Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-10 / 84. szám, hétfő

cm 1972. IV. 10. 5 FEGYENC AZ OLIMPIAIM? AZ EGYÉNI FELSZABADULÁS ÚTJA AZ USA BAN A prágai jégkorong VB küzdelmei egészen a befejező napig, áp­rilis 22-ig tartják izgalomban a szurkolókat nálunk csakúgy, mint az érdekűit külföldön. Szuper pályaavató... A legamatőrebb olimpikon a NOB szabályainak értelmében, börtönben ül, s a fegyház mo­sodájában dolgozik havi 20 dol­lárért. Kizárólagosan csak sza­bad idejében és munka után sportol. Tehát példás amatőr olimpikon. De azért Avery Brundage, a NOB elnöke még­sem kívánhatja, hogy minden olimpikon a „dutyiban“ üljön ... Bobby Lee Hunter, az USA 21 éves válogatott ökölvívója 157 centi magas és 56 kiló. A leg­utóbbi Pánamerikai Játékokon bronzérmet szerzett, s beválo­gatták az olimpiai csapatba. 1907-ben 18 évi börtönbüntetés­re ítélték (ekkor 150 centi és 50 kiló volt), mert összevere­kedett egy lány miatt és leszúr­ta ellenfelét. Dél-Karolínia állam börtöné­nek mosodájába került és mivel példásan dolgozott, engedélyt kapott, a fegyház tornatermé­nek látogatására. Hunter az olyan ember szenvedélyességé­vel kezdett el sportolni, aki a sportban látja menekülését a mindennapi élet kemény törvé­nyeitől. Naponta hat órán át végezte az ökölvívó-edzéseket. Egy esztendő múlva középsú­lyig minden bokszoló börtöntár­sát legyőzte (Az amerikai bör­tönökben úgy tekintenek az ökölvívásra, mint a bűnözők ag­resszív érzéseinek a levezeté­sére. Szórakozás ez a felügyelők számára is, akik edzősködnek, szekundálnak és bíráskodnak. A fegyház Jobb ökölvívóit nyilvá­nos mérkőzésekre is elviszik, sikerük nagy ünnepnek számít a társak között. Az intézet igaz­gatója a kormányzótól dicsére­tet kap a példás „nevelőmun­káért. . Bobby Hunter számára az ökölvívás a világ legkomolyabb dolgává lépett elő. 1970-ben az amerikai börtönök légsúlyú baj­noka lett, majd a fegyház igaz­gatósága elküldte őt a „normá­Safarikovón (Tornaija) a leg­ismertebb, a legnagyobb hagyo­mányokkal rendelkező sportág a labdarúgás. Sajnos, jelenleg a gondok megszaporodtak, a pályán belül, s azon kívül is. A hiányosságok felszínre ke­rültek a helyi TJ Slovannak a lis“ amerikai bajnokságra. A 100 kilós R. Satterfield felügye­lő személyében kapott kísérőt, aki őrzője és egyben szekundáiv- sa is volt a bajnokságon. Hun­ter a harmadik helyen végzett, Egy évvel később viszont már bajnokságot nyert New Orleans- ban. Minden mérkőzése után visszament a túlzsúfolt helyi börtönbe és ott a cella beton­padlózatán aludt újságpapíro­kon. Mint az Egyesült Államok bajnokát ki kellett küldeni a Pánamerikai Játékokra Caliba (Kolumbia). Ekkor azonban problémák keletkeztek: a tör­vény kimondja, hogy a l'egyenc nem hagyhatja el az állam terü­letét. A'fegyház igazgatója rög­tön kihallgatást kért a kor­mányzónál. A példásan viselke­dő Hunter (Minden mérkőzésem után szívesen megyek vissza a cellámba“) kivételesen enge­délyt kapott a kiutazásra. Ter­mészetesen Satterfield edző­felügyelő kíséretében, aki ke­zességet vállalt visszajövetelé- ért. Hunternek nem volt pénze, de mivel esete már közismert volt az USA-ban, segítségére sietett a szabadonbocsátott foglyok amerikai egylete — an­nak ellenére is, hogy Hunter még messze van a szabadságtól — és 600 dollárt adott az útra. Caliban nem zárhatták éjsza­kára börtönbe Huntert, ezért