Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-07 / 82. szám, péntek
Belpolitikai kommentár Mediterrán viharzóna BÚCSÚ AJÁNDÉK —FELTÉTELEKKEL Amikor február 11-én Panajo- takosz, búcsúzó görög nagykövet felkereste Makarloszt, mint már említettem, magával vitte a görög kormány ultimátumát. Az üzenet, mint nicősiai ismerőseim elmondották, két részből állt. A junta először is a ciprusi kormány átalakítását követelte. Változnak az idők és a követelések Csak közbevetőleg hadd említsem meg, hogy a múlt esztendei ultimátum is részben a kormány összetételére vonatkozott. De az ezredesek akkor egy török közösséghez tartozó miniszter felvételét sürgették. Ezúttal viszont Grivasz neve került szóba. Másrészt „kihajózásra“ javasolták Kíprianu külügyminisztert, Chrisztodolout, a szóvivőt és Komodromosz belügyminisztert. Általában ez a három név szerepel a kiszivárgott hírekben. Makariosz semmiképpen sem válhatott meg bizalmas, közvetlen munkatársaitól, noha — mint többen is említették — maga az elnök Is éppen előkészületeket tett bizonyos miniszterek kicserélésére. Az ok, amiért Makariosz a kormány átalakítását tervezte, természetesen egészen más jellegű problémákkal függött össze, mint ami az athéni követeléseket motiválta. Mendemondák keringenek arról Nicósiában, hogy egyes miniszterek különböző gazdasági panamákba keveredtek. S az elnök, aki rendkívül kényes munkatársai megbízhatóságára, a kompromittált személyektől akart megszabadulni. A tervezett kormányátalakításnak, még ha ezt egyetlen hivatalos forrás sem volt hajlandó megerősíteni, volt egy másfajta vonatkozása is. Ismerőseim közül többen szóba hozták, hogy az érsek titokban tárcát kínált fel Grivasz tábornoknak, s ellenlábasa ezt csak azért utasította vissza, mert kevesellte a hadügyi tárcát, szerette volna megkapni a bel- ügyek irányítását is. Bár természetes módon, a kulisszák mögött folyó alkudozásokat nem lehet bizonyítani, Grivasz magatartása, de erről majd később, közvetve mégis csak elhlhetővé teszi ezt a különösnek látszó ajánlatot. Bármilyen átalakítást is tervezett az érsek, érthető, hogy a görög kormány ultimátuma után semmiféle változtatásra nem kerülhet sor. Az ominózus fegyverek Nézzük most az ultimátum másik, igen lényeges pontját, amely az ominózus fegyverekre vonatkozott. A történtek jobb megértéséhez hadd mondjam el előre, hogy fegyverekben nincs hiány a szigeten. Hétezer török katona tartózkodik a szigeten, ezer fel fegyverzett török rendőr és a török hadsereg Cipruson állomásoztatott 650 tisztje. Görögországot 950 tiszt „képviseli“. Viszont az ő irányításuk alatt áll a 10 ezer fős Nemzeti Gárda. Ide hívják be tényleges katonai szolgálatra a ciprusi fiatalokat. Ezen felül háromezer ENSZ-kalona állomásozik még a szigeten. Látnivaló, hogy a török közösség reprezentatív reguláris haderővel rendelkezik. Hasonló a helyzet a görög cipriótákkal is. De mivel ez az egység Görögországból érkezett tisztek vezetése alatt áll, Makariosz csak abban az esetben érezheti saját haderejének, ameny- nyiben a Ciprusi Köztársaság elnökének utasításai megegyeznek az Athénből érkezett parancsokkal. Ez a helyzet a ciprusi kormány részére rendkívül kockázatossá tehet minden olyan politikai lépést, amely keresztezi Athén elképzeléseit, hiszen a Nemzeti Gárda csak formálisan védelmezi a ciprust kormányt, athéni gombnyomásra viszont a ciprusi kormány ellen is bevethető. Vagyis’Athén olyan fegyveres erővel rendelkezik a szigeten, amely félórás katonai puccsal alapvető változások végrehajtására képes. A feszültség növekedése Athén és Nicósia közt Makariosz számára — ha személyes hatalmát és ami ezzel egyértelmű, Ciprus függetlenségét meg kívánta védelmezni —, elkerülhetetlenné