Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-25 / 121. szám, csütörtök

G. Feydeau színműve az Oj Színpadon Alacsony színvonalú bemutató AZ ISKOLAI BRIGÁDMUNKÁK 1970 végén találkoztunk első ízben az Új Színpadon a dirá- maíró nevével a „Hölgy a Ma­ximból“ című, talán legjobb vígjátékának bemutatóján. Most a színház zenei együttese Fey­deau „Az ütődött“ című vígjá­tékát néhány szerző közös mun-' kajával zenés vígjátékká dol­gozta át. Georges Feydeau (18G2— 1972) a párizsi boulvár színház tipikus képviselőjeként a szá­zadforduló éveiben vígjátékai­val és zenés színműveivel ne­vettetni, szórakoztatni akarta a közönséget. Ezzel a célkitű­zéssel választotta meg vígjáté­kai témáját és drámai eszköze­it is. A témát a házasélet ese­ményeiből merítette, és a hűt­len férj, feleség, vagy a hűtlen házastársak körül nagy adag fantáziával és könnyűséggel áb­rázolta a legkomikusabb és leg­fantasztikusabb helyzeteket. Erotikával és frivolitással fű­szerezett, pikáns történeteiben ügyesen váltogatta a nézetelté­réseket, a gúnyt és a leleplezé­seket, talán egyetlen célja a néző szorakoztatása volt. Ruti­nosan papírra vetett vígjátékai tehetségéről tanúskodnak, de emellett igazolják azt is, hogy a szerző nem törekedett maga­sabb művészi igényekre. így aztán az ironikus, kétértelmű megjegyzések mellett hatásos színpadi helyzetek közepette ta­lálkozunk műveiben hosszas, sekély szövegekkel és számos ízléstelen kifejezéssel, banális bonyodalmakkal és ismétlődő helyzetekkel is. Paradoxként hat, hogy Feydeau igénytelen, sok esetben külvárosi színvona­lú játékai, amelyeket a színház­történészek ironikusan a „jó emésztés“ jétékainak mondot­tak, 60—70 év elteltével színhá­zaink jóvoltából tömegesen ke­rültek színre. Mi ennek a ma­gyarázata? A szerző igazi nagy­sága, a színház dramaturgjai­nak kényelme, vagy talán a né­ző megváltozott ízlése? Igénytelen, olcsó, szórakozta­tó eszközök jellemzik „Az üfö­dött“ című vígjátékot is, ame­lyet Ivan Krajíček rendező, Ka­mii Peteraj, a dalok szövegé­nek írója, Július Major zene­szerző és Jaromír Dlouhý hang­szerelő zenés vígjátékuk forrá­sául választottak. Kár, hogy fi­gyelmüket éppen erre a jócskán elkoptatott vígjátékra összpon­tosították és nem szereztek megfelelőbb, időszerű forrás­anyagot. Megelégedtek azzal, ami elég volt a szerzőnek is, Statisztikai kimutatásaink Szerint a korrózió évente több milliárd korona kárt okoz a csehszlovák népgazdaságnak. Nem véletlen tehát, hogy a kor­rózió elleni harcnak az utóbbi időben több figyelmet szente­lünk. Ezt a célt szolgálja a Bra­tislavai Kultúra és Pihenés Park­ja E-pavilonjában a május 21- től május 27-ig tartó Danube ’72 Surface nemzetközi kiállí­tás is, melyen a tárgyak és be­rendezések felszíni megmunká­lását és védelmét szolgáló gé­pek és anyagok kerülnek be­mutatásra. Európa különböző országai­ból 40 kiállító vesz részt ezen a kiállításon, melyek között öt ismert magyarországi kereske­delmi nagyvállalatot is talá­lunk. A Chemokomplex szintetikus gyanták és festékek gyártására szolgáló gépeket, különböző galvanizáló berendezéseket, va­lamint speciális szűrőket állít ki a galvanizáló fürdőkből szár­mazó hulladékvizek tisztításá­hoz. Az utóbbiaknak rendkívül fontos szerepük van a folyóvi­zek tisztántartása, és általában az emberiség biológiai életfel­tételeinek biztosítása szempont­jából. A Chemokomplex korsze­rű berendezéseket is szállít az agresszív vegyszerek, a savak és a savas oldatok hatásának kitett fémek katódvédelméhez, és komplett vegyipari, petroké- miai és gyógyszeripari üzemi berendezések szállítását is vál<- lalja. A Chemolimpex különböző korróziógátló védőanyagok szál­könnyen „megemészthető“ szó­rakozást szerezni a nézőnek. Még szerencse, hogy a híg, ba­nális szöveget részben feledteti K. Peteraj dalszövege és J. Ma­jor, valamint J. Dlouhý modern, dzsesszelemekkel tarkított ze­néje. A forgatókönyv alapjául szolgáló vígjátékhoz néhány si­keres, friss zeneszámot kompo­náltak, s ennek köszönhető, hogy a már számtalanszor látott helyzeteket és elcsépelt fordu­latokat sikerült megmenteni az unalmasságtól. Ivan Krajíček, a darab ren­dezője és egyúttal egyik fősze­replőjének célja nyilvánvalóan az volt, hogy a zenés vígjáték­ból szórakoztató művet állítson színpadra. Habár csak ez volt a szándéka, nem mondhatjuk, hogy elképzeléseit siker koro­názta. Minden igyekezete elle­nére ez a zenés vígjáték rende- zőileg igénytelen, színészileg nehézkes és meglehetősen íz­léstelen lett. Szövegkönyvíró­ként és rendezőként is nagyobb igényességre kellett volna töre­kednie. Az élesebb ironikus­szatirikus kritikai hangvétel he­lyett a négy házaspár bizarr történetét szokványos eszkö­zökkel, minden különlegesebb rendezői megoldás nélkül állí­totta színpadra. Többet követel­lításával foglalkozik. A kiállí­tott készítmények közül a Ra­pid például gyorsan száradó fémfesték, a Katepok elaszti­kus, flexibilis és eléggé szilárd védőréteget biztosít a benzin, az ásványi olajok, a savak, a lúgok és a sós oldatok ellen, és igen alkalmas vegyipari üze­meinkben a különböző reakto­rok, csövek és tartályok védel­mére. A Promet alapfesték, amely fémek, műanyagok, be­ton, kő és fa fedésére használ­ható, és bármilyen felületi fes­tékréteg elhelyezhető rajta. A Neolux autókarosszériák fes­tésére alkalmas, színét és fé­nyét sokáig megőrzi. Műgyan­tákból készül. A kiállított lakk­festékek között szerepel az Email Trinat, r Rezisztan Szu­per, a Budakramin és az Emul- zol. Az utóbbi főleg az építő­iparban és az architektúrában érvényesül, különböző színű fa­limitációk készítésére alkalmas. A kiállítási részleg jelentős területét veszik igénybe a kü­lönböző zománcalapanyagok és az egyéb speciális festékanya­gok, amelyeket főleg bőripari és textilipari üzemeink tudnak hasznosítani, de megtalálható itt a hajóiparban szükséges fes­tékanyag is, amely a tengervíz vegyi hatásától és a moszatle- rakódástól védi a hajótestet. Az acélszerkezeteket védő bevált festékanyagok közül figyelem­reméltó a Ferritutor, amely fő­leg a légköri hatásoktól védi az ipari berendezések acélszer­kezeteit. A Csepeli Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat több hetett volna a szereplőktől is, akiktől a közönség könnyedebb párbeszédet és éneklést s jóval kevesebb felületességet és ízlés­telenséget várt. A zenés vígjá­ték szereplőinél ugyanis, elte­kintve néhány kivételtől (Gize­la