Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám, kedd

A fogyasztok védelmében Gyakran vagyunk olyan ese­tek tanúi, amelyek szöges ellen­tétben állanak a szocialista er­kölccsel. Az emberek túlnyomó többsége teljesen természetes­nek tartja, hogy valaki becsüle­tes, mások viszont hivatásuk teljesítése közben visszaélnek a polgárok bizalmával, konkrét esetben a fogyasztók bizalmá­val és árdrágítással gazdagod­nak meg. Ezek a fogyatékossá­gok főleg a vendéglátóipari üze­mekben észlelhetők. A becsületes polgárok nem egyszer mutattak már rá a ke­reskedelem hibáira. Javítást kö­vetelő felszólalásaik teljes mér­tékben jogosak. A választások előtti gyűléseken sokan kifogá­solták, hogy az üzletekben nem dolgoznak becsületesen, nem elég kultúrált a környezet és sok helyütt nem tartják be a higiénia alapvető követelmé­nyeit sem. Anton Horváth, a Bratislava- körzeti Jednota fogyasztási szö­vetkezet elnöke beszélgetésünk alkalmával a fogyasztók védel­méről a következőket mondot­ta: „A vendéglátásban a lelkiis meretlenséget nem csupán a munkaerőhiány, u jelszolgáló személyzet és a vezető dolgo zók szakképzettségének hiánya, hanem a hiányos anyagi és m'unk aj élt ét elek is okozzák". juraj Dostal, a bratislavai II. számú vendéglátóipari vállalat üzemvezetője a vendéglátóipar­ban előforduló árdrágításokat a következőképpen mentegette: „A vendéglátóiparban végzett munka nem könnyű. Hiszen itt a dolgozók különböző természe­tű emberekkel, vendégekkel, gyakran idült alkoholistákkal kerülnek össze. Ezenkívül az is előfordul, hogy a vendég „meg­feledkezik“ a fizetésről NEM DICSÉRETES ELSŐSÉG Hogy miért is indítottam el a párbeszédet a vendéglátóipar­ban történő árdrágításról? Mert a vendéglátóipar jó hírét rontó fogyatékosságok leggyakrabban a fogyasztó védelme terén me­rülnek fel. Az állami kereske­delmi felügyelet, s ugyanakkor a vállalaton belüli ellenőrzés rendszeresen leleplezi az árdrá­gítókat, ám ennek ellenére, év­ről évre több a kihágás. Erről elég kifejezően szólt az SZSZK állami kereskedelmi felügyelő­ségének jelentése, amellyel részletesen foglalkozott az SZSZK kereskedelmi miniszteré­nek kollégiuma. Megemlíthető például, hogy 1971-ben a jedno­ta vendéglátóipari üzemeiben' 51,7, a Reštaurácia vállalat üze­meiben 51,6 százalékos volt az árdrágítás. A többi vendéglátó­ipari vállalatban némileg jobb a helyzet. Ez a megállapítás fi­gyelmeztető. Bennünket főleg az érdekel, hogy a vendéglátóipari vállalatok vezető dolgozói ho­gyan vélekednek a problémák­ról, miként harcolnak a fogya­tékosságok ellen és hogyan akarják biztosítani a gyakorlat­ban a fogyasztó védelmét? BESZÉLNEK AZ ILLETÉKESEK Dr. Rudolf Holőík, a Szlová­kiai Közélelmezési Társulat fő- tltkára: A fogyasztó védelme te­rén felmerült problémák szá­munkra jól ismertek. Ezekkel vendéglátóipari vállalataink ve­zetői rendszeresen, sőt az előző évekhez viszonyítva sokkal na­gyobb mértékben foglalkoznak. Az SZSZK Kereskedelmi Minisz­tériumának kérelmére a fogya­tékosságok kiküszöbölésére a következőket javasoltuk: bizto­sítani a közétkeztetési üzemek rendszeres és választékban gaz­dag áruellátását, fokozni az el­lenőrzési és revíziós tevékeny séget, kielégíteni és megjelelő politikai és szakmai színvonalra emelni az ellenőrző testülete­ket, bevezetni a dolgozók rend­szeres iskoláztatását, hogy mindnyájan ismerjék az érvé­nyes előírásokat. Az üzemekben bevezetni az egyes dolgozók számára a szolgáltatások és uta­sítások könyvét, amelyet a ve­zetők és üzemvezetők ellenőriz­nének és vezetnének. A vendég­látóiparban nem alkalmazni visszaeső bűnözőket, hatásosabb bírságolást alkalmazni az előí­rások megbontóival és az ár­drágítókkal szemben, ellátni a vállalatokban az ellenőrzési osz­tályt a szükséges ellenőrzési műszerekkel, fokozni a járási nemzeti bizottságok ellenőrzési tevékenységét, emelni a revíziós csoportok dolgozóinak fizetését, Téghgvér kontra Czézinger A mindennapi életben előfor­dul, hogy egyik-másik vállalat az üzemi ellenőrzés felületessé­ge miatt selejtes áruval jelent­kezik a piacon. Természetesen ilyenkor a vállalat a lehető leg­gyorsabban kártalanítja a ve­vőt. Ez szükséges is, hisz a se­lejtes áru a vállalat számára sem jelent reklámot. Ügy lát­szik azonban, hogy ez nem min­denütt érvényes. A következő eset Kolárovón (Gúta), Szlovákia egyik legfia­talabb városában történt. A ká­rosult Czézinger Imre, ötven­éves, kétkezi munkás. Feleségé­vel és kiskorú gyermekével a múlt év elején kezdett el önse­gélyezési alapon családi házat építeni. Az építkezéshez 1971. május 11-én és 12-én 8000 darab téglát vásárolt a Malá Mafta-i (Kismánya) téglagyártól. A megvásárolt téglát összerakva, az utcán hagyta. A befalazásig eltelt időszak alatt azonban egyetlen egy (!) alkalommal, egy tavaszi zápor következtében a téglarakás megázott és — szétporladt. A nyolcezer tégla közül 9200 teljesen használha­tatlanná vált, a maradék 2800 darab pedig erősen megrongáló­dott, megrepedezett. A felelős szervek 1971 június 15-én vizs­gálatot folytattak az üggyel kapcsolatban és jegyzőkönyvi­leg hitelesítették, hogy a téglák nagy mésztartalma miatt a tönkrement 5200 darab tégla árát, valamint a megrongáló­dott, de már befalazott 2800 da­rab tégla másodosztályú minő­sítéséből eredő árkülönbözetet a téglagyár köteles a károsultnak visszafizetni. A jegyzőkönyv alapján a téglagyár 15 napon belül ki is fizette Czézinger Im­rének a meghatározott összeget, ugyanakkor azonban figyelmez­tette, hogy a tönkrement tégla most már a téglagyár tulajdona. Azóti csaknem egy év telt el és a károsult háza előtt ott tornyosodik a téglakupac. Csú­fítja az egész utca képét. Czé­zinger Imre felkereste a váro­si nemzeti bizottság építkezési osztályának felelős megbízott­ját és kérte, hogy intézkedje­nek az ő nevében is a tégla- kupac mielőbbi eltakarítása ügyében. És ekkor ritka dolog történt. A városi nemzeti bizottság sürgető, ajánlott levelére a tég­lagyár egyszerűen nem is vá­laszolt. Ehhez nagy merészség kell, hiszen hivatalos felszólí­tásra kötelesség válaszolni. Még abban az esetben is, ha az áll benne, hogy a téglagyár köte­les saját költségére a téglatör­meléket legkésőbb 1972. február 15-ig eJhordani. A téglakupac azonban még most is ott áll Czézinger Imre háza előtt és szorgalmasan — porlad. Sokan feltehetik a kérdést: Miért nem hordatja el Czézin­ger Imre saját maga a törme­léket? Valóban megtehetné, ha a jogi formák nem akadályoz­nák meg ebben. Tekintettel ar­ra, hogy a téglagyár már kár­talanította, a tönkrement tégla visszakerült a téglagyár tulaj-^ donába, és ez azt jelenti, hogy Czézinger Imre már nem nyúl­hat hozzá, hisz már nem az ő tulajdona. A téglagyár meg böl­csen hallgat és ül a babérjain. Hogy most „kinek fütyül a rigó“, azt nem tudjuk. De any- nyit könnyen megállapíthatunk, hogy a téglagyár vezetői vagy nagyon feledékenyek, vagy pe­dig hallatlanul komótosak. Ugyanis ma már ritkán fordul elő, hogy egy vállalat, üzem, vagy műhely, ha megkárosítja valamelyik polgártársunkat, csak felületesen intézné el utó­lagos teendőit. Választ és intézkedést vá­runk a téglagyártól! MOROVICS LAJOS jutalmazását és napidíját. Véle­ményem szerint ha legalább részben sikerülne az általam el­mondott intézkedések gyakor­lati bevezetése, akkor ez az ügynek jó szolgálatot tenne. Matilda Sasková, a Bratisla- va-vidéki Jednota fogyasztási szövetkezet vállalati ellenőrzé­sének vezetője: „Valamennyi kihágásról és árdrágításról tu­domást szereztünk s igyekszünk kiküszöbölni. Az állami keres­kedelmi felügyelőség az elmúlt évben a közétkeztetési üze­meinkben és 15 más üzletben összesen 9 ellenőrzést tartott. Vállalaton belüli ellenőrzésünk is fokozta tevékenységét, főleg a kihágásokról szóló 150/69 szá­mú hirdetmény kiadása óta. Ez igényes és felelősségteljes mun­ka. A vállalati ellenőrzés dol­gozói és az üzemegységek el­lenőrzési és revíziós bizottsá­gai az 1971-es év folyamán kö­rülbelül 1060 ellenőrzést tartot­tak. A 117 kihágásért, ebből 50 a közélelmezési üzemekben tör­tént, felelősségre vontuk az il­letékes dolgozókat, és az irány­elvek értelmében meg is büntet­tük őket, mégpedig a prémiu­mok csökkentésével, tisztségből való leváltással, egy esetben pedig felmondással. Az idén el­lenőrzési és revíziós tevékeny­ségünket szigorítottuk, hogy üzemeinkben a lehető legna­gyobb mértékben kiküszöböljük ezt az egészségtelen jelenséget.“ BÜNTETÜNK ÉS NEVELÜNK Gustáv Hóiéba, a bratislavai 1. számú közélelmezési vállalat üzemszervezési vezetője: „Első számú probléma a szakképzett dolgozók hiánya, és ebben rej­lik minden rossz. A munkaerő- hiányt igen gyakran alkalmi dolgozókkal kell pótolni, és a vállalatunkban végbemenő mun­kaerővándorlás semmi jót nem von maga után. Tavaly mi 630, az állami kereskedelmi felügye­lőség 67, a nemzeti bizottság 29, az üzemvezetők pedig az év fo­lyamán mintegy 643 ízben tar­tottak ellenőrzést a fogyasztók védelme érdekében. Kijelenthe­tem, hogy az ellenőrzésre, a dol­gozók nevelésére fordított fára­dozásunk nem volt hiábavaló. A lelkiismeretlen személyekkel szemben nagyon szigorúan já­runk el. Tavaly ilyen okból 18 dolgozót bocsátottunk el. Az idén tematikai ellenőrzéseket rendezünk, amikoris a borból, kávéból, levesekből, gyümölcs­szörpökből mintákat veszünk és ezeket elemzés végett laborató­riumba küldjük. Az ellenőrzés­nek ez a formája igen hatásos. Vállalatunkban a visszaesőket állandó figyelem és ellenőrzés alatt tartjuk és becsületes ma­gatartásra neveljük.“ A fent említett néhány példa azt bizonyítja, hogy a vendég­látóiparban a kihágásokat elkö­vető dolgozók ellen intenzív harc folyik. Reméljük, hogy en­nek eredményéről a köveljövő- ben alkalmunk lesz meggyőződ­ni. J. SLUKA A szibériai erdőkben kitermelt és exportra kerülő fa jelentés részét a távol-keleti Nahodka kikötőben rakják hajóra. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ) (T. Huszár felvétele) Be I poli tik a i k o m me n tál „Milliomosok" kongresszusa A szakszervezetek szlová­kiai kongresszusán 30 küldött és vendég szólalt fel. Volt köztük munkás, tisztviselő, technikus, szakszervezeti tisztségviselő. Beszámoltak arról, hogy a szakszervezet az 1968—1969-es évek kisebb-na- gyobb megingásai után újra megerősödött, visszanyerte te­kintélyét s ma erősebb táma­sza a dolgozóknak, mint vala­ha. Ezt az előnyös változást nemcsak azoknak az egykori, ellenséges érzelmű tisztségvi­selőknek a leváltása okozta, akik a válságos években a marxizmus—len in izmust ól na­gyon távolra eső elméletnek igyekeztek érvényt szerezni, hanein a szakszervezet több­milliós táborának egyszerű „sorkatonái“ is, akik sztráj­kolás és inttnkakerülés helyett megfogták a dolog végét s olyan anyagi értékeket ter­meltek ki két-három év lefor­gása alatt, melyeknek segítsé­gével sikerült stabilizálnunk a korona értékét, ellátni a pia­cot áruval, egyensúlyba hozni a kereslet és a kínálat mérle­gét. Tették pedig ezt hűhó és harsonasző nélkül. Tették, mert tudták, hogy a közösen kitermelt értékekből egyfor­mán részesedik mindenki, így ők is megkapják részüket. A kongresszuson elhangzott felszólalásokból kitűnik, hogy a kitűnő gazdasági eredmé­nyeket főleg a szocialista munkaverseny széles alapokra