Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-20 / 117. szám, szombat

IP1 1972 V. 20. 5 (Lapunk tegnapi számában közöltük Gustáv Husák elv­társnak a prágai országos újságíró kongresszuson csü­törtökön mondott beszédé­nek első részét. A befejező részt az alábbiakban közöl jük.) Törjük a fejünket, hogy né­pünk millióinak a lehető leg­jobbat adjuk. Elolvasnak vala­mit az újságban, vagy meghall­gatnak valamit a rádióban és azt mondják: „Ez nemcsak * bölcs, hanem szépen írták vagy mondták el, az embernek ked­ve lenne még egyszer vissza­térni hozzá.“ Majd elolvasnak más valamit és azt mondják: „Ez igaz, de kapával írták és nem értelmes tollal.“ Átadha­tunk jő gyártmányt, de nagyon közepes gyártmányt is. Ha to­lerálni fogjuk a gyenge, átla­gos gyártmányokat, akkor az újságírás színvonala természe­tesen nem emelkedik kellőkép­pen. Ha valaki romlott tojást vinne a piacra, akkor háziasz- szonyaink olyan „botrányt“ csi­nálnának, hogy a kérdést végül a miniszternek kellene megol­dania. A szellemi munka terü­letén léteznek ilyen záptojások. Legalább olyan mértékben kell igényeket támasztani a fej, az értelem és az érzés termékei iránt, mint amilyen igényesek vagyunk a cipőre, a szövetre és más gyártmányokra. Ne fe­ledjék, hogy munkájukat na­ponta az emberek milliói ellen­őrzik. Ez vagy örömmel tölti el őket, fokozza optimizmusu­kat és lelkesedésüket, vagy kö­zömbössé válnak és elvesztik kedvüket. így tükröződik visz- sza a jó, vagy a gyenge munka. Ezért nagyon igényes kritériu­mokat kell felállítanunk, fej­leszteni kell a hivatásbeli büsz­keséget, jó és kifogástalan mi­nőségű munkára kell töreked­ni az önök szakaszán is. Nagy és igényes célokra van szük­ség Csehszlovákia fejlődése ér­dekében, hogy szocialista álla­munk fejlett, kulturált állam legyen. Az újságjaink, a folyó- iTatjaink, a rádiónk, a tv-nk és a film is színvonalunk, fejlett­ségünk névjegye. Sokat elértünk, de még több van előttünk. És ebből a meg­közelítésből nem engedhetünk. Tömegtájékoztatási eszközeink­ben egyre gyakrabban kellene szerepelnie a dolgozó ember­nek. A nép a történelem alko­tója. Nekünk kommunistáknak ez a mély meggyőződésünk. És ezt az eszmét valljuk, erre bi­zonyítékaink vannak. Nálunk néphatalom van, a munkásosz­tály, a dolgozó nép hatalma és habár valami már javult, még nem sikerült valamennyi tájé­koztatási eszközben elérni, hogy tiszteljék és megbecsüljék a be­csületes, társadalmilag hasznos munkát, az egyszerű dolgozó embert, a munkást, a parasztot, a technikust, az orvost stb. A munkásnak, a parasztnak, az értelmiségi dolgozónak éreznie kell, hogy munkája az állam számára fontos és jelentős, hogy részt vesz a jelenünk és jövőnk alkotásában és a társa­dalom ezt fontosnak tartja, munkáját megbecsüli. Hogyan kell ezt csinálni? Erre nem adok receptet, vannak saját ta­pasztalataik. Az azonban érvé­nyes, hogy senki közülünk nem olyan bölcs, hogy az asztal mellől, a papírlapokból ismer­hesse az élet egész bonyolult­ságát. Mindnyájunknak a nép között kell ellenőriznünk ész­revételeink és gondolataink he­lyességét. Hallgatni kell a nép­re és meg kell tanulnunk, hogy gondolatainkat közéje vigyük, és egyben tanuljunk tőle. Az embermilliók a tapasztalatok és észrevételek végtelen kapacitá­sát jelentik és nekünk tudnunk kell ezeket tömegtájékoztatási eszközeinkben tolmácsolni. En­nek vannak gyakorlati követ­kezményei is. A dolgozó ember elkötelezettsége, meggyőződése később megnyilatkozik munká­jában is. Hasznot hajt a társa­dalomnak és ez viszont megté­rülhet a dolgozó ember számá­ra a nemzeti jövedelem elosz­tásánál. Gyakran beszélünk a szocia­lista demokrácia fejlődéséről. A szocialista demokrácia a szo­cialista társadalom egyik alap­vető elve. Nem fogok erről hosszadalmasan teoretizálni. De az a cél, hogy a dolgozó ember a tömegtájékoztatási eszközök, az újságok, a rádió és a tv ré­vén is részt vegyen a koncep­ció alkotásában, megvalósításé­GUSTAV HUSAK ELVTARS BESZÉDE A CSEHSZLOVÁKIA! ÚJSÁGÍRÓK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁN ban és ellenőrzésében. Ez^n a téren az önök munkája jelen­tősen hozzájárulhat a szocia­lista demokrácia eszméinek megszilárdításához és bővítésé­hez. Például a választások al­kalmával több mint 200 ezer új képviselőt választottunk a kép­viselőtestületekbe. Közöttük na­gyon sok az új ember. A ren­delkezésünkre álló jelentések szerint lendülettel és lelkese­déssel kezdtek dolgozni. A tö­megtájékoztatási eszközök so­kat tehetnek azért, hogy a jó ember, a nemzeti bizottság kép­viselője, a szakszervezeti, ifjú­sági vagy más funkcionárius foglalkozik az önök területével. Más dolog volt eltávolítani azo­kat az embereket,' akiknek nincs keresnivalójuk n tájékoztatási eszközökben és megint más do­log felülbírálni azoknak a mun­káját, akik ma dolgoznak ezen a területen, segítséget nyújtani nekik — és mondhatnám — védeni őket egyes jogtalan tá­madások ellen. De annak elle­nére, hogy tudjuk, milyen prob­lémák vannak, a javulás iránya Itt elkerülhetetlen. Ha elemez­nénk bármely szerkesztőség helyzetét, megtalálnánk a lehe­tőséget arra, hogy hol, mit és hogyan javítsunk. Gustáv Husák elvtárs, a pártkiUdüttség vezetője a mikrofon előtt. (CSTK telefoto) teret kapjon, hogy tolmácsol­hassa ötleteit, észrevételeit. A jó példákat csakúgy, mint a kri­tikus tapasztalatait. Hogy érez­ze — a nép képviselője és sza­vának jelentősége van. Ez tel­jes összhangban áll a szocia­lista demokrácia megvalósítá­sával és bővítésével, a dolgo­zó nép valódi hatalmával. Ezzel függ össze a hiányos­ságok, a rendetlenség és külön­féle rossz szokások — amikből nálunk elegendő van — bírála­ta. Szükségünk van minden sza­kaszon a társadalmi ellenőr­zésre, hogy eltávolítsuk a gom­bás helyeket, hogy áthidaljuk és leküzdjük a demoralizációs elemeket, eltávolítsuk a hiá­nyosságokat. Ennek egyik for­mája a bírálat. Természetesen ennek is megvan a maga hatá­ra, a maga mértéke. Ugyanis nem akarjuk befeketíteni a szo­cialista rendszert. De néha a kritika jelentőségét nagyon szűkkeblűén, lokálpatrióta szempontból határozzák meg. Egyetértek a bírálattal, de a mi üzemünket, a mi községünket, a mi elnökünket ne bántsák! Az ilyen önző módszert nem tolerálhatjuk. Nem járunk be­kötött szemmel az életünkben még létező hiányosságok körül. Nem tűrjük, hogy egy ember vagy egy embercsoport miatt, amelyik rosszul teljesíti köte­lességét, az állampolgárok a szocialista társadalmat vagy a kommunista pártot tartsák vét­kesnek és tegyék felelőssé a rendetlenségért. Mindenkor meg lehet találni a formát és az ér­telmes mércét, hogy a kritika és az önkritika segítsen a dol­gokon. Azonban nem minden bírálat indokolt. Gyakran látható, hogy nagyon szubjektív és alaptalan. Ilyen az élet, de minden szer­kesztőségnek lehetősége van arra, hogy a különféle szervek­kel ellenőrizze a dolgokat és főleg arra, hogy jóvátegye a melléfogást. A jó példák kieme­lése mellett, ami a legfőbb módszer, harcolni kell a társa­dalmunkban előforduló vala­mennyi hiányosság ellen bíráló észrevételekkel is. Ez az egyik olyan jelentős társadalmi funk­ció, amit tájékoztatási eszköze­inknek teljesíteniük kell. Lehet, hogy önök, elvtársak, úgy látják, hogy a kérdésekben nagyon igényes vagyok. Azon­ban saját magunkkal szemben is ilyen igényesen jelöljük ki a feladatokat. A hamis toleran­cia nem segítene rajtunk. Tud­juk, hogy a tájékoztatási esz­közökben problémák vannak az emberekkel, hogy nincs elegen­dő komoly szakképzettségű ká­der, hogy akadnak műszaki és egyéb problémák. A párt és az állam vezetősége érzékenyen Helyes, hogy a kongresszus nagy figyelmet fordít az újság­író káderek, a fiatal újságírók nevelésére. Ez az egyetlen út, ami oda vezet, hogy minőségi­leg javítsuk egész zsurnaliszti­kánkat, hogy kineveljük a fia­tal, harcos és fejlett nemzedé­ket, amely az öregektől előbb vagy később átveszi e fontos munka stafétáját. Gyakran ta­lálkozik az ember azzal a je­lenséggel, hogy a fiatal ember elhagyja a tanszéket, kezében van a diplomája és azt hiszi, hogy tökéletesen ismeri az új­ságírás mesterségét. Minden hi­vatást hosszú éveken át kell tanulni, amjg tökéletesen elsa­játítjuk. Újságírónak senki sem születik és nem úgy lép ki az iskolából sem, hanem a sokévi munka neveli. Az idősebb kor­osztály hivatása, hogy átadja a fiataloknak saját tapasztala­tait és felébressze bennük az igényességet. És nemcsak a zsurnaliszitkában kell a fiatalo­kat egyidejűleg bizonyos sze­rénységre és magukkal és mun­kájukkal szembeni igényességre tanítani, hanem minden szaka­szon. A szerkesztőségekben ugyanúgy meg kell tanítani a fiatal fiúknak és lányoknak, hogy becsületes munkával fo­kozatosan nőjenek szakképzett újságíróvá és dolgozóvá A XIV. kongresszus által ki­jelölt feladatok skálája rendkí­vül széles és teljes szélességé­ben teljesítenünk kell. Társa­dalmunk minden területe szer­ves része a társadalmi fejlődés szimfóniájának. Arra van szük­ség, hogy az olvasók, a nézők, és a hallgatók az újságokban, a televízióban és a rádióban erről magas színvonalú képet kapjanak. Örömünkre szolgál, hogy a kongresszus nagy figyel­met fordít a Szovjetunióhoz és a szocialista államokhoz fűző­dő kapcsolatokra és az interna­cionalista nevelésre. Elhangzott itt az is, hogy ál­lamaink határain belül is szük­ség van az internacionalista ne­velésre. Az internacionalizmus próbakövét nem jelenthetik csak a nemzetközi kapcsolatok, hanem az is, hogy államunk­ban hogyan fogjuk kialakítani nemzeteink és nemzetiségeink egységes internacionalista tu­datát. Ezen a téren végfelen a ráhatás lehetősége és ismét e munka minőségétől függ, hogy ne legyen formális, frázisszerű, hogy fokozatosan belenőjön az emberi tudatba, hogy a Szovjet­unióval és a további szocialista államokkal való együttműködé­sünk és barátságunk megfelel munkásosztályunk, dolgozóink objektív szükségleteinek és cél­jainak, nemzeteink és államunk biztonsága érdekeinek és biz­tonságérzetet ad a szocialista társadalom fejlesztése során. A szocialista tábor megszilárdítá­sa a XIV. kongresszus és a köz- pontl bizottság kötelező irány­elvei szerint külpolitikánk egyik alapvető feladata. Megvalósítá­sa érdekében nagy munkát vé­geztek tömegtájékoztatási esz­közeink is. A világ többi részéhez fűző­dő viszonyunkkal kapcsolatban XIV. kongreszusunk meghagy­ta, hogy fejlesszük a békepoli­tikát, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együtt­élésének politikáját. A lenini elvekből, a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXIV. kongresz- szusának határozataiból indu­lunk ki, amelyeket teljes mér­tékben magunkénak vallottunk és támogatunk. Természetesen nem mindig könnyű és egysze­rű kifejleszteni a békés kapcso­latokat a különböző társadalmi rendszerű államok között. En; nek sok akadálya és ellensége van. Ilyenek az imperialista ál­lamok és a különféle reakciós erők. komplikációk, nehézsé­gek, feszültségek és problémák alakulnak ki. Ennek ellenére a szovjet békepolitika követ­kezetessége fokozatosan meg­hozza a jó eredményeket és si­kereket s ez nemcsak a mi né­peink, hanem a világ valameny- nyi békeszerető népének is a reménye. Az utóbbi időben a világot megdöbbentette a Vietnam el­leni amerikai háború kiterjesz­tése. Pártszerveink és kormá­nyunk egyértelmű nyilatkozat­tal ítélte el ezeket az intézke­déseket és kifejezte teljes szo­lidaritását a vietnami nép küz­delmével, ami — ahogyan szi­lárdan reméljük — sikeres lesz. Tegnap délután ratifikálták a szovjet-rnyugatnémet és a len­gyel —nyugatnémet szerződése­ket. A Bundestagban minden ne­hézség, probléma és visszahú­zás ellenére végül mégis túl­súlyba került az egészséges ér­telem. az európai erőviszonyok józan értékelése. Úgy fogadjuk ezt a döntést, mint a feszültség enyhüléséhez, az európai prob­lémák megoldásához, a békés együttélés javulásához vezető lépést. Örülni fogunk, ha be­látható időn belül sikerül saját kapcsolatainkat is rendezni az NSZK-val, megoldani a nyitott kérdéseket, felújítani a kölcsö­nösen normális jószomszédi kapcsolatot. Ismét hangsúlyoz­zuk ezt az álláspontunkat és úgy véljük, hogy a szovjet- nyugatnémet, valamint a len­gyel—nyugatnémet szerződések ratifikálása után elérkezett az ideje, hogy a mi nyugati hatá­rainkon is felújíthassuk a nor­mális, jószomszédi kapcsolato­kat. Igyekszünk minden más tár­sadalmi rendszerű állammal jó kapcsolatokat fenntartani és ezeket javítani, Egyes helyeken jobban sikerül, másutt rosszab­bul, de párt- és állami szer­veink nem szűnnek meg erre törekedni. Csehszlovákia Nyu- gat-Németországon kívül egy másik kapitalista országgal, Ausztriával is határos. A kap­csolatok normalizálására törő igyekezet pártunk és állami szerveink részéről régi keletű. Az utóbbi időben különösen nagy figyelmet fordítottunk rá. Elég bonyolult tanácskozáso­kat folytattunk a vagyonjogi rendezésről és e tanácskozások során nem voltunk kicsinye­sek. Azonban jóakaratunk el­lenére, természetesen Ausztriá­ba is vannak erők, akik min­den pillanatban új és új táma­dó tendenciákkal harcolnak a jó kapcsolatok ellen, támadják államunk társadalmi rendjét, stb. Néhány nappal ezelőtt Leo­pold Gratz, a kormányon lévő szocialista párt képviselői klub­jának elnöke szükségesnek tar­totta hogy Strassburgban dur­va támadást intézzen Csehszlo­vákia társadalmi rendszere és az egész Csehszlovákia ellen. Beszédét nyilvánosságra hozta az Arbeiter Zeitung, a Szocia­lista Párt lapja. Gratz úr attól sem riadt vissza, hogy hazud­jon. Mi természetesen a szocia­lista társadalmi rend hívei va­gyunk, tudjuk, hogy ez milyen előnyöket biztosít a munkásosz­tály és a dolgozó nép számára és ettől az elvtől soha nem szándékozunk eltérni. Senkire, sem Ausztriára, sem másra nem' kényszerítettük rá elképzelése­inket. Nem avatkozunk be ide­gen ügyekbe. Nem tudom ki adott jogot Gratz úrnak írra, hogy kioktassa a csehszlovák népet, milyen úton kell halad­nia, hogy valótlanul rágalmaz­za viszonyainkat és sértegesse szocialista rendszerünket. A mi népünk szemében Gratz Úr és a hozzá hasonlók állí­tásai — nem egyedüli, aki így lép fel — csak nevetségesek. És azt gondolom, hogy nem­csak a csehszlovák nép sze­mében. Érdekes, hogy amikor Ausztriában felfújták a Miku- lovnál a közelmúltban történt incidenst és megkezdték a Csehszlovákia ellenes kam­pányt, sokszorosan nőtt a ha­zánk iránt érdeklődő osztrák állampolgárok száma és több- ezer osztrák állampolgár kért tőlünk vízumot. Eljönnek hoz­zánk és saját szemükkel láthat­ják, hogy milyen itt „a terror“ és a „kétségbeesés“ Saját ma­guk rábizonyíthatják a hazugsá­got az olyan emberekre, mint Gratz úr. Kinek az érdekeit szolgálja? Természetesen sem Gratz úr, sem más semmiféle kijelentése nem fekteti Cseh­szlovákiában kétvállra a szo­cialista rendszert. Népünket senki sem befolyásolhatja, mi­vel a nép saját tapasztalatai alapján támogatja a szocialista rendszert. Ennek ellenére azonban is­mételjük, hogy érdekünk a jó­szomszédi kapcsolat és igye­kezni fogunk elsimítani a nyílt problémákat, arra fogunk törekedni, hogy a velünk ha­táros államokkal jól kijöjjünk. Ehhez bizonyos türelem és való­színűleg elég idő is kell, amíg egyes forró fejek határainkon túl kissé lehűlnek és észhez térnek. Akkor bizonyosan lehet beszélni ezekről az ügyekről. Egy azonban egészen bizonyos: sem Gratz fellépése, sem vala­mi más propaganda semmit nem változtathat a csehszlovák va­lóságon, semmit sem változtat­hat szocialista rendszerünkön, azon a tényen, hogy népünk hatalmas többsége ezt a rend­szert ma és a jövőben is sa­játjának minősíti és teljes mér­tékben támogatja. Tudják elvtársnők és elvtár- sak, hogy a közeljövőben az amerikai elnök a Szovjetunió­ba látogat. Ez az út is a Szov­jetunió nagyszabású béketörek^ véseinek egy része, amelynek célja a feszültség enyhítése az egész világon, a konfliktusok politikai megoldása, a kétol­dalú vagy többoldalú kapcsola­tok javulása. Ebben a feszült helyzetben az eskaláció és azon lépések ellenére, amelyeket az amerikai kormány Vietnamban foganatosított, helyesnek tart­juk, hogy sor kerül a tanács­kozásra. Támogatjuk a szovjet vezetőség és a szovjet kormány olyan irányú igyekezetét, hogy tanácskozzanak a problémák­ról, hogy felülbírálják ezeket és keressék a kivezető utat. Mindenkor jobb a politikai ta­nácskozás, amíg valamilyen gyakorlati eredménye lehet és elvszerű, semmint a konfrontá­ció és az összetűzés. Kívánjuk, hogy a szovjet politika, amely Európában és a világban kere­si a felhalmozódott problémák megoldásához vezető békés utat, sikert arasson e találko­zón. A Szovjetuniónak ezt az igyekezetét teljes mértékben támogatjuk. Befejezésül szeretnék még egyszer köszönetét mondani a nagy munkáért. Nagyra érté­keljük, hogy sajtónk, rádiónk, televíziónk és a többi tömegtá­jékoztatási eszköz odaadó mó­don szolgálja pártunk politiká­ját és vezetőségét. Értékeljük azt az úttörő munkát, amit az utóbbi években ezen a terüle­ten nehéz feltételek között el­végeztek. Ismétlem, hogy ne­künk nagyon fontos a nagy új­ságíró arcvonal jó munkája. Minden becsületes embernek, e szakasz minden felelős dol­gozójának bizalmat nyújtunk. Kívánom önöknek, hogy kongresszusuk józan, tárgyila­gos és kritikus légkörét vigyék át valamennyi szerkesztőség­be, valamennyi munkahelyükre és hogy munkájukat hassa át a kommunista, a hazafias lelke­sedés és eredményes legyen. Dicsőség a szocializmust el­kötelezetten vállaló újságíró­inknak! Éljen a csehszlovák dolgozó nép, éljen szocialista rendszerünk vezető ereje — Csehszlovákia Kommunista Pártja.

Next

/
Thumbnails
Contents