Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

J E V G E N YIJ DVORNYIKOV R U D NIJI RIPORTJA Egy ismert amerikai újságíró, Har­rison Salisbury egyszer azt a kije­lentést tette, hogy egyetlen orosz lány sem megy férjhez jószántából kazahhoz, üzbéghez vagy kirgizhez. Miért? Azért, mert szerinte nem ké­pes átlépni a „színkorlátot“. Nem tudom, mire alapozta állítá­sát. Úgy tudom, nem intézett körkér­dést orosz lányokhoz: Nekem viszont rendelkezésemre állnak észak-kazah­sztáni statisztikai adatok. Rudnij vá­rosról van sző, ahol nemrégen meg­fordultam. Fiatal város, százezer la­kosú, főként fiatalok lakják. Egyike azoknak a szovjet városoknak, ahol a legtöbb házasságkötés történik. 1233 esküvő egy év alatt Rudnijban tavaly 1233 házasságot kötöttek, ebből 519 nemzetiségi szem­pontból vegyes házasság volt. A ve­gyes házasságok között mindjárt a harmadik helyen az orosz-tatár há­zasságok állnak; ezek mindjárt az orosz-ukrán és orosz-belorusz házas­ságok után következnek. Hat orosz- kazah, 2 orosz-koreai, 3 orosz-baskir, és 8 orosz-mordvin házasságkötést jegyeztek be az anyakönyvbe. Két orosz lány udmurthoz, egy pedig tad- zsikhoz ment férjhez. Hat orosz-zsidó pár,- egy orosz-litván, három orosz­lengyel pár kötött házasságot. Az a tény, hogy a vegyes házassá­gok között az orosz-ukrán házasságok vannak túlsúlyban (267), egyáltalán nem a fiatalok valamilyen nemzeti­ségi „orientációjáról“ tanúskodik. Csupán a helyi lakosság nemzetiségi összetételének felel meg, mert körük­ben több az orosz és az ukrán. A ka- zahok például a lakosságnak csak 2 százalékát alkotják, a többi „keleti“ nemzetek és nemzetiségek pedig még kisebb részét. Rudnij lakosságának nemzetiségi összetétele a város keletkezésének történetével magyarázható. Húsz évvel ezelőtt kietlen sztyeppe terült el a város helyén, és mi sem jelezte a jövőbeni nagy település szü­letését. Ain 1949-ben egy geológiai kutató csoport pilótája a sztyeppe fölött át­repülve megfigyelte, hogy az irány­tű rendellenesen viselkedett: erősen kilengett. így tártak fel hatalmas érc­tömeget, s nemsokára bányász- és építőmunkástelep tűnt fel a sztyeppén, rrajd rövidesen várossá fejlődött. A Szovjetunió minden részéből ide se­reglettek az ércbányák megnyitásá­ra, s az új városban kialakult nemze­tiségi összetétel lényegében a szov­jetországban kialakult arányokat tük­rözte. Legtöbben voltak az oroszok, az ukránok és a beloruszok. Jelenleg 52 nemzetiség képviselői élnek Rud­nijban, s nem tapasztaltam köztük semmilyen korlátokat. Ennek ékes­szóló bizonyságai a nemzetiségek kö­zött kötött házasságok. Változó nézetek A Művelődési Palotában részt vet­tem egy ünnepélyes házasságkötési szertartáson. Az újházasok Mendels­sohn nászindulójának hangjai mel­lett vonultak be a tükörterembe, bol­dogan, virágcsokrokkal elárasztva. A város polgármestere üdvözölte őket a rokonok és hozzátartozók ajándé­kokat nyújtottak át nekik, sok bol­dogságot kívántak, majd a virág- füzérekkel és jelképes gyűrűkkel ékesített autók sokasága lassan vé­gighaladt a város utcáin. Senki sem csodálkozott azon, hogy moldva lány csuvashoz, lett lány udegejhez ment férjhez. Persze, helytelen volt azt vélni, hogy az évszázadokon át megrögző­dött előítéletek hirtelen megszűntek, és nincs már probléma. Előfordul még ma is, hogy a szülők nemzetiségi szempontból akadályokat gördítenek gyermekeik párválasztása elé. Igaz, hogy ma már ritl^ábbak az ilyen ese­tek. Rudnijban megismerkedtem Jerbah Tulebajev 34 éves kazah gépkocsive­zetővel. Felesége, Lida orosz nemze­tiségű. Van egy gyermekük, a tízéves Inga, aki külsőleg nagyon hasonlít apjára: jellegzetes kazah arcéi, ke­leties szemvágás. Jerbah és Lida 1959-ben telepedett le Rudnijban, itt ismerkedtek és há­zasodtak össze. Szüleik különfélekép­pen viszonyultak házasságkötésükhöz. Lida anyja ezt írta: „Lányom, nem vagy kicsi, dönts egyedüli Ha szere­ted, keljetek egybe!