Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 91. szám, kedd

0 1 FILMEK TIZENKÉT SZÉK (szovjet) Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov világhírű regénye örökzöld té­ma: a regény sikere már több alkotót csábított színpadi fel­dolgozásra, több ízben film is készült belőle. A szatirikus re­gény 1928-ban indult el hódító útjára, de még ma is hiteles dokumentuma a fiatal szovjet állam átmeneti időszakának. A sikerregényt először Cseh­szlovákiában filmesítették meg. A cseh—lengyel koprodukció­ban készült filmben a népsze­rű Vlasta Bur ián és a lengyel Adolf Dymsza játszotta a fő­szerepet. A téma alapján Kubá­két szék, helyesebben a brilián­sok utáni hajsza — szinte kor­látlan lehetőséget nyújtanak a helyzetkomikum, a karikatúra és a szatíra elemeinek a kibon­takoztatására. Méltó partnere a kissé ostoba, deklasszált Vo- robjanyikov, az egyetlen férfi, akinek nénje a halálos ágyán árulta el a nagy titkot. A kél kedvelt figurát ötletességével és ravaszságával jól kiegészíti a legendás Fjodor atya, aki ugyancsak kincs kereső hajszát indít. A regény feldolgozása — ter­jedelmessége ellenére — jó Arzsil Gomiasvili (Osztap Bender szerepében I és Ny. Vorobjeva {Ellocska) a „Tizenkét szék“ egyik jelenetében. ban és Olaszországban is for­gattak filmet, sőt osztrák ver­zió is készült belőle. Ilf és Petrov regénye most kétrészes szovjet filmen elevenedik meg — Leonyid Gajdaj rendező jó­voltából. A „Tizenkét szék“ szovjet változatának alkotói nehéz fel­adattal birkóztak meg: meg­próbálták a film nyelvére for­dítani Ilf és Petrov remekmű­vét. A történetet a szatíra irá­nyából közelítették meg, a bur- leszk felé hajlítva, ám megőriz­ve a mese szerteágazó szövevé­nyét. A regény és a film hőse, Osztap Bender immár klasszi­kussá vélt figura: agyafúrt szélhámos, gátlástalan pénzhaj- hász, aki negatív tulajdonságai ellenére is rokonszenves az ol­vasók, illetve a nézők számára. Kalandjai — az öröklött tizen GÖDÖR ÉS INGA tempójú, szellemes vígjáték, mely a kedvelt nevettetők egész sorát felvonultatva kelle­mes szórakozást nyújt. Gajdaj legnagyobb érdeme a kitűnő színészválasztás és vezetés: Ar­zsil Gomiasvili kedvesen arcát­lan Osztap Bendere, Szergej Fi­lippov Vorobjanyikovja és Mi­hail Pugovkin Fjodor atyája emlékezetes alakítás. A film ötletes képsorral végződik: a mai Moszkvában hatalmas pla­kát hirdeti a „Tizenkét szék“ előadását. A film iránt nagy az érdeklődés, a Rosszija mozi pénztára előtt hatalmas sor kí­gyózik; többen szabad jegyet hajszolnak, köztük Osztap Ben­der, Kisa Vorobjanyikov, Fjo­dor atya, Ellocska, Liza és a többiek. A kisstílű ügyeskedők tehát az elmúlt évtizedek alatt sem haltak ki, csak az öltöze­tük változott meg ... (angol) Edgar Allan Poe regénye alapján — Roger Corman ren­dezésében — készült ez a hor­ror. „Csak erős idegzetűeknek“ hirdeti a filmplakát, s ez a tö­mör megfogalmazás találóan ki­fejezi a film légkörét. A történet a 16. században egy spanyolországi kastélyban, Illetve ennek kriptájában és kínzóhelyén játszódik, ahol fé­lelmetes és rettenetes dolgok történnek... A feldolgozás és a rendezés nem érdemel különösebb figyel­FILMSV30ZAIK □ Április 20 27 között — a plzeňi Moszkva filmszínházban — már ötödször rendezik meg a cseh és a szlovák filmek fesztiválját. A seregszemle so­rán 6 cseh és 2 szlovák filmal­kotást és néhány rövidfilmet mutatnak be. A közönség verse­nyen kívül megtekintheti Jaro- mil Jireš legújabb alkotását „... és üdvözlőm a fecskéket“ címmel. A versenyfilmeket több nyugat-csehországi városban is bemutatják. A fesztivál kereté­ben gyermek- és ifjúsági filmve­títéseket is tartanak. Egy hét leforgása alatt 6 új játékfilm kerül a legfiatalabb nézők elé. □ Valentyin Kremnvev szov­jet rendező új sportfilmjének főszerepét a magasugró Valerij Brumel játssza, és a film mesé­je egy magasugró életútját vi­szi a nézők elé. met, bár kétségtelen, hogy a film iigyeskezű rendezőre vall, aki híven ragaszkodott E. A. Poe regényéhez, s a horrorok jól bevált sablonjához. A rende­ző a történetet semmivel sem toldotta meg, nem is vett el belőle semmit, csak híven kö­vette a regény hátborzongató és rejtélyes meseszövését. A főbb szerepeket Vincenc Price, John Kerr és Barbara Steele alakítja. —ym — □ Karlovy Varyban július 20. és augusztus 1. napjaiban ren- | dezik meg a hagyományos nem­zetközi filmfesztivált. „A népek közti nemes kapcsolatokért, a nemzetek tartós barátságáért“ jelszó jegyében sorra kerülő szemle idején több rendezvényt is tartanak: bemutatják a fej­lődő országok filmgyártásainak termékét és versenyen kívül több jelentős alkotást tekint­hetnek meg a nézők. A verseny­be benevezett filmekről külön bíráló bizottság dönt. A nemzet­közi zsűri a szemle befejezté­vel odaítéli a Kristályglóbusz fődíjat. Díjjal jutalmazhatja a színészi alakításokat is, s kiad­hat egyéb különdíjat és érmét. □ Inhn Frankenheimer filmre viszi Joseph Kessel Lovasok című, Afganisztán hegyeiben játszódó elbeszélését. A „Lova­sok“ élén Omar Sharif és Jack Palance jár majd a filmben. A SZOVJET ÓCEÁNKUTATÓ FLOTTA A szovjet óceánkutatás alapjait 1921. március 10-én rakta le az a határozat, amely tengerku­tató intézet létesítéséről és megfelelő járművek felszereléséről rendelkezett, és Lenin aláírása után lépett érvénybe. Az elmúlt £1 esztendő fo­lyamán a szovjet óceánkutatás világviszonylat­ban az első helyre küzdötte fel magát. A szovjet óceánkutatás jelenleg kereken 30 nagy és 70 közepes hajóval rendelkezik. Ebben a számban nincsen benne az a kisméretű több száz vízijármű, amely elsősorban a tengerparti részeken végzi munkáját. Az Óceán kutató Intézet a Szovjet Tudományos Akadémia közvetlen irányítása alatt áll. Az in­tézménynek három szekciója van, hatókörzetei a Földközi- és Fekete-tengerre, az Atlanti-óceán­ra és a Čsendes-éceánra terjednek ki. Az intézet szolgálatában áll az 5700 tonnás „Vityaz“ amely­nek fedélzetén 65 tengerész szolgál, laboratóriu­maiban pedig 70 tudományos munkatárs dolgo­zik. Az elmúlt években a „Vityaz“ elsősorban az Indiai- és Csendes-óceánon cirkált, ahol a szov­jet óceánkutatók jelentő« eredményeket értek el. Az intézet a ,,Vityaz“-on kívül öt kisebb ha­jóval is rendelkezik. Á 400 tonnás „Vavilov“ osz­tály hajóit halászhajókból alakították át. Ezek az egységek korlátozottabb program megvalósí­tására alkalmasak, 20—20 tengerész szolgálja ki őket, és fedélzeti laboratóriumaikban 6—6 tu­dományos munkatárs végzi méréseit. A szevasztopoli Hidrofizikai Intézet fő erőssé­ge a „Lomonoszov“. A 6000 tonnás hajón 65 ten­gerész és tiszt szolgál. Tizenhat szaklaboratóriu­mában mintegy 70 kutató végzi munkáját. A „Lo­monoszov“ egyike a legjobban felszerelt ilyen jellegű vízi járműveknek. A hajó fedélzetén a különféle vízmélységekből való mintavételeket 8 csörlőberendezés teszi lehetővé. A hajó mun­katársai nemrégiben az Atlanti-óceán trópusi vi­zein folytattak a nemzetközi szaksajtóban is nagy elismerést keltett méréseket. A szovjet Halászati Kutató Intézetnek összesen 2000 munkatársa van, közülük 500 magasabb tu­dományos fokozatot elért biológus. Az igen kor­szerűen felszerelt, és a modern technika köve­telményeit teljes mértékben kielégítő intézethez 20 nagy és 40 közepes hajóból álló flotta tar­tozik. A 2800 tonnás „Szevasztopol“ egyike a legna­gyobb egységeknek; 66 tengerész és 26 tudomá­nyos kutató dolgozik rajta, akik az utóbbi évek­ben az Atlanti-óceán északi vizein hajtottak vég­re értékes kutató programot. A közepes kategó­riára általában 400—500 tonna a jellemző. A vlagyivosztoki Halászati Kutató Intézet számára dolgozik a 440 tonnás „Pervenyec“, melyen 23 tengerész szolgál, és 13 kutató dolgozik a fedél­zeti laboratóriumokban. Egy új „nehéz“ halászati kutatóflotta felállí­tása jelenleg folyik, első két egységét, a „Kle- povics akadémikus“ és a „Konsztantyin Vegyu- gin“ 4000 tonnás testvérhajókat az elmúlt évek­ben bocsátották vízre s már próbaútjaikat is si­keresen befejezték. A két nagy egységen 70—70 tengerész teljesít szolgálatot, 40—40 kutató pe­dig a fedélzeti laboratóriumokban végzi munká­ját. Az Oceánográfiai Intézetnek két 3600 ton­nás kutatóhatója van, a „Vojekov“ és a „Szokal- szkij“, ezenkívül mintegy 20 közepes, kb. 500 tonnás halászhajóból átalakított hajója, vala­mint mintegy 100 kisebb vízi járműje, amelye­ken a partmenti vizeken tevékenykednek a kuta­tók. Az intézet munkája rendkívül sokoldalú, óceánofizikai, kémiai és geológiai problémákra is kiterjed, de a halászat számára is dolgoznak. Az intézet egyik szekciója part- és kikötővédel­mi kérdésekkel foglalkozik. Az Északi- és Déli Sarki Kutató Intézet két igen hatásos vízijárműve: az „Ob“ és a „Léna“ szintén testvérhajók. Egyenként 12 600 tonná­sak, és mint jégtörők is igen jól megállják he­lyüket. A kutató munkán kívül az elmúlt évek­ben azzal tették a legnagyobb szolgálatot a szov­jet tudománynak, hogy megkönnyítették az ösz- szeköttetés fenntartását az Északi- és Déli-sar­kon dolgozó szovjet állomásokkal. A szovjet óceánkutatás két legújabb egysége a „Kurcsatov akadémikus“ és a „Jurij Gagarin“ nevű hajó. Az első közülük 1966 december végén indult el első kísérleti útjára. A legnagyobb — 20 000 tengeri mérföld —, hatósugarú ilyen vízi- jármű, úgyhogy képes végig hajózni az egyenlí­tő mentén a Föld körül anélkül, hogy egyetlen kikötőt is érintenie kelljen utánpótlás céljából. A hajónak 26 kutató laboratóriuma van. ÚJJÁSZÜLETIK A LÉGHAJÓ ZÁS? Az 1920-as éveljen megindult léghajózás rö­vid idő alatt nagy- fejlődésen ment ál, és a két világháború között például Németországban 119 zeppelint építettek. Az angol Scott R. 34 jelű léghajó 103 óra alatt repülte át az Atlanti-óce­ánt, de a leghíresebb esemény a 127. számú zep­pelin teljesí n.énye volt, amely 1927-ben föld körüli utat tett meg. 1937. május 6-a gyásznap volt a léghajózás történetében: az LZ 129 jelű Hindenburg léghajó 37 utassal és 61 főnyi le­génységgel a fedélzetén, kiváló kapitányok ve­zetésével átkelt az Atlanti-óceánon, és amikor elérte a New York-i kikötőt, közvetlenül a le­szállás előtt 50 méter magasságban felrobbant és elpusztult. A második világháború és a repülőgépgyártás minden képzeletet felülmúló fejlődése háttérbe szorította a léghajót. Sok szakértő szerint azon­ban a legújabb műszaki-tudományos fejlődés a léghajózás előtt új távlatokat nyitott. Ugyanis a léghajó kiválóan egyesíti a repülőgép, a heli­kopter és a tengeri hajó sajátosságait. Viszonylag kevés üzemanyagot fogyaszt, mert a felhajtótel­jesítmény 88 százalékát a gáz szolgáltatja; 80— 100 tonna terhet is szállíthat; éjjel és nappal, gyakorlatilag bármilyen időjárásban alkalmas a repülésre; hatósugara nagy, repülési biztonsága jó, és nincs szüksége repülőterekre, kifutópályá­ra és bonyolult földi berendezésekre. Különleges előnye, hogy leállított motrokkal is képes a le­vegőben maradni, karbantartása, sőt javítása a levegőben is lehetséges. Szakértők szerint a szállítás költségei léghajóval a repülőgéppel va­ló szállítás egyharmadát teszik ki. Jövője van a léghajónak az utasforgalomban is, mert 300 embert is könnyűszerrel szállíthat. Mind a repülőgéppel, mind a hajóval szemben valószínűleg sok utas előnyben részesítené a nyugodtan szálló léghajót, amely a luxus hotel minden kényelmét biztosíthatja, és közvetlenül a városok közelében le tud szállni. Erich Feresch osztrák mérnök az Osztrák Köz­lekedéstudományi Egyesületben néhány évvel ezelőtt bemutatta atomhajtású léghajójának ter­vét. A tervezett léghajó 300 méter hosszú, há­rom fedélzettel, 30 méter széles sétahellyel, ga­rázzsal egy 18 személyes repülőgép számára, és szórakozóhelyekkel az utasok részére. Az Atlan­ti-óceán feletti átkelést 35—40 órára becsülik. A léghajót 340 ezer köbméter héliummal kell feltölteni, és teherbírása ugyanannyi lesz, mint a mostanában tervezett óriásrepülőgépeké. Amíg azonban a repülőgép hatósugara maximum 8000 km, az atomhajtású óriásléghajó 7 évig tartóz­kodhatna a levegőben anélkül, hogy új üzem­anyagot igényelne. A tervezők szerint egy ilyen léghajó építési költsége 12—13 millió dollár lenne, ami viszony­lag rövid idő alatt megtérülne. Ha már benne vannak a tervezésben, nem is állnak meg ennél a 300 méteres hajótestnél, ha­nem előkészületben van egy további 500 mé­ter hosszú, 850 utasra és 130 tonna terhelésre méretezett újabb óriásléghajó. Egyik terv sem olyan, hogy műszaki akadálya lenne megvalósí­tásának. Nem lehetetlen, hogy ezeknek az elkép­zeléseknek a valőraváltása újra meg fogja nyit­ni az utat a léghajók térhódítása előtt. VILÁGÍTÖ BAKTÉRIUMOKKAL A LEVEGŐ TISZTASÁGÁÉRT A füstköd elleni küzdelem egyik lényeges része a szennyezettség fokának megállapítása. A min­tavétel azért nehéz, mert a levegő összetétele úgyszólván percről percre változik. Elég egy kis szél ahhoz, hogy elfújja a sűrű füstöt, míg a következő pillanatban elhaladó autó újból be­szennyezi a levegői. A kaliforniai North American Aviation repülő- gépgyárban folytatott kísérletek során megkö- zeiiiotiék a probléma megoldását. Az, hogy egy repülőgépgyár szakemberei közt biológusok is tevékenykednek, az űrhajózás kapcsán felvető­dő különleges feladatoknak köszönhető. Annak megállapítására, hogy például a Hold felszínén létezik-e szerves anyag, bizonyos enzimeket kí­vánnak felhasználni, amelyek szerves anyag je­lenlétében fényt bocsátanak ki, s ez sokszoro­san felerősítve hírt ad az életnek ezekről a nyo­mairól. Ugyanezek az anyagok alkalmasak a kipufo­gó gázok elemzésére is. Az elképzelés a követ­kező: számos élőlény sugároz ki vegyi úton ön­magából ún. hideg fényt — ez a jelenség a ke- molumineszcencia. A fény azáltal jön létre, hogy a sejtek világító anyagot, luciferint termelnek. Mellette az ún. luciferáz tölti be a tűzgyújtó sze­repét, mely lényegében katalizátorként hat. A luciferáz aktiválásához foszforvegyületek, továb­bá oxigén vagy magnézium szükséges. A lucife­ráz hatásosságát nagymértékben befolyásolja a levegő összetétele. Attól függően, hogy több vagy kevesebb-e az oxigén tartalom, gyengül vagy erősödik a luciferáz által kiváltott fény. \ fény erősségéből tehát következtetni lehet a le­vegő oxigén mennyiségére. A megfelelő világítóélőlény keresése során a kutatók választása a halakban található élős­ködő, világító baktériumokra esett. Ezeket a la­boratóriumban táptalajba telepítik, és ott te­nyésztik. Bizonyos fajtájuk az oxigéntartalom, egy másikuk a kénhidrogén, egy harmadik pe­dig a szénhidrogén vegyületek jelenlétére érzé­keny. Ezek a vegyületek a kipufogó gázok fő alkotórészei. A baktériumok kimutatják ugyan az általuk kibocsátott fény változásával a levegő­ben levő szennyezéseket, de még 500 millió baktérium együttes fényváltozása sem látható szabad szemmel. A fényjeleket fotoelektromos cellákkal áram­impulzusokká alakítják át, amelyek felerősítve mutatják a levegő alkotórészeiben végbemenő változásokat. A kutatók most dolgoznak egy kis, fényjelző baktériumokkal működő tranzisztoros szmogmé- rö műszer előállításán. A készüléket a levegő összetételének folyamatos vizsgálatára kívánják felhasználni pl. kórházak műtőiben, rakéták üzemanyagtartályának környezetében, mérgezés­gyanús helyeken, és természetesen a kipufogó gázok okozta városi levegő vizsgálatára. (dj) 1972. IV. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents