Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó

E Kairói városkéri gyiptoranak — mint minden or­szágnak — több arca van. Ha turistaként vetődik el ide az ember, olyan csodákban gyönyörködteti, amelyek évszá­zadok óta vonzották ide a világ minden ré­széből a látogatókat — egy hatalmas kultúra maradványai. Gyakran ismétlik Napóleon szavait, hogy itt évszázadok tekintenek az emberre. Már a főváros, ban, Kairó központjától egy ugrásra szá­zadok néma tanúiként meredeznek a szfinxek és piramisok, amelyeket senki sem hagyhat ki programjából. A kőóriások mögött mindjárt a sivatag kezdődik. Az ország zö­mét alkotja és csak a Nílus szakít ki belőle termékeny földet, mely milliók táplálója. Kilométerekkel távolabb terül el El Monf falu. Valaha Memphisznek hívták, s ez töb­bet mond az olvasónak. Ez az a mitológiai hely, az egyiptomi birodalom első fővárosa, az első királyok, a fáraók székhelye. Ma csend honol itt és semmi sem emlékez­tet a hatalmas állam egykori központjára, talán csak a kis múzeum környékén és kert­jében szanaszét heverő szobrocskák. A mú­zeum fő látványossága 11. Ramzesz ledön­tött szobra. Még ebben az uralkodóhoz mél­tatlan helyzetben is impozánsan hat. Ami­kor megkérem hosszú fehér galabiát, jel­legzetes egyiptomi öltözetet viselő kísérőn­ket, hogy álljon a szoborhoz, hogy lefény­képezhessem, a fáraó ökle kísérőnk dere­káig ér. Fáraók emberközelben Memphiszből visszafelé tartva Kairóba, kőfaragókat láthatunk, amint ügyesen vág­ják a fehér sziklát. Ugyanolyan fűrésszel, mint amilyennel valamivel távolabb favágók iákat döntenek le. A mai egyiptomi azon­ban nem a fáraók nagyobb dicsőségére te­szi ezt. A Kairóba való visszatérés azon­ban mégiscsak a történelemhez való visz- szatérést jelenti, s ezért aligha kerülheti el valaki a híres kairói múzeumot, amely az egykori egyiptomi kúltúra számos kin­csét őrzi. Az 1967-es júniusi háború óta tar­tó hadiállapot miatt homokzsákokkal védik a műemlékeket. A múzeum egyik tágas ter­mében tucatnyi múmiát őriznek. Mindegyi­ket barnás-fekete textilszalagokkal burkolták be. Egyeseknek a feje látható, másoknak a lába kandikál ki. Nem valamilyen felemelő látvány, s az egyes vitrinekben csak táblák jelzik, melyik fáraó, herceg vagy hercegnő fekszik itt. Nem királyi látvány — a láto­gató elé táruló kép azt jelzi, hogy a halál senkinek sem tér ki, a könyörtelen termé­szet nem ismer kivételeket. A fáraók halot­takként, egyszerű emberekként festenek. A leghíresebb fáraót, akinek múmiájára év­századunkban bukkantak rá a régészek egy tolvajoktól épségben maradt sírboltban sok arannyal és kulturális értékű kinccsel együtt, Tut Anch Amont a kairói múzeum rácsos különhelyiségében tartják. Milyen volt a múlt? Tut Anch Amon sírja képet adott a tudó­soknak arról, hogyan festettek a királyi pa loták, a kultúra, a festészet, sok mindent elárultak a régi Egyiptomról és a pirami­sok időkön át rejtegetett kincseiről. A fáraó szarkofágjának, halotti maszkjának felbe­csülhetetlen értéke van a kultúrált emberi­ség számára. Most azonban üres ez a helyi­ség — nagyszabású biztonsági intézkedések közepette fél évre Londonba szállították a fáraót és kincseit, ahol tömegesen tekintik meg, hogy gyönyörködjenek a letűnt száza­dok szépségében. A letűnt kultúra történel­méről persze sokat lehetne beszélni, hisz sok ezer oldalt írtak össze Egyiptomról, s ezt a kultúrát, amely ma már az egész em­beriségé, minden látogató támogat. A vízum- illeték ugyanis egyúttal hozzájárulás a nú- biai sivatag Abu Szimbel néven ismert mű­emlékeinek megmentéséhez. Egyébként most sincsenek kizárva meglepetések. A tudósok éppen a napokban fedezték fel röntgensu­garakkal, hogy egy nő és gyermek múmiá­jának vélt múmia a valóságban egy férfi és egy majom múmiája. Ki tudja annak rejté­lyét, milyen sorsdöntő dráma rejlik a csere hátterében, ki mentette meg így életét. A lelkesítő jelen védelmi célokra kénytelenek fordítani. An­nak ellenére, hogy az arab országok jelen­tős segítséget nyújtanak elsősorban a ma lezárt és pusztuló Szuezi-csatornából a há­ború előtt húzott, s most elmaradt egyip­tomi jövedelem pótlására. Az új kormány, mely februárban hirdette meg programját, mindenekelőtt jóval fiata­labb Mahmud Favzi előző kormányánál. Ha Egyiptom politikája eddig intenzíven a külpolitikára és a hadügyre összpontosult, akkor most Szidki kormánya a háború óta eltelt ötödik évben elsősorban a hazai front megszilárdításának feladata előtt áll. Hatá­rozott intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a terhek elsősorban a gazdagabb ré­tegek vállára nehezedjenek. Ezt azzal kezd­te, hogy korlátozta a luxuscikkek behozata­lát, felemelte az autók behozatali vámját, amely már eddig is százszázalékos volt, egyiptomiak előtt bezárták azokat az üz­leteket, ahol szabad devizáért vásárolhat­tak, egyidejűleg 50 angol fontban jelölték meg azt a határt, amilyen értékben külföld­ről árut hozhatnak be az egyiptomiak. Ez azonban az intézkedések csak egy ré­sze. Felemelték a nagy földbirtokosok fed- dan (0,42 hektár) utáni adóját, s elhatároz­ták, hogy a kormány felerészben fogja pén­zelni a gyapot kártevői elleni küzdelmet, ami roppant segítség az egyiptomi parasz­toknak. A munkásoknak, akik már hosszabb ideje béremelést követeltek a nehéz és koc­kázatos munkáért, emeltek, s egyidejűleg a kormány igyekezete olcsó munkástelepek építésére összpontosul. Szidki programja olyan dolgokról sem feledkezett meg, mint az elesett katonák hozzátartozói nyugdíjá­nak emelése stb. Szidki, aki 14 éven át állt az iparügyi minisztérium élén és ezért az egyiptomi iparosítás atyjának nevezik, tehát megjelölte programját. Magától értetődik, hogy kairói megfigye­lők körében sokat beszéltek arról, hogyan fogja ezt a kormány megvalósítani, mivel, természetesen, érintette a vagyonosabb ré­tegek eddigi helyzetét és egyöntetűen az egyszerű ember megsegítésére irányul, aki a program megvalósításával csak nyert. A kormány azonban magánál kezdte a prog­ramot, számos előnyt megszüntettek, 20 százalékkal csökkentették a kormány tele­fonjait és egyéb intézkedéseket foganatosí­tottak. Mindez arról a célról tanúskodik, hogy megtakarítást akarnak elérni a gazda­ságnak, amely a hadihelyzet súlyos terhét kénytelen viselni. Egyiptom látogatóira tehát nemcsak a századok tekintenek, hanem az a küzdelem is, amely azért folyik, hogy az országra nehezedő nemzetközi és belső terhek ne kössék meg a lakosság kezét az előrehaladásban. Hallani azt is, hogy szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, éspedig azzal érvelnek, hogy egy állam, amely az Izrael elleni harc élvonalában áll, és 800 ezer főnyi hadsereget kénytelen fenntartani, nem engedheti meg magának, hogy pazarolja az erőforrásokat. Ez az oka annak, miért látott hozzá az új egyiptomi kormány a változások programjához, mely­nek fő célja Egyiptom belső erejének szi­lárdítása. Ám mégis az állam belső erejéből, konszolidált pozícióiból ered a nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló ereje, kül­politikája is. Ha még nem is látható Szidki tervbe vett intézkedései, megvalósulásuk esetén nagy mértékben befolyásolhatják az egész közel-keleti helyzetet, vagyis a mai nemzetközi helyzetet is. Ezért nemcsak évszázadok, hanem a jelen problémái néznek a látogatóra ebben az or­szágban. Egyiptom kultúrák útkereszteződé­se volt, de évszázadok óta a politikai áram­latok útkereszteződése is, hiszen nemcsak ősi kulturális, hanem egyben politikai ha­talmak politikai csoportosulásainak törekvé­sei is áthatották. Egyiptom ma annak a nagy küzdelemnek részese, amelyben a haladás erői és a cionizmust támogató világimpe­rializmus erői állnak szemben egymással. Ez az oka annak, miért vonja magára a figyel­met, ami Egyiptomban történik. Egyiptom­ban nemcsak piramisok, letűnt idők néma tanúi vannak, hanem élő emberek is, akik modern államért küzdenek és küszködnek az 1967 óta kialakult bonyolult helyzettel. Ezzel a benyomással távozik a látogató Kai­róból, a világ nyolcadik legnagyobb váro­sából, a legnagyobb afrikai városból, a leg nagyobb arab egyetem székhelyéről, abból a Kairóból, amelyet az arabok Múszr-nak neveznek, az pedig Egyiptomot is jelent. DUŠAN KERNÝ A fáraó ökle kísérőnk derekáig ér Egyiptom mai látogatója számára azon­ban további érdekes dolgok is vannak, ame­lyeket meg akar ismerni. Például, ami a hetvenes években e földrész történelmét jelenti. Hisz az egész világ figyelme a Kö­zel-Keletre irányul, Egyiptom pedig e térség kulcsfontosságú állama. Az ország valóban jelentős változásokon megy keresztül, sokat beszélnek róluk a mai Kairóban. 1972 elsősorban új miniszterelnök, Aziz Szidki új kormányának bemutatkozásával kezdődött. Ennek programja elsősorban bel­ső változásokra összpontosult. Egyiptom ugyanis a fő állam, amely az arab—izraeli konfrontáció terhét viseli, éspedig a leg­utóbbi háború óta immár öt éve. Ez rányom­ta bélyegét az ország gazdaságára. A költ­ségvetésnek mintegy harminc százalékát Az ősi kultúra „zarándokhelyei“

Next

/
Thumbnails
Contents