Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-23 / 119. szám, kedd
A fogyasztok védelmében Gyakran vagyunk olyan esetek tanúi, amelyek szöges ellentétben állanak a szocialista erkölccsel. Az emberek túlnyomó többsége teljesen természetesnek tartja, hogy valaki becsületes, mások viszont hivatásuk teljesítése közben visszaélnek a polgárok bizalmával, konkrét esetben a fogyasztók bizalmával és árdrágítással gazdagodnak meg. Ezek a fogyatékosságok főleg a vendéglátóipari üzemekben észlelhetők. A becsületes polgárok nem egyszer mutattak már rá a kereskedelem hibáira. Javítást követelő felszólalásaik teljes mértékben jogosak. A választások előtti gyűléseken sokan kifogásolták, hogy az üzletekben nem dolgoznak becsületesen, nem elég kultúrált a környezet és sok helyütt nem tartják be a higiénia alapvető követelményeit sem. Anton Horváth, a Bratislava- körzeti Jednota fogyasztási szövetkezet elnöke beszélgetésünk alkalmával a fogyasztók védelméről a következőket mondotta: „A vendéglátásban a lelkiis meretlenséget nem csupán a munkaerőhiány, u jelszolgáló személyzet és a vezető dolgo zók szakképzettségének hiánya, hanem a hiányos anyagi és m'unk aj élt ét elek is okozzák". juraj Dostal, a bratislavai II. számú vendéglátóipari vállalat üzemvezetője a vendéglátóiparban előforduló árdrágításokat a következőképpen mentegette: „A vendéglátóiparban végzett munka nem könnyű. Hiszen itt a dolgozók különböző természetű emberekkel, vendégekkel, gyakran idült alkoholistákkal kerülnek össze. Ezenkívül az is előfordul, hogy a vendég „megfeledkezik“ a fizetésről NEM DICSÉRETES ELSŐSÉG Hogy miért is indítottam el a párbeszédet a vendéglátóiparban történő árdrágításról? Mert a vendéglátóipar jó hírét rontó fogyatékosságok leggyakrabban a fogyasztó védelme terén merülnek fel. Az állami kereskedelmi felügyelet, s ugyanakkor a vállalaton belüli ellenőrzés rendszeresen leleplezi az árdrágítókat, ám ennek ellenére, évről évre több a kihágás. Erről elég kifejezően szólt az SZSZK állami kereskedelmi felügyelőségének jelentése, amellyel részletesen foglalkozott az SZSZK kereskedelmi miniszterének kollégiuma. Megemlíthető például, hogy 1971-ben a jednota vendéglátóipari üzemeiben' 51,7, a Reštaurácia vállalat üzemeiben 51,6 százalékos volt az árdrágítás. A többi vendéglátóipari vállalatban némileg jobb a helyzet. Ez a megállapítás figyelmeztető. Bennünket főleg az érdekel, hogy a vendéglátóipari vállalatok vezető dolgozói hogyan vélekednek a problémákról, miként harcolnak a fogyatékosságok ellen és hogyan akarják biztosítani a gyakorlatban a fogyasztó védelmét? BESZÉLNEK AZ ILLETÉKESEK Dr. Rudolf Holőík, a Szlovákiai Közélelmezési Társulat fő- tltkára: A fogyasztó védelme terén felmerült problémák számunkra jól ismertek. Ezekkel vendéglátóipari vállalataink vezetői rendszeresen, sőt az előző évekhez viszonyítva sokkal nagyobb mértékben foglalkoznak. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának kérelmére a fogyatékosságok kiküszöbölésére a következőket javasoltuk: biztosítani a közétkeztetési üzemek rendszeres és választékban gazdag áruellátását, fokozni az ellenőrzési és revíziós tevékeny séget, kielégíteni és megjelelő politikai és szakmai színvonalra emelni az ellenőrző testületeket, bevezetni a dolgozók rendszeres iskoláztatását, hogy mindnyájan ismerjék az érvényes előírásokat. Az üzemekben bevezetni az egyes dolgozók számára a szolgáltatások és utasítások könyvét, amelyet a vezetők és üzemvezetők ellenőriznének és vezetnének. A vendéglátóiparban nem alkalmazni visszaeső bűnözőket, hatásosabb bírságolást alkalmazni az előírások megbontóival és az árdrágítókkal szemben, ellátni