fi­gyelmeztették a kolumbiai rend­őrséget. Bobby Lee köteles volt állandóan hordani a fegyencek csíkos nadrágját, de felső tes­tén viselhette az amerikai válo­gatott kék mezét az USA fel­írással. Caliban az elődöntőbe került; itt problematikus pontozásos vereséget szenvedett, s csak bronzérmet nyert. Visszatérése után másnap reggel már feszes vigyázállásban hallgatta a bör­tön udvarán a napipnrancsot a többi fegyenctársával. bajnokság rajtjakor megtartott évzáró taggyűlésén, ahol meg­kezdték az orvoslást is. Az I/B osztályban szereplő csapat az őszi idény befejezté­vel 13 pontot gyűjtött, a 9. he­lyen végzett. Gólaránya hízel­gő, 37:16, hazai gólaránya 31:0. Ilyen sikerek után az olim­piai jelöléséről volt szó. Az USA Ökölvívó Szövetségének elnöke, Ben Becker: „Nem vagyunk el­lene, egyenrangúnak ismerjük el a többi olimpikonnal". Bobby Lee tehát tagja lett az olimpiai keretnek, kiküldetését a selej­tező mérkőzéseken kell biztosí­tania. Tehát újabb szenzáció az Egyesült Államokban. Az ameri­kai sajtó nap nap után közöl fényképeket Hunterröl. Egyszer a rács mögött látható bokszál­lásban, másszor futóedzést vé­gez a hatalmas termetű börtön­őr kíséretében. Hunter számára az ökölvívás a társadalmi in­tegráció, a beilleszkedés vágyát jelenti. A bokszban látja reha­bilitációját, ami hazájában na­gyon nehéz dolog, főleg a fe­keték számára. Azt mondjuk, hogy az olimpia „a világ legjobb fiataljainak“ találkozása. Ha eltekintünk et­től a nézettől, Hunter esete ékesen bizonyítja az amerikai ökölvívásban uralkodó, cseppet sem áttekinthető viszonyokat. Olimpiai győzteseket és profivi­lágbajnokokat termel, de nem a tervszerűen irányított tömeg sportból kerülnek ki a bajno­kok. Nem, hanem abból a hely­zetből, amelybe a társadalmi periféria fiai jutnak, akik mindenáron szabadulni akarnak a fojtó légkörből. Elsősorban a négerek. Cassius Clay rendőr­től, Sonny Liston a börtönben tanult meg bokszolni. Ez az út­ja az erősebbek uralma alóli egyéni felszabadulásnak az Egyesült Államokban. Bobby Lee egyelőre nem „bokszolhat­ja ki“ szabadságát. Annak elle­nére sem, ha győztesként tér vissza Münchenből. Aranyérmé­vel együtt újra a börtönbe megy, mert a törvény szerint csak 1973-ban kaphat kegyel met. It. v.| A taggyűlésen a hiányos játé­kosgárda és egynéhány szurko­ló vett részt, de a felszólalók őszinteségéhez kétség nem fér­hetett. Szó volt például arról, hogy több esetben a játékosok szerelték fel a hálót, igazították helyére a meglazult kapufát, de néha még az edzőmérkőzések lekötése is feladatuk volt. A múltban kevés történt a fiatalítás érdekében, pedig az első csapat mellett ifjúsági és kölyökcsapat is működik. A tag­gyűlésen a játékosok részéről több szó esett a pálya minősé­gével kapcsolatban. A görön­gyös felület sok esetben befo­lyásolja mindkét fél játékát. A játéktér korszerűsítésének prob­lémája egyelőre nagy felkiáltó­jel. A megoldás nagyobb meg­értést, több akarást igényel. A mérkőzések egyre foghíja­sabb nézősereg előtt zajlanak le. A hiba nem a szurkolókban van, hiszen az ötödik X-en túli szurkolók gyakran emlegetik a nem is olyan távoli múltat, ami­kor a vasárnapi ebédet szinte nem követhette vacsora jó lab­darúgás nélkül. A nézőket nem lehet hangszóróval a pályára csalogatni, csak jó játékkal és gólokkal. Az évzáró taggyűlésen a fel­szólalók között volt Peter