Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 91. szám, kedd

IRAK MAI SZEMMEL Forradalomban születtek ÉVEK ÓTA ÉLEK IRAKBAN, így évről évre látom a sok megrázkódtatáson átesett or­szág fejlődését, sőt látom e fej­lődés gátló és előmozdító té­nyezőit is. így nem szemlélhe­tem Irakot és az iraki nép életét felületesen, élménysze- rűen, csupán mint az, aki csak néhány napot, vagy hetet tölt ott. Ezt a világot talán a sok­rétűsége miatt nehezebb meg­ismerni, mint bármely más, egységesebb országot. Ahány ismertebb vallás létezik a vilá­gon, Irakban mind megtalálha tó ... Ezenkívül vannak még a helyi, egyes népcsoportoknál kialakult vallások. Élnek itt például tűzimádó jezidák, vagy a folyóvizet tisztelő szábiák stb. De a kötelező arab nyelven kívül a sok-sok nemzetiség sa­ját anyanyelvén beszél. A sok nyelv közül csak hármat emlí­tek. A kildánok nyelvüket a ba­biloni nyelvhez hasonlítják és magukat a babiloniaktól szár­maztatják. Az asszurijok nyel­vében asszír nyomokat talá­lunk, és ők ezért büszkék szár­mazásukra. A kurd nyelv a tö­rök, a perzsa és az arab nyelv keveréke, de ők büszkén állít­ják, hogy nem törökök, nem perzsák, sem arabok, hanem kurdok. A sok nyelv és a több­féle vallás megfér egymás mel­lett,ha nincs, aki az uszítást eszközül használja fel, bizo­nyos célok érdekében. A gaz­dasági és kulturális szintkü­lönbségek kiegyenlítése ma az egyik legfontosabb feladat. Az 1958-as iraki forradalom megoldotta az akkor intézke­dést kívánó súlyos feladatokat. Ha ma elsétálunk akár a For­radalom, akár a Szabadság, akár a Fáklya nevű munkás la­kótelepekre, ne akadjunk fenn az egyszerűségen, monoton ho­mokszín házaikon és kopott öl­tözetű emberein. A történelmet és annak minden részletét csak dialektikusán szabad szemlélni. Ezek a lakótelepek önmaguk­ban valóban egyszerűek, sze­gényes életről, sőt elmaradott­ságról beszélnek. Ha ezt a szebbnél szebb bagdadi kasté­lyok, luxusvillák — melyek mindegyike a modern keleti építkezés remeke —, oldaláról Egy törzsfő és a végtelennek t finő sivatag tályokat. Mi, fiúk, összeszedtünk miden hulladék gyümölcsöt a piacon, és hordtuk haza, mint valami nagy kincset. Anyánk kenyeret sütött, mert a gyü­mölcsön, zöldségen kívül ez volt a fő táplálékunk. Főtt ételt nem ismertünk. Akkor autóbu­szok sem jártak, így gyalogo­san, naponta kétszer 2—3 órás utat tettünk meg. Ma 5 percen­ként jár az utcánkban az autó­busz, ami a város központját és a gyárvárost köti össze. Ré­gi sárviskóink, pálmalevelek- böl font sátraink alapterülete körülbelül 3—6 m2 lehetett. S a szegény családokban, ami­lyen szűkösen jön a pénz, olyan bőséges a gyermekáldás“. „Most van 100 m2 telkünk, melyet 1960-ban a földosztás­kor kaptunk az államtól. Sőt, még 3 teherautó téglát is se­gítségként az építkezés megkez­déséhez. Ma már van két szo­bánk, konyhánk, mosdónk, tus- solóval és illemhellyel, vízve­zeték és elvezető csatorna, vil­lany, gáz, sőt rádiónk is van. És majd tv-t is veszünk“. — Idős édesapja, aki kőműves, büszkén kihúzta magát, és meg­jegyezte: „Ha valaki megkérdi, hány éves vagyok, azt válaszo­lom: 0, én nagyon fiatal va­gyok, egyidős az Iraki Köztár­sasággal. Igen, mi itt mindnyá­jan a telepen a forradalomban születtünk. Korábbi életünk nem ért semmit!“ nézzük, akkor erős kontrasztot kapunk. Nekem kedvesebb e három lakótelep bármelyike, mint például a Tigris-parti elő­kelő villák sora. Miért? Talán azért, mert másfajta összeha­sonlítást végzek, és esztétikai szépségnél többre becsülöm az emberi munka eredményét. Ezek a munkáslakótelepek a forradalomban születtek. Lakói ugyanezen a helyen éltek azelőtt is, de egészen más körülmé­nyek közt. BARÁTAINK, akik a Forrada­lom lakótelepen laknak, elme­sélték: „Itt, ezen a nagy terü­leten magunk által épített sár­viskókban, kuchokban éltünk. Vizünk, tisztálkodási lehetősé­günk nem volt, a szennyvíz el­vezetését nem ismertük. Így élt itt, tömörülve több ezer csa­lád, melyeket a falvakból vagy a sivatagból ide vonzott a fő­városi munkalehetőség. Ha a nyomorban, nélkülözésben és a vele járó piszokban tömegesen élnek emberek, természetes, hogy mindenféle ragályos be­tegség végigsöpört rajtuk. Asz- szonyaink néha órákat gyalo­goltak, míg valahol megtölt­hették a fejükön cipelt víztar* — Tehát e három munkás la­kótelep mintegy 3/4 millió la­kosa a forradalomban, 1958- ban született. Háromnegyed millió a két milliós Bagdadból? S ők ma a főváros ipari munká­sai. ZEID ABU TALÁL harisnya­gyári munkás már régi szak- szervezeti tag. 46 éves, és 26 éves mozgalmi múlt áll mögöt­te. Abu Találnak bár különben zárkózott, szűkszavú, rendkívül fegyelmezett egyéniség — amikor az illegális munka él­ményei felől érdeklődtem, a szeme felcsillant, és lelkesen mesélt életének azon szakaszá­ról, amelyben emberré érett. „1955-ben, tehát még a király­ság idején részt vettem illegá­lisan a varsói VIT-en. Micsoda élmény volt. Voltunk Irakból vagy hetvenen, nyolcvanan. Társaim legtöbbjét ma sem is­merem névszerint, hisz óvatos­ságból álnevünk volt. Én pél­dául Dzsászim Ibn Kaisz vol­tam. Az elmúlt években főleg a forradalomban született mun­kás-lakótelepeken élő családok­kal és olyan törzsekben szüle­tett emberekkel alakultak ki baráti kapcsolataim, akik tanu­lásukkal szintén áttörték a törzsi életforma tradíciókban megkeményedett gyűrűjét. Ok már soha többé nem tudnak beleilleszkedni az ősi hagyomá­nyokat őrző törzsi életformába. Akarva, nem akarva segítik az arab államok tervszerű, a no­mád törzseket letelepítő és a termelőmunkába beállító társa­dalomfejlesztési politikát.“ AHMED OBEIDI 36 évvel ezelőtt az obeida törzs egyik nomád sátrában látta meg a vi­lágot. Apja csak úgy, mint ál­talában a többi törzstag birka- tenyésztéssel foglalkozott. A vad, de becsületes sivatagi tör­vények embere volt, akit sze­génysége ellenére is nagyra becsült a beduin világ. Két fe­leségével és 12 gyermekével élt. Azokat is beduinbecsület­re nevelte. Ellensége volt a betű tudományának és minden­nek, ami a városi életforma jel­lemzője. A tanulni vágyó Ah­med csak apja halála után ve­hetett tankönyvet a kezébe. Si­vatagi telepükről naponta két­szer 3 órát gyalogolt a legkö­zelebbi elemi iskoláig és visz- sza. Majd munkát vállalt, és úgy végezte el gimnáziumi ta­nulmányait. Ezután írnok lett a bagdadi bíróságon, és ott kapott kedvet a joghoz, amit éppoly kitartással, szorgalom­mal tanult. Majd egy évvel ez­előtt a szerény írnok a peres ügyekben döntő bíróként — „csupán szobacserével“ — el­foglalta új hivatalát. Nagyon göröngyös volt az az út, ame­lyen át a sivatagi gyerek el­jutott a doktori címig. A SIVATAG NÉPE ma már egyre erősebb kapcsolatba ke­rül a naponta változó, fejlődő városokkal, elsősorban a fő­várossal. S ma már az állami szervek is törődnek a sivatagi emberek sorsával. A falvakban iskolák épülnek, orvosi rende­lőket, elsősegélynyújtó intéz­ményeket létesítenek a nagy elmaradottságról híres törszek központi településein, napiren­den fúrnak kutakat a kopár sivatagban, hogy a földműve­lést, állattenyésztést fejleszt­hessék. Utakat építenek, hogy a nomádok könnyebben juthas­sanak el a városi piacokra, s így megismerkedjenek a letele­pedett és a rendszeres munká­hoz kötött életformával. Igen, a törzsi életforma alkonya el­kezdődött akkor, amikor a for­radalomban új világ született. ÁGNES AL-KURAYSHI A bratislavai J. DIMITROV Vegyipari Művek azonnali belépéssel, kedvező fizetési feltételekkel nagyobb számban felvesz: A munkásokat müszakmunkára vegyi és segédüzemeltetéshez, A munkásokat áru ki- és berakásához (teljesítménymunka), továbbá: Á lakatosokat, A hegesztőket, A gépberendezés karbantartókat, & esztergályosokat, £ samottozókat és A lángvágókat, & brigádmunkásokat meghatározott idő­re, valamint szombat- és vasárnapon­ként teljesítménymunkára. Nőtlenek számára elszállásolást biztosítunk. Étkezés az üzem éttermében és büféiben. Bővebb felvilágosítást üzemünk személyzeti osztá­lya nyújt. Telefon: 177, 20-41-es és 24-76-os mellékállomás. Villamosjárat: 3-as, 5-ös és 7-es (végállomás). Chemické závody J. Dimitrova n. p., osobné oddelenie Bratislava OF 39 Szépen rendim jöttek a vetések A tavalyi eredményes eszten­dő után újult erővel fogtak hozzá a tavaszi munkálatok­hoz a Zlaté Klasy-i (Aranyka­lász) Béke Efsz tagjai. A jó ter­més alapjait a tavaszi munkák agrotechnikai időben való el­végzésével akarják lerakni. A szövetkezet a tavalyi évet jó eredménnyel zárta, hiszen bú­zából közel 40 mázsás, árpá­ból pedig 36 mázsás hektárho­zamot értek el, ami az itteni vi­szonyok mellett főleg a terme­lők jó munkáját dicséri. — Az őszi vetést október ele­jén fejeztük be — mondja Se- ňan mérnök, — a szövetkezet agronómusa —. Összesen 304 hektár búzát vetettünk, ebből 212 hektáron a nálunk jól be­vált Bezosztáját, 41 hektáron Jubilejnaja 50-est, 29 hektáron Kaukazt, 20 hektáron pedig Au­rorát. Jelentős területeink van­nak tehát az újabb nagyhoza­mú szovjet fajtákból, kíváncsi­an várjuk, melyik éri el a leg­jobb eredményt a határunkban. A száraz ősz és tél után az utóbbi napok kiadós esőzései következtében szépen rendbe jöt­tek a vetések. Reméljük, hogy az idén is sikerül túlteljesíte­ni előirányzott tervünket. Árpából 180 hektárt vetet­tünk, a tavalyi évhez viszonyít­va 70 hektárral csökkentettük az árpa vetésterületét a kuko­Megérdemelt vándorzászló Az utóbbi időben kiváló és pél­dás munkát végeznek a Nyugat­szlovákiai Villamosművek komár- női (Komárom) üzemének dolgo­zói. Tavalyi tervfeladataikat 111,9 százalékra teljesítették, s ezzel elnyerték a szlovákiai energetikai üzemek vándorzászlaját. Feladata­ik túlteljesítése mellett nagy gon­dot fordítottak a munkabiztonsági előírások betartására is. Örvende­tes, hogy az óvintézkedések be­tartásával a szóban forgó villa- mosmíívckben tavaly egyetlen bal­eset sem történt. Az ötéves terv­időszak második esztendejére a meghatározott tervfeladatok telje­sítése érdekében újra lankadat­lan szorgalommal dolgoznak az üzem valamennyi részlegén. Mun­kájuk ugyancsak eredményes, amit bizonyít, hogy a közelmúltban el­nyerték a bratislavai villamosmü­vek vállalati igazgatóságának ván­dorzászlaját Is. Bakulár Gyula elvtárs, a komár­nói üzem igazgatója elmondta, hogy ezentúl is becsületes, jó munkával akarják valóra váltani a soron következő időszak ter­veit. Szorgalmukért elsősorban a Nagy Lajos, Farkas Pál és Harsá­ny! István vezette szerelőcsopor­tok, valamint a hőerőműben dol­gozók: Slamenka Štefan, Gőgh Imre, Kasdy Viliam, Bočánek Mi­lan és Kur Sámuel érdemelnek dicséretet. Az eddigi jó eredmények mel­lett persze akadnak még hiányos­ságok is. Gyakran előfordul, hogy az esti órákban, az áramfogyasz­tás csúcsidőszakában némileg csökken az áram erőssége. A Ha- dovcén épülő áramelosztó állomás Szembehelyezésével azonban rövi­desen ezt a problémát is megold­ják. UOLCZER LÁSZLÓ rica javára. Szövetkezetünkben rátértünk ugyanis a gazdaságo­sabb monodiétás takarmányo­zásra. Árpából egyébként Jan- tart, Dvorant és Diamantot ve­tettünk, jól jött a vetés utáni eső, elősegítette a csíraképző­dést, és reméljük, hogy az áp­rilis még több csaj>adékot is hoz a vetésekre. Jól előkészíteti talajba ke­rült a cukorrépa — folytatja Seňan elvtárs —, melyből 62 hektárt vetettünk, ebből 12 hek­táron Slovmona H egycsírás ve­tőmagot, ebből, sajnos, nem tudtunk többet beszerezni. A cukorrépa vetésterületén vegy­szeres gyomirtást végeztünk, így kívánjuk megkönnyíteni az egyelését. A kukorica vetésterületét az idén megdupláztuk. A tavalyi 143 hektár helyett most 280 hektáron fogjuk termeszteni. A vetéshez többnyire román és jugoszláv hibrideket használ­tunk, de hazaiakat is vetettünk. Van két román SPC—6-os vető­gépünk, ezek nagyon bevált gé­pek, de a megnövekedett terü­lethez a két gép már kevésnek bizonyult, ezért a közeljövőben még egyet akarunk vásárolni. Már készítjük a talajt a vetés­hez, a vegyszeres gyomirtást már elvégeztük, biztosítottuk a növény tápanyagellátását is, tehát április húszadika táján hozzáfoghatunk a vetéshez. A Zlaté Klasy-i földművesszö­vetkezet tagjai az efsz-ek VIII. kongresszusa tiszteletére az ag­rotechnikai határidők betartá­sával jó munkát végeznek és a szocialista munkaverseny ke­retében értékes kötelezettsége­ket vállalnak. Matiaško mérnök, a szövetkezet közgazdásza el­mondotta, hogy a vállalat köte­lezettségek értéke csaknem fél­millió korona, melyből 185 ezer jut a növénytermesztésre, 295 ezer pedig az állattenyésztésre. Ezek teljesítését négy munka­kollektíva vállalta, egy a gyü- mölcsészet és szőlészet, egy a növénytermesztés, egy a tehe­nészet, egy pedig a sertéshíz- lalás részéről. A vállalt köte­lezettségek gyakorlati értéke a hektárhozamok növelésében, valamint a tej- és a hústerme­lés további növelésében jut ki­fejezésre. SVINGER ISTVÁN 1972. IV. 18. A szüleik a sivatagban élnek, de ők már Bagdadban vállaltak munkát: birkapásztorok. (A szerző felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents