Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám, csütörtök
A Prágától nyugatra elterülő kisvárosok egyike, valójában hazánk fővárosának amolyan ipari elővárosa: RADOTÍN. Az idősebb korosztályhoz tartozó olvasók közül még sokan élénken emlékeznek azokra az időkre, amikor a tőkés rendszer súlyos gazdasági válságba jutott. Sok ezer család élt nálunk is a legsúlyosabb nyomorban, magasra szökkent a csecsemőhalandóság, a gyermekek közül sokan mezítláb s éhesen jártak iskolába, s a kiéhezett emberek betegségei és sebei alig gyógyultak. Ezt a korszakot idézi fel emlékezetünkben a radotíni cementgyár határában, a domboldalon emelt kőoszlop. A sarló és kalapács szimbólumával díszített, faragott emlékművet Csehszlovákia Kommunista Pártjának helyi szervezete állította egy véresemlékű vörös pünkösd évfordulóján. Felirata szerint a munkanélküliség, a nyomor és az éhség ellen, egy jobb életért tűntetett az ifjúság, a párt országgyűlési képviselőjével az élen, s a tüntető nőknek és gyermekeknek fegyverekkel válaszolt a hatalmon levő burzsoázia. Radotín a csehszlovákiai munkásosztály harcos történetének igen jelentős helye. RUDÉ LETNICE (Vörös Pünkösd) az idősebb és az ifjabb kommunisták és gyermekek ünnepi táborozása volt. Vörös úttörőknek nevezték a mai pionírok akkori elődeit. A gyermekek kommunista szüleik és komszomolisták felügyelete alatt kirándultak a természetbe, tábortűz mellett daloltak és tanultak a szebb jövőről. Vörös pünkösdkor, vörös úttörők nyakában vörös kendő — megannyi vadító célpont volt a csendőrpuskák számára. A táborozásról tüntető menetben hazatérő gyermekek, leányok, asszonyok könyörtelen brutalitással találták szembe magukat. Kurta vezényszavak, rémült gyermekarcok ... Eldördültek a fegyverek és az ifjúsági menetből véresen bukott a földre két kis úttörő és a Kom- szomol három tagja, valameny- nyien leányok. Kettő sérülése életveszélyes volt. Az uralkodó rendszer állatiasságát jellemezte, hogy a fegyeveres karhatalom, katonai kiképzésű férfiak képében, védtelen leányokra lőtt. A belügyminiszter — akinek rendelkezése alapján a csendőrök elsütötték fegyverüket — dr. )uraj Slávik, szlovák agrárpárti képviselő volt. Az ő nevéhez fűződik a munkásosztály ellen irányuló intézkedések és vérengzések egész sorozata. František Udržal volt az akkori csehszlovák kormány miniszterelnöke, dr. Alfréd Meissner az igazságügy-minisz1972 V. 25. A Brašna termelőszövetkezet Nové Zámky-i (Érsekújvár) üzemének műhelyeiben főleg csinos lányok, fiatalasz- szonyok dolgoznak. A szövetkezet tagjainak túlnyomó többsége nő. Klára Šá- teková személyében az üzemi pártbizottság elnöki tisztjét is nő látja el. Méghozzá nagyon jól, amit a szervezet sikeres tevékenysége igazol. Csupa elismerő szavakat hallottam a pártszervezetről a járási pártbizottságon is, ahol egyebek közt azért dicsérték a termelő- szövetkezet kommunistáit, mert nagy gondot fordítanak a párttagság szabályozására, bővítésére és megfiatalítására. Legutóbb négy fiatalt javasoltak felvételre. Igaz, még mindig nem elégedettek a jelenlegi helyzettel. Ezt a veterán Mészáros András mestertől, a pártbizottság alelnökétől tudom meg: — Szövetkezetünknek Komjátin és Naszvadon is van részlege, ahol mintegy 35—35 ember dolgozik, s ott egyetlen párttagunk sincs. — Pedig nagyon fontos, hogy minden műhelyben legyen legalább két kommunista, aki példás helytállásával magával lragadja a többieket is — szól közbe Klára Šáteková, a pártbizottság elnöke. — Az a célunk, hogy főleg fiatalokkal bővjtsük sorainkat. Ezért nagy gondot fordítunk a SZISZ üzemi szervezete munkájának fellendítésére, ami eddig — annak ellenére, hogy kommunista áll az élén — még nem sikerült teljes mértékben. Ezért pártszervezetünk egy másik tagját is megbíztuk a támogatásával. Teljes fellendülésre azonban csak az új üzemrészleg felépítése után számíthatunk. Szerencsére jövőre elkészül az új épület, s akkor megfelelő helyiséghez jutunk, ami lehetővé teszi majd a sikeres szervezeti munkát. Megfiatalítják a tagságot EGY A JELÖLTEK KÖZÜL — Hogyan segíti a pártszervezet a termelési feladatok teljesítését? — Minden vezetőségi és taggyűlésen termelési kérdésekkel foglalkozunk. Ellenőrizzük a tervteljesítés minden mutatóját. Nagy gondot fordítunk a minőség állandó fokozására. Hogy a termelőszövetkezetben gyártott táskák minősége valóban kifogástalan, arról az áruk iránti nagy kereslet és az üzemben látható számos oklevél egyaránt tanúskodik. Egyebek közt szovjet elismerő oklevéllel is büszké- kedhetnek. A táskák egy részét szovjet megrendelésre gyártják, de Lengyelországban is közkedveltek az Érsekújvá- rott gyártott kézi és utazótáskák. Amikor közlöm az elnöknővel, hogy beszélni szeretnék valakivel a párttagjelöltjei közül, a műhely szegletében dolgozó Furuglyás ]ózsefnére mutat. Jucika — így szólítják munkatársnői a fekete hajú udvardi fiatalasszonyt — ecsettel dolgozik. Az ecsetet bele-bele- mártja az előtte álló ragasztóba, majd megkeni vele a műbőrt, melyből táska készül. Mögötte félkész táskák tornyosulnak. Soká elbeszélgetek vele, közben a műszak is véget ér. Minél tovább hallgatom, annál inkább az a meggyőződésem, hogy az üzem kommunistái alaposan megfontolták, kinek előlegezzék a bizalmat. — A törzsgárda tagjai közé tartozom, hiszen 1963-tól dolgozom itt — mondja Furuglyás józsefné kissé elgondolkozva. — Nagyon szeretek itt dolgozni. Eredetileg fűszeresnek tanultam, de azt a munkát egészségügyi oknál fogva nem végezhettem. Itt mindig reggel kezdünk dolgozni. A keresetemmel elégedett vagyok: a prémiummal együtt havi 1500—1600 koronát keresek tisztán. Ez azért van, mert főleg hosszú sorozatokat gyártunk. Igyekszünk dolgozni, hiszen érdekünk, hogy minél többet keressünk. Mivel a ragasztók szaga káros az egészségre, naponta fejenként fél liter tejet is kapunk. A mi műhelyünkben 26-an dolgozunk, többnyire asszonyok. Nekem két fiam van. Kommunistának lenni állandó aktivitást jelent. Furuglyás Józsefné aktivitása egy megbízatással kezdődött. Egy évvel ezelőtt a nőszövetség elnöke lett. Tisztségét kifogástalanul látja el, s fejlődőképesnek bizonyult. A pártbizottság elnökének szavai szerint ezért javasolták felvételre. Na meg a mindennapi munkában való példás helytállása miatt. — A nőszövetség üzemi bizottságának 100 tagja van. Edtfigi legszámottevőbb rendezvényünk a morvaországi háromnapos tanulmányi kirándulás volt — mondja Furuglyás Józsefné. — Egy ugyancsak táskákat gyártó szövetkezetbe látogattunk el. Megérte elmennünk, mert olyan hasznos tapasztalatokat szereztünk, melyeket idehaza hasznosítani tudunk. Például a táskák fülét most már sorvezető segítségével varrjuk meg, s így egy teljes munkaerőt nyertünk. Sőt, anyagot is megtakarítottunk, mivel a korábbi eljárással előbb meg kellett ragasztani a táska fülét. Ráadásul kevesebb lett a káros ragasztókipárolgás. Ugyancsak a kiránduláson tanult új eljárással fordítjuk a visszájáról a színére a táskákat. Ennek az a lényege, hogy előbb egy kemencében bizonyos hőfokra felmelegítjük a táskát, akkor könnyű dolgozni vele. A tapasztalatcsere hasznosságával tehát tisztában vannak az üzemben. Ez nagyon fontos, hiszen a racionalizálás megköveteli a rejtett tartalékok állandó keresését, a munkamódszerek tökéletesítését. — Az aktivitáshoz tehát a nőszövet- ségben jutott el, s hogyan jutott eszébe a pártba lépés gondolata? — kérdem. Nem kell sokat gondolkodnia a válaszon: — Édesapám régi kommunista, s a férjem is tagja a pártnak. A célunk tehát azonos. Azt gondoltam, ha közéjük állok, hamarabb meg fogjuk tudni valósítani. Otthon is jobban megvitathatunk bizonyos kérdéseket. Szerintem a kommunistának mindig és mindenben példát kell mutatnia, mert figyelembe veszik magatartását, hallgatnak szavára a pártonkívüliek is. Még abban az esetben is, ha hibákra mutat rá. Csak akkor beszélhet valaki mondjuk a selejtgyártás káros voltáról, ha saját maga nem gyárt selejtet. A mi műhelyünkben olyan kevés a selejt, hogy még a megengedett százalékot sem érjük el. Jól tudja Furuglyás Józsefné. hogy a végzett munka, a mindennapi helytállás alapján mérhető le a legjobban, ki mit ér. De tudja ezt a termelőszövetkezet többi tagja is, akik a pártszervezet vezetésével valóban figyelemreméltó eredményeket érnek el. FÜLÖPIMRE Eredményes munka A šamoríni (somorjai) alapiskola pionírcsapata csak olyan kisdiákokat vesz fel soraiba, akik — jó magaviselettel, tanulással, szorgalommal — kiérdemlik, hogy pionírok legyenek. Az iskolában több ízben kerül sor pioníravatásra. Az elsőként felavatottak arra ösztönzik társaikat, hogy a pionírnyakkendő megszerzése érdekében fokozzák szorgalmukat, javítsanak tanulmányi eredményükön. Sok múlik természetesen a pionírvezetők hozzáértésén, tapintatán, ösztökélésén, hiszen ügyelni kell arra is, hogy a gyermek ne érezze maciit megrövidítve. Az igazságosság ebben az esetben is döntő jelentőségű. A tavalyi, iskolai év és az 1971/72-es tanév pionírmozgalma az előző évekhez viszonyítva kétségtelenül fellendült. A múlt évi „Vörös csillag nyomában“ országos pionírjátékba minden pionírcsapat bekapcsolódott. Ennek a versenynek a folytatása az idei „Az első pionírok nyomában“ akció. A pionírok, vezetők, pedagógusok dicséretre méltó munkát végeznek. Példázza ezt a Dunajská Streda-i (dunaszer- dahelyi) járás nemrégen lezajlott nagy pionírvetélkedője is, melyet a Csehszlovák Pionírszervezet fennállásának tiszteletére rendeztek. A versenyben részt vevő 25 szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskola pionírjainak a Szovjetunióval és a balasovi testvérjárással kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. A verseny jól sikerült, színvonalas volt. Meglátszott, hogy a pedagógusok és a pionírvezetők sokat foglalkoztak a pionírokkal, alaposan felkészítették őket. Sok iskola pionírszervezete szívén viseli a rajvezetők szakmai felkészítését is. A Dunajská Streda-i Lenin utcai alapiskola helyhiánnyal küzd. A pionírcsapatnak nincs klubhelyisége, a délelőtt és délután is folyó tanítás miatt a csapattanács tagjai nehezen tudnak összeülni. A rajvezetők rendszeres, havonkénti iskoláztatása azonban még ilyen körülmények között sem marad el. Az iskolázásokon a pedagógusok a rajvezető tanulókat ellátják a legszükségesebb pedagógiai, szervezési tanácsokkal, felhívják figyelmüket a havonként megoldásra váró legfontosabb feladatokra. Az 1971/72-es tanév végéig már nem sok idő van hátra, s így az eddig elért eredmények alapján nyugodtan elmondhatjuk, a pionírszervezetek munkájának évvégi értékelése pozitív lesz. DUSIK ÉVA A radotíni emlékmű ter, dr. Ludwig Czech a népjóléti miniszter és Rudolf Bechy- ne a közellátásügyi miniszter. Csupa olyan „kiválóság“, azon osztályok és rétegek képviselői, akik a legnagyobb gazdasági világválság idején sem éreztek hiányt semmiben, és készen álltak, hogy minden lázadó színezetű megnyilvánulást az erőszak eszközeivel fojtsanak vérbe. A munkanélküliek, a munkások és a szegényparasztok politikai megmozdulásának valójában csak kezdete volt Radotín, 1930 vörös pünkösdje, s egyben kezdete a tőkéshatalom megtorló intézkedéseinek is. Radotín után jött Duchcov, ahol négy bányászt lőttek agyon, majd Kosúti három munkás halálos áldozatával; később Frý- valdov, ahol nyolc férfi és nő esett áldozatul, és sorban Most, Polomka, Párkány, Telgárt és más szomorú emlékű, ma már szintén jelképessé vált helységnevek a munkásosztály és a kommunista párt történetéből. 1931-ben és 1932-ben több százezer ember vett részt az országosan szervezett tüntetéseken, s igen sok nagyüzemben politikai sztrájkba léptek a dolgozók. Radotíntól nem estek távol a kosúti események, amelyek során 1931. május 25-én megölték Zsabka Sándor, Thurzó István és Gyevát János munkást, sem Huszt, ahol két hónappal ezután, július 20-án Huncák J. munkással végzett a csendőr- golyó. A kosúti vérengzésre több gyár tizenegyezer munkása sztrájkkal válaszolt, a hatalmi erőszak és brutalitás országszerte felháborodást és ellenkezést váltott ki. 40 évvel ezelőtt Most városában a sztrájkoló bányászokba lövetett a belügyminiszter. Az áldozatok — Josef Sevčík és Jan Kríž — temetésén 60 000 ember vett részt, és az egész köztársaságot sztrájkhullám verte fel. A munkások követelték dr. Slávik belügyminiszter lemondását. A dolgozók erejére és Csehszlovákia Kommunista Pártja tekintélyére vallott, hogy ebben az időben a „vörös napok“ előtt, most már szinte hagyományszerű megelőző intézkedés gyanánt több száz kommunista funkcionáriust őrizetbe vettek. Az agrárpárti miniszternek, aki Radotíntól kezdődően végig felelős volt a nép előtt a gyermekek, a leányok, az asszonyok és a munkások kiontott véréért, végül is 1932 őszén le kellett mondania. (Dr. J. Slávik a második világháború alatt a londoni csehszlovák emigráció jobboldali tényezői között szerepelt, s népünk februári győzelme után a nyugati imperialisták szolgálatában végezte be pályafutását.) „EMBEREK, ŐRKÖDJETEK!“ — ezt vésték a radotíni kőoszlopba örök emlékeztetőül. Prága környékének ifjúsága e hetekben kegyelettel emlékezik meg a vörös úttörőkről, akiknek tüntető menete a mi szocialista jelenünkért harcolt. Radotín jegyében zajlik le a fiatalok májusi sportünnepélye is. A járásban tavaly előtt, éppen májusban tartották meg a pionírszervezet alakuló értekezletét. A szervezet akkor alakult újjá és csupán 127 tagot számlált, ma már közel kétezer tagja van. Ugyanazon év júniusában a Szocialista Ifjúsági Szövetség értekezlete 369 tagot tartott nyilván, most kb. 1500 aktív tagja van. Igen sok fiatal a Polgári Honvédelmi Szövetség, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Vöröskereszt és a Csehszlovák Tűzvédelmi Szövetség helyi csoportjaiban végez jelentős társadalmi munkát. A járás vezetőinek az az elgondolása és törekvése, hogy ezekben a szervezetekben az ifjúságnak legalább 50 százalékát felkarolja, 1975-ig el szeretnék érni, hogy az ifjúsági szövetség szervezeteiben 3300 fiatalt és a pionírutánpótlásban is 3000 szervezett tagot tömörítsenek. Ennek érdekében az ifjúság számára három új és kilenc átépített klubot, a pionírok számára pedig különböző helyeken négy új gyermekklubot bocsátanak rendelkezésre a nemzeti bizottságok tartalékalapjából. Önerejükből építik fel az ifjúsági klubházat a radotíni fiatalok kétmillió csehszlovák korona értékben, és — más környező helyekhez hasonlóan — itt is külön pionírklub építését vették tervbe. A vörös pünkösd nem csupán politikai hagyomány, párttörténeti esemény és ünnepi akció, hanem az emberi szívekben élő emlék, amelyet büszkén ói-zünk és szeretettel ápolunk. Ezt bizonyítják az emlékoszlop előtt nyíló árvácskák, a nagy, piros szegfűkoszorúk és a kerti virágokból összeállított, névtelenül odahelyezett szerény virágcsokrok is. SZÁNTÓ GYÖRGY Emléküket megőrizzük