Veclová, Magda Peveleková, Ivan Krajíček), sajnos csupán rutinosságot, alacsony színtű művészi teljesítményeket és műkedvelősdit találhattunk. A vígjáték zenei rendezője dr. Bohuš Slezák, díszlettervezője Tibor Luiinský, kosztíimtervező- je Stefánia Juráková volt. Befejezésként sajnálattal kell megállapítanunk, hogy „A ked­venc“, s az „Ez lenne a szere­lem“ után „Az ütődött“ további láncszemet képez az Oj Szín­pad repertoárjában, amely teret nyit az igénytelen, ízléstelen szórakozásnak, sőt a giccsnek is. „Az ütődött“ így további lép­csőt jelent az Üj Színpad zenei együttese nehéz áron kiharcolt művészi színvonalának csökke­nésében. Ha a zenei együttes dramaturgiája a közeljövőben sem törekszik nagyobb igényes­ségre és művészi felelősségre, akkor bizony az Új Színpad nem is oly régi nagy sikereit már csak emlékeinkben tarthatjuk meg. tisztító- és zsírtalanító-anyagot állít ki, amelyek a tárgyak fes­tés vagy galvanizálás előtti tisztítására szolgálnak. Ezek között található a Rabapon T, amely 0,2—3 %-os oldatban permetezéssel, valamint a Raba­pon P, amely 1—3 %-os oldat­ban merítéssel fejt ki tisztító hatást. A Rabapon S a bőripar­ban és a söriparban a palackok tökéletes, higiénikus tisztításá­ra szolgál. Az Alupon T és az Alupon P alumínium tárgyak, a Stanupon T pedig cinből készült és cínezett tárgyak tisztítására szolgál. A Mineralimpex olaj- és bá­nyaipari termékeket szállító külkereskedelmi vállalat, amely többek között korrózió-inhibi­torokat állít ki. Ezeket az ag­resszív vegyi anyagokba keve­rik, ezáltal csökkentik agresz- szivitásukat, de nem változtat­ják meg vegyi tulajdonságaikat. Felhasználásuk jelentős fém­megtakarítást és veszteségcsök­kentést jelent. A Metálimpex rozsdamentes acélokat állít ki, közöttük a jóhírű Korell-acélt, amely tar­tósan ellenáll a légköri rozsdá- sodásnak. A Danube ’72 Surface kiállí­tás keretében két nemzetközi konferenciát is szerveznek, me­lyeken Európa neves anyagvé­delmi szakemberei és kutatói összesen 68 előadást tartanak. A hasznos együttműködés óriá­si méretű megtakarításokat eredményez a bratislavai kiállí­tásban érdekelt államoknak. JOZEF DEMIANCOK A februári párthatározat nyilvánosságra hozása után közéletünkben sok szó esik a takarékosságról, az ésszerű munkaszervezésről és általában a munkához való viszonyról. Az iskolában is gyakran el­hangzanak különböző közgaz­dasági fogalmak, a tanulók kérdéseket tesznek fel velük kapcsolatban vagy a pedagógu­sok vitáznak tartalmukról és mérlegelik, az oktató-nevolő- munkában milyen feladatokat kell megoldaniok. A felsőbb pártszervek határozatainak megvalósítására különösen ked­vező alkalom adódik a tanév­végi vagy a nyári brigádmun- kák és egyéb közhasznú mun­kák során. Ezért nem lesz ér­dektelen szólni azokról a leg­fontosabb elvekről, amelyeket be kell tartani a nevelés ha­tékonyságának növelése érde­kében. Nagyon fontos, hogy a peda­gógusok a tanulókban kialakít­sák és formálják a munkához általában, és ezen belül a fi­zikai munkához való helyes vi­szonyt. Ennek az a feltétele, hogy a tanulók megértsék a munka gazdasági értékét s tu­datosítsák fizikai és fiziológiai jelentőségét. Nevelési szem­pontból fontos az is, hogy a