“ Jerbah apja na­gyon megdühödött fia elhatározásán: az egyik faluban már kiszemelt neki egy kazah menyasszonyt. . Mégis megtörtént az esküvő. Inga születésekor Jerbah apja eljött Rud- nijba, mindössze egy napra, s még egyszer megpróbálta rábeszélni fiát és magával vinni Dél-Kazahsztánba. Nem sikerült neki. Az apa azóta már vagy tíz éve egy sort sem írt fiának. Ség és türelmetlenség alapvető felté­teleit, főként a szociális és gazdasági feltételeket. Oroszország népei jogai­nak kinyilatkoztatása 1917 végén ki­hirdette az Oroszországhoz tartozó nemzetek egyenjogúságát. Ezek az alapelvek alkotják a Szovjetunió je­lenlegi alkotmányának alapját is. Az egyenlőség kinyilatkoztatása azonban még nem jelenti a kérdés megoldását. Ennek érdekében az élen­járó vidékek szintjére kellett emelni Oroszország nemzetiségi peremvidé­keinek gazdasági és kulturális szín­vonalát. A forradalom után a nemzeti köz­társaságok, köztük Kazahsztán gazda­sági fejlődése gyorsabb ütemben ha­ladt az országos átlagnál. A politikai és társadalmi egyenlő­ség lökést adott az oktatás, a kultú­ra és a művészet fejlesztésére. Sok nemzetiség, amelynek még saját írá­sa sem volt, irodalmat, szín- és ope­raművészetet teremtett. Egyetemek és főiskolák nyíltak, nemzeti tudomá­nyos akadémiák jöttek létre a szö­vetségi köztársaságokban. NEMZETISÉG — Nagyon bánt, de nem vagyok hajlandó lemondani családomról — mondja Jerbah. — Szeretem a felesé­gem, lányom, a munkám, megszoktam a várost, amelyben élünk ... E történetben a napnál is világosabb az apa fanatizmusa. Ám tanulságos történet: tanúskodik a mai nemze­dék világnézetében végbement válto­zásokról. Vége szakadt bárminő el­fogultságnak a nemzetek kapcsolatai­ban. Az új nemzedék másként tekint a családalapításra, s a házastársak egy nemzetiséghez tartozása a több­ség számára nem jelenti a családi boldogság fő feltételét. Meglátogattam Tulebajevéket. Az egyik szobában kazah szőnyeg bo­rította a padlót — a hagyományok­nak adóztak vele. Ha Jerbah és fele­sége kazah módon kívánja megven­dégelni a látogatókat, a szőnyegre te­lepednek le. A házban vannak kazah könyvek, de ezeket egyelőre csak Jerbah olvassa. Nemsokára Inga is fog kazahul olvasni, mert az iskolá­ban kötelező tárgy a kazah nyelv. A postás naponta két helyi lapot, egy orosz és egy kazah nyelvű új­ságot hoz Tulebajevéknak. Több vegyes nemzetiségű családdal ismerkedtem meg, mindegyiknek megvannak a maga örömei és problé­mái, mint mindenütt az egész világon. „Nemzetiségi problémák“, amelyeket Salisbury említett, azonban nem létez­tek itt. Mi történt? Miért tűnt el a nem­zetiségi különbség? Hogyan vertek gyökeret az új nézetek? Mi segíti elő manapság a Szovjetunió nemzetei kö­zötti kapcsolatok fejlődését? A nemzetiségi politika lényege Az 1917-es októberi forradalom megszüntette a nemzetiségi különb­Rudnijban felkerestem egy bennla­kásos iskolát, amelyben a gyerekek részben államköltségen hetente öt na­pot töltenek. Itt laknak és tanulnak, kosztot, ruhát, tankönyveket, füze­teket stb. kapnak. Az internátusbán elhelyezett 824 gyermek közül 451 orosz, 200 kazah, 46 ukrán, 17 belo­rusz, s vannak még tatárok, marik, mordvinok, litvánok, koreaiak. Ez nem is internátus, hanem egész in- ternacionálé. A pedagógusok és a személyzet között is megtalálhatók különféle nemzetiségek képviselői. Rudnijban öt technikum működik. Magától értetődik, hogy itt nincs semmilyen nemzetiségi korlátozás. Az egyiket fel is kerestem. Díjtalan ok­tatásban részesül itt 640 16 és 19 év közötti növendék, több mint tíz nem­zetiség fia. A technikum igazgatója Prokopij Ibrjajev, 38 éves csuvas. A városi tanács képviselője. Dolgozó- szobájában ott függ Andrijan Nyikola- jev, a 3. számú űrhajós pilóta fény­képe. „A Szovjetunióban másfél Mil­lió csuvas él, és én büszke vagyok rá, hogy olyan űrhajóst adtak a világ­nak, aki kétszer járt a világűrben" — mondja Ibrjajev. Van Rudnijban Politechnikai Főis­kola, melynek hallgatói 26 nemzeti­ség fiai. Minden kilencedik diák ka­zah. „Érdekünk, hogy az oktatás állan­dóan elmélyüljön, hogy minden nem­zetnek legyenek