Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-16 / 113. szám, kedd
A NEMZETEK ÉS NEMZETISÉGEK ÖSSZEFOGÁSÁNAK PROGRAMJA Csehszlovakia Kommunista Párt iának 1937. május 16 ún és 17-én megtartott szlovákiai konferenciája olyan időszakban ült összeg amikor a csehszlovákiai kommunisták számára a fasiszta diktatúra bevezetésére törekvő belső reakció szándékának és a fasiszta Németország részéről fenyegető agressziónak a meghiúsítása jelentette a legfontosabb feladatot. Ennek teljesítéséhez a Kommunista Internacionálé új politikai irányvételt kialakító VII. kongresszusának határozatai alapján a CSKP 1936-ban megtartott VII. kongresszusa adott útmutatást. A proletariátus és a dolgozó nép valamennyi rétegének egyesítését, a reakció és a fasizmus elleni népfrontmozgalom kibontakoztatását tűzte ki célul. a nemzetiségi kérdés SZEREPE A fasizmus csehszlovákiai térhódítását jelentős mértékben elősegítette a nemzetiségi kérdés megoldatlansága. Az uralkodó cseh burzsoázia elnyomó politikája, Szlovákia egyenlőtlen gazdasági és politikai helyzete széles körű elégedetlenséget szült, amit igyekeztek kihasználni a nacionalista dema. gógiával fellépő Hlinka-pártiak és a nemzetiségi kisebbségek irredenta elemei. A kommunista párt harcot folytatott a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságáért s arra törekedett, hogy kifogja a szelet a reakció vitorlájából, hogy felsorakoztassa a különböző nemzetiségek dolgozóit a fasizmus ellen, a köztársaság védelmére. A megelőző időszakban a CSKP a nemzetiségi elnyomás elleni harcot összekapcsolta a szocialista forradalom közvetlen előkészítésével, az elnyomott nemzetiségek tömegeit igyekezett szövetségesül megnyerni a kapitalizmus megdöntéséért folyó harc számára. A fasiszta ve. szély fokozódása idején a pártnak olyan programra volt szüksége, amely biztosította a nemzetek a nemzetiségek összefogását és fokozta az ország védelmi képességét. A CSKP nemzetiségi politikája szerves részét képezte az antifasiszta küzdelemnek. Szlovákia kommunistái a köztársaság megvédésének és a nemzetiségi egyenjogúság meg terem tésének progra m já t, „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának tervét“ 1937. május 16—17- én a Banská Bystrica-i konferencián hagyták jóvá. A .Terv egységes programmá ötvözte a proletariátus osztály érdekeit és a dolgozók legszélesebb rétegeinek szociális követeléseit, ösz- szekapcsolta a demokrácia megvédését a szocialista célkitűzésekkel, a. hazafias feladatokat az internacionalizmussal. LEGYEN VÉGE MINDEN NEMŰ IGAZSÁGTALAN EGYEN LÖTLENSÉGNEK . . .“ Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának tervében a CSKP az egységes Csehszlovák Köztársaság részét képező Szlovákia fejlődésének koncepcióját vázolta fel, s megszabta a népfrontpolitika megvalósítását szolgáló konkrét intézkedéseket is. A Terv abból indult ki, hogy . .. „a Szlovákiában élő népek gazdasági, szociális és kulturális színvonalának felemelése érdekében mindenekelőtt az elmaradottabb Szlovákia és a fejlettebb cseh országrészek közötti különbségeket kell jelszámolni. Hadd érvényesüljön a köztársaság alkotmányának demokratikus szelleme Szlovákia irányában is, hadd legyen vége mindennemű igazságtalan egyenlőtlenségnek, ezzel megszilárdul Szlovákia népeinek és a cseh nemzetnek a szövetsége és nőni fog a demokráciát és a köztársaságot védelmező, a fasizmussal szembenálló dolgozó nép ellenálló ereje'" — hangsúlyozta a dokumentum. A kiegyenlítődés lehetőségeit a Terv elsősorban a gazdasági fejlődés átalakításában látta s az elmaradottság felszámolásának alapvető feltételeként Szlovákia iparosítását határozta meg. A Terv a szlovákiai nyersanyag és mun. ka er ő f or rá so k k i h aszná lás á ra épülő iparágak fejlesztését követelte. Az új ipari üzemek létesítésének fontos szerepet tulajdonított a munkanélküliség felszámolásában, a szlovákiai életszínvonal emelésében. Az iparosítási törekvésekhez szorosan kapcsolódott a lakosság jelentős részét foglalkoztató szlovákiai mezőgazdaság fellendítésének követelménye. A kommunista párt a gazdasági fejlődésre alapozta Szlovákia szociális és kulturális igényeit. A Tervben jelentős szerepet kapott a politikai élet, az államapparátus d e in) k ra t i srá Iá sá - nak szorgalmazása. NEMZETISÉGI JOGVÉDELEM A Terv egész felépítése is tükrözi, hogy a CSKP a fasiszta támadás visszaverését, a köztársaság védelmét a cseh és szlovák nemzet közötti szoros, testvéri összefogásra alapozta. Nagy jelentőséget tulajdonított azonban a nemzetiségek szerepének, egyenjogúságának is. A CSKP volt az egyedüli párt, amely ne>m hagyta figyelmen kívül a nemzetiségek sérelmeit, hanem kitartóan szorgalmazta azok haladéktalan kiküszöbölését. A Terv demokratikus nyelv- törvényt sürgetett, hogy ... „minden magyar, német, ukrán és lengyel a hivatalos érintkezésben és a bíróság előtt használhassa anyanyelvét s hogy a hatóságok is így válaszoljanak beadványaikra ■ .. Hasonlóképpen — szintén a célszerűségi szempontokat követve — kell dönteni a magyar, német. ukrán és vegyeslakta területeken az utcai feliratok kérdésében. E téren ugyanis nincs rosszabb, mint a nemzeti presztízs szempontjából való ítélkezés. Itt nem lehet helye másnak, mint a türelmességnek, méltányosságnak és a békés egymás melleit élés iránti jó szándék nak" hangsúlyozza a dokumentum. Követeli továbbá a nemzetiségek tagjainak megfelelő állami alkalmazását, a szociális és köz- oktatásügyi kérdések orvoslását. A magyar oktatásüggyel kapcsolatban megállapítja, hogy „ ... magán viseli az el nemzetle nttést célzó, demokráciával ellenkező törekvések nyomait ...“ és síkraszáll a magyar iskolahá'úMi nemzetiségi arány- számna> megfelelő bővítéséért. Figyelemre méltónak tekinthető, hogy a magyar kisebbség helyzetére a Tervnek a köz- i gazga t ás d e mo k ra ti zálásá va 1 foglalkozó fejezete is kiterjed. Konkrét intézkedéseket követel a magyar lakosság érdekében: az országos hivatal mellett működő, a magyar lakosság ügyeinek intézésével megbízott nyel. vi szekciók (alosztályok) létesítését, valamint az országos hivatalok fontosabb osztályain a magyar ügyekkel foglalkozó re- ferátusok rendszeresítését sür-* gette. A nemzetiségek problémáinak megoldása természetesen a Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának tervében nem jelentett elszigetelt feladatot, szoros kölcsönhatást teremtve kapcsolódóit a szlovák kérdés rendezéséhez. „A nemzetiségi kiegyezés eme alapjainak megteremtéséért folyó harc a szlovák nemzet leqsajátabb érdeke. Megköveteli az irredentizmus elleni sikeres felzárkózás és a köztár sasáij védelemkészségének fokozása“ — szögezte le a CSKP népfrontszellemiségű lapja, a Slovenské zvesti már 193? júniusában. BIZTATÓ ÍGÉRET Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának terve a nemzetiségi kérdés demokratikus, a polgári demokratikus rendszer keretei közölt megvalósítható rendezésére tett kísérlet volt. A fasiszta veszély elhárítására, a köztársaság területi épségének megóvására szükség volt a burzsoázia azon tömegeinek támogatására is, akik nem azonosullak a kommunizmus eszméjével. A Terv azonban, mint a fasizmus elleni harc szerves része, a nagyburzsoázia pozícióinak korlátozását követelte. Konkrét intézkedéseket irányzott elő a fa siszta tendenciák hordozóinak a hatalomból való kirekesztésé* re, gazdasági alapjuk felszámolására. Követelte a nemzetek összefogását gátló irredenta nagybirtokosok és maradékbirtokosok földjének kisajátítását, a reakciós elemeknek az állam- apparátusból való eltávolítását A kommunista párt abban a helyzetben, amikor a polgári pártok, sőt maga a szociáldemokrata párt is elutasító maga, tartást tanúsított a kommunts' ták nemzetiségi-szociális programjával szemben, s a kormányzat semmit sem tett a nemzetiségi elnyomás mérséklése, a fasiszta diktatúra bevezetésére és a köztársaság szétverésére törekvő erők megfékezése érdekében — nem fűzött túlzott reményeket a Terv erőviszonyokat módosító szerepéhez. Abból indult ki, hogy a Terv csupán a munkásosztály és a dolgozó tömegek tömörítésének eszköze, s a benne foglalt, valameny- nyi dolgozó réteg érdekeit kifejező követelések teljesítését csak a munkásosztály és a dolgozók széles alapokon nyugvó egysége kényszerítheti ki. Ahhoz, hogy a Terv betölthesse mozgósító, összefogó szerepét, nem maradt elég idő. Kiinduló pontot jelentett azonban a szocialista átalakuláshoz, a politikai és társadalmi haladás távlatait tárta fel. KISS JÓZSEF Beszélgetés o vadászkastélyban Tavaly ősszel Karlovy Vary- ban, a Bristol szállóban üdültem. Ugyanitt töltötte szabadságát Ivan Konyev marsall is. Egy alkalommal meghívást kaptunk Ludvík Svoboda köztársasági elnöktől, hogy ebédeljünk együtt vele a Prága melletti Lány vadászkastélyban. Pontosan a megbeszélt időben, déli 12 órakor hajtottunk a kapu elé és szembe találtuk magunkat az elnök gépkocsijával, amely — Ludvík Svoboda itt is tanúságot tett róla, hogy katonaember — ugyancsak nem véletlenül érkezett másodpercnyi pontossággal. Az erdő, amelyben a vadászlak áll, csenddel, a hervadó füvek és virágok különös illatával fogadott bennünket. Még egy ideig kerekeztünk az erdőben, majd egy óra felé bementünk a vadászkastélyba, s az elnök asztalhoz invitált bennünket. Amikor fegyvertársak találkoznak egymással, bármilyen legyen is a. rangjuk, a beszélgetés könnyedén, keresetlenül folyik. Mindig van mire emlékezni szóban, vagy akár szótlanul. — Emlékszik még, Ivan Sztye- panovics, hogy mennyire megharagudott rám egy alkalommal, mikor már hadtestparancsnok voltam? — fordult az elnök Konyev marsallhoz. —- Hogyne emlékeznék, végül is nem olyan idők voltak azok, hogy felejtejii lehetne. A csehszlovák katonáknak nagyon nehéz dolguk volt. A Duklára mentek. Az ellenség minden utat tűz alatt tartott és páncélosokkal is gyakran támadott. A hadtestet pedig jóformán nem volt aki irányítsa. Krato- chvíl tábornok, a hadtest paA Kárpátokon öt Szlovákiáért <«.> RÉSZLETEK SZERGEJ STYEMENKO HADSEREGTÁBORNOK EMLÉKIRATAIBÓL rancsnok a csapóitoktól 25 kilométerre volt. Hogyan tudott volna irányítani... Feszülten figyeltem a beszélgetést. Kratochvil tábornok, akiről Konyev beszélt, a Beneš- kormány követelésére került annak idején a hadtest élére, de nem tudta megoldani feladatát: a hátországban ücsörgött és a Londonból magával hozott jóféle whiskyt szopogatta, míg katonái és tisztjei súlyos veszteségek árán támadták a Kárpátokban erősen befészkelődött ellenséget. Konyev ezért akkor elmozdította Krátochvilt parancsnoki tisztéből és helyébe Svoboda tábornokot nevezte ki, majd jelentést tett Sztálinnak erről az intézkedésről. A legfelsőbb parancsnok jóváhagyta a frontparancsnok döntését de Kratochvil elmozdításával kapcsolatban megjegyezte, hogy mivel külföldiről, egy velünk szövetségben levő ország hadseregének tisztjéről van szó, a döntést feltétlenül jogi érvényre kell emelni. A csehszlovák kormánnyal folytatott megbeszéléseink eredményeképpen ez hamarosan meg is történt. Miért haragudott Konyev marsall? Konyev intézkedésének eredmény ekén t a csehszlovák hadtestben a helyzet érezhetően javult. Azokban a napokban a csehszlovák katonák a szovjetekkel vállvetve folytatták az előrenyomulást a szlovák határok felé. 1944. szeptember 20án a. hadtest Polubojarov és Anyikuskis páncélosainak támogatásával elfoglalta Duklát. Néhány nap múlva harcolva elérték a csehszlovák határt. A csehszlovák hazafiak dicsőséges győzelmet arattak ott. De akkor Konyev miért haragudott Ludvík Svobodára? A csehszlovák államelnök így emlékezett erre: — Nekem akkor saját szememmel kellett látnom a terepet, ahol hadtestem verekszik. Nem tudom megérteni, hogy lehet csapatokat irányítani, ha a parancsnoknak fogalma sincs a terepről és a támadás helyéről. Ki is mentem egyenesen az első vonalba a támadásban levő csapatok közé. Láttam, hogy szükség van a katonák biztatására, a személyes példamutatásra a harcban .. Akkor történt, hogy Ivan Sztyepanovics a tábori telefonhoz hivatott... — Nekem viszont — mosolygott Konyev — feltétlenül ismernem kellett a Dukla-szoros- ban kialakult helyzetet. Ezt követelte tőlem Moszkva. Kerestem önt és azt a választ kaptam, hogy a parancsnok az első vonalban van. Nevezetesen hol? — kérdeztem. — Végre nagy- nehezen megtalálták. Akkor aztán szívből dühösen mondtam a magamét: tábornok úr, megtiltom hogy lövész legyen. Nekünk az ön személyében nem katonára, hanem hadtest pa- racsnokra van szükségünk. — Az ön „tábornok úrjára“ aztán én is megsértődtem — jegyezte meg házigazdánk —, és megkérdeztem, hogy miért nem nevez „tábornok elvtársnak“. — Így volt. De addigra már én is lecsillapodtam kissé, és ha emlékezetem nem csal, ezt válaszoltam: Svoboda elvtárs, értse meg, hogy sokra tartjuk önt és nincs joga így kockára tenni az életét. Arról nem is beszélve, hogy mint hadtestparancsnoknak erre nem is lehet szüksége. Ezzel Ludvík Svoboda és Ivan Konyev le is zárták a témát. Én csak annyit fűzök hozzá, hogy Svoboda kimenetele az első vonalba akkoriban egyáltalán nem volt virtuskodás. Sok főtiszt cselekedett így abbéli igyekezetében, hogy nehéz átkelésünket Szlovákiába siker koronázza. Az utolsó órák De nézzük sorjába, hogyan alakullak a dolgok. A legfelsőbb főparancsnokság főhadiszállásának utasítása értelmében 1944. szeptember elején az 1. ukrán front csapatai Konyev marsall vezetésével Krosno körzetében csoportosulást alakítottak ki az ellenséges védelem felszámolására a Kárpátokban. A fő csapást Dukla és Prešov irányában mértük. A frontparancsnok az ellenséges védelem gyors áttörésére számított és feltételezte hogy a hadművelet harmadik napjára a szlovák hadosztályokat és partizánokat is be lehet vonni a csatába, hogy hátulról mérjenek csapást az ellenségre. Konyev marsall közölte a főhadiszállással azt is, hogy rendkívül fontos a 4. ukrán front jobbszárnyának — legalább négy hadosztálynyi erőnek — bevonása a támadásba. Sztálin jóváhagyta a hadműveleti tervet. Rövid gondolkodás után parancsot adott, hogy adjanak utasítást a támadásra a 4. ukrán frontnak Is. így 1944. szeptember 3-án este I. Petrov, a 4. ukrán l'ront parancsnoka kijelölte támadó csapatait: a Grecsko tábornok 1. gárdahad* seregének 107. számú lövész- hadtestét. Mindemellett egész sor körülmény nehezítette még mindig csapataink helyzetét. Először is a hegyes terep, ahol viszonylag kisebb erőkkel is könnyű védekezni az előretörő csapatokkal szemben, annál is inkább, mert a német védelmi állások felé nagyon kevés út vezetett. Ilyen körülmények között a háború lelke — a manőverezés szinte lehetetlen. A legjobban mégis az idő szorított bennünket: arra késztetett, hogy azonnal indítsunk támadást. így az előkészületek a legrövidebb ütemterv alapján folytak. A fővezérkar és a főhadiszállás azzal volt elfoglalva, hogy minden eszközzel hozzájáruljon a csapataink sikeréhez; más irányokban harcoló erőink felhasználásával is. Észak felől a segítség ki volt zárva, mert Konyev csapatai Szandomirnál így is elkeseredett harcokat vívtak. Délről azonban lehetett segíteni. Ezért a főhadiszállás már szeptember 5-én a Zsukovval és Malinovszkijjal folytatott konzultációk után Debrecen térségébe irányította a 2. ukrán front erőit, hogy az ellenség Kárpátokban levő csapatait elvágja Magyarországtól és Németországtól. Ez 'invitette a 4. ukrán front számára az ellenség hegyi védelmi vonalának áttörését. ( Folytatjuk) 1972. V. 16. A nevezetes dokumentum kétnyelvű kiadásának borítólapja Megemlékezés a CSKP Banská Bystrica-i össz-szlovákiai konferenciájának 35. évfordulójáról
