Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

hii^szdiivi^ iic llliľlftlWfllľli Kiemelkedő eredményeket érnek el dolgozóink a VIII. országos szakszervezeti kongresszus tisztelétére szervezett munkaversenyben # Növelik a munkater­melékenységet — csökkentik az önköltséget # Pél­dát mutat a Dun. Streda-i (Dunaszerdahely) járás. pv olgos, munkaszerető emberek él- U nek hazánkban. Minden alkal­mat kihasználnak a szocialista tár­sadalmi rendszer erősítésére, a tár­sadalmi-gazdasági javak gyarapításá­ra. Ezrek és ezrek kapcsolódtak be a „Mindenki szocialista módon“ — mozgalomba; az üzemekben, földmű­vesszövetkezetekben versenyeznek a szocialista munkabrigád cím elnye­réséért, és kiemelkedő munkaered­ményekkel köszöntötték Csehszlová­kia Kommunista Pártja megalapításá­nak fél évszázados évfordulóját, a CSKP XIV. kongresszusát és május el­sejét, a munka ünnepét. Nem egészen egy hónap választ el bennünket egy jelentős országos ese­ménytől: a legtöbb dolgozót maga kö­ré tömörítő szakszervezet tartja meg Vili. kongresszusát. Ennek a tanács­kozásnak a tiszteletére intézett fel­hívást 24 prágai üzem, melyhez az ország minden pontján élő és dolgozó szakszervezeti tagok csatlakoztak. Kongresszusi vállalásaikban főleg a munkatermelékenység emelésére, a gyártmányok minőségének további ja­vítására, a felhasználásra kerülő nyersanyagok mennyiségének csök­kentésére, energiatakarékosságra, a megkezdett építkezések mielőbbi be­fejezésére, az önköltségek csökkenté­sére, a lakosság részére nyújtott szol­gáltatások lényeges javítására tettek ígéretet. A prágai felhívásra az elsők között válaszoltak a Dunajské Kla- tov-i (Dunatőkés) és čalovói {Nagy­megyer) mezőgazdasági üzemek dol­gozói. Az „első fecskéket“ százak és ezrek követték. A június 12-e és 15-e között megrendezésre kerülő VIII. or­szágos szakszervezeti kongresszuson a küldöttek olyan munkaeredmények­ről számolhatnak be, mely valóban méltó lesz e kimagasló eseményhez. Rendkívül örvendetes, hogy a szer­dahelyi járás, mely a múltban nem tartozott az iparilag fejlett járások közé, s így szakszervezeti tevékeny­sége is elmaradt a nagy ipari köz­pontok mögött, ma nemcsak csatlako­zik a szakszervezeti vonalon meghir­detett akciókhoz, hanem kezdeménye- zően, további országos felhívások ki­bocsátásával járul hozzá azok gaz­dagításához. — Ez nem a véletlen műve — mon­dotta Vígh József, a járási szakszer­vezeti tanács elnöke —, hanem azzal magyarázható, hogy az alapszerve­zetekben sikerült egységes politikai síkra terelni a szakszervezetek mun­káját. Több mint 19 ezer tagja van járásunkban a szakszervezetnek. A ta­gok az évzáró közgyűléseken minde­nütt megfontoltan, céltudatosan tá­mogatták a párt vezető szerepének további elmélyítését, magukévá tették a XIV. pártkongresszus határozataiból eredő feladatokat. Az eredmények nem is maradtak el. A hidromeliorációs üzem dolgozói a szakszervezetek VIII. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy 434 ezer korona értékű munkát végeznek el terven felül, ugyanakkor 46 500 koro­nával csökkentik az önköltséget. Az üzem dolgozói adott szavukat min­den körülmények között teljesíteni akarják, ezért értékes vállalásukba belefoglaltak még egy pontot: ha „szo­rít a cipő“, vagyis ha előre nem lát­ható akadályok gördülnek eléjük, a szükségnek megfelelően, két szabad szombaton is dolgoznak. A mezőgaz­dasági felvásárló és ellátó üzem fel­hívást intézett a Szlovák Szocialista Köztársaság területén működő vala­mennyi testvérüzeméhez. A felhívás két legfontosabb pontja azt foglalja magában: országos viszonylatban me­lyik üzem éri el a legjobb eredménye­ket a szállításban, és hol sikerül el­szállítani a legtöbb nem csomagolt takarmánykeveréket? Ez utóbbival kapcsolatban az üzem vezetői a kö­vetkező megállapítást tették: az el­múlt gazdasági évben az üzemek nagy összegeket kitevő fekbért fi­zettek a vasútnak. A gyakorlat azt bizonyította, hogy a takarmánykeve­rékek szállítása, be- és kirakása ak­kor a legrugalmasabb, ha az árut csomagolás nélkül rakják a vagonok­ba. Ez a módszer nemcsak csökkenti a vagonok vesztegelési idejét, hanem olcsóbb is. A versenyből az az üzem kerül ki győztesen, amely a legrövi­debb időre veszi igénybe a vasúti ko­csikat, a leggyorsabban végzi el a vagonok kiürítését, a legkisebb fek­bért fizeti a vasútnak. A Holicei (Gel­le) Gép- és Traktorállomás dolgozói 336 ezer, a Kvetoslavovi (Űszor) Mag- menesítő Állami Gazdaság dolgozói pedig 734 ezer korona értékű válla­lással köszöntik a szakszervezet VIII. országos kongresszusát. Külön figyelmet érdemel a járás egyik legfiatalabb üzemének, a cu­korgyárnak vállalása. A gépkarban­tartók kötelezték magukat, hogy nem kerül sor a termelésben géphibából származó kiesésre. Ennek a vállalás­nak a teljesítése nem igényel anyagi ráfordítást, ellenkezőleg, a karban­tartók 15 700 korona értékű szerelési anyag megtakarítására tettek válla­lást. Az országos szakszervezeti kong­resszus tiszteletére az üzem újítói olyan újítási és ésszerűsítési javas- latok beadására tettek ígéretet, me­lyeknek realizálásával többet és ol­csóbban termelhet az üzem. A Dunajská Streda-i Len- és Ken­derfeldolgozó Üzem dolgozói a múlt évhez viszonyítva 30 százalékkal csök­kentik a vagonok fenntartásáért ki­fizetett összeget, és takarékoskodnak az értékes nyersanyagokkal. Figye­lemreméltó vállalásokkal köszöntik a szakszervezeti tagok legmagasabb szintű tanácskozását hazánkban a ca- lovói (Nagymegyer) tejfeldolgozó üzem munkásai, technikusai. Pártunk XIV. kongresszusán a kül­döttek nagy figyelmet fordítottak a lakosságnak nyújtott szolgáltatások színvonalának további emelésére. A nagymegyeri kommunális üzem dol­gozói a saját viszonyaikra alkalmaz­ták a pártkongresszus döntéseit, és a VIII. országos szakszervezeti kong­resszus tiszteletére vállalták: a tel- jesítmenytervet 200 000,^ a piacra ter­melt áruk értékét ugyancsak 200 000 koronával szárnyalják túl. Oj gyárt­mányokat készítenek, és új szolgál­tatásokat vezetnek be a gyakorlat­ba. A kongresszusi versenybe bekap­csolódott a járási székhelyen működő helyi ipar járási üzeme, a szerdahe­lyi kommunális üzem, a Slovlik, a Járási Építővállalat, az Útépítő Vál­lalat, a šamoríni (Somorja) polikli­nika, az ottani kommunális szolgál­tatásokat végző üzem s még sok más ipari és mezőgazdasági létesítmény. A járási szakszervezeti tanács dol­gozóinak a kongresszus megkezdéséig még szélesíteniük kell a munkaver­senyt, a jó eredményeket elérő üze­mek módszereit át kell adniuk a le­maradóknak. Ehhez viszont elenged­hetetlenül szükséges, hogy pontos át­tekintést szerezzenek arról, hogy az üzemek dolgozói hogyan teljesítik adott szavukat. Ennek érdekében e hónapban és júniusban meg kell rendezniük a vállalások teljesítésé­nek nyilvános ellenőrzését. — Úgy hisszük, örömteli eredmé­nyek születnek a kongresszusi ver­senyben — mondotta Vígh József —, ugyanis a szakszervezeti tagok üzemi és járási konferenciáin tanúi lehet­tünk a munkakezdeményezés állandó növekedésének. A vállalásokat azóta pontosították, konkretizálták, így minden feltétele megvan annak, hogy járásunk dolgozói kiváló munkaered­ményekkel ünnepeljék meg a VIII. or­szágos kongresszust. (k. 1.) J(edves őzegek Havonta hatszor filmvetítés • Negyedévi közös névnap # Tíz koronáért kirándulás • Száz koronáért külföldi út U arcos elődeinkről, szocialista jelenünk valósá­ig gáért küzdött elődeiníkről hányszor és meny­nyiszer mondunk ünnepélyes szavakat! Felkapjuk és meg lobogtatjuk, s lengetjük is, mintha zászló volna, amely alatt lehet menetelni, lelkesedni... Persze, le­het. És szép dolog is különösen ha ünnepi alkalom is feszíti a szavak zászlajának selymét és szövetét. Csakhogy: az ember önnön szívében leginkább hét­köznapokat őriz. Kopott történetekkel, köznapi pilla­natokkal. A szív örömét ezek fejezik ki. Erre gondoltam amikor arra kerestem választ, hogy napjainkban hogyan élnek az öregek, a nyugdíjasok. Košicén járva, nem mulasztottam el felkeresni a nyugdíjasok klubját. A Lenin utca 75. számú ház eme­letére igyekezve különös ismerősökkel találkoztam. Olyanokkal, akiket látásból ismerek, de amiikor a lépcsőházban szembetalálkoztam velük, még sem mertem megszólítani. Ennek a furcsa ellentmondásos helyzetnek az a magyarázata, hogy a klub titkára, Ježovit Jozef elvtárs lapunk tudósítója, és a klub életéről, tevékenységéről nemcsak tudósítások­ban szokott beszámolni, hanem fényképeket is gya- íkorta küld a klub eseményeiről. Ezért voltak ismerős ismeretlenek a klub tagjai, akikkel a lépcsőházban találkoztam... Osztunk magának is! Ezzel a megszólítással hívott asztalához két idő­sebb asszony. Látták tétova mozdulatomat, kereső tekintetemet, előttük pedig osztatlan kártyacsomó hevert, gondolták: beszállok a römipartiba. Ebben té­vedtek, viszont amikor leültem asztalukhoz, egészen (kedves terefere alakult ki közöttünk. Ök elfeledkez­tek az osztásról, én pedig elfeledkeztem arról, hogy a szokáshoz híven, nevük felől tudakozódjam. Elnézhető körülmény, egyik slágerünk szavával élve, mert (hisz sem interjút, sem riportot nem akar­tam készíteni akkor ... Emlékezetemben is csupán azért maradt meg ez a kedves terefere, mert érdekes volt. Nem túlzók: beszélgetés közben a témára is figyel­tem, s arra is, hogy ez a két nagymama csinos nő, kedves; arcban, magatartásban, gondolkodásban friss, üde. Szinte sajnáltam is, hogy beszélgetésünk köze­pette megérkezett a titkár elvtárs. Sajnáltam, mert szerettem volna megkérdezni: mi frissességük, fia­talságuk titka? Záróra — este hétkor Erre a titkár figyelmeztetett, amikor leültünk, és megkezdtük beszélgetésünket. Kicsit furcsa, hogy este hétkor bezárnak. De csak így, első hallásra. Ugyanis arról van szó, hogy a nagymamáik és nagy­apák szerint legjobb az estét meghitt, családi körben eltölteni. A klub tevékenységét Szabó Gyula elnök ve­zetésével önkormányzat szervezi és irányítja. Pontos terv alapján. Kidolgozzák a havi terveket, és kifüg­gesztik a faliújságra. A szokásos műsorterven kívül ilyesmi is szerepel a tervben: 80 éven felüli jubi­lánsok üdvözlése. Nagyon érdekes akció, hogy a klubtagok névnapját negyedévenként egyszerre szok­tak megünnepelni. Persze, ez is a tervben szerepel. A legközelebbi ilyen negyedévi, közös névnapot jú­nius 22én tartják. Havonta általában hatszor vetítenek a klubban, és minden hónapban legalább egyszer orvosi, illetve egészségügyi előadást, beszélgetést is rendeznek. Másféle szórakozási lehetőségeket is biztosít a klub. Ilyenek: kedvezményes árú jegyek a színházi előadá­sokra, bálok. Nem tévedés: bálokról van szó! Zenés, táncos bálokról. A legközelebbi a hagyományos „An- na-bál“ lesz, melyet majd július 26-án rendeznek. Külön fejezet A kirándulásokról van szó. Ezek szervezése külön fejezet, hisz külön terv sorolja fel, hogy május köze­pétől szeptember végéig hova, hány napos kirándu­lást szervez a klub vezetősége. Tizennégy szerepel műsorukon. Vegyük a legolcsóbbat szemügyre! Irány: Jahodná. Indulás: szeptember 5-én, kedden reggel 7 órakor. Részvételi díj: 10 korona. És a legdrágább? Száz koronáért négynapos kirán­dulás augusztus közepén Debrecenbe, Hajdúszobosz­lóra. Ugyancsak száz koronáért szeptember közepén háromnapos budapesti kirándulásra jelentkezhetnek a iklaib tagjai. A romániai kirándulás időpontja még nem szerepel a tervben, mert először a feltételeket biztosítja a klub vezetősége, s csak azután teszi közzé. És ami természetes Könyvtár található a klubban. Több száz kötetes. Rádió és televízió. Különféle újságok, folyóiratok. Társasjátékok. Ma már olyan természetes, hogy mindezek a klub tartozékai. Néhányan talán legyin­tenek is, mondván: — Ma már igazán felesleges az ilyesmit felsorolni, ez nem újdonság, hisz megtalál­ható nálunk is ... Nem baj, mert ez a legyintés feje­zi ki azt, hogy nemcsak Košicén, hanem máshol is jól gondoskodnak az öregeikről. Košicén járva, a nyugdíjasok klubjában csak egy estét töltöttem. Egy hétköznapi estét. Tapasztalatai­mat így foglalhatom össze: a mi kedves öregeink között kellemesen telt el az idő, mert láttam, hogy körülöttük minden szép, minden rendezett, s körük­ben vidám az élet. Nagyon fontos, hogy a hétköznapi esték ilyenek legyenek, hisz az ember önnön szívében leginkább ezeknek a hétköznapoknak az emlékét őrzi. Kopott történetekkel, köznapi pillanatokkal ugyan, de a szív örömét ezek fejezik ki. A jó, derekas munkában el­telt élet végén pedig megérdemlik a mi kedves öre­geink, hogy szívükben öröm lakozzék. HAJDÚ ANDRÁS A ház első emeletén található a nyugdíjasok klubja. (A felvételt Ježovit Jozef készítette]

Next

/
Thumbnails
Contents