mérnökei“ — han­goztatja Joszif Szvergyel, a főiskola igazgatója. Szvergyel zsidó nemzetiségű, több mint 50 tudományos mű és öt bánya­energetikai könyv szerzője. A főisko­lán tanszékvezető is, és előadásokat tart. A főiskola tudományos-pedagó­giai személyzete egyébként 85 főből áll, vannak köztük oroszok, ukránok, zsidók, kazahok, tatárok, beloruszok, üzbégek, észtek. A házasságkötési palotában Szvergyel professzor, a Politechnikai Főiskola igazgatója. Munkát mindekinek! Rudnij fő vállalata az ércdúsító kombinát, amely 24 660 személyt fog­lalkoztat. Ez a város munkaerőforrá­sainak mintegy a fele. A kombinátban legtöbben vannak az oroszok (több, mint 17 ezer), de általában 47 nem­zetiség képviselőit találhatjuk köz­tük. Mindenkinek van elég munkája, a vállalat évről évre növeli termékei mennyiségét, s ezért szüksége van munkáskezekre. A kombinátban foglalkoztatott 480 kazah közül csak tíz segédmunkás, a többiek gépészek, sofőrök, exkavátor­kezelők, autójavítók, akik állami költségen tanultak szakmát. A mérnöki-műszaki dolgozók szá­mát tekintve a kazahok mindjárt az oroszok és az ukránok után következ­nek. Három kazah főszakember a kom­binátban, s nagy szaktudást igénylő beosztásban üzbégeket, tatárokat, kal­müköket is találhatunk. Megkértem a hivatalokat engedje­nek betekintést a lakáskiutalási nyil­vántartásba. Szerettem volna megtud­ni, milyen nemzetiségűek kaptak la­kást az elmúlt évben. Be kell valla­nom, ez zavarba hozta a statisztikai osztályt, mert a lakáskiutalási okmá­nyokon nem tartják számon az illető nemzetiségét. Ilyen statisztikát sen­ki sem vezet. Ezért külön számlálást kellett végeznem. Kiderült, hogy tavaly 910 család kapott új lakást a kombinát által épí­tett házakban. 360 orosz, 315 ukrán, 108 belorusz, 28 koreai, 27 kazah, 22 tatár, 9 litván, 9 zsidó stb. család jutott így lakáskulcshoz. Tekintetbe kell venni, hogy e családok bizonyos része vegyes nemzetiségű. Városatyák Rudnij polgármestere, Eduard Adi- bekov örmény nemzetiségű. Két he­lyettese van: az ukrán Mihail Sev- csenko és az orosz Pjotr Tyurin. Mind a hárman orosz nőt vettek feleségül. Eduard Adibekov normális pályafu­tást ért el. Bányamérnöki oklevele van, diszpécserként kezdte, majd mű­vezető, müszakvezető lett. Néhány év múlva beválasztották a kombinát szakszervezeti bizottságába. Később a városi tanács képviselője, majd el­nöke, polgármester lett. A városi tanácsnak most 250 tagja van, ezeknek a felét első ízben vá­lasztották meg képviselőnek. A váro­si szervekben oroszokon kívül képvi­selve vannak ukránok, beloruszok, kazahok, tatárok, zsidók, koreaiak, osszétok, moldvaiak, örmények, csu- vasok. A képviselők többsége a vá­roslakók munka- és életkörülményei­vel foglalkozó bizottságokban tevé­kenykedik. Ezek a bizottságok a kép­viselők kétéves megbízatási ideje alatt állandóan működnek. Titkos szavazással két oroszt, egy ukránt és egy tatárt választottak nép­bíróvá. Mindegyik jogi végzettségű, és gazdag gyakorlati tapasztalatok­kal rendelkezik. Az ülnökök között munkásokkal, pedagógusokkal, mér­nökökkel, orvosokkal találkozhatunk. Rudnijban 303 ülnököt választottak, köztük oroszokat, ukránokat kazaho- kat,\ tatárokat, zsidókat, koreaiakat, csuvasokat, lengyeleket, baskírokat, beloruszokat. A városi ügyész, Akas Zsalmanov kazah nemzetiségű. Az ügyészségen négy nyomozó dolgozik: a tatár Gen- nagyij Basirov, az ukrán Viktor Mak- szimenko, az orosz Anatolij Boriszov, különleges ügyekben pedig a bájos kazah Róza Oszpanova folytat vizsgá­latot; 32 éves és már tíz éve nyo­mozó. A Kazah Egyetem jogi karának elvégzése után került az akkor szü­lető Rudnijba. ... Talán csak egy nagy nemzetkö­zi kikötőben hallható annyi nyelv, mint Rudnijban. Az emberek mégis jól megértik egymást egy nagy csa­lád, egy nagy közösség — a szovjet nép tagjainak érzik magukat, mert közösek az érdekeik, törekvéseik, céljaik. Az ötéves Andrej Kapralijev anyja kínai, apja kazah. 14

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents