Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-06 / 81. szám, csütörtök

Mediterrán viharzóna >■ Tíz év dióhéjban Cipruson most tart a narancs- szüret. Ha az ember Morphou felé )ár, itt találhatók a legna­gyobb ültetvények, halomba rakva látja, mint nálunk az al­mát, a rikítóan narancssárga gyümölcsöt. Sok van belőle, termett bőven. De ezen a tava­szon nemcsak az asztalokra ju­tott narancs... Furcsa ötlet, de így történt. Azok a tüntetők, akik végigviharoztak a Maka­riosz Avenue-n Nicósiában, na­rancsokkal dobálták meg azt, aki és ami nem tetszett ne­kik... tehát a Haravgi szer­kesztőségét, a rendőröket... Meg futotta narancsból azokra a plakátokra is, amelyek az érsek-elnököt éltetik. Randalírozók Nicosiában Azt hiszem, nem nehéz ki­találni most már, kik voltak a tüntetők és miért vonultak vé­gig a széles nicósiai sugárúton, amelyet azért neveztek el Ma- karioszról, mert annakidején itt haladt végig — hazatérőben — száműzetéséből. Igen, Gri- vasz hívei — Makariosz ellen­felei — randalíroztak a nicő- siai utcán és nem is csak egy­szer és persze nem csak a fő­városban ... A viharágyút még február 11- én sütötték el. Ezen a napon a távozó görög nagykövet búcsú- látogatást tett a Ciprusi Köz­társaság elnökénél és búcsú­ajándékot nyújtott át: Athén ul­timátumát. Mit követelt a ka­tonai junta? Egyrészt kormány- átalakítást. Az ultimátum má­sik része pedig bizonyos, kül­földön vásárolt fegyverekre vo­natkozott. Athén azt kívánta, hogy ezeket a fegyvereket vagy a Nemzeti Gárda, vagy a szige­ten levő ENSZ-haderő rendelke­zésére bocsássák. A mediterrán viharzónában zajló dráma rendkívül bonyo­lult, ellentmondásosnak látszó jelenetei talán érthetőbbekké válnak, hogyha — mielőtt a je­lenlegi válság kulisszát mögé pillantanánk — előbb Ciprus politikai alapképleteit vázolom fel. A sziget, amelynek alig 600 ezer lakosa van, fegyveres harc után vált függetlenné. A küz­delemnek két vezetője volt: Ma­kariosz, a sziget érseke és Gri- vasz, a Görögországból érkezett, ciprusi származású tábornok. A sziget azonban túl kicsiny két ilyen vezető személyiség szá­mára. így a függetlenség ki­kiáltása után kettőjük közül az egyiknek törvényszerűen men­nie kellett. Grivasz vonult el, sebzett önérzettel, és számos hívet hagyva maga után. így jött létre a főszereplők alap­konfliktusa. De már a függet­lenség első időszakában bonyo­lódni kezdett a helyzet. Hiszen olyan terület vált önálló állam­má, amelynek nincs nemzeti múltja, nemzeti tudata, nincs saját nyelve és históriája is különböző népek történetének konglomerátuma. Erős nosztal­gia élt viszont a sziget lakossá­gának görögajkú többségében — a nyelv, a tradíció miatt — Görögország iránt. Következés­képpen egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a sziget a lakosság­nak négyötödét alkotó görög közösség a függetlenséget csak ideiglenesnek tekinti, átmenet­nek a Görögországhoz való csatlakozásra. Az enózlsz azon­ban érthető fenntartásokat éb­resztett a török kisebbségben. A két közösség viszonya meg­romlott, majd 1963 telén polgár­háborúba torkollott — azt kö­vetően, hogy a görög ciprioták meg akarták változtatni az ere­deti alkotmányt, amelyet még London, Ankara és Athén ga­rantált, mert ez, véleményük szerint a törököknek kedvezett. A ciprusi válság-krónika első szakaszában tehát a sziget két közössége fordult szembe egy­mással s ennek megfelelően mélypontra hűlt a viszony a NATO két tagállama: Törökor­szág és Görögország között. Makariosz és a junta 1967 áprilisában a görög jun­ta katonai hatalomátvételét kö­vetően, lényeges átcsoportosu­lás következett be a politikai erővonalakban. Makariosz és a sziget józanul gondolkodó la­kossága előbb fenntartásainak adott hangot, majd nyíltan is ellenezni kezdte, hogy Ciprus a görög ezredesek tartományá­vá degradálódjék. Athén már a ciprusi patrio­tizmus első jelzéseire is hűvö­sen reagált. Az ezredesek ugyanis Ciprus bekebelezésével két síkon Is eredményekre szá­mítottak. Részben a hazai köz­vélemény fenntartásainak lesze­relését szolgálhatta volna, más­részt pedig ily módon próbáltak kitörni külpolitikai elszigetelt­ségükből. Ciprust ugyanis fel­ajánlották a NATO-nak. Hogy tervüket elérjék, tárgyalásokat kezdeményeztek a török poli­tikusokkal. 1967 őszén egy határmenti városkában Papadopulosz görög, Demirel török miniszterelnök Ciprus területének bizonyos há­nyadát kínálta fel. Demirel azonban keveselte a vételárat. S mivel Makariosz is eleve el­utasította a sziget felosztásá­nak bármiféle formuláját, a tár­gyalások eredménytelenül vég­ződtek. A sikerekre vágyó görög ezredesek ekkor „Athén meg­hosszabbított kardja“, Grivasz tábornok segítségével incidenst provokáltak a szigeten. Athén ambícióit azonban már Ankara is túlzottnak tekintette. Vagyis a második menetben Athén sikertelen kísérletet tett arra, hogy megegyezzen Anka­rával Makariosz feje felett, aki ekkor már egyre kevésbé párt­fogolta Ciprus függetlenségének feladását. Űj szövetségesek Athén taktikái változtatott. I96H-tól lázasan kezdte szervez­ni azokat a ciprusi erőket, ame­lyek számára teljesen közömbös volt, hogy a szigetország milyen politikai előjelű Görögország­hoz csatlakozik. Ebben a helyzetben Maka- riosznak is szövetségeseket kel­lett toboroznia. Az elnök, he­lyes érzékkel, a török ciprioták felé fordult. Ez volt az. a törté­nelmi pillanat, amikor ismét le­hetségessé vált a két közösség közeledése. Denktasz és Kleri- desz sűrűn találkozott. Megbe­széléseik olyan új alkotmány kidolgozására irányultak, amely pontosan megfogalmazza a tö­rök kisebbség jogait, garantál­ja biztonságukat. A tárgyalásso­rozat azonban rendkívül nehéz­kesen halad előre. A görög kö­zösség lényegében rögzíteni kí­vánta számbeli fölényét, bár nagyvonalúnak mutatkozott a kisebbség jogainak osztogatásá­ban. A török kisebbséget felte­hetően éppen ez a kisebbségi státusz nyugtalanította. Ezért nem adta fel igényét a külön­álló igazgatásra, noha ez látszó­lag értelmetlen, költséges és a kantonizálás veszélyét rejti ma­gában. Politikai tojástánc Makariosz a tárgyalásokon kialakult bizalmatlan légkör miatt nem tudott olyan átütő sikereket elérni a belső problé­mák belső rendezésével, amely védelmet biztosíthatott volna a kívülről fenyegető veszedelem­mel szemben. Pedig Ciprus helyzete egyre bonyolultabbá vált. A Nemzeti Front mind sű­rűbben hallatott magáról. Me­rényletet követtek el a kor­mány szóvivője ellen. Megfe­nyegették Klerldeszt, a parla­ment elnökét. Végül kísérletet tettek arra, hogy magát az el­nököt is meggyilkolják. Makariosz politikai tojástán­cát 1971 tavaszán újabb körül­mények súlyosbították. Demi- relt az az Erim professzor vál­totta fel a török miniszterelnö­ki székben, aki elődjével szem­ben nem kívánja lazítani __ Tö­rökországnak az Egyesült Álla­mokhoz fűződő kapcsolatait. Athén nem is hagyta kihaszná­latlanul a kedvező lehetősége­ket. Xantapoulosz-Palamasz gö­rög külügyminiszter a NATO lisszaboni értekezletén hosszan és négyszemközt tárgyalt a tö­rök küliigyek vezetőjével. Nem titkolták, hogy Ciprusról folyt a megbeszélés. Nem sokkal ezt követően a görög miniszterel­nök szenzációt keltő interjút adott a Myllet című török lap munkatársának s ebben egy tö­rök—görög konföderáció lehe­tőségét vázolta fel. Papadopulosz után Ezim pro­fesszor is nyilatkozott, hangoz­tatta, hogy a Török- és Görög­ország közti viszony javítása közös érdek. Kifejtette azt is, hogy ennek legfőbb akadálya a ciprusi kérdés rendezetlensé­ge, amelyért személy szerint Makariosz a felelős. Az ominó­zus interjút a török kormány­fő azzal fejezte be, hogy a cip­rusi kérdés megoldásának hívei szorgalmasan dolgoznak s ezért nagyon szívesen látná a közeli megoldást. Titkos IMATO-tervek A görög kormány által elő­terjesztett terv lényegében azon a megállapodáson alapul, ame­lyet Ankara és Athén még a lisszaboni NATO-ülésen dolgo­zott ki. Itl — mint a későb­biekben ismeretessé vált — két változat készült a NATO szak­értők közreműködésével a cip­rusi kérdés megoldására. Az egyik variáns szerint a szigeten külföldi csapatokat állomásoz tatnának s ezek szigorúan ügyelnek arra, hogy az ország erősen korlátozott függetlenség­gel rendelkezzék. A másik vál­tozat szerint a szigetet meg­osztják s a NATO földközí-ten- geri támaszpontjává változtat­ják. Vagyis a görög kormány, fel­figyelve az ankarai kurzusvál­tozásra, Makariosz fejét és Cip­rus egy részét ajánlotta fel Tö­rökországnak, ahol ez a javas­lat — a NATO-val kapcsolatos álláspont megváltozása miatt — kedvező fogadtatásra is talált. Ciprus körül így új menet kez­dődött, amelyben a két eddigi külső ellenfél fogott össze Ma­kariosz ellen, s mindehhez a NATO szekundált. Makarioszt azonban, ha úgy tetszik, megedzették már a bi­zánci-ízű összeesküvések. Az életére és politikai életművére törő politikai bérgyilkosok ma­nővereit hallatlan ügyességgel és rugalmassággal kerüli ki. De persze, ha az ügyesség és a rugalmasság sok esetben segít is, tulajdonképpen az a támo­gatás segítette át az újabb és újabb válságokon, amelyek az el nem kötelezettségi politikát folytató, demokratikus célkitű­zéseket valló kurzus miatt ka­pott a sziget lakosságának túl­nyomó többségétől és Ciprus határain kívülről, a harmadik világ és, tegyük hozzá, a szo­cialista világ országaitól is. A vihar így ismét lecsillapo­dott, legalább is a felszínen. Makariosz a múlt év második felében még Athénbe is elláto­gatott. — Tulajdonképpen ez volt a mai krízis előjátéka — mon­dotta beszélgetésünk során Kle- ridesz, Ciprus második embe­re. — A görög kormány ugyan­is azt várta Makariosztól, hogy az elnök beleegyezik a kettős enóziszba, azaz, hogy Ciprus egyik része Görög-, a másik része Törökországhoz tartozik. Az elnök azonban semmiféle ilyen koncessziót nem adott... A holószhajó utasa .. . s miközben Makariosz Pa- padopulosszai tárgyalt, futótűz­ként terjedt el a hír Cipruson, hogy Grivasz Episkopi közelé­ben, egy halászhajóról partra- szállt. Grivasz jelenlétéből a kor­mány is következtetett arra, hogy puccá készül. Ha Maka riosz Grivaszt, akit a szigeten ezrek és ezrek nemzeti hősként tisztelnek, kiutasítja, feszültsé­get teremt. Az elnök ehelyett — felmérve a veszélyt — fegy­vereket vásárolt. S Athén ezt az ürügyet választotta, hogy működésbe hozza a válság-gé­pezetet. Pedig az ok nyilván­valóan más. Hadd emlékeztes­sek arra, hogy Dom Mintoff választási győzelmével, a Whee- lus Fleld-i támaszpontok elvesz­tése után bizonytalanná vált immár a máltai bázis sorsa is. Menetrendszerűen válságossá kellett tehát válnia a ciprusi helyzetnek. A NATO-körök ugyanis mindenáron, a függet­len Ciprusi Köztársaság meg­szüntetése árán is olyan tá­maszpontot igyekeznek szerez­ni a térségben, amelyet ugró­deszkaként használhatnak fel az Ázsia, Európa és Afrika fe­lé vezető utak találkozópontján. ŰNODY GYÖRGY MINDIG AZ ÉLEN JÁRMI Ez a tömör mondat fejezi ki legjobban Jáger Lajus elhatáro­zását és magatartását. Ehhez igazodik, erre törekszik. Ezért is javasolták felvételre mun­kahelyén — az Elektrovod se- neci (Szene) üzemében — a dolgozók élcsapatába, a kom­munista pártba. Felvételét a taggyűlés megszavazta, a járási pártbizottság pedig jóváhagy­ta. jáger Lajos 26 éves, nőtlen. Munkahelyére — ahol két mű­szakban dolgozik — autóbusz- szal jár be a közeli Hrubá Bor­sáról (Nagyborsa). A kereseté­vel elégedett. Nem gondol mun- kahelyváltoztatásra. Az Elekt- rovodban 1967-től dolgozik, — karbantartó villanyszerelő. Ezt megelőzően Galántán dolgozott. A 30 tagú karbantartó csoport közül nyolcán tagjai a párt­nak. A pártcsoport tagjai a mindennapi munkában és ma­gatartásban általában az élen járnak s nagy hatást gyakorol­nak az egész kollektívára. Já­ger Lajos kommunistává neve­lésében is jelentős szerepet ját­szott a pártcsoport, illetve az egész pártszervezet. Az is hoz­zájárult kommunista meggyőző­dése kialakulásához, hogy még mielőtt felvételre javasolták, pártoktatáson vett részt. Jó po­litikai nevelőhatással volt rá az ifjúsági szövetség is, melynek éveken át tagja volt. Itt je­gyezzük meg, hogy szülei pár- tonkívüliek. így formálódott Jáger Lajos szilárd politikai meggyőződése, mely egyre nagyobb aktivitásra serkenti. Egyre tevékenyebben bekapcsolódik a tömegszerve­zetek munkájába. Lakóhelyén több éven át a tűzoltó testület parancsnoka volt. Munkahelyén beválasztották a CSSZBSZ üze­mi szervezetének vezetőségébe. Úttörő munkát végzett a szö­vetség helyi szervezetének új­jáalakításában. Erre így emlé­kezik: — Voltak, akik önként je­lentkeztek a szervezetbe, de akadtak, akiket meg kellett győznünk. Nagyon szép emlé­keim fűződnek ehhez a munká­hoz. Sajnos, a Szovjetunióba 1970-re tervezett kirándulásunk járványos betegség miatt elma­radt; remélem azonban, hogy a jövőben megvalósíthatjuk e ter­vünket. — Ügy tudjuk, jelenleg a szakszervezetben tölt be tiszt­séget. — Igen. Az üzemi bizottság vezetőségének a tagja vagyok. Beválasztottak a járási szak- szervezeti tanácsba is. Éppen most jövök az üzemi bizottság gyűléséről, ahol az üzem épít­kezéseihez szükséges dolgozók­ról való gondoskodásról tár­gyaltunk. Szakszervezetünk üzemi bizottsága a munkaerők állandósítása érdekében a ka­mat nélküli kölcsönök nyújtá­sának növelésére törekszik. Ezenkívül 36 szövetkezeti és 12 vállalati lakás felépítését szor­galmazzuk. Tizennyolc vállalati lakásunk ős egy 10 lakásos munkásotthonunk már van. A szakszervezet üzemi bizottságá­ban engem a munkabiztonsági bizottságba választottak be. Meg kell jegyeznem, hogy nálunk jól gondoskodnak a munkabiz­tonságról. Például tavaly az előző évhez viszonyítva 401 nappal csökkentettük a balese­tekből származó munkakiesést. A szocialista verseny egyik fel­tétele a munkabiztonságról va­ló gondoskodás és annak meg­tartása. Talán mondani sem kell, hogy jáger Lajos részi vesz a szocia­lista munkaversenyben, szocia­lista munkabrigád tagja. Elve, hogy mindig merészebb célokat tűzzön ki az ember, s egyre tökéletesítse magát — főleg a szakmájában. Munkahelyén ezért javasolták felvételre a dolgozók élcsapatába. FtlLÖP IMRE Jól gcszdóÄk o-d n cs k Mindössze 430 hektáros földte­rületen gazdálkodik a Boldog! Efsz BJ tagja. De jól gazdálkod nak. Bizonyítja ezt az is, liogy Tó 111 László, az efsz könyvelője az évzáró taggyűlésen bejelentet­te: az év közben kifizetett nyere­ségrészesedés 41 százalékot tesz ki. Ebből 13 százalékot mindjárt a taggyűlés után ki is fizettek. A szép eredmény magyarázata, hogy Vithalni Jenő agronómus ve­zetésével a tagok gazdag termést takarítottak be a múlt év folya­mán, hisz árpából 38, búzából 42, kukoricából pedig — morzsolt ál­lapotban — 47 mázsa volt a hek­táronkénti hozam. Moravec: jános elnök-zootechnikus is jól meg­szervezte az állatgondozók mun- káját. Főleg hizlalással foglalko­zik a szövetkezet. A növendék­marhák napi súlygyarapodása rendkívül nagy: átlag 1 kg. A ma­lacnevelés terén is jól áll a szö­vetkezet. Néhány száz malac rend­szerint még eladásra is kerül. Dóka Lídia Haško Pavel felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents