Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
Hogyan látja a gyár helyzetét a pártelnök? hol 1968-ban és 1969-ben ideológiai zűrzavarok bénították a munkát, a štúrovói (párkányi) papírgyárban most kettős feladattal birkóznak az emberek: termelnek és építenek. A rend régen helyreállt, a gyár kátyúba jutott szekerét azonban még mindig nem sikerült biztonságos, szilárd talajra húzni. Olyan most a helyzet az üzemben, mint amikor elvonul a vihar, kisüt a nap, de a dühöngő, barbár elemek okozta károk csúfítják a látképet. Igen, helyreállt a rend, és ez most a legfontosabb. Termelni csak tiszta, nyugodt légkörben lehetséges, ezért a kisebb-nagyobb kudarcok, problémák nem keserítik az üzem kommunistáit és a becsületes pár- tonkívüliek napról napra erősödő, egy nagy családhoz hasonló táborát, mert tudják: a nehezén túl vannak, és a termelésben, eladásban, gyárépítésben mutatkozó nehézségek döntő többségével a saját erejükből is megbirkóznak. Idő, türelem és a jövőbe vetett rendületlen hit — erre van most főleg szükség a napi feladatok maradéktalan teljesítése mellett. Ez utóbbival sincs már különösebb baj, mert a múlt évi tervet sikerült túlteljesíteniük. Ennek értékéből az a tény sem von le sokat, hogy az 1971-es év eredetileg kidolgozott tervét az üzem felettes gazdasági szervei leszállították. Maradt azért tennivaló bőven, és a párkányiak nem tétlenkedtek. Szokatlan magas kémény, sistergés sürgés-forgás fogad. A már működő üzemrészlegeken a jelen, az épülőfélben levő munkacsarnokokban a közeljövő feladataival, az igazgatói épületben pedig a távlati tervek kidolgozásával foglalkoznak. Ebben a gyárban ugyanis a biztató és létbiztonságot adó jövőre helyezik a fő hangsúlyt. — Mi volt, mi van, és mi lesz? — A kérdéskomplexumra nem könnyű válaszolni— mondja Štefan Černička elvtárs, a vállalati pártvezetőség elnöke. — A gyárépítés és a termelés megkezdése a válságos évekre esett. A feje tetején állt akkor minden. A gazdasági vezetők és a tömegszervezetek tisztségviselői felelőtlenül dolgoztak. Ez később visszaütött. Ma is visszaüt. Egy üzemet átszervezésekkel, szakszerűtlen intézkedésekkel nem lehet egyik napról a másikra tönkretenni. A hibák idővel „ugranak ki“. 1968-ban, és egy évvel később üzemünkben durván megsértették a demokratikus centralizmus elvét, a felsőbb pártszervek megkerülésével ellenséges röplapokat adtak ki, és antiszo- cialista jelszavakat hirdettek. Ez azonban már a „régmúlthoz“ tartozik. A pártelnök ezután a jelenről és a jövőről is beszélt. Elmondotta, hogy a konszolidálódás éveiben az üzem részben raktárra termelt. Ez nemcsak anyagi veszteséget jelentett, hanem erkölcsi károkat is okozott. Logikus, hogy a dolgozók nem nézték szívesen a gyárudvaron tornyosuló árugöngyölegeket. Senki sem dolgozik szívesen cél és értelem nélkül. A felgyülemlett — elfekvő készletnek is mondható — anyagok láttán nem nagy lelkesedéssel láttak munkához az emberek. Kérdés kívánkozik ide. Hogyan lehetséges, hogy egy korszerű, épület- szigetelő anyagokat, kátrány- és hullámpapírt gyártó üzem termékei nem találnak gazdára, holott tudjuk, hogy az országban mindenütt építkeznek, és sok ilyen anyagra van szükség? Černička elvtárs keserű szájízzel válaszol: — Amikor megkezdték üzemünk építését, határozat született, melynek értelmében le kellett volna állítani a korszerűtlenül dolgozó, és a mai követelményeknek meg nem felelő anyagokat gyártó üzemeket. A szavakat nem követték tettek. Még ma is az a helyzet, hogy ezek az üzemek — évek hosszú sora alatt kiépített jó üzleti kapcsolataik révén — valósággal elárasztják a piacot korszerűtlen termékeikkel. Ez a válasz további kérdéseket szül: Mindez hogyan lehetséges? Miért? Meddig? Felépítünk egy gyárat, korszerű gépekkel szereljük fel, emberek százait iskoláztatjuk ki, s amikor megindul a termelés, nincs vevő, nincs kereslet! A CSKP XIV. kongresszusán határozatba foglalták: a korszerűtlen technológiával dolgozó és avult termékeket előállító üzemeket vagy le kell állítani, vagy korszerűsíteni kell! A határozatot érvényre kell juttatni, mert akkor nemcsak Štúrovóban, hanem másutt is paradox helyzetek alakulnak ki. Még hallgatni is vétek, amit a pártelnök a hatá rozatok be nem tartása következtében kialakult helyzetről mond: — 1970 második félévében már annyi árut raktároztunk, hogy kénytelenek voltunk a gyárat 25 százalékos kapacitással üzemeltetni. A kátrány-kémiai üzemrészlegről mintegy 100 betanított munkást bocsátottunk el. Ez az üzemrészleg pedig — főleg ami a jövőt illeti — kulcsfontosságú, mert ebben az évben az üzem 445 milliós termelési tervéből éppen ennek a részlegnek kell 303 milliót biztosítania. Most tehát fordult a kocka: emberekre van szűk ségl Ha csupán az eddig elmondottakat vesszük is figyelembe, érthető, hogy a gyár miért kapott és kap gyakorta bírálatot. Felmerül a kérdés: vajon több előrelátással, szakértelemmel nem lehetett volna elkerülni ezeket a nemzetgazdasági és erkölcsi károkat okozó megnyilvánulásokat? És itt lyukadunk ki a felelőtlenségre, a válságos években szándékosan zűrzavart okozó „reformisták“ káros működéseire. Mert ebben jócskán benne van a kezük! Az üzem új vezetősége, vállalati pártvezetősége és szakszervezete a munkások és technikusok hatékony közreműködésével mindent megtesz a gyáron esett csorbák kiküszöbölésére. — Az üzemet ért jogos bírálatokra nem üres szólamokkal, hanem kiemelkedő munkaeredményekkel válaszolunk — mondja Černička elvtárs. — Dolgozóink aktívan kapcsolódnak be a munkafelajánlási mozgalomba. Szép eredményeket értünk el a CSKP megalapításának 50. évfordulója és a XIV. pártkongresszus tiszteletére szervezett szocialista munkaversenyben. A kátrány-kémiai üzemrészleg készítményeinek 80 százalékát már értékesíteni tudjuk, bizonyos termékeket pedig külföldre is szállítunk. Ebben az évben már valószínűleg sikerül kihasználni az üzem teljes kapacitását. Meg kell még oldanunk a minőséggel és a választékkal kapcsolatos feladatokat. Olyan anyagok gyártására kell berendezkednünk, melyekre szüksége van nemzetgazdaságunknak. S szükséges még tisztáznunk egy kérdést. Azt, hogy kinek van igaza. Az általunk gyártott anyagokat szerelő vállalatok ugyanis nem bírálnak bennünket olyan gyakran, mint a kutatóintézetek. Jóleső érzéssel hallgattuk ezeket a szavakat. Az elmondottakból kitűnik, hogy az üzem nem a felülről lehulló „mannára“ vár, hanem lehetőségeihez mérten saját maga igyekszik megoldani a problémákat. Mi az, ami „túlnő“ az üzemen? Mindenekelőtt az eladás kérdéskomplexuma. A felettes gazdasági szerveknek maradéktalanul be kell tartaniuk a megkötött kereskedelmi szerződések minden pontját, és korlátozniuk kell a korszerűtlenül termelő üzemek tevékenységét. Ezenkívül biztosítaniuk kell elégséges mennyiségű nyersanyagot is a hullámpapír gyártásához. Ezt a terméket keresik mindenütt, é*s a gyár ki tudná elégíteni a keresletet. A munkaerő- hiány megoldásához már komoly segítséget nyújtanak a környék helyi nemzeti bizottságai, ugyanis az utóbbi időben több helyen végeztek munkaerőtoborzást, s a jelentkezőket az üzembe irányították, a papírgyár pedig lakásokat biztosít az új dolgozóknak. Ebben az évben mintegy 40 lakást adnak át a kátrány-kémiai részleg dolgozóinak. Fájó pont még — és ez is a felettes gazdasági szervek hatáskörébe tartozik —, hogy az üzem szakemberei többszörös próbálkozás ellenére sem juthattak el azokba a szovjet testvérüzemekbe, melyekben már — mivel nedves eljárással dolgoznak — megszüntették a porártalmat. Ügy