tette a görög tisztektől független fegyveres erő kialakítását. Ehhez azonban fegyverek kellettek. Makariosz ezért vásárolt külföldön fegyvereket. Kérdés az, hogy kinek szánta ezeket. Nicósiai körök ösz- szefüggésbe hozzák a fegyver- vásárlás tényét azzal a tisztogató akcióval, amely az év elején, a rendőrség kötelékéből távolította el az enozisz-párti elemeket. A Grivaszhoz közel álló lapok hasábjain viszont elhangzottak olyan kijelentések is, miszerint Makariosz a baloldali pártok közt osztatta szét a fegyvereket. Az ellenlábas ellenvélemény A témát szóba hoztam Evdo- kasz doktor előtt, aki annak idején Makariosz ellenlábasaként elnökjelöltként lépett fel s ma is a szélsőjobboldal egyik vezéralakja. Az ideggyógyász politikus a következőket fejtette ki: — A jelenlegi krízis oka, hogy Makariosz fegyvereket vásárolt, de nem a Nemzeti Gárda részére, s nem is azért, hogy biztosítsa Ciprus csatlakozását Görögországhoz, hanem igy akarta személyi hatalmát megerősíteni... Ez — ha úgy tetszik — az érem másik, de ez esetben — úgy hiszem — talmi oldala. De nem lehet Evdokasz véleményén csodálkozni, hiszen a politikus-orvos nézőpontja más. Denktasz, a török közösség vezető politikusa még hamisabb optikát használt. Beszélgetésünk során a következőképpen magyarázta Makariosz fegyvervásárlását: — Az elnök — mondotta Denktasz — a török közösség ellen vásárolt fegyvereket. Ellenünk akarja fordítani őket.... Ügy hiszem, szükségtelen bizonyítani, hogy Makariosz nem a török közösség fenyegetésére vásárolt kézifegyvereket, hiszen a ciprusi elnök — akinek igen nagy szüksége van szövetségesekre — éppenséggel közeledne a tőrök cipriótákhoz, ha Denktaszék hajlandóak lennének a tárgyalások folytatására. A két közösség közti párbeszédet ugyanis, mint már utaltam rá, nem a Ciprusi Köztársaság elnökének palotájából, hanem — nyilván athéni kérésre — Ankarából torpedózták meg. Szabad elvonulás? Makariosz távozása volt az athéni ultimátum harmadik pontja. Ezt a követelést azonban — mint Nicósiában megjegyezték — a junta nem az írásos dokumentumban terjesztette elő. Szóval két részből állt az ultimátum. A korábban említett két követelést írásba foglalták s Panajotakosz viszont szóban — ezt adott esetben lehet akár cáfolni, akár kétségbe vonni, de természetesen le Is lehet tagadni — az elnök visszavonulásra vonatkozó athéni igényt is előterjesztette. Persze, kulturált formában. Közölte, hogy a helyzet mérlegelése alapján a görög kormány helyesebbnek vélné Ma"kariosz lemondását és visz- szavonulását egy rendelkezésére bocsátandó athéni villába. Magyarán szólva, a görög junta Makariosz lemondásáért cserében „szabad elvonulást“ ígért. Nem tudni, Makariosz mit válaszolt, vagy válaszolt-e egyáltalán akkor erre a képtelen követelésre. Tény azonban, hogy a ciprusi államfő távozása továbbra is napirenden szerepelt. Némileg lakkozottabb formában, de szinte napokon belül visszatért a téma. Az athéni érsek olyan nyilatkozatot tett. miszerint Makariosz ké|>ességei számára sokkal alkalmasabb poszt lehetne a görögkeleti egyház hamarosan megüresedő egyházfői tiszte, mint Nicósiában az érseki és az elnöki tisztség. Feltettem a kérdést Kleri- desznek, Ciprus második emberének, hogyan értékeli ezt a javaslatot. A következőket válaszolta: — Először is az isztambuli patrlárka még életben van. Másodszor, bár az athéni érsek véleménye szerint Makariosz alkalmas e tisztség betöltésére, de mi a garancia, hogy a többi érsek is hasonlóképpen gondolkodik?! Végül egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, mondotta Kleridesz, hogy Makariosz, még ha hivatalos formában fel is kínálnák neki e tisztséget, elfogadná az ajánlatot. Nyilvánvaló —■ s ezt a későbbi fejlemények is igazolták —, csak egy közbülső akcióról volt szó. A Ma:kariosz bekerítésére indított hajsza ugyanis — bár a drasztikus nyitány a színfalak előtt egy Időre folytatás nélkül maradt — rövidesen újabb fordulatot vett, igazolva egyben azt is, hogy a támadás igazi célpontja Makariosz személye. Minden más csak ürügy. Három püspök színre lép A következő attakra csak március első napjaiban került sor. Ekkor három ciprusi püspök ment át nyílt támadásba Makariosz ellen, felszólítva az érsek-elnököt, hogy a kánon jog értelmében vagy érseki, vagy elnöki tisztét tartsa meg. Azt hiszem, a történtek megértéséhez közelebb visz, ha a két dátum, tehát február 11-e és március 2-a közé beiktatunk egy harmadikat, mégpedig február 20-át. Ez az a nap. amikor is Grivasz tábornoknak fegyveres katonai puccsot kellett volna végrehajtania. Az akció azonban elmaradt, sőt a tervet sem szellőztették. De a puccs tényét Nicósiában, még ha érthető okokból mindenki óvatosan is nyúlt a témához, nem vonták kétségbe. Kérdés azonban: Grivasz miért nem állt fegyveresen is a Makariosz-ellenes erők élére, ha őt tekintik e csoport szimbólumának, Görögország feltétlen híve és nem most szállt volna először szembe Maka- riosszal. Dupla enozisz Mindenki — akivel csak beszéltem erről — egyetértett abban, hogy Grivasz nem vállalta a ráosztott szerepet. Vajon miért? A válasz egyszerű, Grivasz nem Makarioszt akarta megbuktatni, tehát nem az elnöki tisztségre pályázott, hanem az enózisz megvalósításáért jött a szigetre. A válasz újabb kérdést szül: Makariosz megbuktatása nem jelent egyben enóziszt? Ma már semmiképpen sem. Jelenleg a dupla enóziszt jelenti, azaz a sziget felosztását. Grivasz pedig, még ha más okokból is, mint Makariosz, de a felosztást maga is ellenzi. Különösen ellenzi, mint ciprusi barátaim megjegyezték, amióta kiderült, hogy szülőfaluja éppen a török részhez tartozna. Grivasz kikapcsolódásával új helyzet állt elő, nyilván ez okozta a pillanatnyi politikai tűzszünetet. De Athén még egy adut tartott a kezében. Az enó- zisz-pártl püspökök Makariosz- ellenes pártütését. Ekkor valóban veszélyes helyzet alakult ki. A ránehezedő nyomást Makariosz is érezte, hiszen először utalt arra, hogy visszalép ... ÚNODY GYÜRGY Kereskedelmünk a Szovjetunióval Köztudott dolog, hogy külkereskedelmi áruforgalmunkban — a kivilel és a behozatal lekinletében egyaránt — a Szovjetunió a legjelentősebb partnerünk. Főleg az 19BB— 69 es évek eszmei zűrzavara következtében azt már viszont kevesen veszik tudomásul, hogy a Szovjetunió, mint egy minden tekintetben önellátó nagyhatalom, meglenne a szállításaink nélkül is, míg ennek megfordítottja aligha képzelhető el. Persze, mondhatná valaki és joggal, hogy minden kis- vagy közepes nagyságrendű állam helyzete a miénkhez hasunió, csak a saját forrásaira támaszkodva nem létezhet. Csakhogy mi a Szovjetuniótól elsősorban és főleg olyan nyersanyagot kapunk — kenyérgabona, kőolaj, nemesfém és nemsokára nagy mennyiségben földgáz is — amely Nyugaton niég a nagytermelőknél is hiánycikknek számít. Arról'már nem is beszélünk, hogy földrajzi fekvésünknél fogva a szovjet források esnek hozzánk a legközelebb és a kereskedelmi csere feltételei is jóval kedvezőbbek, mint bármilyen más elképzelhető megoldásnál. Persze túlzásba esnek azok is, akik a csehszlovák—szovjet kereskedelmi kapcsolatban nem tényleges partneri viszonyt- látnak, hanem csak egyoldalú szovjet segítséget. A szovjet párt- és kormányvezetés sohasem helyezkedett ilyen álláspontra, bár jóné- hányszor valóban nagyon hathatósan segítségünkre volt kisehb-nagyobb gazdasági problémáink megoldásában. Tény és való, hogy a Szovjetunióban megbecsüléssel fogadják elsősorban a fejlett csehszlovák gépipar gyártmányait, közszükségleti cikkeinket stb., amelyekkel viszonozzuk a szovjet szállítmányokat. Kél egyenjogú partner köl csönösen megbecsült viszonyáról, kapcsolatáról van tehát szó, amely a KGST keretében mind jobban elmélyül. Tavaly például az árucsere értéke már szinte csillagászati számot ért el, mégpedig 2,4 milliárd rubel csúcsértéket. Az előző évhez mérten ez nyolc százalékos növekedés. Elsősorban — immár hagyományosan — gépek és berendezés szerepelt a kiviteli cikkek listáján. A villamosokat, trolikat és mozdonyokat beleértve ez képviselte a Szovjetunióba irányuló exportunknak több mint a felét. Második helyen állnak a tömeges fogyasztási árucikkek. A szovjet fél megelégedéssel nyugtázta főleg azt a körülményt, hogy betartottuk a határidőket olyan gépek és berendezés szállításában, amelyet a Szovjetunióban a tavaly folyamatosan üzembe állított új ipari létesítmények igényeltek. A múlthoz mérten előrehaladásként könyvelték továbbá azt, hogy a közszükségleti árucikkek egyezményben rögzített évi volumenűének egynegyedét leszállítottuk az első negyedévben. A pozitívumok közé sorolhatjuk azt is; hogy mindkét fél megfelelőbb összetételű választékban fedezte a megrendeléseket és időelőnynyel tett elegei egyes 1972-re szóló megrendeléseknek. Természetesen vannak még bizonyos fogyatékosságok, amelyeknek kiküszöbölése még zavartalanabbá lenné kereskedelmi kapcsolatainkat. Ha szétnézünk a saját portánkon, akkor ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy hiányos volt például a különféle pótalkatrészekkel való ellátás. Bár jelentősen javult a helyzet „egyes esetekben nem lehetünk elégedettek sem mi, de főleg a szovjet megrendelők a gyártmányok minőségével. Ennek a hilelrontó jelenségnek minél gyorsabb és következetesebb felszámolása annál fontosabb, mivel a szovjet fél kibontakozó kereskedelmi kapcsolatai egyes fejlett nyugati nrszágokkal egyben előnyös ajánlatokat is jelentenek, amelyeknek közvetve ösztönzőleg kell hatniuk termelővállalatainkra. Itt ugyanis nemcsak az értékesítés lehetőségei megcsappanó sának veszélye fenyeget, hanem az is, hogy az ilyen „kényelemszerető“ termelővállalatok lemaradnak a manapság rendkívül fontos műszaki és technológiai fejlődésben is. Végső soron a lépési tarts- ra és a lépést gyorsíts-ra kellene ösztönöznie annak a ténynek is, hogy a megkötött kereskedelmi megállapodások értelmében ez idén további 10 százalékkal gyarapodik a csehszlovák—szovjet áruforgalom. GALY IVAN A Preüovi GOrgöscsapágygyár dolgozói az idén terv szerint 165 000 millió korona értékű terméket gyártanak. Az üzemben 14 szocialista munkabrigád dolgozik. Vállalták, hogy export- jeladataikat 1972. december 15-ig teljesítik és az év végéig /élmillió korona értékű csapágyat gyártanak exportra terven felül. Felvételünkön: A kúpcsapágyak kézi szerelését végző kollektíva. (Felvétel: A. Haščák — CSTKJ Közlekedési dolgozók szocialista vállalása (CSTK) — Az SZSZK közlekedési és útgazdaségi dolgozói az Idei tervfeladatokat az úti és a városi közlekedésben több mint 25 millió koronával túlteljesítik. Ezt a célkitűzést leszögezték a CSKP KB és az SZLKP KB februári plenáris ülései határozatainak megvalósítására irányuló szocialista kötelezettségvállalásokban. Kezdeményezésüket főleg a szolgáltatások javítására, az utasok szállításának javítására, az üzemanyag-megtakarításra, á közlekedés biztonságának fokozására, a gépkocsijavító-szolgá- latok javítására, és az úthálózat karbantartása minőségének növelésére összpontosítják. Az útgazdaság terén túlszárnyalják a fő építkezési teljesítményeket, és fokozzák a kőfejtést. Ugyanakkor az építőipari gépek és gépezetek racionális kihasználására összpontosítják figyelmüket. 1972. IV. 7.
