Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-18 / 91. szám, kedd
Belpolitikai kommentár Összefonódtak az érdekek Ml VALÓSULT MEG A JAVASLATOKBÓL? NAPIRENDEN A LAKÁSKÉRDÉS A legfelsőbb pártszerv a máit hét végén vitatta meg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődéséről szóló jelentést s határozatban szabta meg, hogy mit kell tenni e területen a XIV. pártkongresz- szus irányelveinek teljesítéséért. Nem véletlen, hogy pártunk központi bizottsága éppen most irányítja a társadalom figyelmét az említett ágazatra. Kereken három éve, 1969-ben az áprilisi ülésen indította el az új pártvezetőség a társadalmi és gazdasági életünk konszolidálásának folyamatát s ennek eredményességét lényegesen elősegítették a mezőgazdaságban dolgozók. Szétzilált gazdaságunk talpra- állításában konszolidáló erőként hatott a mezőgazdaság, ezt hangsúlyozta a XIV. párt- kongresszus is. A mezőgazdasági termelés — elsősorban a piaci termelés — növekedése nem kis mértékben járult hozzá, hogy aránylag rövid idő alatt javult a gazdasági helyzetünk. Pártunk mezőgazdasági politikájának célja, a szocialista termelési viszonyok további megszilárdítása és teljes kihasználása a termelőerők fejlesztésére, hogy mezőgazda- sági termelésünk képes legyen jobban fedezni a lakosság növekvő szükségleteit. Számolunk azzal, hogy öt év alatt legalább 14 százalékkal növeljük a mezőgazdasági termelést, ami feltételezi a 2,7 százalékos — Szlovákiában 3 százalékos — évi növekedést. Ezen igényes feladat teljesítése lényegesen befolyásolja társadalmunk további fejlődésének ütemét, főként az életszínvonalunk alakulását. Nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság szocializálását, majd a termelés növelését a kommunista párt vezetésével, a munkásosztály segítségével valósította meg a parasztságunk. Gyakorlati munkában acélosodon a munkás- paraszt szövetség s ma elmondhatjuk. hogy hazánkban az eltelt negyedszázadban a munkásosztály mellett döntő politikai-gazdasági erővé formálódott a szövetkezeti parasztság. Mindkét osztály azonos célért küzd, érdekeik összefonódtak s ezeket csak közös erőfeszítéssel valósíthatják meg. Tény, a belső tartalékok feltárását a mező- gazdaságban dolgozóknak kell elvégezniük, de a termelés növelése és az önköltségek csökkentése lényegesen fiigg attól, hogy mennyi és milyen minőségű gépet, valamint műtrágyát szállít az ipar a mezőgazdasági üzemeknek. Az elmúlt évtizedben 225 ezerrel csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, ennek ellenére a bruttó termelés 26, a piaci termelés 34 százalékkal növekedett. Ezt az eredményt szorgalmas munkával, jó szervezéssel és a gépesítés fokozásával érték el a mezőgazdaságban dolgozók. A mezőgazdasági termelés növekedése biztosította a nyersanyagot az élelmiszeripar számára, így az élelmiszerfogyasztás növekedésében hazánk világviszonylatban is az elsők közé tartozik. Az ötéves tervben mezőgazdaságunknak 19,5 milliárd korona értékben szállít gépeket és gépi berendezéseket az ipar. Számításuk szerint a mezőgazdaság gépparkja 50 százalékkal bővül. A mező- gazdasági üzemek 56 0U0 új traktort, 95110 tehergépkocsit, 7800 gabona- és 300 burgo- nyakombájnt, valamint egyéb gépet kapnak. Ugyanakkor a beruházási eszközöknek mintegy 40 százalékát az állattenyésztés korszerűsítésére és űj, nagy kapacitású objektumok építésére fordítják, vagyis mind a növénytermesztésben mind az állattenyésztésben reális alapot teremtenek arra, hogy az ötéves terv végére a munkatermelékenység 28 százalékkal növekedjen. Husák elvtárs a XIV. párt- kongresszuson előadói beszédében hangsúlyozta, hogy „mezőgazdaságunk a termelőerők fejlődésének új, jelentős időszakába érkezett. A nagyüzemi technológia és technika hatékonyabb érvényesítése megköveteli, hogy hozzáfogjunk a termelés fokozatos összpontosításához és szakosításához mind a növénytermesztésben mind az állattenyésztésben. Ez lehetővé teszi a munkaerők és a termelőeszközök hatékonyabb felhasználását és a társadalmi munkatermelékenység további lényeges növekedésének elérését.