Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Rá ne lépjen! — szorítja magához mesebelien hosszú és mesebelien ősz szakállát Csernoinor, a go­nosz varázsló, azaz Vlagyimir Fjodorov, a fizikai-ma­tematikai tudományok kandidátusa, aki a Ruszlán és Ludmila című új filmben az ármányos törpét alakítja. Itt, a Moszfilm stúdiójában ma kiegészítő felvételek folynak az új kétrészes színes mesefilm jeleneteihez. A forgatókönyvet maga a rendező, Alekszej Ptusko, a Szovjetunió népművésze, sok sikeres mesefilm alko­tója írta. Ö készítette egyebek között a Mese Szaltán cárról és a Szadko című filmet. (Ez utóbbit a hazai közönség is jól ismeri.) Az új filmben Ludmila sze­repét N. Petrova, az Idegen Nyelvek Főiskolájának végzős hallgatója alakítja. Ruszlán szerepében V. Kn- zinyecet láthatjuk majd. Megkértük Alekszej Ptuskót, mondja el, honnan ered e sajátos műfaj iránt táplált rendkívüli von­zalma. — Falun nőttem fel — mondja. — Gyerekkoromban, amikor a fiúkkal éjjel legeltetni vittük a lovakat, a tábortűznél mindig mesélt valamelyikünk. Az egyik olvasta a mesét valahol, a másik hallotta, a harma­dik maga találta ki... — Egészen természetes, hogy Puskin varázslatos fantáziája engem is magával ragadott. Első alkalom­mal, még a húszas években kerültem szoros kapcso­latba műveivel, amikor a Mese a halászról, meg a kis halról c. filmet forgattuk. A film készítéséhez meghívtuk Paleh község világhírű népi festőit is, a palehiek festészetének gazdag színvilága némiképpen kompenzálta az akkor még kezdetleges színvisszaadás tökéletlenségeit, és a film sikert aratott. — Már akkor elhatároztam, hogy filmre viszem Puskin néhány más meséjét is. A megvalósítással azonban várni kellett, a trükkfelvételek technikája még nagyon kezdetleges volt... Sok év telt el, míg a Moszfilm Európa egyik legjobb stúdiójává nőtt fel. Ma már kitűnő műszaki felszereléssel rendelkezünk, egyebek között trükkfelvételek készítésére szolgáló nagyszerű berendezésekkel is. — Legutóbbi filmem, a Mese Szaltán cárról, szin­tén tele volt trükkfelvételekkel, de azokat viszonylag el tudtuk készíteni a rendelkezésünkre álló műszaki eszközökkel — folytatja A. Ptusko. — A Ruszlán vi­szont, véleményem szerint, technikailag a legbonyo­lultabb film, amelyet a szovjet filmgyártás valaha is készített. Itt úgyszólván nincs egyetlenegy olyan kép kocka, egyetlenegy epizód sem, amelyet „egyenesben‘ vehettünk volna fel. Minduntalan a legkülönösebb események történnek, és igen bonyolult feladat a cso­dát úgy filmezni, hogy az természetesnek tűnjön. — Itt van például a varázsló, Csernomor kertje. Milyen legyen ez a kert? Mi ejthetné ámulatba a nézőt? A valódi csodakerteket mindenki jól Ismeri, 1 nincs talán egyetlen olyan ifjú szovjet természetbarát sem, aki ne járt volna a nyikitai fűvészkertben a Krim-félszigeten, vagy a Kaukázusban a batumi kert­ben. vagy a sok más csodálatosan szép park vala­melyikében. Olyan kertet kell tehát kitalálnunk, ami­lyen a természetben nincs. Lehetséges ez? Igen, le­hetséges, hisz Csernomor: varázsló. — Ez csak egyetlen példa, de százával sorolhat­nám a bonyolultabbnál bonyolultabb problémákat. Éppen ezért, roppant nagyra értékelem 1. Falicinnek, a trükkfelvételek készítőjének munkáját. Hasonlókképpen dicséret illeti O. Krucsinyina jel­meztervező munkáját, akinek rajzi alap'ján, több mint Í500 különféle jelmez készült. A film zenéjét T. Hrennyiknv szerezte. G. CITRINYAK A MOSZFILM épületei között a járatlan ember könnyen eltéved. Kísérőm azonban segít, s elvezet abba a szobába, ahol Rolan Bikov, a népszerű szí­nész és rendező Távirat című filmjének montázsán dolgozik. Nemrég felkeltette a sajtó és a közön­ség figyelmét Vigyázat, teknösbéka! című vígjáté­kával, amely elnyerte a III. moszkvai gyermekfilm­fesztivál aranydíját. Oj filmje iránt is nagy az ér­deklődés. A története egyszerű. Egy kisfiú és egy kislány talál egy táviratot, s nem törődve a régi bélyegzővel, elkezdi keresni a címzettet. Sok em­berrel találkoznak: annak a kórháznak az ápoló­nőjével, amelyben a távirat címzettje — egy asz- szony — a háború alatt dolgozott; egy partizán­alakulat parancsnokával, akinél az asszony felde­rítő volt; majd ennek barátnőjével. Mindez egy nap történik, mégis kirajzolódik belőle egy egy­szerű, de hősi élet. A film végén meglepetés éri a kis főszereplőket és a nézőket egyaránt: kiderül, hogv az asszony, akit a gver°^ií kerestek, a kis­lány anyja Beszélgettem Rolan Bikovvai. A gyermekkor mindig vonzotta. „Emlékszem, milyen hosszú is volt egy nap, amikor kicsi voltam. Most negyven­éves koromban egy nap úgyszólván semmit sem jelent, az ember felkel és lefekszik. Szinte meg­foghatatlan, hogy mennyi mindent jelent egy nap a srverok számára: embereket, házakat, könyveket, válaszokat ezer meg ezer kérdésre.“ A Távirat egyszerű témája mögött bonyolult oroblémák állnak: nemzedékek kapcsolata és negértése, bizalom a gyerekek világa iránt. „Fil­memmel a különböző korú nézőkhöz fordulok“ — nondja Bikov. Nem szakad el a valóságtól. Sikere van a fiatal, az idősebb nézőknél egyaránt. A harmadik film, amelynek befejező munkálatai most folynak, Gorkij: Jegor Bulicsovja. Ezzel a filmmel debütál a fiatal Szergej Szolovjov ren­dező. Drámai alkotás, amely — az ifjú rendező véle­ménye szerint — azért érdekes, mert bemutatja Oroszország politikai és társadalmi életét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hajnalán. A törté­net hitelességét alátámasztják eredeti korabeli fel­vételek, s így lehetővé válik a rendező számára, hogy mélyrehatóan bemutassa a főhős és az őt körülvevő emberek rendkívüli jellemét. A főszerepet Mihail Uljanov, az ismert színész játssza. Szerepeit drámaiság, értelmi és érzelmi telítettség jellemzi, mint erről a nézők meggyő ződhettek Az elnök, A Karamazov-testvérek, a Fel- szabadulás című filmekben. Ugyanezen a napon a műtermekben, Moszkva környékén és a Szovjetunió más városaiban több mint harminc játékfilm felvételei folytak, ezeket szintén a MOSZFILM jelzésével fogják vetíteni. Vitautasz Zsalakjavicsusz litván rendező Moszkva közelében szabadtéri felvételeket forgat egy film­hez, amely a latin-amerikai nemzeti felszabadító mozgalomról szól Édes a szabadság címmel. Szer­gej Uruszevszkij rendező és operatőr Rjazany kö­zelében forgat filmet Szergej Jeszenyinről, a kivá­ló orosz költőről. Gorkij városából most ért vissza egy forgatócsoport, amely ott a Nálunk az üzem­ben című film felvételeit forgatta. (Rendezője: Leonyid Agranovics nemrég kapott állami díjat.) Ismerkedésem a MOSZFILM életével csak egy napig tartott... Amikor elhagytam az óriási film­gyárat, a^ volt az érzésem, hogy bármilyen kép­zelőerővel dolgozik is a rendező a műtermekben vagy a szabadtéren, a MOSZFILM legjobb film­jeinek főrendezője mégis az élet, a kortárs élete, a szovjet nép élete. GALINA SZKOROBOGATOVA A MOSZFILM a legnagyobb szovjet filmgyár, évente mintegy 50 filmet készít, körülbelül ötezer embert foglalkoztat; a bejáratánál lévő al- máskertet a harmincas évek elején ültette Alek- szandr Dovzsenko rendező. Az akkori filmgyár kevéssé hasonlított a mai modern MOSZFILM-hez, mindössze négy műteremből és néhány raktárhe­lyiségből állt A MOSZFILM — az iparból vett kifejezéssel él ve — vertikális üzem, itt készül a teljes film, a forgatókönyv átdolgozásától a kópiákig, amelyek a mozikba kerülnek. Az itt készült filmek közül körülbelül 170 kapott díjat a különböző országos és nemzetközi fesztiválokon. Az egyik műteremben ez idő tájt Julij Rajzman rendező irányításával készülnek az Udvariassági látogatás című film felvételei. Korábbi filmjei, mint a Kommunista, Hátha mégis szerelem, Kor­társaink, amelyek a szovjet társadalom életének időszerű kérdéseiről szóltak, nagy közönségsikert arattak. Rajzman az embereket rendszerint min­dennapi helyzetekben mutatja be. Ezúttal azonban arról elmélkedik, hogy milyen az ember szerepe háborús fenyegetés esetén. A film hőse darabot ír. Az ötletet onnan veszi, hogy egy szovjet cir káló udvariassági látogatást tesz Olaszországban, s ő, aki a cirkálón szolgál, kirándulást tesz Pom peibe. Rajzman — számára teljesen szokatlan módon — megpróbálja filmen ábrázolni az alkotó munkáját. A cselekményt napjainkban átviszi az ókori Pom peibe, azután vissza a jelenbe. A műteremben ép pen az ókori város díszletei állnak. A főszerepeket olyan fiatal színészek játsszák, akiknek a nevét a nagyközönség még nem is ismeri. 8 c* > č . ;i cn N 3 :0 ■ a* .. <A . Ír ■ 3 S2 V> 'Q 0 +*­1 o Sf až O 4-1 3 50 O N 4- <ü ;r ”o ^ e 0) * ■Bi k; f«a iHÍm uSaf Ki ŕ üli MÉsamíSSaBi A Rusjlón és Ludmila című film egyik jelenete •

Next

/
Thumbnails
Contents