tanítók és a brigádok vezetői pszichológiai szempontból is helyesen értelmezzék a mun­kát, mely nem más, mint meg­határozott anyagi és szellemi értékek létrehozására irányuló céltudatosan megszervezett aka­rati tevékenység. Ezek az érté­kek különböző társadalmi és egyéni igények kielégítésére szolgálnak. A munkának, mint nevelési eszköznek nagyon fontos sze­repe van a jellem formálásá­ban. Lehetővé teszi a gyerme­kek sokoldalú fejlesztését, a személyiség pszichikai összete­vőinek gazdagodását és a sze­mélyiség funkcióinak kibonta­koztatását. Igen fontos feltéte­le az egészséges testi fejlődés­nek, mert kielégíti az elsődle­ges fiziológiai szükségletet, a mozgásigényt. Különösen a so­kat ülők számára fontos, hogy ez az igényük arányos mérték­ben kielégítést nyerjen. Munkavégzés közben gyarap­szik a gyermek tapasztalatrend­szere és ismeretanyaga, módja nyílik arra, hogy az iskolában tanultakat ellenőrizze a gya­korlatban. A munka nemcsak a megismerési folyamatokra hat, hanem fejleszti az érzelmeket óft a fantáziát is. Munka köz­ben a gyermekek megismerik egymás erényeit és gyengéit, azáltal tökéletesedik megfigye­lőképességük, s ez alapul szol­gál az önneveléshez. A munkára nevelés rendkívül összetett feladat. Jelentőségé­nek tudatosításával még nem érhető el a munkához való tu­datos és aktív viszony kialakí­tása. Ezért a munkára nevelés során e viszony formálására külön gondot kell fordítani. A kisiskolás csak fokozatosan jön rá, hogy szükségleteinek kielégítése a szülök és más fel­nőttek munkájától függ. A mun­ka jelentőségének tudatosítá­sát azok a kellemes érzelmek biztosítják, amelyek a szükség­letek kielégítése során jönnek létre. Lélektani és nevelési szempontból ezek az érzelmek a legnagyobb jelentőségűek. Az iskolai brigádokon mindig szem előtt kellene tartani e tényt, s a munka megszervezésekor és elvégzésekor ügyelni kell ar­ra, hogy az konkrét eredmény­nyel járjon. Arra kell töreked­ni, hogy minden gyermek si­kerélményben részesüljön. Eh­hez kedvező feltételt teremthe­tünk azzal is, ha váltogatjuk a munkaformákat, s lehetővé tesszük, hogy a különböző ké­pességű tanulók más-más felté­telek között realizálni tudják magukat. A munkához való po­zitív viszony kialakulását az is befolyásolja, hogy ki végzi az adott tevékenységet. A gyer­mek gyakran azért dolgozik teljes odaadással, mert számá­ra rokonszenves személy végzi a tevékenységet. A brigádokon ezt a tényezőt is figyelembe kell venni. A pedagógusok között gyak­ran vita tárgyát képezi, hogy a gyermekeknek munkájukért adjunk-e pénzbeli (vagy más tárgyi) jutalmat. A pénzzel (vagy bármilyen más jutalom­mal J jelentősen növelhető a teljesítmény. Már Tessedik Sá­muel (1742—1820 J felismerte a gyermeki munka pénzzel törté­nő jutalmazásának jelentőségét. Egyik tanulmányában megjegy­zi, hogy a jutalmazott munka végzése közben a gyermekek csendesebbek és alkalmazko­dóbbak voltak, mint anélkül. Makarenko és Szuhodolszkij is jelentős eszköznek tartotta a pénzbeli jutalmazást a munká­hoz való viszony kialakításá­ban. Lélektani szempontból el­sőnek E. L. Thorndike vizsgál­ta a jutalmazás jelentőségét a teljesítmény fokozására, és fel­hívta a figyelmet a jutalmazás és az eredményes készségkép­zés kapcsolatára. A helyes ju­talmazás kedvezően befolyásol­ja a szellemi kiegyensúlyozott­ságot, örömet vált ki. Ezzél szemben az igazságtalan jutal­mazás rontja az emberek mun­kaerkölcsét, mondja J. Doležal. Úgy véljük, megfelelő nevelési hatással a pénzbeli jutalmazás csak növelheti annak tudatosí­tását, hogy a munkának pénz­ben kifejezhető értéke van. Á szocialista társadalomban szin­tén nagyon jelentős ösztönzé­si forma a pénz, s mi az élet számára készítjük elő a tanu­lókat. A jutalmazott munka után a gyermek számára kéz­zelfoghatóbbá válik a munka értéke és hasznossága, s meg­győződik róla, a felnőtteknek meg kell dolgozniok azért, hogy a létfenntartáshoz szükséges cikkeket beszerezhessék. Neve­lési szempontból különösen je­lentős, ha a munkáért járó pénzt a közösség szükségletei­nek kielégítésére fordítják. így fokozható az együvétartozás és az önbizalom érzése, kialakul és erősödik a közös célok el­érése érdekében végzett mun­kához való pozitív viszony. A munkához való pozitív vi­szony kialakítása és formálása során szükséges tisztában lenni a munkacsoportok kialakításá­nak legfontosabb elveivel. A szociális lélektan tapasztalatai szerint a munkacsoportok ki­alakításakor — különösen, ha idegenekkel közös munkát vé­geznek a gyermekek — gon­doskodni kell arról, hogy a már korábban kialakult csoportokat ne bontsuk fel, ne keverjük új, ismeretlen csoporttagokkal. Fontos továbbá, hogy a cso­portokban fegyelem uralkod­jon. A fegyelem különösen ab­ban az esetben szükséges, ha a gyermekeket nem jutalmazzuk külön-kiilön. Nem lehet mellékes a mun­kacsoportok létszámának meg­állapítása sem. A csoport lét­számát rendszerint a munka jellege határozza meg. Elvként azonban elfogadhatjuk, hogy a csoportalakítás alkalmazkod­jon az osztály mikrostruktúrá- jához. Az egymással rokonszen­vező gyermekek kerüljenek egy csoportba. A munkacsoportok vagy bri­gádok élére vezetőket kell ki­jelölni. E feladat megoldása nagy körültekintést és jó pe­dagógiai érzéket követel. Veze­tőknek olyan személyeket kell kijelölni, akik minden tekintet­ben megfelelnek a csoport igé­nyeinek. Ismerniök kell az el­végzésre kijelölt munkát és a tevékenység közben nem sza­bad visszariadniok semmilyen­nehézségtől. A vezetőnek fe­gyelmezettnek, jó szervezőnek, határozottnak, ugyanakkor megértőnek kell lennie. Tekin­télyét növeli, ha kitűnő tanul­mányi eredményeket mutat fel vagy más téren kiemelkedő tel­jesítményt nyújt. A csoport (brigád) tagjaira kedvezően hat, ha elismerik munkájukat, ha jogos kívánsá­gaikat kielégítik, érdeklődnek problémáik iránt, ha tanácsot adnak nekik és készségesen segítenek nehézségeik leküzdé­sében; ha nézeteiket figyelem­be veszik és megbíznak ben­nük. Nemcsak a tapintat, ha­nem a lélektani szempontok is megkövetelik, hogy a dolgozó gyermekeknek a munka befeje­zése után az illetékesek meg­köszönjék fáradozásukat, és méltányolják elért eredményei­ket. Ha erről nem feledkeznek meg, máskor is szívesen szá­míthatnak segítségükre, lelkiis­meretes munkájukra. KULACS DEZSŐ Könözsi felvétele NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS Ä KORRÓZSÓ ELLENS HARCBAN

Next

/
Thumbnails
Contents