Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-07 / 82. szám, péntek
Néhány héttel ezelőtt a CSKP Központi Bizottsági) Marxist« •—Leninista Intézetének rendezésében nemzetközi tudományos értekezletet tartottak a szocialista országok ellen irányuló antikommuntsta ideológia elleni harc időszerű kérdéseiről. A hazai résztvevőkön kívül ott voltak a szocialista országok és több nyugati ország képviselői is. Az alábbiakban közöljük dr. Somogyi Mátyásnak, lapunk prágai szerkesztőjének interjúját Dr. BOHUMIL NÉMEC-cel, a prágai fővárosi* bizottság titkárával, aki ugyancsak részt vett az említett értekezleten. 1972. IV. 7. KÉRDÉS: Ha figyelemmel kísérjük pártunk és más testvérpártok politikai és elméleti folyóiratait, általában a marxista publicisztikát, látjuk, hogy az antikommunista ideológia elemzésével, az „eszmei fellazítás“ módszereinek felfedésével egyre több cikk, tanulmány szerzője foglalkozik. Titkár elvtárs, miben látja e tudó mányos érdeklődés okát és idő szerűségét? VÁLASZ: Már az SZKP XXIV. kongresszusa rámutatott, hogy Nyugaton az antikommunizmust állami doktrínává nyilvánították. Ebből következik, hogy az ellene folyó harcot koordinálni kell, hogy nemzetközi tudományos kollektívák létrehozására van szükség — ezt igazolták a prágai értekezleten elhangzott felszólalások is. Az értekezlet demonstrálta, hogy az utóbbi időben mennyire előtérbe került a jelenlegi antikommuniz- mus elemzése, tudományos felmérése. A beavatatlan szemlélő számára furcsának tűnhet, hogy éppen akkor foglalkozunk ezzel a kérdéssel behatóan, amikor Európában fokozott politikai és diplomáciai erőfeszítések történnek. Mindig hangsúlyozzuk, hogy ez a diplomáciai aktivitás a Szovjetunió és más szocialista országok béke- offenzívájának az eredménye, és nincs ellentétben az SZKP XXIV. és a CSKP XIV. kongresszusának határozataival. A szocialista világrendszer és a világ békeszerető forradalmi erőinek küzdelme azonban nem jelent békés egymás mellett élést az ideológia területén. Főleg az utóbbi időszakban tapasztalhatjuk, hogy mennél jobban kényszerülnek a tőkésországok gazdasági, politikai és hadászati tárgyalásokat folytatni, annál behatóbban fejlesztik az ideológiai hadviselést, annál nagyobb erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak megbontására. A forradalmi mozgalom — eltekintve egyes osztagainak sikertelenségeitől — tovább halad előre. Támadásaival az imperializmusnak nőm sikerült megváltoztatnia az erőviszonyokat. Ennek ellenére az imperializmus továbbra is veszélyes ellenfél marad. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Egyesült Államok támadó politikájának alapja a szocialista világrendszer bármilyen eszközzel és módszerrel történő meggyengítése. A hazai újságolvasó előtt sem ismeretlen az a tény, hogy az Egyesült Államok már 1964-ben meghirdette a „hídépítés“ lervét a szocialista országok felé. E terv lényege a hosszú távú ideológiai fellazítás, a lélektani hadviselés, gazdasági megkülönböztetések az egyes szocialista országokkal szemben stb. Az ún. lélektani hadviselés taktikájáról már 1962-ben így nyilatkozott F. f. Strauss: „... Szükséges, hogy ügyesen, a propaganda minden eszközének bevezetésével csempésszük gondolatainkat és elképzeléseinket a kommunista országok közéletébe, hogy az ott élő emberek akarva, nem akarva is a nyugati eszmék hordozóivá váljanak. Ezzel olyan általános elégedetlenség érzését váltjuk ki, amely előfeltétele a szocialista államokban a kierőszakolt változásoknak. Itt, Európában, döntő tényezők bizonyítják, hogy a Nyugat felkészült sikeres lélektani hadviselést vezetni a Kelettel szemben“. (Die Aussenpolitik, 1962. 11). Z. Brzezinski, az ismert antikommunista szakértő már konkrétabb receptet nyújt. 1966-ban „A felosztás alternatívái“ c. tanulmányában (Köln) arra ösztönöz, hogy elsősorban a cseheket és a lengyeleket kell meggyőzni Kelet-Németor- szág létének szükségtelenségéről. Véleménye szerint az NDK- val szemben a Nyugatnak elszigetelő taktikát kell alkalmaznia, de a többi szocialista ország Irányában a békés egymás mellett élés politikáját kell folytatni mind gazdasági, politikai, mind kulturális téren, mert Kelét-Németország csak így válhat politikai anakronizmussá, Moszkva számára az állandó kellemetlenség forrásává... A Kelet-Németországgal szembeni ellenszenvet úgy is lehet majd szítani, hogy a többi kelet-európai állammal mint egyenrangú független partnerrel tárgyalunk, kivéve Kelet- Németországot, amelynek sorsa, hogy szovjet bábállam maradjon. A kelet-európai államok fejlődése előtt nyitva wi út, mert nemzeti államok. Ezekben az országokban a nacionalizmus azon ország ellen irányul, amely jelenleg függetlenségük útjában áll — tehát a Szovjetunió ellen — igy Brzezinski. állam és a párt politikai nevelő munkájában nem fordítottak kellő gondot erre a kérdésre. Sokszor a Szovjetunió lránt kinyilvánított formális viszony a kispolgári rétegeknél a valóságban közömbösségei jelentett, s megvetette lábát a kilátástalansás és a nihilizmus érzése is. Mindezt táplálta még a külföldi antikommunista központok ideológiai felforgató tevékenysége, amely főleg a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink jelentőségének csökkentésére irányult. Csehországban a szovjetelle- nesség elsősorban a masarykiz- mus emlőin nevelkedett kispolgárságnál jelentkezett. Egyes Ipari központokban még erősen hatottak a reformizmus és a szociáldemokratizmus eszmei csökevényei. Amint 1968-ban kiderült, a szociáldemokrácia 20 éven keresztül fenntartotta illegális kapcsolatait a külföldi emigrációval, sőt, az ún. Seocialisla Internacionále vezetőivel is... Szlovákiában, mint ismeretes, a cseh burzsoázia kizsák mányoló politikájának következtében, az elmaradott agrárjellegű országrész vallásos érzelmű lakossága egyes rétegei napság a „reálisabb“ antikom-, munista irányzat került előtérbe, amelynek követői a távlati eszmei fellazításra összpontosítják figyelmüket. Céljuk azonban változatlan. Ismét a szocialista tábor erkölcsi es politikai egységének megbontását, a Szovjetunió és a szocialista országok közti ékverést tartják fő feladatuknak. Csak illusztrációképpen említem meg, hogy a csehszlovákiai ellenforradal mi kísérletről Nyugaton több mint 200 kiadvány jelent meg. A szerzők elemzik a vereség okait és megírják elképzeléseiket arról, hogy a jövőben milyen módszerekkel valósíthatnák meg a „csehszlovák nép felszabadítását“, összegezve: A kapitalizmus és a szocializmus közötti eszmei harc korunk egyik törvényszerűsége — ezen a téren nem várható békés egymás mellett élés. Mindmáig érvényes Lenin megállapítása: „Vagy szocialista, vagy burzsoá ideológiai. A kettő között nem lehet semmi más.“ KÉRDÉS: Amint ismeretes, a kínai vezetők a máoizmust úgy tüntetik fel, mint a marxizmust továbbfejlesztő tanítást. A prá Az entikommunlimus taktikát változtat Interjú BOHUMIL NEMEC elvtárssal, a CSKP prágai fővárosi bizottság titkárával Arra, hogy ezek a feltevések konkrét intézkedésekkel párosulnak, van elég bizonyíték. Az Egyesült Államok hírszerző szolgálata 12 000 embert foglalkoztat, ebből kilencezret külföldön. Ismeretes, hogy a Szabad Európa Rádión és a Szabadságadón kívül Amerika Hangja hetente 37 nyelven különböző hullámsávokon 700 órán át sugároz ellenséges propagandát a szocialista országok ellen. Lélektani hadviselési terveikben nagy súlyt helyeznek arra is, hogy a NATO terve egy közös hírközlő mesterséges hold-rendszer kiépítésére mielőbb megvalósuljon. Arra számítanak, hogy néhány éven beiül televízióadással is erősíthetik ideológiai aknamunkájukat a szocialista lakosság tudata ellen. Már most foglalkoznak a lélektani hadviselés irányító szerveinek, különleges egységeinek és eszközeinek kiépítésével. Ennek az ideológiai fel lazításnak az eredményeit 1968-ban nálunk is tapasztal hattuk. KÉRDÉS: A Tanulságok né ven ismeri fontos pártdokumentum, amim ismeretes, elemezte a pártban és u társada lomban bekövetkezett válság okait. A dokumentum a többi között utalt arra is, milyen szerepe/ játszott a szovjetellenes ség és a nacionalizmus a válság előidézésében. Miben látja Ön e jelenségek gyökereit? VÁLASZ: Kérdése nagyon is indokolt. Ugyanis figyelemre méltó körülmény, hogy a szocialista Csehszlovákiában, abban az országban, amelynek népét a Szovjetunióhoz hagyományosan jó kapcsolatok fűzték, a Jobboldali és revizionista erőknek sikerült kihasználniuk a lakosság elégedetlenségét, sőt soraiban szovjetellenes hisztériát kelteni. A nacionalizmus történelmi, szociológiai és osztálygyökerei részletezésének mellőzésével hangsúlyozni szeretném, hogy a Nagy Októberi Forradalom győzelme után, a kommunista párt munkájának eredményeképpen, hazánkban sikerüli magasabb szintre emelni a munkásosztály öntudatát, és később, 1945 után pedig az egész nemzetet a Szovjetunió iránti hűség szellemében nevelni. Mindennek figyelembevételével azonban meg kell állapítanunk, hogy a Masaryk, Be- neš, Kramáf és Štefánik által táplált burzsoá nacionalizmust nem sikerült az elmúlt két évtized során a lakosság egy jelentős részének tudatából kigyomlálni. Ennek oka egyrészt eszmei-nevelőmunkánk alacsony színvonalában és az elért eredmények túlbecsülésében rejlik. A hivatalos beszédekben ugyan sok szó esett a Szovjetunióról, azonban a szocialista re a 30-as években a Hlinka pártban tömörült szlovák burzsoázia gyakorolt mélyebb hálást. A klerofasiszta rezsim idején ezek a rétegek az agresz- szív nacionalista és szovjetellenes propaganda kereszttüzébe kerültek. E propaganda ugyancsak megtette a magáét, olyany- nylra, hogy még az 1944-ben kirobbant Szlovák Nemzeti Felkelés ellenére — amikor az SZLKP vezetése alatt a nemzet elsöprő többsége fegyverrel szállt szembe a fasiszta szlovák kormánnyal, s a szovjet partizánokkal és hadsereggel karöltve harcolt a nemzeti és társadalmi felszabadulásért — »ein sikerült kiirtani az évekig tartó nacionalista nevelés következményeit. így történhetett meg, hogy 1945 után a politikai életbe fokozatosan beszivároghattak a klerofasiszta rezsim és az első köztársaság államapparátusának emberei, akik türelmesen várták, mikor léphetnek ismét a politikai porondra. 1948 után ezek az elemek elvesztették politikai, gazdasági és egyéb pozícióikat, de lény, hogy eszmei és politikai hatásuk az új, a szocializmust építő köztársaságban nem lehetett haladó, pozitív tényező. Kapcsolataikat fenntartották az emigrációval, s ők is hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült a szlovák lakosság bizonyos részét megtéveszteni. Nem hallgatható el az a tény sem, hogy mind a cseh országrészekben, mind Szlovákiában egyes párttagok is hajlamosak voltak a szovjetellenességre. Hiszen 1970 januárjáig pártunknak több mint 270 000 olyan tag. ja volt, akik más politikai pártokból léptek, át a CSKP-ba akik régi pártjuk Ideológiáját nem vetették el, sőt, annak