Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó
g' N§ A z 1925-ös esztendő a CSKP rendkívüli sike- reinek esztendeje volt. Ez év őszén zajlottak le az országos választások, s a párt több mint egymillió szavazatot kapott. így országos méretben is jelentős politikai erővé vált. Befolyása Dél- Sziovákiában és Kelet-Szlovákiában is megerősödött, sőt az országos ipari központoktól távol eső Gömörben is, a falvakban éppen úgy, mint annak kisvárosaiban, de főleg a rožňavai bányavidéken és magában Rožňava városában. A huszonötös esztendő vége felé, pontosan december 6-án, a rožňavai pártszervezet nagy népgyűlést szervezett, melynek szónoka Herz Sándor kommunista szenátor volt, s a választások után előállt helyzetet értékelve a következőket mond ta: ,,A választások véget értek és ellenségeinknek nagy meglepetést hoztak. A kommunista párt Csehszlovákia második legerősebb pártja lett, mivel egymillió szavazatot kaptunk. Ezt a tényt, ha akarja, ha nem, a burzsoáziának is tudomásul kell vennie. Ezért a szociáldemokraták és a csehszlovák szocialisták meghívtak bennünket a kormányba, állítólag azért, hogy megalakítsuk a parasztok és a munkások kormányát. Mi azt hirdetjük, hogy parlamentáris úton a munkások számára semmit el nem érünk ... A mi célunk a munkásság és a parasztság egységes frontjának létrehozása. A szociáldemokraták tudják, hogy nem a parlamentre, hanem a tömegekre támaszkodunk. Švehlával együtt alakítsuk meg a munkások és a parasztok kormányát. Elvtársak, hát nem érzitek ennek nevetséges voltát? .. .“ A párt rendkívüli választási sikerét annak világos forradalmi programja, a III. Internacionálé Egykori rendőri jelentések alapján elveinek elfogadása, tényleges bolsevizálása előzte meg. Mindebben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság, majd a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának hatása nyilvánult meg. A rožňavai járás kisvárosaiban létrejönnek a kommunista ifjúság szervezetei. Rožňaván és Dobšinán a szociáldemokrata párt balszárnya már 1920 őszén kommunista pártnak nyilvánítja magát, 1923-ban a rožňavai kommunisták pártszervezete 510 tagot számlál. A tagsági könyvek ellenőrzése alkalmából fönnmaradt okmány szerint belépésük ideje legtöbbnél az 1920-as esztendő. Az alapító kongresszus után 1924 októberében Zajlott le a párt II. kongresszusa. A nemzetiségi kérdésről, a kommunistáknak a szakszervezetekben kifejtett tevékenységére és az üzemi szervezetek megalapítására vonatkozó helyes határozataival rendkívül hozzájárult a kommunisták aktivizálásához. A párt évről évre megünnepelte május elsejét. Ezek az ünnepségek is rendkívül növelték a munkások osztályöntudatát, s évközben is különféle tömeges akciók zajlottak le. így volt ez Rožňaván is, és az egész bányavidéken. Az 1925-ös évben a május elsejei ünnepségeket már az év elejétől kezdve több nyilvános gyűlés előzte meg. A párt egyre növekedő aktivitása kiváltotta a rendőrség és a hatóságok ténykedését, és a kommunista mozgalom rendszeres megfigyelését. A rožňavai alapszervezet 1925. február 13-án nyilvános gyűlést szervezett, melynek programja az egykori rendőri jelentés szerint a következő volt: 1. A drágaság elleni harc. 2. Harc az egységfront kialakításáért. 3. Harc a béremelésért. Ezen a nyilvános népgyűlésen a rožňavai alap- szervezet elnöke, Ambrus László kőműves, és Szekeres Károly villanyszerelő elnökölt. A népgyűlés szónoka Poracs Károly Banska uystrica-i Kovács volt, aki az áremelések ellen szólva rámutatott arra, hogy a kormány állítólagos pénztelensége ellenére kitartja Vrangel Csehszlovákiái:*! szökött katonáit, s ezekről azt állítja, hogy a Szovjetunióból kiűzött szegény diákok, holott jól tudjuk, hogy hadseregről van szó, mely készenlétben áll a munkások elleni bevetésre. Ezek után lángoló felszólítás következett a munkásság címére, hogy a tettek mezejére kell lépnie. A jelentést aláíró rendőrbiztos, P. Macháček itt szóról szóra a következőket jegyzi meg: Az egyetértés tömeges felkiáltásai hangzottak ej. A gyűlés elnökének közvetítésével figyelmeztettem a szónokot, hogy beszédét ne folytassa ebben az irányban, mire a tömeg kiáltozni kezdett, hogy fuj, le vele stb. A továbbiakban Poracs Károly rámutatott a sval- jevai, a trenöíni és a prágai eseményekre, ahol a csendörség rálövöldözött a gyülekező munkásokra, és szenvedélyesen felkiáltott: „A kormány csak ólmot és akasztófát juttat a munkásoknak!“ A rendőrbiztos, P. Macháček pedig így folytatta jelentését: „A szónokot ismét figyelmeztettem, mire a hallgatóság rettenetes lármába kezdett, lökjétek le, le vele, a szónokot akarjuk hallani stb. így hát úgy véltem, hogy a gyűlés veszélyezteti már a közrendet és a békességet, ezért rendőrsípommal jelet adtam, mire az eddig rejtőző 24 főnyi rendőrkészültség előtört, töltött fegyvereivel, feltűzött szuronyokkal nyugodtan felsorakozott a hallgatóság és a szónok között. Ennek az intézkedésnek az a hatása volt, hogy a hallgatóság megijedt és elcsendesedett, a szónok pedig síri csendben folytatta beszédét. A magyarországi és a csehszlovákiai viszonyokat hasonlította ösz- sze: Magyarországon ott van Horthy, de vajon Csehszlovákiában jobb-e a helyzet? Ismét rámutatott a svaljevai, a trenčíni és a prágai lövöldöA rožňavai (Rozsnyó) proletárok 1925. évi május elsejei felvonulása, amelyet a csendorséx feltartóztatott. A rožňavai (Rozsnyó) vörös cserkészek a teriné szét ben. zésekre, és a rendőrbiztos ismét figyelmeztette a szónokot, de hasztalan, mert még szenvedélyesebben folytatta beszédét: A kormány ugyan jól tudja, hogyan szabadulhatna meg tőletek, szegény munkanélküliektől, ismét valami négyéves háborúra volna szüksége, hogy mint a barmokat, vágóhídra hajtson benneteket, hogy a munkanélküli ölje le a másik munkanélkülit, de fél fegyvert adni a kezetekbe, mert tudatában van annak, hogyan és ki ellen használnátok fel a fegyvert. Megint figyelmeztettem a szónokot — írja jelentésében a rendőrbiztos —, a tömeg pedig vad kiáltásokban tört ki: fegyvert, fegyvereket, mi majd megmutatjuk nekik, le vele stb. Láttam, hogy a népgyülés most már rendkívül veszélyessé vált a közrend számára, fölszólítottam az elnököt, je lentse ki, hogy a gyűlést feloszlattam. Az elnök ezt meg is cselekedte, de szavai belevesztek a tömeg lármájába, senki nem engedelmeskedett, így én magam kényszerültem arra, hogy két ízben is felszólítsam a hallgatóságot, hogy oszoljék szél. A szónok még eközben is folytatta beszédét: A kormány fél fegyvert adni a kezetekbe, azért tart csendőrséget és rendőrséget, mely rátok lövöldöz, így eléri, hogy mindannyian vándorolni fogtok az utakon, akár a birkák ... Mikor láttam — folytatja jelentését a rendőrbiztos —, hogy a kétszeri felszólításnak se volt eredménye, a törvény nevében harmadszor is felszólítottam a tömeget a feloszlásra, s amikor ez sem segített, parancsot adtam az őrségnek, hogy ürítse ki a teret. A gyűlést az őrség erélyes közbelépése egy pillanat alatt szétkergette. Fegyver használatra egyáltalán nem került sor. A gyűlést 16.40 órakor oszlattam fel. 18 óráig megerősített őrség cirkált az utcákon, s mikor úgy láttam, hogy a városban teljesen helyreállt a rend, visszahív tarn az őrséget.“ A jelentést a rendőrbiztos azzal fejezi be, hogy értesíti a megyei hivatalt Poracs Károly és Ambrus László ellen tett feljelentéséről. Egy hónappal később, pontosan 1925. március 13-án fogalmazott jelentésében felsorolja Vanyiga József magyarországi illetőségű, Gudasz Gyula romániai illetőségű, Ludányi Mihály magyarországi illetőségű, továbbá Jan Šebal, Jan Káwa és Ignác Halulia lengyelországi születésű kommunistákat, s az akkoriban érvényben levő törvény alapján, mint külföldieket kiutasításra javasolja őket. Tehát látjuk, hogy a megtorlások nem maradtak el. A május elsejei nyilvános gyűlésen ugyancsak Ambrus László és Szekeres Károly elnökölt. A gyűlés programja a következő volt: 1. A május 1 jelentősége. 2. A politikai és a gazdasági helyzet. 3. A drágaság és a munkanélküliség. A gyűlés szónoka Weisz Géza, akkori Banská Bystrica-i párttitkár volt. Weisz Géza szlovákul és magyarul szónokolt. Többek között a következőket mondta: „A proletariátus mai harcának két végcélja van csökkenteni a munkásság nyomorát és hatalomra juttatni a munkásosztályt. A koalíciós lapok bizonyítani szeretnék, hogy viszonyaink konszolidá lódnafc. Mi épp az ellenkezőjét tapasztaljuk. Egyre több a munkanélküli és elégedetlen ember. Huszonkettőben leszállították a béreket és azt jósolták nekünk, hogy az árak is lefelé fognak menni. A béreket leszállították, de az árak emel kedtek, és a burzsoázia ezt nevezi konszolidációnak. Ha a munkásság egy darabka kenyérért harcba kezd, mindenütt a csendőrséggel és a rendőrséggel kerül szembe, s ez mindig a kizsákmányolok pártját fogja. Az ostravai munkások utolsó harca ismét halálos áldozatokat követelt. Ebben a demokratikus államban ezer és ezer politikai fogoly van. Legutóbb Fried elvtársat ítél ték el Kosicén (Kassán) két teljes esztendőre, azért, mert igazat szólt. Ám legyen. Az igazságot nem lehet elítélni és a nyomorúság őket ítéli el.“ A rendőrbiztos. ugyanaz a P. Macháček itt fi gyelmeztetéssel szakította félbe Weisz Géza beszédét, aki a továbbiakban a nemzetközi helyzetre, az Olaszországban, Bulgáriában és Németországban eluralkodó fehér terrorra és a fasizmus előretörésére mutatott rá, ugyanakkor elítélte a Szovjetuniót támadó polgári sajtót. Végül felszólította az egybegyűlteket, lépjenek be a kommunista pártba. P. Macháček végül is így fejezi be jelentését. „Az Internacionálé eléneklése után a gyűlés feloszlott, a hallgatóság jelentéktelen része a fürdő felé vonult, ahol délután népmulatságot rendez tek. Az egész gyülekezésnek valami fojtott légköre volt. Nem nyilvánult semmilyen harcos hangulat. Maga a szónok is mentegetődzött, hogy nem mondhat el mindent, amit szeretne, s nem szerzi meg a jelenlevő hivatalos felügyeletnek azt az örömet, hogy börtönbe juttassa, mert már épp eleget ült. A szónokot csak egy ízben kellett figyelmeztetni, egyébként a nyilvános rend meg: zavarására nem került sor.“ E lebecsülő jellemzés ellenére, mely inkább arról tanúskodik, hogy a közrend fenntartását és a nyugalom biztosítását a rendőrbiztos saját eré- lyességének és intézkedései sikerének tulajdonítja, mégiscsak történt valami. A fürdő felé vonuló májusi menetet feltartóztatta a csendőrség. Legalábbis erről tanúskodik egy egykorú fényképfelvétel. A megtorlási szándékokról pedig már a július 17-ről keltezett jelentés ad tanúságot, mely felsorolja a Kosicén megjelenő Munkás rožňavai levelezőit. Amint látjuk, a rendőrhatóságok valóban rendkívüli figyelemmel kísérték a kommunista párt akcióit és a munkástömegek megmozdulásait. A sok rendőri megszigorítás, az üldözések és börtönzések ellenére tovább folyt a pártmunka, s így került sor ez írás elején említett 1926. évi december elejei nyilvános gyűlésre, mikor dr. Herz Sándor az egységes front kialakítását hirdette meg, mégpedig legyőzhetetlen optimizmusról tanúskodó felhívással: „Segítsetek létrehozni az egységfrontot. Segítsetek szervezni a parasztságot, a kisebb hivatalnokokat is, mert közöttük is sok hívünk van, ős azt is tudjuk, hogy sok katona szavazott a 15-ös számra. Győzelmünk bizonyos, csak létre kell hozni az egységfrontot. Menjetek a falvakba, és agitáljatok a parasztok között. ßljen a parasztság és a munkásság egységfrontja!“ ~~bi~