hisszük, egy kis jóakarattal el lehetne intézni, hogy az üzem érdekelt szakemberei egy tanulmányút keretében megismerkedhessenek ezzel az eljárással! És még valamit! Az üzem még építés alatt áll. Egyik legfontosabb részlege a „Štúrovo II“ elnevezésű gyáregység. Az építők eddig 18 hónapot késnek, pedig kulcsfontosságú termelési részlegről van szó, melyben a hullámpapír különféle fajtáinak gyártására kerül majd sor. Ezen a munkahelyen már a jövő évben meg kellene kezdeni a termelést. Szakemberekre is szükség lesz, éppen ezért már most meg kellene kezdeni azoknak a munkásoknak, technikusoknak az iskoláztatását, akik ezen a munkahelyen dolgoznak majd. A riport elején arról írtunk, hogy az igazgatói épületben a távlati terveket, az üzem jövőjét biztosító intézkedéseket készítik elő. Ezzel nemcsak most, hanem már korábban is foglalkoztak. A vállalati pártvezetőség konkrét intézkedésekkel reagált a CSKP KB és az SZLKP KB februári határozatára. A többi között olyan döntések születtek, hogy elhatárolják az üzemben a többi ipari üzem átlagához viA magasfeszültségű vezetcken energia érkezik aj üzembe, a messziről integető kéményen pedig a hulladék távozik. szonyított nagyméretű munkaerővándorlást, kellő számú dolgozót biztosítanak az impregnáló automata gépsorok kiszolgálásához, takarékoskodnak a tüzelőanyagokkal és az energiával, megszilárdítják a munkafegyelmet, az eddiginél szélesebb alapokra helyezik a szocialista munkaversenyt. A vállalati pártvezetőség, a szakszervezet üzemi bizottsága és a vállalatvezetőség felhívást intézett az üzem dolgozóihoz, melyben az ötödik ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítésére s a hatékonyság növelésére mozgósítják a dolgozókat. A gyár öt legfontosabb részlegének munkásai már konkrét intézkedéseket tartalmazó választ adtak a felhívásra. A kátrány-kémiai részlegen — ahol munkaerőhiánnyal küzdenek — 8700 brigádórát dolgoznak le, a főmechanikus alakulatán pedig elhatározták, hogy a* üzemben állítják elő azokat a pótalkatrészeket, amelyeket eddig — devizáért — külföldről hoztak be. — A felhívás kiterjed az ötödik ötéves terv folyamán megoldásra váró valamennyi lényeges feladatra — mondja Štefan Černička. — Főleg a gyártmányok, elsősorban a szigetelőanyagok minőségének javítására. A minőséggel kapcsolatos követelmények nemcsak a termelési részlegek dolgozóit érintik. Jó minőségű árut csak jő minőségű nyersanyagból állíthatunk elő, ezért ezzel a kérdéssel már az üzembe érkező, és átmenetileg raktározásra kerülő nyersanyagok kezelésénél is szükséges foglalkozni. Éppen ezért arra törekszünk, hogy a felhívást ne csak 5 munkahely dolgozói fogadják el. hanem mindenki reagáljon rá, és a saját munkaszakaszán olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek a termelés mennyiségét és minőségét egyaránt emelik. • • * Nemrég egyik riportunknak azt a címet adtuk: Talpra állt a gyár. A štúrovói papírgyárról, ezt még csak átfogalmazva, jövő időben mondhatjuk. Igen, talpra áll! Minden jel arra utal, hogy rövidesen erről a fontos ipari létesítményről is csak jót hallhatunk majd. Ennek eléréséhez akkor tették meg a legdöntőbb lépést, amikor a saját portájukon kezdtek hozzá a rendcsináláshoz. Nem akartak felelősség- áthárítással, örökösen az objektív nehézségekre hivatkozva kibújni a feladatok teljesítésése alól, hanem egészséges bírálattal és önbírálattal, ésszerűi intézkedések foganatosításával, a tartalékok feltárásával hozzáfogtak-az ötödik ötéves terv igényes feladatainak teljesítéséhez. Ez pedig olyan lépés volt, mely a már szinte megszokott és természetesnek tűnő bírálat helyett dicséretet és elismerést érdemel. KOMLÖSI LAJOS Az impregnáló gépsorokon a tetőszerkezeti szigetelőanyagok készülnek. (K. Cich — CSTK felvételei] 4