Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-22 / 118. szám, hétfő
SZITÄSI FERENC: GYÖKÉR LETT A TAVASZ Fekete fa az éj. Virógkoporsők ringnak rajta. Gyökér lett a tavasz; a fájdalmat belémarja A lámpák szemében fények. Árva ajtó a pillanat: nincs út, mely visszahozza felém lépdelő lábadat. Csak csönd van és határ, a fészekben hamumadár, csöre-nincs csipkés ököl, mely mozdulataidban tündököl. Csak csont van és ballada, holnap nem jöhetsz haza, ringó ladik a házad, homály lett a pillantásod, ajkadon kioldhatatlan bilincs: madár lettél, melynek szárnya nincs. (Tóthpál Gyula felvétele) C sendben betette ö rendelő ajtajút, az ablakhoz ment, útjában az asztalon álló fémtálcára teíte a kis műszert: kinézett az ablakon, szemével visszahozta a kinti tájat. A régi szék eresztékei ropogtak, amint beleült, lehunyta szemét, és élete aznapi kisfilm- jét visszaforgatta. Anna volt nála; elmondta baját: remegett a szája, minden szót félve ejtett ki, az orvos szelíden kérdezgetett, Anna kurtán felelt. Ez a véghetetlen élet: a lány szerelemtől mámorosán rohan öröme-tragédiája felé; mert hogyan vágy ja a szerelmet, mégis fut előle, aztán ha eléri, ha megérinti: mássá teszi, meglesz a haj. Igen, Lacitól van; nem nyilatkozott, el akarja-e venni, csak ölelését fogadta el, csak a testét vette el. Anna sápadt mosollyal ment el: minden ió lesz, minden. Lihegve botorkál fel a kapta- tón, kocsija mint valami fekete állat, elnyúlva lapult a fák alatt. Szöges botját a földbe döfködte, megállt, lenézett a völgybe, szétnézett a gyönyörűséges tájon, hallgatta a csendet, és félhangosan mondta: milyen tiszta és szép, csendes és gyönyörű itt minden. Nincs gáz, nincs villany, füst nem fojtja a szívet, itt a földi paradicsom egy sarka. Gyümölcsillat ölelte körül, az itt pihenő emberek sokasága érti a fák és a füvek beszédét. A kockás ablakú pincét az idő, zord telek hava a földbe nyomta, ajtaja előtt magasra nőtt a fii; zsíros karimájú kalapját a szemére húzva itt feküdt az ember; a kövér darazsak részegen szúlldostak. A hűvös, földtalajú szobában az ember nehéz kezét az asztalra tette, és elmondta, hogy kitagadja fiát, mivel nap mint nap herdálja azt, amit apja megszerzett. Belebetegedtem életemnek ezekbe a napjaiba, mondta. Azt mondta: vegyek neki autót. Vettem, de eladatta; szebbet vetetett velem; leírta, milyen legyen. Az apa unszolta flát: házasodjon meg, de a gyerek kitért a válasz elöl. Asz- szonyt csak nem szerezhetett neki apja. A gyönyörű autó azért kellett, hogy azzal a gyönyörű szerelméhez járjon, azt vigye a kocsiban. Gyönyörű nő szép szerelméhez hozzátartozik a remek autó. * # * Nem akar megházasodni. Iszik, mindent elpusztít. Jősza- gúan jön haza; finom nőhöz Jár, doktor úr, az ón fiam. Ez lehetséges, mondta az orvos; az ember szívében sokszor ott lapul a reménytelenség fekete madara. De kihez jár a fia; nincs titok; mindenki mindent tud. Mit mondnak az emberek — kihez jár? A maga feleségéhez, mondta az apa. Az orvos a pince apró ablakához ment, elhúzta a függönyt, lenézett a völgybe, ahonnan a nyitott ajtón át édes illat csapott a szobába. Elfüggönyöztem az ablakot, feleségem minden éjjel álmodik, reggel felül az ágyban, s álma után kinéz az ablakon: a gyümölcsfák ágai között foszlánnyá szakad szét az álom, a függtiuyben megakad; feleségem még meglátja álmát. Úgy ropogtak a szavak, mint ősszel a rőzse, aztán összezsugorodtak, eltörtek, hamuba hullottak, de alattuk végefogyha- tatlanul tüzelt az izzó. Az orvos válaszolt: feleségéért a tűzbe teszi a kezét: az apa valaki MORVAY GYULA: Megkönnyebbülés mással téveszti össze feleségét. Annyi a baj az emberekkel; az élet kiismerhetetlen, az emberek is azok; minden ember c^y-egy ismeretlen planéta. * * * Laci hiába mondta volna, hogy nem tudja eltiporni szívében a szerelmet, úgyis tudtam, úgyis láttam, hogy sodorja őt a szenvedély. De kitagadom, mert kitagadom. Elpusztítja azt az asszonyt, magamagát, ezt a kis pincét, a hordókban hallgató hűs és illatos borokat, a faluban a házat, a kertet azokkal a felejthetetlen gyümölcsfákkal. Valamilyen orvosságot adjon utolsó bajomra, doktor úr! * * * Baljával zsebel tapogatta, elő vette receptes tömbjét, jobbjával lassan kivette tollát, valamit fel akart írni az embernek, de nem tudta, mit írjon, mert nem tudta, mi a baja. Nem tudta, de élesen látta a bajt — lehet ez? Rp — recipe, végy, olvasta a papirosról, hüvelykujja a fenyőfa-deszka asztalra fordult, ránézett, és a gladiátorok küzdelme jutott az eszébe: a misera plebs contribuens is hüvelykujját a föld felé fordította, s ordította: recipe ferrum, vedd a kardvasat, legyőzött. Az apa vastag ujjával az asztal rovátkáit mé- lyítgette, az orvos kezét nézte, fiára gondolt, akit százszor nem akart, százszor ki akart tagadni. * * » Tehát erős fejfájása van, kérdezte többször az orvos, de Laci apja, meglepetésre azt mondta, hogy nem a feje, nem a szíve — a gyomra fáj, arra ment a görcsös fájás. A lázcsillapítók a hőszabályozó központ ingerlékenységét mérséklik, arra sedativ hatásúak, dolgozott benne monoton egyhangúsággal a mondat. Demalgont írt fel, miközben az apát hallgatta, aki szinte lihegve szaggatta ki magából a szókat, hogy fiát kitagadja, ezzel magát is elpusztítja. » *• # Akik az én feleségemmel keverték össze a maga fiát — tévedtek; tudnivaló, mennyit ösz- szefecsegnek az emberek, de szavaira az öreg nem válaszolt: riadt szemmel nézeti a szőlők, a gyümölcsfák közé, le a völgybe, túl a dombokon, hat határ messzire, mintha már nem is lenne ültő helyében. Ellopta a pénzemet, eladatta a drága autót, elmondhatatlanul szebbet, a legdrágábbat akarja megvetetni velem, pénze elázott a borban, azt mondta, az az asszony elérhetetlen, de ő eléri? olyan meleg csók nincs több, olyan rózsaszínű bőrt csak rajta lehet simogatni, illatos a szája, ha csókol. Ezt sokszor mondta a fiam Az orvos még egyszer átolvasta a receptet, eltette tollút, közben feleségét védte, de arra is gondolt, hogy megvizsgálja a dolgot. Megvizsgálja az eseményt. Felesége elé áll, és színt vallat vele. Ilyen száraz szók jutottak az eszébe, és hirtelen szomjas lett. A „szomjas“ szó, járt az eszében, a száraz, szikkadt Szaharát jelentette. A „vizes“ szót meg — látta: a szemben ülő ember verejtéke csillogón lecsurgott lecsüngő bajuszán. Háromszor mondta, hogy az öreg nyugodjon meg, mindent kivizsgál, negyedszer már nem mondta. Az öreg még annyit mondott, hogy ő már elveszett most édes fiát kell megtagad nia: nem engedi be a házba mehet, ahová akar, még a nevét is leveszi róla. Az autó, az! Ez a vaskorszak elpusztít engem. Az orvos mosolygott: atom-kor szakot kellett volna mondani, de hagyta, hogy az öreg elmondja, miszerint a szurony és a tank is vas, a fogorvos fúrója is az, és a bomba, az ágyú, meg az autó — minden vas. * «• A rendelőben Anna várta, Lacitól kisfia lesz, ezt holnap megmondja Laci apjának, holnap, holnap. Az öreg megköny- nyebbül, hogy a fia nem az ő felesége miatt zuhant a romlásba, hanem Anna, Anna van a dologban. Annának is megveregette a hátát, mint az öregnek fent a pincében, aki odahívatta őt, mivel nagyon beteg, érezte és mondta az apa; a fűben is már „próbát“ feküdt, csak ezt nem mondta. Édes gyerekem, minden rendbejön, minden, mondta Annának, és addig nézett rá mosolyogva, amíg csak Anna nem adta vissza a mosolyt. Annyi a baj az emberekkel, mondta este feleségének. Legalább veled nincs, veled. Ve- leem? Ki tudja? Nő vagyok, miért ne lehetne velem is baj? Te mondtad, hogy az élet és az ember kiismerhetetlen: ahány ember, annyi planéta. Jobban, mélyebben, a legmélyre hato- lóan nézte felesége szemét, nem villan-e rajta a szerelem viharának tintaszínti felhője, de csak csillagvillanást látott. Kinézett az ablakon: csillagos-e az ég? Krizantém-fej csillagok ragyogtak. Megkönnyebbült, de szívét a véghetetlen emberi sors el is nehezítette. A középszerűség rossza Db, mint a tökéletes silányság. A középszerűség nem egyéb, mint hiánya akár az isteni, akár az ördögi erőnek. A jóban megbocsáthatatlan, a rosszban nevetséges. Széchényi István Hérosztratesz elmerengve ült karosszékében, miközben jobb kezének mutatóujjával az orrát piszkálta — azon gondolkozott, hogy vajon kik gyárthat jak a virágzó ógörög társadalom leg újabb politikai vicceit. Számos hipotézist dolgozott ki, de még mielőtt bármelyikei bővebben elemezhette volna, a szomszéd szobában felhangzott felesége rekedtes hangja, s az visszaté rítette öt a sivár hétköznapok prózai valóságába. — Már igazán csinálhat nát valami nagyot — mondta. Nézd meg Pitagorász milyen sokra vitte egy mondattal, hogy á négyzet plusz bé négyzet egyenlő cé négyzettel, s Archi- médes is megcsinálta karrierjét azzal a csavarral meg a víz- Ifemártott testtel. Csak te, lé nem tudsz rájönni semmire. Hérosztratesz nem szólt semmit, bár agyát vérhullám öntötte el; nem akarta provokálni feleségét, ki már napok óta az egyhangúan lepergett évekre, s a közelgő elmúlásra gondolva úgy is azon rágódott, hogy ho gyan tudott ilyen lehetetlen alakhoz feleségül menni! — Hm. Könnyen mondja az asszony, hogy valamire vinni kellene. De vajon hogyun? So kat töprengett ezen, de nem jutott eszébe semmi okos dolog. Neki nem esett férges alma az orrára, mint nyolcszáz évvel később Newton nak, ki ennek kapcsán felfedezte a gravitáció Törvényét. A villanyégőt sem találta fel, hiszen az elektromos áram akkor még ismeretlen volt. A luest ugyan ismerte, de az istenek csapásának tartotta> s így eszébe se jutott a Wassermann féle reakció kidolgozása. Már már lemondott arról, hogy vigye valamire, s újból visszatért a politikai viccek elemzéséhez, mikor ismét felhangzott a rekedtes hang: — Látod, Hipokratész is beírta nevét az emberiség történelmébe! De te ... — Hallgass, te kígyó! — robbant ki Hérosztrateszból az utóbbi napok felgyülemlett te hetetlen dühe. fis ebben a pillanatban, mint a villám — cikkázott át agyán a gondolat. Egy kicsit várt, majd mintha mi sem történt volna, így szólt nyugodtan: — Na jó. Beírom én is. Másnap felgyújtotta Artemisz istennő templomát. GYÖRGY ELEK B arátom, a neves muzsikus, dóit arccal köszönt rám a?, utcán. — De jó, hogy találkoztunk — mondta gondterhelten —, már napok ótn kereslek. Arra akarlak megkérni, hogy emeld fel szavadat egy fontos közügyben ... — Ennek semmi akadálya. Annyi fontos közügyben emeltem már fel hiába szavamat, hogy eggyel több mar igazán nem számit. Miről van szó? — A fütyörcszőkrőll — mondta, és hangja máris remegett a felindultságtól. — Ismered a fütyörészőket? — Azt hiszem, nem ismerem őket. Magyarázd meg, Lajoskám, kik azok a fütyöré- szők ... — Kérlek. Ez egy szekta, vagy minek nevezzem . .. Találkozhatsz velük a villamosban, vendéglőben, moziban, szóval mindenütt, ahol az emberek társas egymásrautaltságban előfordulnak ... De megtalálhatod őket a bor bélynál, könyvtárban és az uszodában is. Van köztük öreg és középkorú Is, de túlnyomó- részt fiatalok. Van köztük munkás, paraszt és értelmiségi. Az egyik alacsony Kövér, a másik magas sovány. De egyben megegyeznek, hogy fütyörésznek . .. Csücsöri szájjal, pökhendi arccal, önfeledten, hangosan és szünet nélkül... A pofádba fütyülnek, a nyakadba és a füled mögé ... — Hát, Istenem, biztosan jókedvük van ... — Dehogy van jókedvük) — mondta, és szinte sírt a hangja. — Nincs jókedvük. Fütyörésznek. Te persze most azt hiszed, hogy a bolond muzsikus szól belőlem, hogy sértik a fülemet a hamis hangok ... Szó sincs »óla. Nem fütyülnek, csali fütyörésznek ... még ha — Nem vagyok ideges! — zokogta. —• Nem vagyok ideges, ha nem fütyörésznek belém! Tudom, mit akarsz mondani, hogy emberek között élünk, mindenkinek joga van ahhoz, hogy stb. Nézd, a dudorászást én már szó nélkül lenyelem. Megszoktam a fogszívást, a krákogást és a szipákolást. Az sem izgat, ha az autóbuszban a fejem felett ordítva megtárgyalják, hogy jucika válik az urától, mert Juclka szőke, az ura barna a gyerek pedig vörös. Mindezt elviselem, de a fütyörószést egyszerűen nem bírom. .. Nem bírom. Kész. — És miért fütyörésznek ezek az egyének? — kérdeztem kíváncsian, mert láttam, hogy Lajos készült az anyagból. — Megmondom. — Közel hajolt hozzám, és a fanatizmus kék lángja csapott kt gyermeki szeméből. — Az egész úgy működik, mint egy szelep. Ezeknek az egyéneknek túl sok levegő van a fejükben, és a szájukon keresztül eresztik ki a felesleget... Mindez még rendben fs volna, de ők társadalomellenesen engedik ki ezt a levegőt, elviselhetetlen fütty hangok kíséretében . .. Figyelj meg egy fütyörészőtl Az arcára rá van írva: engem nem érdekel senki, én hasogatom füttyömmel az én levegőmet, mert ez nekem így esik jól, és te hiába fintorogsz és bosszankodsz, öreg fater, mert ettől csak még jobbízű a fütyülés, és ha tetszik, szívesen le is kenek egyet . . . — Nem túlzás ez, Lajoskám? — Del A múltifor, például, zsúfolt villamosban mellém került ilyen fütyörésző... Éreztem, hogy valaki meleget fúj a nyakamba ... Tudnod kell, hogy fütyörésző nyáron meleget, télen hideget fúj .. . Egy darabig tűrtem, megpróbáltam legugolni, csavargattam a fejemot, végül nem bírtam tovább, és rászóltam, hogy ne fütyüljön, mert ha tovább is fütyül, én szavalni fogok. Azt mondta, le vagyok ejtve, erre én rákezdtem: „Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek . . .“, és így mentünk szavalva és fütyülve a végállomásig ... — De mit lehet itt tenni? — Emeld fel szavadat, kérlek szépen. Ez közügy. A társadalom két nagy táborra oszlik: a fütyörészők és a hallgatók táborára. Védd meg a békés állampolgárok csendhez vuló jogát! — Kérlek, én felemelhetem a szavamat. Nekem olyan szavam van, amit könnyű felemelni... De mit használ az? Tapasztalat bizonyítja, hogy egyetlen humoreszk nem képes megváltoztatni egy ország lakosságét . . . — Tedd meg, ami tőled telik .. — esedezett könnyes szemekkel, azlán megszorította kezemet, és sietett az autóbuszmegálló felé. Én pedig halkan fiityörészve folytattam utamat. ÉS BEÍRTA NEVÉT... GÁDOR BÉLA: ľ mm m ^ f Futyoreszok valami dalt fütyülnének, rosszul, hamisan, egye fene, az ember kibírná, Ilyesmit lehet hallani pódiumról Is... De ezek fütyörésznek, bele az ártatlan levegőbe. Föttyös hangokat eregetnek kerekre nyitott szájukból, és én ebbe előbb-utóbb beleőrülök ... — Nono, Lajoskám, talán Ideges vagy egy kicsit. ..