“ Az efsz-ek VIII. kongresszusának többek között arra a kérdésre is választ kell adnia, hogy minként akarja teljesíteni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a pártkongresszus határozatát. A CSKP Központi Bizottságának múltheti ülése nagyon világosan 19 pontba sűrítette az ágazat feladatait. A határozatot olvasva mindjobban megértjük: csupán társadalmi összefogással biztosítható e feladatok teljesítése, mivel a mezőgazdasági termelés növelésének lényeges feltétele, hogy minden ágazat teljesítse a mezőgazdasággal szembeni kötelességét, Érthető, hogy a mezőgazdaság csak akkor tudja biztosítani a lakosság egyre növekvő szükségleteinek kielégítését, ha megkapja a termelés növeléséhez szükséges gépeket és termékeket az ipartól. Napjainkban így fonódnak össze az érdekek és a követelmények, mivel egy egy párthatározat megvalósítása nem csupán egy társadalmi osztály vagy réteg, hanem az egész társadalom fejlődését szolgálja. A családot alapító fiatalok, gyermekes családok és nagyon sok egyén egyik legnagyobb gondja megfelelő lakást szerezni. Ezt az igyekezetüket rendszerünk messzemenően támogatja. Erről tanúskodik például az 1970 decemberében végzett ház-, lakás- és népszámlálás eredménye, amely szerint hazánkban a meglevő lakások mintegy 40 százalékát a felszabadítás óta építették. Csupán 1960—1970 között az országban körülbelül 800 000 új lakás épült. Mindez nem elégíti ki az igényeket. Szlovákiában a nemzeti bizottságok jelenleg mintegy 30 000 állami lakásigénylő kérvényét tartják nyilván, és a szövetkezeti lakásra várók száma körülbelül hetvenezer. A fent említett személyek jelentős részének van lakása, csupán lakáskörülményeinek javítását szorgalmazza, nagyobb, jobb lakást szeretne. Valószínű, hogy a 70 000 szövetkezeti lakásigénylő között olyanok Is akadnak, akik több szövetkezetben igényeltek lakást, így szeretnének mielőbb lakáshoz jutni. A lakásprobléma azonban az állampolgárok elégedettsége szempontjából az egyik legkomolyabb, legnagyobb figyelemmel kísért kérdés, s ezen a szakaszon azonnal érzékenyen reagálnak bármilyen rendellenességre. A fentiekről tanúskodnak azok a megjegyzések, amelyek a választások előtti gyűléseken hangzottak el. A nagyobb városokban a nemzeti bizottságoknak felrótták, hogy már évek óta nem tettek semmit a túlméretezett lakások ügyében, nem ellenőrizték eléggé azokat az adatokat, amelyek alapján összeállították a lakásigénylők névsorát, és nem elég erélyesen lépnek fel az önkényes lakáskisajátítókkal szemben, mivel néha több mint egy évig tart egy ilyen önkényesen beköltözött személy kilakoltatása. Mindnyájan tudjuk, hogy a lakáshiány megoldása terén lényeges haladást csakis a terjedelmes lakásépítkezéstől várhatunk. Az ötödik ötéves terv éveiben Szlovákiában 170 000 lakás felépítését tervezik. Ha egy lakásra átlag három embert számítunk, akkor ez több mint félmillió ember elhelyezését jelenti. Természetesen nem számíthatunk arra, hogy 1975-ben teljes mértékben felszámoljuk a lakáshiányt. A követelmény: lakáspolitika Ennek kialakítása érdekében ki kell használni a rendelkezésünkre álló minden lehetőséget és tartalékot. Leegyszerűsítve talán úgy is mondhatnánk, meg kell követelni a nemzeti bizottságoktól, hogy ne szűk szempontok szerint értelmezzék kötelességeik teljesítését, ne csupán a lakáskiutalásokat írják alá és az ügyvitelt végezzék, hanem I a k á s p o 1 i t i- kat folytassanak. Sok helyütt még annyit sem tesznek a lakáshelyzet javításáért, amit megtehetnének és amit meg kellene tenniük. Ebből a szempontból sajnos kifogást emelhetünk nem egy választási programmal szemben. A programok leszögezik a lakásépítés terjedelméről szóló feladatokat, feltüntetik a műszaki ellátottság irányszámait, a magán lakás- építkezés támogatásának konkrét formáit, továbbá az építőanyaggyártás bővítését, de rendszerint csak általánosságban, konkrét megállapítás nélkül mondják ki azt az elvet, hogy a nemzeti bizottságok fokozottabb figyelmet szentelnek majd a lakáspolitikának. £s ez helytelen, mert a lakásgazdálkodás terén nálunk még sok minden nincs teljesen rendben. Konkrétan A Pieštanyi Városi Nemzeti Bizottság például már hosszú hónapok óta, sőt lassan egy éve nem tud rendet teremteni néhány lakásigénylési esetben, és határozatlansága azok malmára hajtja a vizet, akik megbontották a lakástörvényt és ebből továbbra is hasznot húznak. Košicén jelenleg az indokolatlanul előnyben részesített lakáskiutalások következményeivel foglalkoznak. A Filako- vói (Fülek) Városi Nemzeti Bizottság több esetben olyan igénylőknek is kiutalt lakásokat, akik be sem nyújtották a lakásigénylő kérvényt. A Ko- márnói Városi Nemzeti Bizottság a lakásigénylők kérelmére ugyan írásban válaszolt, hogy kérvényüket nyilvántartja, ám nem adta meg a sorszámot. Komoly vádakat emeltek a házke- zelőségek gyakorlata ellen is. Bosanyban például a házgondnokság ellenőrzésénél kiderült, hogy hiányzik több fűtőtest. A házgondnokságnak kiutalt anyag magánépítkezők új lakásaiba került... Bratislavában a házkezelőségekkel szembeni panaszok 70 százaléka jogosnak bizonyult. Talán nem kell konkrétan felsorolni a megállapított tényeket, hogy bizonyítsuk az elégtelen lakáspolitikát. Miben rejlik ez a politika és miből kell elsősorban kiindulni? Elsősorban fontos az áttekintés A nemzeti bizottságok valóban megbízható, pontos, a lakáshelyzetnek megfelelő áttekintéssel rendelkezzenek saját hatáskörükben. Eddig ez számos esetben nincs így. A lakásigénylők és ezután a lakásra várók névsorába a beosztás gyakran nem a tényleges lakáshelyzet objektív megállapítása szerint történik, hanem az igénylő adatai és a különböző igazolások alapján, amelyek nem mindig felelnek meg a valóságnak. És a nemzeti bizottságok lakásügyi szakosztályának dolgozói, főleg a nagyobb városokban, valóban nem tudják elvégezni az ilyen tényállás ellenőrzését. Ezen a téren a polgári bizottságokkal kellene együttműködniök, amelyeket éppen a napokban választanak meg az új funkciós időszakra. A lakáshiány említése szempontjából tartalékot jelentenek a túlméretezett lakások. Ezekből elég sok van, Bratislavában még néhány évvei ezelőtt (azóta sem történt változás) több mint 400, Košicén 100, Zilinán, Nitrán, Prešovban, Trenčínben és Martinban is több ilyen lakást tartottak nyilván. Ezek száma, mivel egyesek illegálisan külföldre távoztak, még csak bővült. A törvény szerint, ha a lakás egész területének 50 százaléka túlméretezett, akkor a nemzeti bizottság elrendelheti a kötelező lakáscserét azzal a céllal, hogy jobban kihasználják a lakásterületet. A túlméretezett lakások tulajdonosai egy, sőt két szobát is kiadnak, magas lakbért szednek. Az ilyen helyzet megtörése nem lakáspolitika. Olomoucban például nyilvántartják a túlméretezett lakásokat és ezek cseréjét a nemzeti bizottság közvetíti. Tavaly ilyen módon több mint száz esetben biztosították a lakások jobb kihasználását. Tehát Olomoucban ez megvalósítható ... Erélyesen a spekuláció ellen A lakáspolitikát az állampolgárok szeme láttára és azok lehető iegnagyobb részvételével kell folytatni. Következetesen, a lakástörvény szerint kell eljárni, nem engedhető meg a törvénynek és rendelkezéseinek kijátszása. A lakásigénylés sürgősségének megítélését a kérvényező konkrét helyzete szerint szükséges megállapítani és nem csupán a lakáselosztó szakosztály vezetőjének szubjektív nézete alapján. A polgári bizottságokon keresztül meg kell nyerni az embereket az aktív együttműködésre, a fogyatékosságok, a spekuláció leleplezésére. Másrészt követelni kell, hogy a lakáspolitika terén ne általánosan emlegessék a korrupciót, hanem felelősségteljesen nevezzék meg a konkrét személyt és a megvesztegetések formáját. Ellenkező esetben a korrupcióra való utalás a pletyka színvonalára süllyed, és ezzel semmit sem oldanak meg. A lakáspolitikában nemegyszer előfordul, hogy szinte kifizetődik az előírások megbontóinak az önkényessége. Majdnem minden városban találunk példát egy-egy lakás jogtalan elfoglalására. A lakásba beköltözött egyén azután feltételeket szab a lakás kiürítésére, és fellebbezéseivel, tiltakozásaival foglalkoztatja az összes szerveket. A nemzeti bizottságok gyakran nem elég erélyesen lépnek közbe és nem oldják meg az ügyet a kilakoltatással. Igényesebben a házkezelőségekkel szemben A házkezelőségekkel és a házgondnoksággal szemben tett panaszokról már szó volt. Ezek közül többen kényelmesen „hivataloskodnak“ ahelyett, hogy az ügyeket azonnal intéznék. A házkezelőségeknek a lakások kihasználásáról készített nyilvántartása hiányos. Ezekben az intézményekben erélyesebben kellene követelni a munka hatékonyságának növelését és a feladatok nem teljesítéséből is le kellene vonni a következtetéseket. Érdekes lenne megtudni, vajon miként gondoskodnak — illetve nem gondoskodnak — arról, hogy megfelelő legyen a víz- és a melegvízellátás a bratislavai lakótelepeken — Štrkovecen, a Februári győzelem utcában, az Ostredky lakótelepeken stb. A nemzeti bizottságok több esetben éveken keresztül nem végezték el a komplex ellenőrzést ezekben a vállalatokban. A lakáspolitikára kevés figyel» met fordítottak a nemzeti bizottságok albizottságai és a népi ellenőrzés bizottságai is. Legfőbb ideje ezt a mulasztást pótolni. Ebben az anyagban túlnyomó részt az állami lakásokkal való gazdálkodás problémájával foglalkoztunk. A nemzeti bizottságok azonban kötelesek ügyelni arra is, hogy miként érvényesítik az állami lakáspolitika elveit a vállalati és a szövetkezeti lakások elosztásánál. Határozottabban kell érvényesíteni ezt a jogukat, hiszen erre a nemzeti bizottságokat felruházták, és akkor e téren bizonyára elégedettebbek lesznek az emberek is. A lakáspolitika érvényesítésében tehát valóban vannak kiaknázatlan tartalékok, melyeket következetesen és rendszeresen kell kihasználni. Erre kötelezi a nemzeti bizottságokat a választási program és az állampolgárok követelményeinek teljesítése is. JAROSLAV MESKO Éjiítőniimkásttk köteleTBttségvállalása A bratislavai Mélyépítő Vállalat munkásai a VIII. szakszervezeti kongresszus tiszteletére szocialista kötelezettségvállalást tettek az építési határidő lerövidítésére és az önköltségek csökkentésére. A Karlova Vés—Rovnice-i, a Dúbravka—Záluhy-i, a Podunaj« ské Biskupice-i és a pezlnokl lakótelepek 3294 lakást adnak át még az év folyamán. Ez a szám 336 lakással több, mint 1971-ben volt. E feladatokat december 20-ig azaz 11 nappal a határidő előtt teljesítik. Kötelezettségvállalást teltek a polgári szolgáltatási építkezések határidejének lerövidítésére is: a Záluhy I, a Barónka, és a Trnávka lakótelepen befejezik hét óvoda, hat bölcsőde építését, A Záluhy I és a Barónka lakótelepen az iskolaév megnyitásáig 43 tantermet adnak át. A komplex szocialista racionalizálás tervének megvalósításával 255 dolgozót takarítanak meg és biztosítják a munkatermelékenység 4,3 százalékos évi növekedését. Mindez együttvéve 5 400 000 korona költségmegtakarítást jelent. Az üzem gazdasági vezetése, az összüzemi pártbizottság és az FSZM üzemi bizottsága minden negyedévben ellenőrzi éa értékeli a kötelezettségvállalások teljesítését. A komplex ellenőrzést 1972. június 30-án és december 31-én bonyolítják le. CSETÖ JÁNOS „TAVASZI NAPSÜTÉSBEN" ' Molnár János felvétele