való helyezésével, minden munkahelyre való kiterjeszté­sével érték el. Annak a szo­cialista munkaversenynek kö­szönhetjük tehát az államház­tartásban bekövetkezett elő­nyös változásokat, melyet 1968-ban és 1969-ben a szél­sőséges elemek befolyása alá került munkacsoportok tagjai lenéztek, s melyet néhány munkahelyen meg is szüntet­tek. Hogy mekkora erő rejlik a tekintélyét ismét visszanyert és minden munkahelyre kiter­jesztett munkaversenyben, azt az elmondottakon kívül azok a táviratok bizonyítják leg­jobban, melyeket a három na­pon át tartó szlovákiai kong­resszusra napjában hozott a posta. A sviti Chemosvit dol­gozói elsőként jelezték: a szakszervezetek szlovákiai kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeiket ma­radéktalanul teljesítették és 4 millió korona értékű árut ál­lítottak elő terven felül. A tl- mačei (Tolmács) Precióza iizeni dolgozói a kongresszus tiszteletére a tervfeladatok mutatóját 109,2, a munkater­melékenység tervét 109,9 szá­zalékra teljesítették és az idei év végéig negyedmillió koronát takarítanak meg az önköltségen. A trenihni V. I. Lenin nevét viselő Gyapjúfel- dulgozó Vállalat becsülettel teljesítette a szakszervezet aktivizációs programjának minden pontját és a VIII. or­szágos szakszervezeti kong­resszus tiszteletére elfogadott munkavállalás teljesítesével több, mint 700 ezer korona értékű árut termeltek népgaz daságunk számára. A Považ­ská Bystrica-i járás dolgozói a szakszervezetek szlovákiai kongresszusának tiszteletére 5 millió koronával pontos! tották vállalásukat. A komám miak több hajót, a púchovi Május 1. üzem több guiniab roncsot gyárt a kongresszus tiszteletére. A Topol'fcany-i Béke Bútorgyár 1 millió 658 ezer korona értékű teljesített vállalással köszöntötte a szakszervezeti tagok tanács­kozását. Ez az erő, tenniakarás nem varázslat hatására jött létre. A dolgozó tömegek teljes bi­zalmát élvező kommunista párt olyan határozatokat ho­zott, melyeknek nagyszerűsé­gét a leggyanakvóbb, kételke­dő típusú emberek sem vonhat­ták kétségbe. E határozatok lendítették fel a tömegszerve zetek munkáját, hoztak új vérkeringést a válságos évek­ben tevékenykedő ellenséges elemek által szándékosan fé­kezett felajánlási mozgalom­ba. Ma már talán nincs is hazánkban olyan munkahely, ahol a dolgozók nagy többsé­ge ne versenyezne. Rendkívül figyelemreméltó: a dolgozók nem ígérgetnek, hanem kon­krét eredményekről számol­nak be. A Piest any i Tesla több, mint 6 millió koronás vállalással köszöntötte a kongresszust. A Liptovský Hráűok-i Tesla az 1972. év el­ső négy hónapjában az áruter­melés tervét 100,4, az export- tervet pedig 102 százalékra teljesítette, ami több, mint egy millió koronás hasznot jelent. A szakszervezetek szlová­kiai kongresszusának második napján láttuk, hogy a déle­lőtti órákban 77 teljesített vállalásról szóló táviratot ho­zott a posta. Ezen a napon je­lentette a kongresszusnak a partizánskéi Augusztus 29. üzem: korábban elfogadott vállalásainak teljesítésével 400 ezer pár lábbelit készí­tett terven felül. A felsorolás korántsem tel­jes. Többszáz üzem milliár­dos megtakarításainak az is­mertetésére egy teljes lap­szám sem lenne elegendő. S ha figyelembe vesszük, hogy a közeljövőben sorra kerülő VIII. országos szakszervezeti kongresszust is munkasike­rekkel köszöntik az üzemek dolgozói, s hogy több munka- csoport már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójának tiszteletére foga­dott el hosszabblejáratú szo­cialista munkavállalást, ak­kor érthetjük meg legjobban, hogy felbecsülhetetlenül nagy erő rejlik a munkaverseny­ben, melyet szocialista hazánk gazdagítása érdekében min­déi« munkahelyen tovább kell fejlesztenünk. KOMLÚSI LAJOS V. 2

Next

/
Thumbnails
Contents