Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
korona Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA mm Na památku maďarských vojákű padlých ve spoleöném boji proti fašizmu. A fasizmus elleni közös harcban elesett magyar katonák emlékére. Olvasóinkat rendszeresen tájékoztattuk az 1945 tavaszán Týn nad Vltavou-ban és környékén kialakult csehszlovák—szovjet—magyar antifasiszta együttműködés emlékeinek feltárásáról, s a múlt héten pedig már beszámolhattunk arról, hogy ebben a festőién szép Vltava menti városban utcát neveztek el a csehszlovák—magyar barátságról és Kolodéje nad Lužni- cí-ben pedig méltó síremléket emeltek a fasiszták által kivégzett két magyar katonának. E jelentős események egyes mozzanatairól az alábbiakban írásban és képekben számolunk be olvasóinknak. Sasa Rabenseifnerová felvétele Példakép az ifjúság előtt Týn város főterén, ahol 1945. május 10-én egymás mellett felsorakozva készültek megünnepelni a felszabadulást cseh partizánok és antifasiszta magyar katonák, a múlt héten, tehát pontosan 27 év múlva, ismét a cseh, szlovák, szovjet és magyar nép barátságának jegyében gyűlt össze a város és környékének lakossága, az árbocrudakon nemzeteink zászlóit lobogtatta a szél, s a zenekar a csehszlovák, a szovjet és a magyar himnuszt játszotta. A város becses vendégei: Vince József magyar nagykövet és kísérete, a 27 évvel ezelőtt Týnben tartózkodott antifasiszta magyarok küldöttsége és Gödöllő testvérváros delegációja, együtt a város, a iárás és a dél-csehországi kerület legfelsőbb párt- és állami vezetőivel foglalták el helyüket a díszemelvényen. A kirakatokban magyar nyelvű üdvözlő plakátokat és — gyermekrajzokat állítottak ki a týniek. Engedje meg az olvasó, hogy elmondjam, miként kerültek e gyermekrajzok a kirakatokba. Týnben két iskola van. Az egyik iskola igazgatója fan Novák, a másiké Václav Porod. Április végén mindkét iskolában rajzversenyt hirdettek. Közel négyszáz tanuló azt a feladatot kapta, hogy szüleik vagy tanítóik elbeszélése alapján rajzban fejezzék ki, hogyan képzelik el az 1945-ben Týnben tartózkodott magyarokat. A versenyt Rudolf Tomší tanító irányította. Az eredmény meglepő volt. A gyermekek képzeletét — elsősorban a magyar lovasegység és a magyar egyenruha ragadta meg. A legtöbb rajzon a magyar katona csehszlovák és szovjet katonával együtt volt látható. Több magyar arcát egy ismert Petőfi-kép szerint stilizálták. A rajzokon nemzeteink zászlói is kifejezték a barátság gondolatát. Amint megtudtam, a tanulók a rajzokat a város hivatalainak, üzemeinek egy időre, aláírás ellenében kölcsönözték ... Jan Novák igazgató, amikor a város vendégei ellátogattak az iskolába, tantestülete nevében kijelentette: Az 1945-ös antifasiszta fegyverbarátság emlékét őrizni fogja ifjúságunk. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi városunkban már akkor testvéri kapcsolatok alakultak ki, amikor másutt még dörögtek a fegyverek. Látogatás a leányiskolában Týnben van egy iskola, amelyhez hasonlót nem minden városban találunk. A kilencéves alapiskolát végzett lányok számára kétéves háztartási és adminisztratív előkészítő iskoláról van szó. Gödöllő város küldötteit és a magyar partizánokat meghívta az iskolába Sonja Kriváö- ková igazgatónő. Amint elmondta, ebben az iskolában a lányok főzést, szabást, gépírást, korszerű háztartási gépkezelést, egy kis gazdaságtant és könyvelést tanulnak. A tantermek, lakószobák és irodahelyiségek berendezése és díszítése arról is tanúskodott, hogy a tanulók ebben az iskolában jó ízlést is nyerhetnek. A vendégeknek nagyon tetszett a lányok rögtönzött divatbemutatója (saját maguk varrták a bemutatott ruhákat), és valóban ízlett az az ebéd, amelyet számukra készítettek. A tányérok mellett (micsoda figyelmesség!) magyar étlap feküdt. Amikor elérkezett a búcsúzás ideje, minden vendég egy ízléses, a csehszlovák—magyar barátságot hirdető, Týn város címerével ellátott, színnyomással készült emléklapot kapott ajándékba. Séta a barátság utcájában Dr. Pozsonyi Tivadarral, a magyar partizánküldöttség vezetőjével történt az eset. Az utcaelnevezés utáni napon a küldöttség többi tagjával — Somiái Sebestyénnel, Piko Györggyel, Fábián Ferenccel, Szvitanko Lajossal és Kárpáti Zoltánnal — elsétáltak az új utcába. Fiatal katonák jöttek velük szemben. Amikor közelükbe érkeztek, a kiskatonák feszes díszlépésben, katonásan tisztelegtek nekik. „Civilben voltunk, s hirtelen nem is tudtuk, hogyan köszöntsük vissza őket... A meglepetéstől szint elérzékenyed- tünk. Látszik, hogy a týni laktanyában internacionalista nevelés folyik“ — mondta dr. Pozsonyi az egyik találkozón, amelyen részt vett a helyőrség parancsnoka is. Láttam, hogy a tiszt arcát a jóérzés halvány pírja öntötte el... (Folytatás a 3. oldalon)
