Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 92. szám, szerda
s. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus egysége A proletár internacionalizmus keletkezése és fejlődése szorosan kapcsolódik a munkásmozgalom kezdetéhez, a különböző országok és nemzetek proletariátusa szolidaritásának első megnyilvánulásához. Elsőként Marx és Engels, a tudományos szocializmus megalapítói indokolták meg tudományos alapon a proletár szolidaritás jelentőségét a forradalmi mozgalom tevékenységében. A „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ jelszóval fejezték ki, amely a forradalmi munkásmozgalom központi jelszavává vált, és egyúttal kifejezi az egész mozgalom nemzetközi jellegét, valamint a proletariátus közös érdekeit, tekintet nélkül nemzetiségükre és az állami határokra. Az I. Internacionálé a gyakorlatban érvényesítette és tovább fejlesztette a proletár internacionalizmus elveit, ezek alapján járt el a II. Internacionálé is, különösen tevékenysége első szakaszában — 1895-ig. Fejlesztésükben az elméleti és gyakorlati tevékenységgel kapcsolatban legnagyobb érdemeket V. I. Lenin, a Szovjetunió Kommunista Pártja és más marxista—leni- nista, kommunista és munkáspártok szerezték. Lenin gyakran hangsúlyozta, hogy a proletár internacionalizmus a gyakorlatban jelenti: — a proletariátus egyik országban folytatott harcának alárendelését a világméretben folytatott harcnak; — a munkás és kommunista mozgalom összes nemzeti és nemzetiségi csapatjának egységét és felzárkózottságát; — az egyes pártok önkéntes alávetettségét a kollektíván kidolgozott közös döntéseknek; — a különböző országok munkásai tapasztalatainak, tudásának, és akaratának elfogadását. A proletár internacionalizmusnak ezek a lenini elvei rendkívül fontosak a kommunista mozgalom mai szakaszában is. A proletár internacionalizmus konkrét tartalma, formái és módszerei az osztályharc különböző szakaszainak jellege szerint változtak. Ezeket a szakaszokat a forradalmi mozgalom erőinek minőségileg és mennyiségileg különböző helyzete és az osztályellenség helyzetének és lehetőségeinek különbözősége határozza meg. A proletár internacionalizmusnak mindig az egység, a szolidaritás, a munkásosztály és az összes nemzeti csapat kölcsönös támogatása és segítsége volt az alapja a szocializmusnak világméretű győzelméért folytatott, közös, elválaszthatatlan forradalmi harcban. E lényeg ér\^nyesítésé- nek formáit a lehetőségek, az objektív helyzetek, az egész forradalmi mozgalom és az egyes nemzeti csapatok tevékenységének feltételei, az adott csapat konkrét helyzete határozza meg. A proletár internacionalizmus elvei érvényesítése konkrét történelmi tartalmának és formáinak helyes meghatározása elsősorban azt feltételezi, hogy helyesen értékeljük az osztály- harc adott szakaszát, ami viszont az adott időszak elemzésétől és helyes meghatározásától függ. A proletár internacionalizmus mint a munkás- osztály nemzetközi jellegének kifejezője A proletár internacionalizmus kifejezi a munkásmozgalom nemzetközi jellegét. Számos körülmény, de elsősorban is helyzete és legsajátabb osztályérdekei vezették a munkásosztályt az internacionalizmushoz. Ezekhez a körülményekhez tartozott a tőke egyre mélyülő nemzetközi jellege, az osztályellenség akcióinak egybehangolása és az ebből eredő felismerés, miszerint a munkásosztály akcióit nemzetközi viszonylatban össze kell hangolni, arra kell törekedni, hogy fejlesszék a gazdasági, politikai és más kapcsolatokat. Azáltal, hogy a tőke nemzetközi jelleget kapott, szükségszerűvé vált a munkásosztály internacionalista egysége. A nemzetközi kapitalista piac a munkaerők nemzetközi piacát is jelentette. A tőke nemzetközi ösz- szekapcsolódása magával hozza a munkaerők ^nemzetközi ösz- szekapcsolódását a tőke szükségletei alapján. A tőke nemzetközi jellege hatásával objektíve kialakítja a munkásosztály nemzetközi szövetségét — elsősorban osztályérdekeik védelmében — és ezáltal megteremti a nemzetközi feltételeket a kizsákmányolás alóli felszabadulásához. A munkásoknak nincs tőkéjük, amely kettéosztaná a népet, nincsenek olyan érdekeik, melyek ellenséget szülnének az egyes országok és nemzetek dolgozói között. Minden ország munkásainak legsajátabb érdekük a tőke hatalmának megdöntéséért és a kizsákmányolásmentes társadalom felépítéséért folytatott harc. Az internacionalizmus a munkásmozgalom számára nemcsak lehetőséget, hanem a harc szükségességét és kötelező feltételét jelenti. A munkásosztály történelmi szerepe és küldetése nem értelmezhető tehát szorosan nemzeti értelemben; a munkásosztály történelmi szerepének internacionalista jellege van. A forradalmi munkásmozgalom kezdettől fogva nemzetközi, egységes szervezet volt, amelynek voltak nemzeti csapatai. A forradalmi mozgalom nemzetközi jellege megvalósításának formál változtak, de a lényeg megmaradt. A proletár internacionalizmus elveinek az adott történelmi feltételek közti megvalósítása során egyre jobban előtérbe kerültek a nemzetközi szolidaritás egyes aspektusai. Ez lehetett a politikai, gazdasági, ideológiai, elvi vagy pedig a katonai segítség és az együttműködés. Ez teljes mértékben bebizonyosodott 1968-ban a csehszlovákiai válság időszakában, amely során szocialistaellenes erők léptek fel, és amikor a politikai és ideológiai segítség mellett előtérbe került a szocializmus védelmében nyújtott katonai segítség. „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai“ megállapítja, hogv az „öt szocialista ország szövetséges csapatainak bevonulása Csehszlovákiába az internacionalista szolidaritás tette volt, amely megfelelt a csehszlovák dolgozók, valamint a nemzetközi munkásosztály, a szocialista közösség közös érdekeinek és a kommunista mozgalom osztályérdekeinek“. A proletár internacionalizmus aspektusa érvényesítésének más példáit is felsorolhatnánk a történelemből, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom mai időszakából is. A kommunista pártok tevékenysége feltételeinek differenciálódása, amely elsősorban a háború utáni időszakot jellemezte, a fokozódó integrációval együtt háttérbe szorul, és fokozatosan közelednek az egyes kommunista pártok tevékenységének feltételei minden fokon — a területek, rendszerek és egész világméretekben. így pl. a nyugat-surópai kommunista
