Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám, kedd

LÁZAS TANÁCSKOZÁSOK A RATIFIKÁCIÓRÓL

AZ AMERIKAIAK TOVÁBBRA IS OKINAWÁN MARADNAK

Bonn — A nyugatnémet szociáldemokraták (SPD) és az ellenzéki unionista párt (CDU] vezető szervei tegnap Bonnban a tanácskozások újabb sorozatát kezdték meg a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálásáról. A tanácskozások szerdáig tartanak, amikor a szövetségi parlamentnek — két ízben történt elhalasztás után — végérvényesen meg kell tárgyalnia a moszkvai és a varsói szerződés érvénybe léfp- tetését.

A CDU—CSU még mindig nem foglalt el határozott álláspontot a szerződések ratifikálásához. Rainer Barzel, a CDU— CSU frakciójának elnöke és Konrad Kráske, a CDU főtitkára a hét végén utalt arra a lehetőségre, hogy a CDU—CSU „esetleg megváltoztatja a szerződésekkel szemben elfoglalt negatív álláspontját.“ Ennek ellenére a CDU egyik alelnöke,

Gerhard Schröder volt miniszter, valamint Werner Marx, a CDU külpolitikai szakértője kijelentette, hogy a szerződések ratifikálása ellen fog szavazni.

A bonni General—Anzeiger tegnap azt írta, hogy a CDU— CSU vezetőségének legutóbbi becslése szerint az ellenzéki képviselők mintegy harmada szavazhat a szerződések ratifikációja mellett, egyharmada ellene és egyharmada tartózkodhat a szavazástól.

Bonn — A CDU vezetősége tegnap úgy döntött, szabad kezet ad képviselőinek a ratifikációs szavazásban. Vagyis nem köti őket, hogy hogyan szavazzanak. Hivatalos körök ezt úgy értékelik, hogy Barzelék feladták ellenállásukat arra hivatkozva, hogy az elfogadásra kerülő nyilatkozatban érvényesítették álláspontjukat. Schröder továbbra is ellenzi a ratifikációt, míg a CSU álláspontjáról nem érkeztek hírek.

Az NDK és az NSZK első áüamjogi szerződése

Berlin — A Német Demokratikus Köztársaság mértékadó politikai köreiben megelégedést keltett, hogy Kohl és Bahr államtitkárok — 40 tárgyalási

nap után — parafálták az NDK és az NSZK első államközi szer ződését: az általános közlekedési szerződést. Ennek a kor mányok közti megállapodásnál magasabb szintű szerződésnek a hatályba lépéséhez a múlt pénteken megtörtént parafálás után a következő eljárás szükséges:

1. a szerződés két hivatalos

példányának végleges hivatalos aláírása.

2. Ezután következik, hogy az NDK Népi Kamarája és a bonni Bundestag törvénybe iktatja a szerződést.

3. Végül a felek jegyzékcserével hozzák egymás tudomására, hogy a szükséges lépések megtörténtek, és a szerződés életbe léptetésének felételeit teljesítették.

A most parafáit közlekedési szerződés átfogja az NDK és az NSZK között jelentkező szinte valamennyi közlekedési problémát, kivéve a légiforgalmat.

Gandhi a hindusztáni békéről

1972.

V. 16.

Kommentárunk

Címek az utazásnak az okác ról a látogatást bejelentő tavaly októberi hivatalos közlemény megjelenése óta csak itt Moszkvában két dossziéra való újság- és folyóiratcikket írtak össze. A szovjet—amerikai viszonynak már a XXIV. párt- kongresszus komoly figyelmet szentelt. A szovjet párt politikai stratégái ugyanis lényegében ezen a kongresszuson vonták meg a hatvanas évek politikai és katonai mérlegét.

Legfontosabb következteté seik közé tartozott, hogy abban az évtizedben néhány igen fon tos változás következett be a nemzetközi erőviszonyokban: az amerikai rakétafölény megszűnése, a Szovjetunió befolyásának növekedése a világtengereken, az Egyesült Államok kény -s^erű, de végül is önkéntes le mondása a „világcsendőr“ sze repéről, amely lemondás nélkül nehéz volna megérteni például a chilei változásokat, vagy akár a Bengáli Népi Köztársaság létrejöttét; a békés gazdasági verseny mérlege, amelyet a Szovjetunió és a szocialista országok gyorsütemű felzárkózása jellemez, végül olyan államoknak a nemzetközi politikai életben való határozottabb jelentkezése, mint a Kínai Népköztársaság, India, Japán,

A felsorolt változások jelentik végeredményben a praktikus okokat az' Egyesült Államok számára, melyek alapján most hajlandónak mutatkozik egy új világpolitikai egyensúly kialakításában való részvételre, amelyben átmentheti politikai tekintélyét, s táplálékot adhat hatalmasra nőtt, de labilis pilléreken nyugvó nyersanyag- és piacigényes gazdaságának

Nixon meghívása előtt Moszkvában azt is tekintetbe vették, hogy az a némileg meggyengült

ság kizárásával nem lehet rendezni annak a 93 ezer pakisztáni hadifogolynak a helyzetét, akit az India ós Pakisztán között Bangla Desh miatt kirobbant háborúban fogtak el.

Indira Gandhi Daccába küldte a külügyminisztérium politikai tervezési bizottságának elnökét, Dhart, hogy tájékoztassa Mudzsibur Rahman sejket és kormányát a küszöbönálló indiai— pakisztáni csúcstalálkozó elölt bekövetkezett legújabb fejleményekről.

ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Kremlben fogadta Ján Havelkát, Csehszlovákia moszkvai nagykövetét.

PAVEL KUTAHOV marsall, a Szovjetunió légierőinek főparancsnoka meghívására Moszkvába érkezett Stig Norin altábornagy, a svéd légierő főparancsnoka.

JOSEPH LUNS, a NATO főtitkára kétnapos hivatalos látogatásra Norvégiába érkezett.

ANVAR SZADAT egyiptomi elnök fogadta Andrej Grecsko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét, aki Szíriából az egyiptomi fővárosba érkezett.

IVAN PAVLOVSZKIJ hadseregtábornok, a szovjet szárazföldi haderők főparancsnoka, honvédelmi miniszterhelyettes hivatalos baráti látogatásra Párizsba érkezett.

A KGST villamosenergia-ügyi állandó bizottsága május 11-e és 13-a között Moszkvában tartotta 35. ülését. Megvitatták és jóváhagyták a tagállamok jövőbeni együttműködésének fő problémáira vonatkozó anyagokat.

KANADA Quebec szövetségi államában nagyszabású sztrájk- mozgalom bontakozott ki. Elterjedése azzal is összefügg, hogy az első munkabeszüntetések nyomán a helyi kormány letartóztatott három szakszervezeti vezetőt, s a sztrájkok most részint a megtorlás ellen tiltakoznak.

Meghalt

Alekszandr Kornyejcsuk

Moszkva — Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke és a szovjet kormány bejelentette: május 14-én hosszantartó súlyos betegség után elhunyt Alekszandr Kornyejcsuk, a kiváló szovjet drámaíró, nemzetközi Lenin Béke-díjas, az SZKP Központi Bizottságának tagja, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának elnöke, a Béke Világtanács elnökhelyettese.

Tokio — Május 15 én egyidejűleg tartották meg Tokióban és Nahában az Okinawa visszaadását szentesítő hivatalos ünnepséget. A tokiói Nippon Budokan hallban rendezett negyven perces ceremóniát bojkoltálták a baloldali pártok és szervezetek, amelyek a nap folyamán sztrájkokkal, gyűlésekkel és tüntetésekkel tiltakoznak az ellen, hogy a hivatalosan japán fennhatóság alá került szigeten néhány kivételével fenntartják az amerikai katonai támaszpontokat.

A tokiói ünnepségeken, amelyen tízezer meghívott vett részt, többek közt rövid beszédet mondott Szato miniszterelnök. Hi rohito japán császár és Agnew

amerikai alelnök, aki Nixon hivatalos megbízottjaként vett részt a ceremónián. Szato is, Agnew is azt hangsúlyozták, hogy Okinawa visszatérése lezárja a japán—amerikai kapcsolatok második világháborút követő korszakát és új korszakot nyit a két ország kapcsolatában.

Tokióban a parlamentben képviselt pártok külön-külön nyilatkozatban foglaltak állást Okinawa kérdésében. A hatalmon levő liberális demokraták üdvözölték a sziget visszatérését, az ellenzéki pártok viszont hangot adtak tiltakozásuknak az ellen, hogy az amerikai katonai jelenlét nem szűnik meg Okinawában.

Spanyoiiovasok Belfastban

London — Álarcos unionista „polgárőrök“ bukkantak fel vasárnap éjjel Belfastban az egyik protestáns lakótelephez vezető utcák bejáratánál. Barikádokat emeltek, igazoltattak, motoztak és „tilos“ övezetté — a katonák, rendőrök és katolikusok számára zárt területté — nyilvánítottak néhány háztömböt. Ez egyelőre szimbolikus gesztus volt, mert hajnalra eltűntek a spanyollovasok. A protestánsok azonban azt ígérik, hogy ha nem állítják vissza az unionista kormányzást és nem számolják fel a katolikus önvédelmi övezeteket, akkor öt hét múlva ők is bevezetik az

elbarikádozott városrészek rendszerét.

A brit hatóságok olyannyira feltételezik az unionista zavargások veszélyét, hogy hétfőre virradóra három század ejtőernyőst, körülbelül négyszáz katonát irányítottak a belfasti protestáns és a katolikus lakótelepet elválasztó utcára. Az ejtőernyősök állásokat foglaltak el, de az itteni lövöldözés hétfő hajnalig tartott, újabb tragédiákat okozva. Hétfőre virradóra három embert — kö zöttuk egy 13 éves kislányt — agyonlőttek az utcán. A város hétvégi halálos áldozatainak száma kilencre emelkedett.

ÚJABB MEGMOZDULÁSUK MADAGASZKÁRON

Tananarive — A hírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy Malgas Köztársaság fővárosa, Tananarive újabb nagyszabású megmozdulás színhelye. Hétfőn délelőtt közel 100 ezren vonullak az elnöki palota elé és „gyilkosok, eresszétek szabadon testvéreinket vagy öljenek meg minket is“ feliratú táblákkal követelték a — megbízható források szerint — csaknem 400 letartóztatott sza badonbocsátását.

A szakszervezetek felhívására hétfőn leállt a munka Tananarive legtöbb állami és magán- vállalatánál, az ott dolgozó 10 ezrek is csatlakoztak a tömegtüntetéshez. Egyes csoportok

azt is követelik, hogy Tsiranana elnök mondjon le és oszlassák fel a biztonsági erőket, amiért belelőttek a tüntető tömegbe.

Barthelemy Johasy belügyminiszter megerősítette Tsiranana döntését: hamarosan szabadon engedik a letartóztatott diákokat.

Tsiranana elnök tegnap közölte, hogy hajlandó fogadni a diákok küldöttségét. Mint ismeretes, a diákság oktatási reformokat és a tanulással kapcsolatos jogokat követeli.

A legfrisebb értesülések szerint harmincan haltak meg az elmúlt napokban lezajlott összetűzésekben, 180-ra tehető a sebesültek száma.

Miért megy Nixon Moszkvába?

óriás, amelyet amerikai imperializmusnak neveznek, e megváltozott erőviszonyok közepette is szinte maradéktalanul alkalmas maradt akár az egész emberiség kipusztítására, s a jelenlegi helyzetben a világháború elkerülésére lényegében nincsenek politikai biztosítékok. Ez a megállapítás talán igazságtalanul hangzik az ENSZ- szel szemben, de tudomásul kell venni, hogy míg korlátozott konfliktusok esetében a világ- szervezet képes valamelyest befolyásolni az események alakulását, a két világrendszer össze ütközéseit márcsak azért sem akadályozhatja meg, mert padsoraiban ugyanezeknek a rendszereknek a képviselői néznek farkasszemet egymással.

Vagyis, mint Arbatov, a szovjet amerikai kutatóintézet igazgatója az utóbbi hónapokban megjelent több, az adott témában fundamentálisnak tekintett tanulmányában kimutatta, a világ erőviszonyaiban bekövetkezett változások nem jártak együtt a konfliktusveszély csökkenésével.

Ezért a hetvenes évek vonatkozásában a Szovjetunió politikai tevékenységének középpontjában a békés együttélést, továbbá a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszerének kialakítását állította, amely bonyolult biztosítékok sorozatának beiktatásával védekezik az agresszív ösztönök és szándékok érvényesülése ellen. A nemzetközi viszonyok új rendszerének megteremtésében a regionális biztonsági rendszerek kialakulása mellett kétségkívül alapvető fontosságú elemet jelent a szovjet-amerikai kapcsolatok javítása.

Szovjet részről tehát a Nixon- látogatás elsődleges célja a két ország politikai viszonyának megjavítása. E tekinletben senkit sem téveszthetnek meg a szovjet—amerikai viszony fejlődésének eddigi jelei. Az együttesen „sínre tett“ nemzetközi megállapodások — a leszerelési intézkedésektől a nyugat-berlini megállapodásig, a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének jelei a kiállításcseréktől a szovjet külkereskedelmi miniszter washingtoni látogatásáig — kezdeti lépések csupán, amelyek vagy hatékonyságukban korlátozottak, mint a leszerelési intézkedések, vagy politikailag a jóviszony tartóssá válásával feltételezettek, mint például a kereskedelem felfuttatása, vagy akár a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás betartásának biztosítása.

Ilyenformán a politikai célkitűzésekhez képest másodrendűnek kell számítanunk azokat a leszerelési, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködési lehetőségeket, amelyekről a napi sajtóban annyi szó esik mostanában.

Ami konkrétan a SALT-megállapodást illeti: egyetlen szovjet értékelés sem próbálja lekicsinyelni a védelmi rakétarendszerek továbbfejlesztésének megakadályozásával felszabaduló értékek, s a stratégiai fegyverzet korlátozása felé vezető út első lehetséges lépésének jelentőségét. De — )ólle- het erről senki sem beszél — Nixonnak e megállapodás aláírása végett nem kellett volna Moszkvába jönnie.

Némileg más a helyzet a gazdasági kapcsolatokkal, ahol a két ország legfelső vezetőinek

személyes „közbenjárása“ mái régen indokoltnak tűnik. E két óriási potenciállal rendelkező ország kereskedelmi forgalmának értéke nem éri el a kétszázmillió dollárt, ami csupán tört része annak a forgalomnak, amelyet ugyanezek az országok gazdaságilag kevésbé jelentékeny partnerekkel bonyolítanak le. Az Egyesült Államok című folyóirat ennek kapcsán érdé kés adatokat idézett fél az elmúlt hónapban arról, hogy a harmincas évek végén az Egyesült Államok a Szovjetunió harmadik legfontosabb kereskedel mi partnere volt, s a maga ré széről összes gép- és berendezéskivitelének nem kevesebb, mint 40 százalékát küldte a szovjet piacra. És eltekintve a számoktól: a lehetőségek óriásiak, realizálásuk meginlcsak politikai előfeltételek függvé nye, hiszen a Szovjetunió hábo rúból visszamaradt Land-Lease tartozásának kiegyenlítését mindkét részről formaságnak tekintik, az amerikai kereskedelmi korlátozó intézkedések meg szüntetését pedig többízben nyíltan függővé tették a viszonyok általános javulásától.

A Nixon látogatásának élőké szítését végző amerikai szakér tői csoport moszkvai tartózkodása során elégedetten vette tudomásul, hogy az osZtankinói televíziós központ teljesen feleslegessé teszi a televíziós táv közvetítéshez szükséges bonyo lult amerikai berendezések ide szállítását, amire Kínában szükség volt. Tekintsük ezt az apróságot annak jeleként, hogy tu dományos-műszaki vonalon is teljesen kihasználatlanok az együttműködés tartalékai. Ha az amerikai elnök itt-tartózkodása

alatt létre is jön egy-két megállapodás, mondjuk közös szovjet—amerikai földkörüli űrlabo ratórium létrehozásáról, ez még mindig nem jelent többet a kéz délnél. Márpedig e két ország grandiózus tudományos erőinek együttes felvonulása sok nagy szerű vállalkozással és eredménnyel gazdagíthatja a világot.

Ha pedig most a lehetőségek birodalmából visszatérünk a va lóság birodalmába, azt láthatjuk, hogy alig egy héttel a szovjet—amerikai csúcstalálkozó előtt a nemzetközi helyzet nem tűnik túlságosan kedvezőnek e rendkívül fontos párbeszéd szempontjából. Minthogy a beszélgetés fő témája a kölcsönös megértés, kialakítása lesz, úgy tűnhet, hogy a vietnami agresz- szió amerikai eszkalációja eleve korlátozottá teszi a kölcsönös megértés lehetőségeit. Történelmi tény, hogy Eisenhower elnök látogatását annak idején a szovjet fél „kevesebbért“ lemondta. Az is történelmi tény azonban, s talán a fentiekben sikerült igazolni, hogy szovjet részről a meghívás valójában nem a vietnami kikötők elakná- sítását elrendelő Nixonnak szól, hanem annak az Egyesült Államoknak, amely többek között évek óta próbálkozik azzal is, hogy „arcának megmentésével“ kilépjen az indokínai háborúból. Márpedig a nemzetközi kapcsolatoknak az új rendszerében, amelyet a Szovjetunió most Nyugat-Európával és az Egyesült Államokkal próbál kialakítani, ennek a feladatnak a megoldása is egyszerűbbnek tűnhet majd. Ha ez igaz, s erre csak a szovjet politika tervezői tudnának válaszolni, akkor a türelem legmagasabb foka is indokolt.

BOKOR PÁL Moszkva

Üj Delhi — Indira Gandhi indiai miniszterelnök kijelentette, hogy India és Pakisztán viszonyát nem lehet „részlegesen“ rendezni.

Az egyik amerikai rádió- és televízió társaságnak adott nyilatkozatában Gandhi asszony síkraszállt egy Pakisztánnal kötendő olyan megegyezésért, amely átfogóan tisztázza és oldja meg a két ország között meglevő valamennyi nézetkülönbséget és ellentétet. A Bengáli Népi Köztársa-