a vállalatokban az ellenőrzési osztályt a szükséges ellenőrzési műszerekkel, fokozni a járási nemzeti bizottságok ellenőrzési tevékenységét, emelni a revíziós csoportok dolgozóinak fizetését, Téghgvér kontra Czézinger A mindennapi életben előfordul, hogy egyik-másik vállalat az üzemi ellenőrzés felületessége miatt selejtes áruval jelentkezik a piacon. Természetesen ilyenkor a vállalat a lehető leggyorsabban kártalanítja a vevőt. Ez szükséges is, hisz a selejtes áru a vállalat számára sem jelent reklámot. Ügy látszik azonban, hogy ez nem mindenütt érvényes. A következő eset Kolárovón (Gúta), Szlovákia egyik legfiatalabb városában történt. A károsult Czézinger Imre, ötvenéves, kétkezi munkás. Feleségével és kiskorú gyermekével a múlt év elején kezdett el önsegélyezési alapon családi házat építeni. Az építkezéshez 1971. május 11-én és 12-én 8000 darab téglát vásárolt a Malá Mafta-i (Kismánya) téglagyártól. A megvásárolt téglát összerakva, az utcán hagyta. A befalazásig eltelt időszak alatt azonban egyetlen egy (!) alkalommal, egy tavaszi zápor következtében a téglarakás megázott és — szétporladt. A nyolcezer tégla közül 9200 teljesen használhatatlanná vált, a maradék 2800 darab pedig erősen megrongálódott, megrepedezett. A felelős szervek 1971 június 15-én vizsgálatot folytattak az üggyel kapcsolatban és jegyzőkönyvileg hitelesítették, hogy a téglák nagy mésztartalma miatt a tönkrement 5200 darab tégla árát, valamint a megrongálódott, de már befalazott 2800 darab tégla másodosztályú minősítéséből eredő árkülönbözetet a téglagyár köteles a károsultnak visszafizetni. A jegyzőkönyv alapján a téglagyár 15 napon belül ki is fizette Czézinger Imrének a meghatározott összeget, ugyanakkor azonban figyelmeztette, hogy a tönkrement tégla most már a téglagyár tulajdona. Azóti csaknem egy év telt el és a károsult háza előtt ott tornyosodik a téglakupac. Csúfítja az egész utca képét. Czézinger Imre felkereste a városi nemzeti bizottság építkezési osztályának felelős megbízottját és kérte, hogy intézkedjenek az ő nevében is a tégla- kupac mielőbbi eltakarítása ügyében. És ekkor ritka dolog történt. A városi nemzeti bizottság sürgető, ajánlott levelére a téglagyár egyszerűen nem is válaszolt. Ehhez nagy merészség kell, hiszen hivatalos felszólításra kötelesség válaszolni. Még abban az esetben is, ha az áll benne, hogy a téglagyár köteles saját költségére a téglatörmeléket legkésőbb 1972. február 15-ig eJhordani. A téglakupac azonban még most is ott áll Czézinger Imre háza előtt és szorgalmasan — porlad. Sokan feltehetik a kérdést: Miért nem hordatja el Czézinger Imre saját maga a törmeléket? Valóban megtehetné, ha a jogi formák nem akadályoznák meg ebben. Tekintettel arra, hogy a téglagyár már kártalanította, a tönkrement tégla visszakerült a téglagyár tulaj-^ donába, és ez azt jelenti, hogy Czézinger Imre már nem nyúlhat hozzá, hisz már nem az ő tulajdona. A téglagyár meg bölcsen hallgat és ül a babérjain. Hogy most „kinek fütyül a rigó“, azt nem tudjuk. De any- nyit könnyen megállapíthatunk, hogy a téglagyár vezetői vagy nagyon feledékenyek, vagy pedig hallatlanul komótosak. Ugyanis ma már ritkán fordul elő, hogy egy vállalat, üzem, vagy műhely, ha megkárosítja valamelyik polgártársunkat, csak felületesen intézné el utólagos teendőit. Választ és intézkedést várunk a téglagyártól! MOROVICS LAJOS jutalmazását és napidíját. Véleményem szerint ha legalább részben sikerülne az általam elmondott intézkedések gyakorlati bevezetése, akkor ez az ügynek jó szolgálatot tenne. Matilda Sasková, a Bratisla- va-vidéki Jednota fogyasztási szövetkezet vállalati ellenőrzésének vezetője: „Valamennyi kihágásról és árdrágításról tudomást szereztünk s igyekszünk kiküszöbölni. Az állami kereskedelmi felügyelőség az elmúlt évben a közétkeztetési üzemeinkben és 15 más üzletben összesen 9 ellenőrzést tartott. Vállalaton belüli ellenőrzésünk is fokozta tevékenységét, főleg a kihágásokról szóló 150/69 számú hirdetmény kiadása óta. Ez igényes és felelősségteljes munka. A vállalati ellenőrzés dolgozói és az üzemegységek ellenőrzési és revíziós bizottságai az 1971-es év folyamán körülbelül 1060 ellenőrzést tartottak. A 117 kihágásért, ebből 50 a közélelmezési üzemekben történt, felelősségre vontuk az illetékes dolgozókat, és az irányelvek értelmében meg is büntettük őket, mégpedig a prémiumok csökkentésével, tisztségből való leváltással, egy esetben pedig felmondással. Az idén ellenőrzési és revíziós tevékenységünket szigorítottuk, hogy üzemeinkben a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljük ezt az egészségtelen jelenséget.“ BÜNTETÜNK ÉS NEVELÜNK Gustáv Hóiéba, a bratislavai 1. számú közélelmezési vállalat üzemszervezési vezetője: „Első számú probléma a szakképzett dolgozók hiánya, és ebben rejlik minden rossz. A munkaerő- hiányt igen gyakran alkalmi dolgozókkal kell pótolni, és a vállalatunkban végbemenő munkaerővándorlás semmi jót nem von maga után. Tavaly mi 630, az állami kereskedelmi felügyelőség 67, a nemzeti bizottság 29, az üzemvezetők pedig az év folyamán mintegy 643 ízben tartottak ellenőrzést a fogyasztók védelme érdekében. Kijelenthetem, hogy az ellenőrzésre, a dolgozók nevelésére fordított fáradozásunk nem volt hiábavaló. A lelkiismeretlen személyekkel szemben nagyon szigorúan járunk el. Tavaly ilyen okból 18 dolgozót bocsátottunk el. Az idén tematikai ellenőrzéseket rendezünk, amikoris a borból, kávéból, levesekből, gyümölcsszörpökből mintákat veszünk és ezeket elemzés végett laboratóriumba küldjük. Az ellenőrzésnek ez a formája igen hatásos. Vállalatunkban a visszaesőket állandó figyelem és ellenőrzés alatt tartjuk és becsületes magatartásra neveljük.“ A fent említett néhány példa azt bizonyítja, hogy a vendéglátóiparban a kihágásokat elkövető dolgozók ellen intenzív harc folyik. Reméljük, hogy ennek eredményéről a köveljövő- ben alkalmunk lesz meggyőződni. J. SLUKA A szibériai erdőkben kitermelt és exportra kerülő fa jelentés részét a távol-keleti Nahodka kikötőben rakják hajóra. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ) (T. Huszár felvétele) Be I poli tik a i k o m me n tál „Milliomosok" kongresszusa A szakszervezetek szlovákiai kongresszusán 30 küldött és vendég szólalt fel. Volt köztük munkás, tisztviselő, technikus, szakszervezeti tisztségviselő. Beszámoltak arról, hogy a szakszervezet az 1968—1969-es évek kisebb-na- gyobb megingásai után újra megerősödött, visszanyerte tekintélyét s ma erősebb támasza a dolgozóknak, mint valaha. Ezt az előnyös változást nemcsak azoknak az egykori, ellenséges érzelmű tisztségviselőknek a leváltása okozta, akik a válságos években a marxizmus—len in izmust ól nagyon távolra eső elméletnek igyekeztek érvényt szerezni, hanein a szakszervezet többmilliós táborának egyszerű „sorkatonái“ is, akik sztrájkolás és inttnkakerülés helyett megfogták a dolog végét s olyan anyagi értékeket termeltek ki két-három év leforgása alatt, melyeknek segítségével sikerült stabilizálnunk a korona értékét, ellátni a piacot áruval, egyensúlyba hozni a kereslet és a kínálat mérlegét. Tették pedig ezt hűhó és harsonasző nélkül. Tették, mert tudták, hogy a közösen kitermelt értékekből egyformán részesedik mindenki, így ők is megkapják részüket. A kongresszuson elhangzott felszólalásokból kitűnik, hogy a kitűnő gazdasági