Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám, kedd

H A ROM ÜJ KÖNYV

Fučík feleségének a Hét év

a pokol tornácán című kötete a kommunista házaspár életébe, a mozgalmi munkába és a fasiszta megszállás éveibe nyújt bepillantást. A úaplószerű mű a szemtanú és a közvetlen harcostárs gazdag élményanyagá- nak a birtokában rajzolja meg Július Fučík emberi, újságírói, valamint funkcionáriusi alakját. A közel 400 oldalas, három fejezetre oszló mű első részében a megszállás előzményeit, második részében az illegalitásban végzett munkát, harmadik részében pedig a börtönélményt eleveníti fel. Az utóbbiban különösen a legendáshírű „Négyszázas“ börtönszobával foglalkozik sokat, amelyről Fučík Riport az akasztófa tövében című könyvében többek között azt írta, hogy a Négyszázas volt az a hely, ahol a legmélyebben megismerhetted az embernek nevezett élőlényt. A halál közelsége itt mindenkit pőrére vetkőztetett... a kihallgatáson a szó még lehetett pajzs is, fegyver is. A Négyszázasban már nem bújhattál szavak mögé. Itt nem az számított, mit mondasz, hanem az, mi lakozik benned. És nem maradt más benned, csak a lényeg. Minden mellékes dolog, ami csökkentette, gyengítette vagy szépítette jellemed alakjait, itt lefosz- lott rólad, letépte a halált hozó vihar. Csak a puszta alany és állítmány maradt: a becsületes helytáll, az áruló elárul.

A Négyszázasban lezajlott eseményekről Fučíková hosszan ír. Drámaian eleveníti meg az utolsó napok történetét, majd a felszabadulás pillanatát. Üj adatokat ismertet a Riport az akasztófa tövéből című mű keletkezésének és kiadásának történetéről, majd elmondja, hogy a felszabadulás után hogyan nyomozott sokáig élőnek hitt férje után, amíg a szemtanúk el nem mondták, hogy Fučíkot a fasiszták kivégezték. A bratislavai Pravda és a budapesti Kossuth Könyvkiadó által közös kiadásban megjelentetett kötet nemcsak kordokumentum, hanem memento is: elrettentően arra int, hogy mit jelent a barbárság, a fasizmus.

A februári plénum anyaga

Az SZLKP KB politikai-szervező osztályának párttájékoztatási részlege a Pravdu Könyvki adó gondozásában kiadta a februári plénum anyagát. A CSKP KB és az SZLKP KB 1972 februári plénuma tanácskozási anyagának gyűjteménye című brosúra az elnökségek beszámolóit, a határozatokat, valamint a fontosabb jelentéseket és felszólalásokat tartalmazza. A párton belüli használatra szánt gyűjteményre elsősorban a lektorok és a propagandisták figyelmét hívjuk fel.

(zsa)

„ALKU"

(Molnár János felvétele)

Könyvek, elektronike, televízió

Lev Vladimírov „Könyvek, elektronika, televízió“ c. műve korunk egyik legérdekesebb problémája val foglalkozik.

A könyvnyomtatás első fél évszázada alatt 3U ezer könyveim, a XVI. században 250 ezer, a XIX. században több mint 7 millió cím volt az európai könyvtermés, viszont a jelenlegi nagyon szerény becslések szerint századunkban több mint 25 millió könyvet adnak ki.

Sokat beszélnek arról, bogy az elektronika, az audiovizuális eszközök elterjedése a könyv „válságát“ okozta, viszont tények bizonyítják, hogy egyre fokozódik a hagyományos információtovábbí- tó eszközök iránti igény. A különböző országok lólekszáma és künyvtermésük közit korreláció nem minden esetben egyértelmű. A Szovjetunió lakossága a világ népességének fi,8 százaléka, viszont a Szovjetunióban jelenik meg a világon kiadott könyvek 15,6 százaléka. Európa, a világ népességének 13 százaléka — a címek 45 százalékát produkálta 1969-ben. Ázsia, a Föld lakóinak 56 százaléka — 20 százalékkal, Dél-Amerika, a népesség 5 százaléka — 2 százalékkal, Afrika, a népesség 10 százaléka — kevesebb, mint 2 százalékkal részesedik a világ könyvtermelésében.

A fejlett kiadó-hálózattal és nyomdaiparral rendelkező országukban lassúbb a könyvtermelés növekedése, mint a fejlődő országokban, ahol a hatalmas növekedési ütem mellett sem elégíthető ki a könyvéhség.

Azokban az országokban, ahol nagyon sok az analfabéta, természetesen a rádió és a tv elterjedése a gyorsabb. Ugyanakkor a könyv nemcsak fennmarad, hanem megőrzi és kiterjeszti funkcióját, mert inig a rádió és a tv pillanatnyi információt ad, a könyvhöz bármilyen információért bármikor fordulhatunk. Az információfeldolgozás is sokkal alaposabb olvasás, mint hallás alap ján.

A műszaki fejlődés ijesztően megnövelte a kiadványok számát és ezt a veszélyt először a könyvtárak érezték meg.

A mikrofilm kivezető útnak látszott, de a fő probléma az infor- máció mennyiségének abnormális növekedése marad. Nyeszmejanov akadémikus kiszámította, hogy ha egy vegyész január elsejétől hnti negyven órában, óránként négy publikációt olvas el, az év végére a megjelent kémiai publikációk tizenketted részét olvashatja el.

Az információtárolás és feMol- gozás hatalmas feladatét ina inár csak a számítógépre lehat bízni. A jövő könyvtára inkább laboratórium lesz, vezérlőpultokkal az információ megrendelésére, automata szállítóberendezésekkel,

elektronikus gépek vetítőernyőivel, nyomógombos fordítógépekkel.

(The UNESCO Courier)

LŐRINCZGYULA

Sajtónk tegnap és ma

(Elhangzott a csehszlovákiai újságírók prágai kongresszusán)

Dolmányos István:

A Szovjetunió története

Dolmányos István: A Szov- letunió története című, mintegy 500 oldalas kötete magyar szemmel tekinti . át a Szovjetunió ötven évének történetét. Ismerteti az eiső munkás-pa- rasztállam megalakulásának előzményeit, az 1917-hez vezető oroszországi munkásmozgalom eseményeit, majd a Szovjetunió fejlődésének fontosabb állomásairól számol be. íme a kötet néhány fejezetcíme: A Nagy

Októberi Szocialista Forrada lom győzelme, A szovjet hala lom megszilárdításáért folytatott harc, A Szovjetunió megalakulása, A szocialista gazdaság alapjainak létrehozása, A Nagy Honvédő Háború, A népgazdaság újjáépítése és tovább fejlesztése, A kommunista építés kibontakoztatása, stb.

A népszerűén megírt tudományos igényű mű amellett, hogy áttekinti a Szovjetunió történetét, egyben szovjet gazdaság, politikai és diplomáciatörténet. Behatóan foglalkozik a Szovjetunió közművelődési

eredményeivel is. E témáról többek között elmondja, hogy a szovjet közművelődés tartalmára nagy hatást gyakorolt az az ideológiai hadjárat, amelyet a párt a dogmatizmus és a betűrágás ellen a marxizmus—leninizmus következetes érvényesítéséért indított. Az 1950-es évek derekán megkezdték Marx és Engels Művei második kiadásának közrebocsátását. Lenin több fontos munkáját és levelét, amelyek kiadását a személyi kultusz idején nem engedélyezték, Lenin Művei negyedik kiadásának pótköteteként jelentették meg. így láttak napvilágot a ,,lenini végrendeletnek“ nevezett utolsó írások. Az évtized végén nagy vállalkozásba fogott a szovjet könyvkiadás: megindította Lenin Összes Művei 55 kötetre tervezett sorozatának munkálatait. Közben megjelentette A marxista filozófia alapjait és a Politikai gazdaságtan című munkát, amelyek fontos lépést jelentettek a dogmatikus és a revizionista nézetek leküzdésében és leleplezésében. Napvilágot látott A Szovjetunió Kommunista Pártjának története című tankönyv, majd később ugyanennek a munkának második, javított kiadása. Az újabb párttörténet megfelelően világítja meg Lenin szerepét és megbélyegzi a harmincas és negyvenes évek hatalmi visszaéléseit. A Központi Bizottság utasítására megerősítették a tudományos ateista propagandát, a pártoktatásban pedig megindult a formalizmus felszámoN

éhány szóval szeretném megemlíteni a csehszlovákiai magyar újságírás haladó hagyományát és mai helyzetét. Már a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban jelentek meg nálunk magyar újságok. Burzsoá, reakciós, nacionalista, sőt irredenta jellegű lapok is, viszont ezzel szemben — amiről beszélni szeretnék —, baloldali, haladó szellemű, sőt kommunista újságok is, melyek felvették a harcot a Szentiványi. Szüllő, Jaross, Eszterházy reakciós politikusok horthysta propagandát terjesztő sajtótermékeivel. Hogy ezt megemlítem, az teszi aktuálissá, hogy 1968- ban és azt megelőző időszakban egyesek részéről kísérletek történtek e reakciós politikusok rehabilitálására. A múltban, ahogy említettem, ezt a szellemet támadó lapok közé tartozott az első csehszlovákiai kommunista lap, a Kassai Munkás. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság leverése után hozzánk menekült újságírók első megszólalási lehetőséget itt találtak, emigráns életük első állomásán. A nemzetközi munkásmozgalom ismert egyéniségei, mint Jász Dezső, Illés Béla, Mácza János és sokan mások itt indultak a Kassai Munkás nál. Ezt követte a Munkás című pártlap, majd a mi Fábry Zoltánunk lapja, az Ot. Később a népfront jellegű Magyar Nap, mely következetes harcot folytatott a német fasizmus előretörése, a magyar irredentizmus, a Csehszlovák Köztársaság szétlása., Az írók és a művészek körében a személyi kultusz feltárása után mély önvizsgálat kezdődött. Mind erőteljeseb* ben megbélyegezték a „lakkozást“, a társadalmi valóság megszépítését. Életteli, a nép igazságát kifejező, a kommunista építést helyesen szolgáló művek írására törekedtek. A párt a képzőművészetben esz- méltető és felelősségtudatra intő ösztönzéseket kezdeményezett. A Pravda rendszeresen ostorozta az álmonumentális, csupán méreteiben nagy, kiabáló színekkel és jellegtelen alakokkal teletömött vásznakat. A művelődéspolitikában elkövetett torzításokat azáltal javították ki, hogy érvénytelenítették a művelődéspolitikára vonatkozó helytelen határozatokat, és azok hibás, káros tételeit.

A kötet 1971-ig tárgyalja a Szovjetunió történetét. Zárófejezete az SZKP XXIV. kongresz- szusáról azt állapítja meg, hogy „a XXIV. kongresszus a kom munizmus építésével foglalkozó munkakongresszusnak nevezhe tő. Egy új korszak kongresszu sának, apielyben a párt döntő mértékben a gazdasági munka .nak szentelhette figyelmét. Le nin előre látia egy ilyen kor szak eljövetelét és arról, vá gyódva, mini a legboldogabb korszakról emlékezett meg tér vezget őseiben.“

A több fontos elvi kérdést egyénien elemző művet a Szovjetuniót ábrázoló térképek és a nevezetes párttörténeti eseményeket megörökítő fényképek illusztrálják. /Kossuth könyvkiadó.)

Gusta Fučíková:

Hét év a pokol tornácán

július Fucíkot, a cseh nemzeti ellenállás harcosát, a neves kommunista újságírót és kritikust a magyar olvasók főleg az immár világhíressé vált Üzenet az élőknek vagy más néven, Riport az akasztófa tö véből című könyvéből ismerik.

A Rudé právo egykori szerkesztője, aki 1921-ben lépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába, és aki 1941-ben, mint a CSKP illegális központi vezetőségének tagja tevékenykedett, cikkeivel elsősorban a cseh történelem meghamisítása és a fasiszta ideológia térhódítása ellen harcolt. Ugyanakkor lelkesen népszerűsítette a szocialista eszmét és az első munkás-paraszt állam: a Szovjetunió életét, sikereit. Meggyőződéséért a Gestapo letartóztatta.

A börtönben írt említett könyvében emléket állított harcostársainak, és leleplező képet festett az árulókról, valamint a fasiszta gépezet kiszolgálóiról.

verési szándéka, a müncheni árulás, a bécsi arbitrázs megvalósítása ellen, egészen az 1938-as betiltásáig. Persze, más baloldali, haladó kommunista lapjaink is voltak, s ez a haladó hagyomány a csehszlovák magyar újságírás terén, amelyre büszkék vagyunk és igyekszünk e haladó hagyományok méltó folytatói lenni.

Az 1948-as februári események után, mikor sor került a magyar kérdés rendezésére, az itt élő mintegy 600 ezer magyar számára kiadtuk az Üj Szót. Újságunk már a kezdet kezdetén feladatának tartotta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és Csehszlovákia kormánya irányelvének szellemében mozgósítsa a magyar nemzetiségű dolgozókat az ország- építő feladatok teljesítésére, támogassa a falvak szövetkezetesítésének a gondolatát, terjesz- sze a szép szót, a szocialista eszmét, a marxizmus—leniniz- must, a haladó világnézetet, népszerűsítse az új munkamódszereket, és a legjobb dolgozók munkasikereit. A sok egyéb mellett állandó kötelességének tartotta azt is, hogy az újság nyújtotta lehetőségek keretei között rendszeres népműveléssel, széles körű politikai és felvilágosító munkával küzdjön az emberek tudatának megnyeréséért, az új típusú szocialista ember kialakításáért. Elkötelezetten támogatta az újért és a haladóért folyó küzdelmet, közben a sajátos témákkal kapcsolatban is gyakran hallatta szavát. Többek között vitát indított a csehszlovákiai magyar irodalom kérdéséről, a könyvkiadásról. a szlovák nyelv tanulásának szükségességéről, a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák színvonaláról, a különféle kulturális együttesek műsorpolitikájáról, nem utolsósorban a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafi- ság lényegéről, valamint a nemzetiségi kérdés lenini szellemben történő megoldásáról.

A CSKP és a kormány határozataira gyorsan reagált, a lényeges kérdésekről kommentárokat, elemző- és vezércikkeket közölt.

Az említett pozitívumok mellett őszintén meg kell mondani, hogy az 1968-ban lezajlott események bennünket sem hagytak érintetlenül. Egyesek a mi lapunknál és lapjainknál — mert az Oj Szón kívül még mintegy 20 magyar sajtótermék jelenik meg nálunk — is mellékvágányra csúsztak, néhányan

a csehszlovákiai magyar újságírók közül is visszaéltek hivatásukkal, és hamis eszmék szolgálatába álltak. A kritikus időszakban az olvasókat helytelenül tájékoztatták és azok malmára hajtották a viz Bt, akik távol álltak a szocializmus ügyétől. A nehézségeket azonban a csehszlovákiai magyar sajtó is leküzdötte. Az áprilisi történelmi fordulat után az új pártvezetőség mögé eredményesen sorakozott fel sajtónk. Lapjaink ma már ismét helyes úton járnak, és a CSKP megbízható segítői.

Mindezt azért is tartom szükségesnek elmondani, mert a tag- könyvcsere után a szerkesztőségünkből eltávozott, magukat „elitnek“ képzelt újságírók azt kezdték terjeszteni, hogy a lapok leromlanak nélkülük, nem leszünk képesek színvonalas újságot előállítani. Jóslatuk azonban nem vált be. Például az Oj Szó, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága napilapjának példányszáma az utóbbi két évben nemcsak hogy nem csökkent, de olyan átlagot ért el, amilyent azelőtt soha, még az 1968-as szenzációhajhászás időszakában sem. Ma lapunk példányszáms hétköznap meghaladja a 80 ei ’et, vasárnapi számunk eléri a 95 e?res példányszámot.

Nem szeretek általánosítani, mégis örömmel állapíthatom meg, hogy a mi szerkesztőségünkben a válságos időszakban leginkább azok álltak helyt, akik munkáslevelezökbnl hittek újságírókká, és akik egykor maguk is munkások és parasztok voltak. Mindez azt jelzi. hogy az újságírók kiválogatásánál is érdemes volt figyelembe venni az osst^lvszárma- zást.

Befejezésül még annyit Hibánk volt, hogy az 1968-as események előtt nem tudatosítottuk kellőképpen, hogy a tömegtájékoztatási eszközök, a sajtó sok hivatása mellett milyen nagy hatalom. Ezért nagy árat fizettünk, és ebből szükséges levonnunk a tanulságokat. A betű, a szó nagyon erős fegyver és az, akinek a kezében van. tettekre ösztönözhet lehet megbízható tájékozható, maradéktalanul teljesítheti a nevelő, a szervező és az agitátor szerepét, lehet az igazs^R győztes bajnoka.

Mi, csehszlovákiai újságírók, kommunisták és nem kommunisták, csehek, szlovákok, magyarok. ukránok ;en°velek vagy németek töreked ifink arra, hogy sajtónk a jövőben sose válhassék politikai kalandorok szócsövévé, hanem legyen mindig a lenini értelemben vett nevelő, szervező és propagátor! Legyen az új szocialista ember formálója!