szellemében befolyásolták a párttagság löbbí részét is. A nemzeti kisebbségek közti nacionalista mesterkedésekről, tudomásom szerint, az Űj Szóban több elemző cikk jelent ineg, amelyek bizonyítják, hogy az imperialista Ideológiai fellazítás a szocialista országokban élő nemzetiségekkel is számit. KÉRDÉS: Sokakban felvetődhet a kérdés: ellenfeleink levonták-e a tanulságot az 1968- as eseményekből, s vajon nem tesznek-e kísérletet elvesztett hadállásaik visszaszerzésére? VÁLASZ: Az antikommunista stratégák és taktikai „szakemberek“ szoclalistaellenes kiadványainak tanulmányozása alapján megállapítható, hogy valamennyien megkísérlik az elmúlt időszak eseményeinek megismétlését és mindent elkövetnek, hogy embereiket a szocialista országokban ismét visszacsempészhessék a fontos posztokra. A „csendes ellenforradalom“ taktikájától eltérően magai értekezleten is foglalkoztak ezzel a kérdéssel? VÁLASZ: Igen, foglalkoztunk. Az állítást, hogy Mao Ce-tung továbbfejleszti a marxizmust, egyértelműen visszautasítjuk. Mao tézisei a valóságban élős- ködnek a marxista—leninista elméleten, és megtévesztik a kínai kommunisták nagy tömegeit. Nem véletlen, hogy manapság Nyugaton sok kiadvány népszerűsíti Mao eszméit. Arra törekednek, hogy Maót úgy tüntessék fel, mint egy új szocialista modell megalkotóját. Nyugaton sokan idézik Mao Ce-tung propagandájának szovjetellenes kirohanásait, és sajnálatra méltó, hogy a kínai vezetők ugyancsak felhasználják a tőkésországokban kiadott, a Szovjetuniót és a szocialista országokat rágalmazó „szaki roil a 1 ma t". Láthatjuk tehát, hogy a szov- jetellenesség teljesen antago- nisztikus célokat követő erőket hozott közös nevezőre. Mindezen nem változtat az a tény, hogy a maoisták a marxizmus— leninizmus leghűbb követőinek, a forradalmi nemzetközi munkásmozgalom egyedüli képviselőinek, a mozgalom tisztasága őreinek tüntetik fel magukut. Nixon amerikai elnök nemrég Pekingben folytatott tárgyalásokat a kínai vezetőkkel, s látogatása sok találgatásra adott okot... A pekingi megbeszélések után valóban sok a találgalás, mi osztjuk a Brezsnyev elvtárs ál- lal kifejtett nézetet, miszerint az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság Jövendő cselekedetei mondják ki a döntő szót a pekingi tárgyalások jelentőségéről... s ezért a Szovjetunió nem siet a végle. ges értékeléssel. Csak a jövő — lehetséges, hogy a közeli jövő — mutatja meg, hogy valójában hogyan állnak a dolgok . . KÉRDÉS: Összegezésképpen mit hangsúlyozna titkár elvtárs? VÁLASZ: Azt, hogy a békéért, a népek közti békés egymás mellett élésért folyó harc nincs ellentétben az imperialista államok ideológiai diverziója és az antlkommunlzmus elleni harc kiéleződésével. Hiszen Brezsnyev elvtárs, az SZKP főtitkára Is hangoztatta a szovjet szak. szervezeti kongresszuson, hogy az ideológiai harcban való engesztelhetetlenség nincs ellentétben azzal a készséggel, hogy fejlesszük a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat az ellentétes társadalmi rendszerű államokkal. Az elmondottakból az is következik, hogy egy percre sem feledkezhetünk meg a drága áron szerzett tapasztalatainkról és sohasem engedhetjük meg, hogy a békés egymás mellett élés kiterjedjen az ideológiai harc területére is. U eu irányú politikai nevelőmunkánk középpontjában továbbra is a dolgozók Internacionalista és szocialista szellemű nevelése áll, mert ez is segítséget Jelent az antikommunista propaganda elleni harcban. De ezzel egyifő. ben fel kell fednünk minden propaganda mesterkedést, amely a szocialista országok egységének megbontására irányul. (Tőthpál Gyula felvételei
