pedig azt, hogy ekkortól kezdve me­gyeszékhely. A várost körülfogó, egészen közeli településeken több mint 150 ezer ember él, Békéscsaba 56 ezer la­kosával együtt. Politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális központ, helyzetéből, földrajzi fekvéséből adódóan természetes vonzási körzet. Ennek ellenére a múltban egyenetlenül fejlődött. Jellegét sokáig szinte kizárólag a mezőgazdasági ter­melés határozta meg. Általános fejlődése csak a fel- szabadulás után, különösen 1957—58-ban gyorsult meg. Oj ipari centrumokat kapott, a régi ipari üze­meket korszerűsítették. Iparfejlesztése, amely egyre nagyobb méreteket ölt, a 60-as évek első felében a megye ipari ha­gyományait figyelembe véve történt. Konzervgyárat, hűtőházat, baromfiipart stb. létesítettek. Másrészt a megyében feltárt kőolaj- és földgáztelepek, valamint a mezőgazdaságból felszabadult munkaerő lehetővé tette új iparágak (olajbányászat, üveggyártás, gép­gyártás stb., stb.) létrejöttét. A fejlődést kifejezően tükrözi az a strukturális átalakulás, hogy míg a megyében 1960-ban az ipari termelés a mezőgazdasági termelésnek alig érte el a 80 százalékát, ma a megye ipari termelése jóval meghaladja a mezőgazdasági termelés értékét. A vi­dék iparosodásáról sokat mond az is, hogy az elmúlt 10 év alatt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 35 százalékkal csökkent, az iparban foglal­koztatottaké viszont csaknem megháromszorozódott. Az iparban foglalkoztatottak egyötöde az élelmi­szeripari üzemekben dolgozik. Jellegénél fogva ez az iparág idényjellegű — szeszonban létszámigénye jó­val nagyobb —, ugyanakkor a dolgozók egész évi foglalkoztatást igényelnek. A megye vezetősége ezért arra törekszik, hogy a munkaerő egész évi foglalkozta­tása érdekében elősegítse az élelmiszeripari üzemek egymás közötti és a mezőgazdasági üzemekkel tör­ténő szoros együttműködését. Sokat mond a vidék élelmiszeriparának fejlődé­séről egyebek között az is, hogy a nálunk is ked­velt és keresett gyulai és csabai kolbász nagyüzemi gyártását a felszabadulás utáni években szervezték meg, s 1952-ben már ötven vagon kiváló minőségű árut készítettek. Ezzel szemben 1960-ban 78 vagon, tavaly pedig már 230 vagon gyulait és 70 vagon csabait gyártottak. Mindkét cikk meghódította mind a magyarországi, mind a külföldi fogyasztókat. A negyedik ötéves terv végére a vágóhíd és a húsfel­dolgozó rekonstrukciója után évente további 250 va­gon áru készítésére nyílik lehetőségük. Az iparfejlesztést annak a törekvésnek a jegyében végzik, hogy megszüntessék az üzemek túlzott szét­szórtságát, és megteremtsék a feltételeket a kor­szerű technika és technológia alkalmazására. Érde­mes megemlíteni, hogy a megyében az elmúlt 3 év­ben 34 millió forintos fizetési alap felhasználásával 1700 munkahely létesült. A kormány a negyedik öt­éves tervben beruházásokra további 130 millió forin­tot ad az iparfejlesztési alapból. Ezzel újabb 3400 munkahelyet létesítenek. Az említett alap elosztásá­nál figyelembe vették a területfejlesztés koncepció­jából, valamint a nők nagyobb arányú foglalkozta­tásából eredő igényeket. A megye iparának hatékonysága egyre javul. Fej lődése kifejezi a terület sajátosságait, ágazati szer­kezetének változása megfelel mind a helyi, mind az országos érdeknek. Nagyméretű fejlődés jellemzi a megye mezőgaz­daságát is. A mezőgazdasági üzemek az elmúlt öt évben 3,2 milliárd forintot fordítottak beruházások­ra, az alapok fejlesztésére. Ez 12 százalékkal több, IMIÜL A kulturális igényt magas szinten többek között a város színháza, múzeuma, könyvtára és az európai hírű Balassi Együttese elégíti ki. A nemzetiségi kultúra fejlődéséről külön is gon­doskodnak. Battonyán nemzetiségi bázisközpontot lé­tesítettek, azzal a céllal, hogy felmérjék a megye nemzetiségek-lakta területeinek kulturális igényét, és lehetővé tegyék a nemzetiségek kultúrájának megőrzését és továbbfejlődését. Békéscsabán az ifjúsági házban szlovák néprajzi szobát üzemeltetnek, és rövidesen szlovák tájházat rendeznek be. A városi tanács erre a célra eredeti szlovák parasztházat vásárolt. A nádtetős, szabad- tűzhelyes épületet a műemléki felügyelőség közre­működésével most renoválják. Az öt helyiségből álló épületben történelmi hűséggel mutatják be majd, hogy a XIX. század második felében, hogyan éltek Békéscsabán és környékén a szlovákok. Az 1969-ben megnyitott „Csabai szobá“-ban a vidék néprajzának értékes dokumentumai láthatók. A bejáratnál kifüg­gesztett magyarázó szöveg szerint: „Az elmúlt évszá­zadok során a csabai szlovákok tárgyi kultúrája — pl. lakberendezése — jórészt hasonult a környékbeli népesség kultúrájához. A régi csabai parasztház bú­torzatának fontosabb darabjai a következők voltak: a többnyire áttört faragású szék és pad, a mennye- zetes ágy, a faliszekrény (téka), a tükrös és tálos, faragott láda (szkrinya) és a tulipános láda. A bú­torok festésére többnyire a kéket, sárgát, vöröses- barnát és a fehéret használták.“ A városban egyre többen szorgalmazzák, hogy a szakemberek Intézményesen gyűjtsék össze és dol­gozzák fel a vidék építkezésére, táplálkozására, vi­seletére, díszítőművészetére, szellemi és kulturális életére vonatkozó hagyományokat, a vidék folklór­jának szellemi és tárgyi bizonyítékait. Az értékek megőrzésének szép példáját nyújtja az 1970-ben megjelent Krupa András: feles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál cí­mű, mintegy 200 oldalas gyűjteménye. Az úttörő munkára vállalkozott szerző könyvében a békési A megyeszékhelyen épült új Kner nyomda. szlovákok jeles napjainak huszadik századi törté­netét rajzolja meg. A mű annál inkább is értékes, mert a békési szlovákság egykor gazdag szellemi kultúrája nemcsak a kopás, hanem a teljes fel­bomlás állapotában van. A megőrző-feldolgozó mun­ka alig élhet a megfigyelés módszerével, majdnem teljesen az emlékek összegyűjtésire kell szorítkoz­nia. Ennek ellenére az elmúlt hét-nyolc évtized az idős emberek elbeszéléseiből viszonylag jól rekonst­ruálható. Egyben rögzíthető a szokások elhalásának és a hiedelmek kopásának folyamata Is. A szerző említett művében értékes megállapításokról ad szá­mot, egyben segítséget nyújt a hasonló állapotban levő magyar szokások és hiedelmek vizsgálatához. A nemzetiségi kultúra ápolása jellemzi a Balassi Együttes törekvését is. Fejlesztési terve többek kö­zött arra vonatkozik, hogy „az együttes műsorának tükröznie kell Békés megye nemzetiségi összetéte­lét, a város és a megye hagyományait. Az újonnan betanult táncokkal párhuzamosan román, szlovák, német népdalok és zenekari művek betanulása is szükséges.“ A Szlovákok Demokratikus Szövetsége által ez év januárjában Szarvason rendezett Röpülj páva megyei döntőjén — a nemzetiségek képviseletében — mint­egy 200 szereplő lépett fel színvonalas műsorral. Békéscsabán kétévente rendezik a bábjátékosok nem­zetközi fesztiválját, és jelentős eseménynek tekint­hető az évente megrendezésre kerülő Békéscsabai Színházi Napok. A nemzetiségek együttesei itt is, ott is fellépnek. Emellett a nemzetiségi kultúrát, a népi hagyományokat és a népek barátságát még sok más eszközzel és formában ápolják. Ottjártamkor a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­saság békéscsabai értelmiségi klubja — Kocsis Pál tanár előadása és magyarázó szövege kíséretében — Csehszlovákiáról szóló kisfilmeket mutatott be. A nézők Prága, Csehország és Szlovákia nevezetes­ségeivel ismerkedtek. Litauszky Tibortól, a megyei művelődési otthon igazgatójától megtudtam, hogy hasonló és más jel­legű kulturális műsorokat a városban és tnegye- szerte rendszeresen tartanak. Az említett — távolról sem mindenre kiterjedő — gazdasági és kulturális eredmények arról győztek meg, hogy a vegyeslakosságú Békéscsaba és az egész megye az egyenjogúság szellemének megfelelően él és fejlődik. BALÁZS BÉLA A tájmúzeum céljaira megvásárolt békéscsabai barokkos jellegű szlovák ház.

Next

/
Thumbnails
Contents