eredményeket főleg a szocialista munkaverseny széles alapokra való helyezésével, minden munkahelyre való kiterjesztésével érték el. Annak a szocialista munkaversenynek köszönhetjük tehát az államháztartásban bekövetkezett előnyös változásokat, melyet 1968-ban és 1969-ben a szélsőséges elemek befolyása alá került munkacsoportok tagjai lenéztek, s melyet néhány munkahelyen meg is szüntettek. Hogy mekkora erő rejlik a tekintélyét ismét visszanyert és minden munkahelyre kiterjesztett munkaversenyben, azt az elmondottakon kívül azok a táviratok bizonyítják legjobban, melyeket a három napon át tartó szlovákiai kongresszusra napjában hozott a posta. A sviti Chemosvit dolgozói elsőként jelezték: a szakszervezetek szlovákiai kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítették és 4 millió korona értékű árut állítottak elő terven felül. A tl- mačei (Tolmács) Precióza iizeni dolgozói a kongresszus tiszteletére a tervfeladatok mutatóját 109,2, a munkatermelékenység tervét 109,9 százalékra teljesítették és az idei év végéig negyedmillió koronát takarítanak meg az önköltségen. A trenihni V. I. Lenin nevét viselő Gyapjúfel- dulgozó Vállalat becsülettel teljesítette a szakszervezet aktivizációs programjának minden pontját és a VIII. országos szakszervezeti kongresszus tiszteletére elfogadott munkavállalás teljesítesével több, mint 700 ezer korona értékű árut termeltek népgaz daságunk számára. A Považská Bystrica-i járás dolgozói a szakszervezetek szlovákiai kongresszusának tiszteletére 5 millió koronával pontos! tották vállalásukat. A komám miak több hajót, a púchovi Május 1. üzem több guiniab roncsot gyárt a kongresszus tiszteletére. A Topol'fcany-i Béke Bútorgyár 1 millió 658 ezer korona értékű teljesített vállalással köszöntötte a szakszervezeti tagok tanácskozását. Ez az erő, tenniakarás nem varázslat hatására jött létre. A dolgozó tömegek teljes bizalmát élvező kommunista párt olyan határozatokat hozott, melyeknek nagyszerűségét a leggyanakvóbb, kételkedő típusú emberek sem vonhatták kétségbe. E határozatok lendítették fel a tömegszerve zetek munkáját, hoztak új vérkeringést a válságos években tevékenykedő ellenséges elemek által szándékosan fékezett felajánlási mozgalomba. Ma már talán nincs is hazánkban olyan munkahely, ahol a dolgozók nagy többsége ne versenyezne. Rendkívül figyelemreméltó: a dolgozók nem ígérgetnek, hanem konkrét eredményekről számolnak be. A Piest any i Tesla több, mint 6 millió koronás vállalással köszöntötte a kongresszust. A Liptovský Hráűok-i Tesla az 1972. év első négy hónapjában az árutermelés tervét 100,4, az export- tervet pedig 102 százalékra teljesítette, ami több, mint egy millió koronás hasznot jelent. A szakszervezetek szlovákiai kongresszusának második napján láttuk, hogy a délelőtti órákban 77 teljesített vállalásról szóló táviratot hozott a posta. Ezen a napon jelentette a kongresszusnak a partizánskéi Augusztus 29. üzem: korábban elfogadott vállalásainak teljesítésével 400 ezer pár lábbelit készített terven felül. A felsorolás korántsem teljes. Többszáz üzem milliárdos megtakarításainak az ismertetésére egy teljes lapszám sem lenne elegendő. S ha figyelembe vesszük, hogy a közeljövőben sorra kerülő VIII. országos szakszervezeti kongresszust is munkasikerekkel köszöntik az üzemek dolgozói, s hogy több munka- csoport már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére fogadott el hosszabblejáratú szocialista munkavállalást, akkor érthetjük meg legjobban, hogy felbecsülhetetlenül nagy erő rejlik a munkaversenyben, melyet szocialista hazánk gazdagítása érdekében mindéi« munkahelyen tovább kell fejlesztenünk. KOMLÚSI LAJOS V. 2