Lainc elvtárs, a vnb elnöke, aki mél­tatta a XIV. pártkongresszus­nak a testnevelés fejlesztéséről szóló határozatát. Szólt a város sportéletének fejlesztéséről, aminek egyik fontos tartozéka, hogy a jövőben e városban 1,5 millió korona értékben új sportlétesítmény épül, ahol a labdarúgók is otthonra talál­nak. Az új sporttelep létesíté­sét persze nem lehet ölhetett kézzel várni. A taggyűlés egyhangúan el- fogtadta a Javaslatot. A határo­zatok között kötelezettségválla­lás Is szerepel, amelynek értel­mében 500 órát dolgoznak le a pálya korszerűsítésénél társa­dalmi munkában. Az eredményesebb helytál­lás érdekében megtették az el­ső lépéseket. A többire majd a bajnokság ad választ P. I. Igen, ilyen lesz Münchenben, ahol május 26-án az NSZK— Szovjetunió barátságos váloga­tott labdarúgó- találkozóval avatják az olimpiai stadiont. Ez a létesítmény lesz több olim­piai verseny színhelye, s itt rendezik meg az olimpiai lab- darúgó-torna legfontosabb mér­kőzéseit. Kétségtelen, hogy Európa- szerte nagy érdeklődés nyilvá­nul majd meg e találkozó iránt, s ezért kértük ki Helmut Schön, a nyugatnémet labdarúgó-válo­gatott szövetségi kapitányának véleményét ezzel kapcsolatban a magyar—nyugatnémet mérkő­zés után. „Nem akármilyen erőpróba lesz a május 26-án Münchenben sorra kerülő pályaavató. A szovjet labdarúgó-válogatott már évek óta nagy Játékerőt kéjjvisel, s a mi együttesünk­kel eddig mindig szívós, fér­fias, sportszerű küzdelmet ví­vott. Azt hiszem, keresve sem találhattunk volna megfelelőbb ellenfelet erre az eseményre. Addigra már ismeretes lesz, melyik csapatok Jutottak az A Teorije i Praktika Fizicsesz- koj Kulturi című szovjet sport­szaklap egyik érdekes írásából idézünk: A futóedzéseknek kettős cél­juk van: az egyik a szervezet funkcionális lehetőségeinek a bővítése, a másik a mozgástech­nika tökéletesítése. Az edzők az utóbbira általában kevesebb fi­gyelmet fordítanak. Közreját­szik ebben bizonyára az is, hogy a sportmozgások techni­kájának értékelését szolgáló módszerek lényegében külső, kinematikai Jellegűek; ugyanak­kor legnagyobb érdeklődésre a mozgással kapcsolatos izmok működésének az összehangolá­sára vonatkozó adatok számít­hatnak. A mozgáskoordinációt az egyes izmok erőfeszítéseinek pontos adagolása és tevékeny­ségük kölcsönös összehangolá­sa biztosítja. Az elektronika fejlődése kö­vetkeztében napjainkban már lehetőség van arra, hogy az elektromiográfia segítségével értékeljék az izomtevékenység dinamikáját a munkajellegé vagy sportmozgások közben. Nyugalmi helyzetben az izom elektromos energiája nullával egyenlő; az izmok összehúzódá­sát az elektromos potenciálok keletkezése kíséri. A filmfelvé­telt és a vele összhangban levő biopotenciálfelvételt felhasznál­va össze lehet hasonlítani a mozgások külső felépítését és az izomösszehangolás jellegét a középtávfutók különböző mozgási sebessége esetén. A futási sebesség megvál­tozása a középtávfutók eseté­ben sokkal Jellemzőbb, mint a vágtázóknál. A középtávfutó mozgására ezenkívül a kisebb feszültség is jellemző; ez csök­kenti az inger kisugárzásának a lehetőségét a központi ideg- rendszerbe. Az izomerőkifejtések sorren­disége bármilyen sebességgel végzett mozgás esetén azonos, a különbség az erőkifejtés nagyságában ás időtartamában van. A mozgási ütem gyorsítása egyrészt az izom feszítettségé- nek a növelése, másrészt a moz­gáspálya nagyobb részén törté­Európa-bajnokság elődöntőjébe, s remélhetőleg éppen ezért mindkét válogatott számára ka­póra jöhet ez a nagy találkozó. Ránk előbb az Anglia elleni kettős mérkőzés vár, amely a maga nemében akár az EB dön. tőjének is beillene. Bízom ab­ban, hogy sikerrel vesszük ezt az akadályt. Ugyancsak nagy találkozó lesz a két szovjet— jugoszláv erőpróba, s Itt a ha* gyomány inkább szovjet sikert ígér. így végeredményben mind a szovjet, mind a nyugatnémet válogatott ott lehet az Európa, bajnokság elődöntőjében. Ha úgy lesz is, már csak a döntőben találkozhatnánk, mert a szov­jet—jugoszláv párharc tovább­jutója a román—magyar jobbl* kával mérkőzik majd az elő* döntőben. Ha továbbjutunk, ránk az elődöntőben az olasz- belga viaskodás Jobbik csapata vár. Mivel az erőviszonyok na­gyon kiegyenlítettek, persze nem merem megjósolni, melyik négy válogatott biztos EB elő* döntő szereplésére számítok.“ ZALA JÖZSEtf nő erőkifejtés útján megy vég­be. Az izomerőkifejtés nagysá­gának és tartalmának változá­sa azonban nem egyenlő az al­só végtag különböző részeiben; minél gyorsabb a futás üteme* annál nagyobb azoknak az iz­moknak a tevékenysége, ame­lyek a csípőízületben a mozgást biztosítják. Az elektromiográfia és * filmfelvétel együttes felhaszná­lása világosan bizonyítja, hogy a mozgási ütem és az izomtevé* kenység ritmusa között bonyo­lult összefüggés van. A közép* távfutás jellegzetes vonása a gyorsaság gyakori változtatása, ezért a sportolóknak jól el kell sajátítaniuk a gyorsaság változ­tatásának lehetőségeit és mód­jait. Ez ugyanis szükségessé te* szí az izomerőkifejtések össze* hangolásának megfelelő változ­tatását is. Fontos a gyorsaság növelése a célhoz közeli szaka­szon, amikor a fáradtság iS csaknem a csúcsponton van és az idegközpontok funkcionális ingadozása is csökken. Valószínűleg nagyon sok edző foglalkozik ezekkel a kérdések kel mindennapi munkájában^ mégis ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy rá kel! nevelni a futókat: sajátítsák el a mozgási sebesség megváltoz­tatásának a technikáját. Ennek érdekében az alapozó időszak^ ban 3—5 kilométeres távú futá­sokat kell végezni (kilométe­renként 4 perces sebességgel^ és 100 méterenként 25—30 mé1 tért gyorsítva kell megtenni. A gyorsításnál növekszik a fu­tás üteme; ekkor arra kell tö­rekedni, hogy megmaradjon az állandó lépéshossz. Jól bevált gyakorlat a mozgási ütem töké­letesítésére az Is, ha két-három lépésként váltják az aprózó, lendületes és a kiengedett, te­hetetlenségi futást. Ilyenkor az az alapvető feladat, hogy a le­hető leggyorsabban történjék a váltás az egyik formáról a má­sikra. A főidényben az edzés­munka döntő részét olyan fu*- tásból kell összeállítani, amely^ nek felépítése hasonlít a ver­senyfeltételek közötti mozgás* hoz, 4 MILAN ORLOWSKI fiatal kora ellenére ma Csehszlovákia legjobb férfi asztaliteniszezője. Elsősorban tőle várnak jó szereplést az Európa-bajnokságon asztaliteniszsportunk vezetői, mégpedig a férfi egyesben, esetleg a férfi párosban is, ahol általában Turai- val együtt szerepel. A férfi csapatversenyek során is Orlowski ígérkezik válogatottunk erősségének, de kívüle is kiegyensúlyo­zottnak látszik, meglepetésre képes az együttes. AZ ELSŐ LÉPÉS A futók izommunkája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents