Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó

BRATISLAVA MÚLTJÁRÓL ÉS JELENÉRŐL ifriP Április 4-e emlékezetes dátum, 27. évfordulója an­nak az óriási jelentőségű eseménynek, hogy a szovjet hadsereg a szennyes barna áradatban fuldokló váro­sunkat felszabadította. Nemcsak emberi életeket mentett meg, hanem stratégiájával és taktikájával elérte, hogy évszázados kulturális és történeti emlé­keink viszonylag kevés kárt szenvedtek. Érdekes vé­letlen, hogy száz évvel ezelőtt ugyanezen a napon létesült az első műemlékvédő szerv városunkban. Méltán állíthatjuk, hogy Bratislava a műemlékek városa is. „A világ krónikája az építészet.“ A kőbe formált művek és falfestmények közkincsek, melyek jelzik, hogy egy nép mennyivel járult hozzá az egyetemes kultúrához. Országunk rendkívül gazdag sajátos és becses műemlékekben. Az eddigi történeti kutatások szerint a Szlovák Szocialista Köztársaság fiatal fővárosát III. Endre kiváltság levele már 1291- ben városi rangra emelte, s így hazánk egyik legré­gibb városa. A kultúrák többnyire a nagy folyamok mentén fejlődtek ki. „A történelem szüntelen nyug­talansága és változásai“ (Ortega) közepette a Duna- menti Bratislava arculata is számtalanszor másult meg. Voltak békés, gazdasági, politikai és kulturális fejlődő korszakai, ám gyakran és sokat szenvedett az elnyomástól. A mában élünk, de figyeljük a múlt hangját is. Ezt elsősorban az Országos Műemlékvédő Intézet tet­te számunkra lehetővé. Négy évvel ezelőtt vált ki be­lőle a Városi Műemlékvédő Hivatal. Élén Štefan Haj­din tanár igazgatóval e rövid idő alatt tekintélyes eredményt mutattak föl. A velük együttműködő szakemberek nemcsak oklevéltárakban kutatnak, de régészeink a némes ügyért való lelkesedéssel tárják föl s hozzák napvilágra az emberi akarat és szellem évezredes termékeit. Ásatásaik visszanyúlnak a kő-, és bronzkorszakba. Fényt vetnek a kelta települések nyomaira, a Duna vonaláig, Szlovákiáig terjeszkedő római birodalom korára, erődítéseikre, a népvándor­lás harcos eseményeire. Igazolják, hogy a VI. század óta éltek már területünkön szlávok is, akik mély gyökeret eresztettek itt, és minden idegen befolyás­nak és uralomnak ellenállva, megőrizték nemzeti sajátosságaikat. Felidézik a Nagy Morva Birodalom jelentős szerepét a IX. században. Tudjuk, hogy a Duna és a Kárpátok nyúlványai közti Dévényi kapu­nak milyen fontos hadászati jelentősége volt, s hogy Dowina (Devin) körül régi települések nyomaira, s egy erődre bukkantak. Fontos útvonalak kereszte­ződtek ezen a vidéken — a Borostyánkő út is erre vezetett —, melyen karavánok szállították egyik országból a másikba áruikat. A IX. században épült fából Breslava (Bratislava) vályogfallal körülvett szláv fejedelmi vára, mely határerőd is volt. Röviddel ez­előtt a vár területién föltárták egy háromhajós temp­lom és temető alapjait. A várdomb lejtőjén, a Váral­ján település létesült, mely már a későbbi várost jelzi előre. A középkor elején a magyar királyok falazott, várat emeltek a tatár veszedelem ellen, és védőtoronnyal erősítették meg. Az ázsiai hordák feldúlták az orszá­A szovjet nép iránti örök hálánk és szeretetünk monumentális szimbóluma: a Slavín. got, s IV. Béla német telepeseket hívott be, akik a Váraljai telepítést tovább fejlesztették. Zsigmond ki­rály 1430-ban lebontatja a várat, s négyszárnyú palo­tát, külső erődítményeket, s a már kiterjedt város körül is védőfalakat s kapukat építtet a husziták tá­madása ellen. Közben egymást követik a feudális Magyarország hatalmi villongásai. Majd Korvin Má­tyás kulturális vonatkozásban is gazdag kora követ­kezik. Megalakítja a mai Szlovákia területén váro­sunkban az első egyetemet: az Académia Istropoli- tanát. A mohácsi vész után a változó nevű Breslava, Po- sonium, Pressburg, Bratislava, Pozsony lesz a koro­názó város 250 évig, s 300 évig Magyarország főváro­sa. A főhivatalokat is ide helyezték. Közben a háromemeletes, négytornyú, eddig román, gót, és reneszánsz palota barokk stílusú királyi rezidenciává alakult át. Mária Terézia alatt rokokós dekorációs elemekkel, pompás díszudvarral, diadalíveikkel gazda­godott. A Habsburg-hű magyar főurak is itt sütkérez­nek az udvar fényében, és sorra épülnek a mai Óvá­rosban reneszánsz, barokk, később klasszicista palo­táik. Mikor Buda lesz ismét az ország fővárosa, Bratislava politikai jelentősége csökken, de gazdasá­gilag tovább fejlődik s a tőkés termelés is elkezdő­dik. Az első világháború után a csehszlovák polgári köztársaságban a szlovák politikai tudományos- és kulturális élet központja lesz városunk. Oj, korszerű, konstruktív irányzatú köz-, és magánépületek, gyáraik, lakónegyedek keletkeznek. Megindul a nemzetiségi és társadalmi élet lendületes fejlődése. A szociális küz­delmek eredményei s a munkásosztály győzelme azonban csak a szovjet hadsereg diadalmas harca után valósulnak meg. Ma már a szocializmus feltartóztathatatlan építő fejlődésének vagyunk tanúi. Látókörünk is egyre tá­gul a tudományos dolgozók, a régészek, a restauráto­rok jóvoltából is. Megismerkedünk a különböző korok változó törekvéseivel, stílusaival és eredményeivel. Megcsodáljuk a helyreállított gótikus emlékek monu­mentális lendületét. A maga korát s történelmét ala­kító reneszánsz harmónikus formáit, a barokk szen­vedélyes nyugtalanságát, a rokokó kecses, könnyed báját, a klasszicizmus szigorú méltóságát és a szá­zadforduló szecessziós stílusban épült újabb létesít­ményeit. S megbecsüljük a régi mesteremberek szép­érzékét s tökéletes teljesítményeit. Valamennyien gyönyörködhetünk a művészet időtlen alkotásaiban, amelynek bölcs feltárói, értő megóvói, érzékeny hely­reállítói és gondozói vannak. A Városi Műemlékvédő Hivatal megbízásából dr. L. Šášký rendezte a Barátság Házában a „Bratislava, a műemlékek városa“ elnevezésű értékes és vonzó kiállítást, melyért meleg köszönetét kell mondanunk. A közszemlére kitett régi térképek, várrajzok, a bő­séges fényképanyag világos áttekintést nyújtanak azokról az épületekről, belső részleteikről, kapuikról, freskóikról, a régi és új szobrokról, domborművekről, emléktáblákról, kutakról és parkokról, melyeknek művészi szépségét és maradandóságát a fenti intéz­mény s a velük együttműködők tevékenysége bizto­sítja. Időrendben tömörítve megemlékezünk a régi érté­keit megőrző, újjá varázsolt várról, ahol a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentatív helyiségei s a Nemzeti Múzeum történelmi részlege kaptak helyet. A külse­jében mesterien restaurált, csúcsíves Dómban jelen­leg belső munkálatok folynak. A volt Klarissza- templom körülállványozott testén is halad a munka. Itt helyezkedik majd el a Városi Képtár egyháztörté­neti anyaga. A Káptalan utcai eredeti mivoltában is korszerűsített Kisprépost házban a nyugdíjasok klub­ja van. A ferencesek templomának koragótikus szen­télye megmenekült a földrengéstől. A hozzátartozó Szent János kápolna kiemelkedő értéke a gót egyházi építészetnek. A gót- és reneszánsz stílusú Academia Istropolitana a jövőben kulturális célokat fog szol­gálni. — A barokk kor emlékei az irgalmasok s a szentháromság szépen tagolt, nemrégen rendbehozott templomai. A mai Egyetemi Könyvtár méltóságos ba­rokk épülete fontos történelmi esemény, a 48-as utol­só magyar rendi országgyűlés színhelye volt, ahol a jobbágyságot eltörölték, Kossuth emlékezetes beszé­deit tartotta és Štúr első szlovák nyelvű felszólalása elhangzott. A volt Grassalkovich palota ma az ifjúság és a pio­nírok székháza. A Prímáspalotában a Nemzeti Tanács elnöksége székel. A rokokó építészet gyöngye: a Jó Pásztor háza s a Mirbach-palota, amelyet most építe­nek át a Városi Képtár céljaira. Az egyetlen fenn­maradt városkapu, a Mihály-kapu barokk tornyát Szent Mihály szobra díszíti. A hozzávezető újabb vas- híd alatt a régi vízárokban létesített üde kertben az A Klarisszák temploma, amelynek ötszögü tornya egyedülálló építészeti és statikai különlegesség. Fel« vételünk 1910-ből való. Szent Márton lovasszobra a Dómban. (Donner Raf« fael alkotása). egykori Vörös Rák patika múzeumi és nyári olvasó helyiségei vannak. Az ódon Városházát minden korszak a maga stílusa szerint építette át. Az 1509-es földrengés után gótikus ablakait (amelyek egy részét most felszínre hozták) reneszánsz ablakokkal cserélték ki. Udvarát nyitott reneszánsz folyosók veszik körül. A közelében álló Prímáspalota impozáns klasszicista épület. A nemzeti kulturális emlékműveknek nyilvánított Devín és Bratislava várán, az Akadémia Istropolitá- nán kívül megemlíhetjük a Lýceumot is, ahol Štúr és köre működtek. S végül a legújabb alkotást: a Slavín méltóságteljesen magasba törő emlékművét, melyet a város lakossága legjobb művészei közreműködésével emeltetett örök hálája és szeretete jeléül a Bratisla- vát felszabadító szovjet hősök emlékére. A nagyvonalú márványfeljárat, az emlékcsarnok, a szobrok, az obe- liszk tetején a zászlót lobogtató diadalmas szovjet katona előtti zöld térségben 6400 szovjet hős sírjain nyílnak e kegyelet virágai. .„ A Műemlékvédő Hivatal feladatul tűzte ki az össze­függő történelmi városrészek megőrzését és restaurá­lását. Tervbe vette a lebontott Zsidó-utca város felé lévő részén feltárt erődítési rendszer nyomain a vá­rosvédő falak újraépítését. A régi Bratislava körül új peremkerületek, modern vonalú sokemeletes és toronyházak épültek fel, kö­rülöttük fejlődő zöld övezettel, hogy enyhítsék a 300 000 lelket számoló város lakásgondjait. Jogosan állapíthatjuk meg tehát, hogy Bratislava nemcsak a műemlékek városa. A ma s a jövő jegyé­ben élünk, s a dinamikusan lüktető valóságnak meg­felelően Bratislava jelentős kulturális központ. Tudo­mányos Akadémiájának hatalmas intézményei vannak. A különböző iskolák, könyvtárak, színházak, múzeu­mok, képtárak, kutatóintézetek száma fokozatosan gyarapodik. Kórházak, egészségügyi intézmények tö­rődnek a dolgozók testi jólétével. Modern sportpályák a világviszonylatban is híres, modern, függő szerke­zetű tetővel fedett sportstadion és a többiek nevelik a sportifjúságot. Virágzik az ipar és kereskedelem, növekszik az idegenforgalom. A sokrétű változást, a tegnapot, a mát, sőt a holna­pot jelző stílusellentétek feszültsége egy élő és élet­képesen fejlődő szervezet biztos jegyei. BÁRKÁNY JENŐNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents