Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
Hoovon védjük o fogyasztó érdekét? # Csökkent a hiánycikkek száma de lassan javul oz áru minősége # Talány: mikor gyártották, meddig fogyasztható? # A termelők felelőssége kék cspportjóba tartozik, akkor a kereskedelem még örül is az árunak, mert tudja, néhány óra alatt szét- knpkodják az üzletekből. Aki átveszi, talán nem is gondol arra, hogy cselekedetével önként elősegíti a fogyasztó megkárosítását. Ezért igazán nem érdemel dicsétetet, sőt ... Egyelőre a kereskedelem — bár nemegyV annak egyének, akik kifürkészik a törvények és rendeletek „gyenge pontjait“, átcsúsznak a „hézagon“, és a közös vagyonból vagy a vásárló rovására, egyéni javaik gyarapítását szorgalmazzák. Ezt a jelenséget nem lehet kézlegyintéssel elintézni, mondván: addig jár a korsó a kútra ... Beszélgettem szakemberekkel, akik a kemény kéz hívei s azt mondták: a kereskedelemben csak a pénzbüntetések összegének emelésével, a törvények módosításával, vagyis elrettentő példák statuálásá- val lehet rendet teremteni. Mások szerint csupán az ágazatoktól független, a kormány által irányított ellenőrző szerv képes biztosítani a fogyasztó védelmét. Ügy vélem, hogy a legelfogadhatóbb javaslatot az SZNT kereskedelmi bizottságának ülésén fogalmazták meg: azt kell elérnünk, hogy a fogyasztó védelme természetes legyen, ennek érdekében módosítsuk a rendeleteket. szigorítsuk az ellenőrzést, ugyanakkor gondoskodjunk az áruválaszték bővítéséről, a minőség javításáról. Gyakran hangsúlyozzuk, szocialista társadalmunkban a fogyasztó védelme társadalmi érdek, ugyanakkor szinte naponta tapasztalhatjuk, hogy e védelem gyakorlati megvalósítása terén még sok a tennivaló. A vásárlót gyakran megkárosítja közvetlenül az elárusító — pontatlan mérés, téves számlázás, tudatosan ad el hibás árut stb. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség az elmúlt évben végzett ellenőrzések és próbavásárlások alapján kiszámította, hogy Szlovákiában a fogyasztót 100 korona értékű áru vásárlásánál átlag 5,25 koronával {1970- ben 5,78 koronával) károsította meg a kereskedelem. A leggyakrabban a mérésnél csaltak vagy magasabb árat számítottak. A kereskedelmi felügyelőség dolgozói 1971-ben 6982 üzletben végeztek ellenőrzést és 3530 esetben szabtak ki büntetést. A rendelet értelmében kétezer koronáig büntethetnek. Ezt a jogukat 1956 esetben érvényesítették és 899 300 korona büntetést szabtak ki. 406 egyént megrovásban 'részesítettek, 43 esetet átadtak a közbiztonsági szerveknek további kivizsgálásra, 11 esetet pedig az ügyészségre továbbítottak. Úgy látszik egyesek nem okultak a büntetésből, újra és újra megkárosítják a fogyasztót s ha rajtakapják őket, akkor kifizetik a büntetést. Azért lenne szükséges a rendelet módosítása, hogy ezeket az egyéneket szigorúbban — legalább ötezer — koronára büntethetnék. Módosítani a jogkört Az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében a kereskedelmi felügyelőség jogkörét is módosítani kellene, mivel most nincs lehetőségük, hogy a termelő üzemekben is büntessék a minőségi normák megsértését. Márpedig főként az élelmiszer- ipari üzemekben sok mulasztást követnek el. Nemegyszer a termékek osztályozását is felületesen végzik, a másodosztályú árut is az első osztályba sorolják. Ezt tapasztalták az ellenőrök a textil és az építőanyagipari üzemekben. A téglagyárakban közel másfél millió korona szállításra előkészített terméket osztályoztak helytelenül és ezzel 30 836 koronával károsították volna meg a vásárlókat. Megállapították, hogy visszamenőleg a helytelen osztályozás közel félmillió korona jogtalan nyereséget jelent a vállalatnak. Ezt az összeget átutaltatták az állami költségvetésbe. Menteni a menthetőt Nagyon sok esetben ez jellemzi a termelő és a kereskedelem kapcsolatát. Az üzemek gyakran a hibás és a megszabott normától gyengébb minőségű termékeiket is átadják a kereskedelemnek. Ha e termék a hiánycikszer hosszú huzavona után, de mégis — „megkönyörül a termelőn, átveszi a gyengébb minőségű árut is. így indítja el az áldatlan körforgást: a fogyasztó szidja az elárusítót, az védekezik „azt kell eladnom, amit kapok, nem én termeltem.“ Aki termelte, az messze van, hallgat. Ma mégis megkérdezik, máris sorolja az objektív okokat: anyag- és létszámhiány, elavult műszaki berendezés... Persze azt is el tudom képzelni, hogy a kereskedelem nem az átvételnél, hanem csak később veszi észre: az áru minősége gyengébb a megszabott normától, de rögtön csökkenti az árát. De ki fizetné meg az árkülönbözetet? Ez már fogas kérdés, mivel meg kellene keresni az egyént, aki felületesen végezte az átvételt, vizsgálatot indítani, jegyzőkönyveket írni, bizonyítani... Ettől sokkal egyszerűbb megoldás, ha szépen csendben eladják az árut. Nyer a termelő, a kereskedelemnek is csöppen valami, csupán a harmadik, a fogyasztó károsodik ... Persze ha az állami ellenőrző szervek rábukkannak ilyen esetre, akkor gyorsan szétfoszlik a termelő és a kereskedelem „simítsuk el ahogy lehet“ elgondolása, mivel az ellenőrök valóban a fogyasztó érdekét védik. Talán nem véletlen, hogy a kereskedőktől gyakran halljuk: tévedni emberi dolog. Az ellenőrök viszont úgy tudják, hogy a tévedésnek is van felső határa. Ismert tény, hogy a készételek szavatossági időtartama 12 hónap. A termelő maximum öt hónapig tárolhatja a terméket, aztán ét kell adnia a nagyraktárnak. A Liptovské Mikuláš-i konzervgyár ezt a megengedett öt hónapot 33 hónapra „nyújtotta“, és az 1969. március elsején készített 720 darab marhahús kon- zervet 1971. december 13-án küldte el a Jednota lévai nagyraktárába. Az ilyen „apróság“ már igazán nem tartozik a tévedések csoportjába. A termelő azt is elfeledte, hogy 12 hónap elteltével meg kell vizsgáltatnia az áru minőségét, és a további szavatossági időtartamról szóló igazolást át kell adnia a kereskedelemnek. Mivel az ellenőrök nem látogattak el minden raktárba — márpedig konzerv mindenütt bőven van —, csupán azt a tényt elevenítjük fel, hogyha a nagyraktárban levő árunak lejár a szavatossági időtartama, akkor itt is el kell végeztetni a minőségi ellenőrzést, s az árut csak az igazolással együtt szabad az üzletbe szállítani. Erről a kötelességéről rendszerint mindenki megfeledkezik, pedig a mulasztás súlyos következményekkel járhat, mivel a fogyasztó egészségét veszélyeztetik. Ezt sem a termelők sem a kereskedelmi dolgozók nem tudatosítják kellő mértékben. A nyugat-szlovákiai kerületben ellenőrzött 45 üzletben az áru átvételénél csak 13 üzletvezető ellenőrizte a szavatossági Időtartamot. Hasonló a helyzet a másik két kerületben is. Ezért történhetett meg, hngv ellenőrzött üzletekben a megvizsgált sajtok 59 százalékának lejárt a szavatossági időtartama. Persze azért árusították. Éppen ideje volna már e téren is hasznosítani a szocialista országokban szerzett tapasztalatot és kötelezni a termelőket, hogy az árun tüntessék fel a gyártás időpontját és a szavatossági időtartamot. A fogyasztó érdekében A fogyasztók védelmének egyik hatékony formája bevonásuk az ellenőrzésbe, a polgárok igényeinek felmérésébe. A kereskedelmi minisztérium irányelvei alapján alakítják meg a fogyasztók ellenőrző csoportjait. Ezek a nemzeti bizottságok irányítása alapján segítenek a kereskedelmi felügyelőség ellenőreinek. Február végéig a közép-szlovákiai kerületben 234 önkéntes ellenőrző csoport alakult lfOO taggal. Szervezik a csoportokat a másik két kerületben és Bratislavá- ban is. A belkereskedelmi minisztérium más központi szervekkel jelentős erőfeszítést tett a belföldi piac áruellátásának javítására, a fogyasztók védelmének biztosítására, favult az ellenőrző munka hatékonysága, nagyobb gondot fordítanak a kereskedelmi dolgozók politikai-szakmai nevelésére és a fogyasztó jogainak ismertetésére. A szocialista munkaverseny elősegíti a kereskedelem előtt álló feladatok jobb teljesítését. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy bár e területen hasznos munkát végeztünk, csupán részletkérdéseket oldottunk meg. Ha majd kivétel nélkül minden ágazat biztosítja a fogyasztó védelmét, s erről a gondoskodásról — igényeik kielégítéséről és érdekeik védelméről — a dolgozók ezrei naponta meggyőződhetnek az üzletekben és a szolgáltatásokat végző vállalatokban, csak akkor mondhatjuk, hogy e területen is sikerrel teljesítjük a XIV. pártkongresszus határozatait. CSETÖ JÁNOS A Bratislavából Prága felé vezető műúton legszívesebben teljes sebességgel hajtanak a gépkocsivezetők, hogy mielőbb megérkezzenek hazánk fővárosába. Pedig útközben igen sok érdekességet hagynak figyelmen kívül. Vannak a morva és a cseh városokban tájmúzeumok, az útmenti hegyekben és völgyekben természeti szépségek, folyók, tavak, erdőségek. Brnótől Jihlava—Prága Irányában, kb. 28 km-re aránylag új motel épült. Kellemes itt megállni, tele- szívní tüdőnket friss erdei levegővel, s a motornak sem árt, ha a hosszú túra után kissé lehűl. A szállodának érdekes elnevezése van: Kilenc fai-sfereszt. Ezt a nevet az út szélén felállított ácsolt keresztek után kapta. Bennünket az érdekel, mit keresnek itt e vallásos jelképek ily nagy számban? A kilenc néma fakereszt önmagában mit sem mond. Ott állnak őrt a fenyves erdő szélén, a zöld háttér szinte feloldja komorságukat. Semmi felirat, semmi utalás, csupán a kilenc kereszt közt, az egyiken, a legnagyobbikon feszület, amely kissé zavarja is a képet. Eszünkbe jut: hátha tömegsír, s nem is vagyunk nagyon messze a valóságtól. Ámde nem háborús emlék; mint megtudjuk, a történelembe mesz- szire visszanyúló eseményre emlékeztet a keresztekből álló furcsa oszlopsor. ... 1640-et Írtak, amikor egy magyarországi keres kedő Jihlava felé tartott. Hluboké község közelében elesett, megsérült, és egy helybeli földműves otthonában kapott új erőre. Az egész család igen vendég- szerető volt, ápolták is az Idegent tehetségükhöz mérten, amiért ő Igen hálás volt. A leghálásabb a ház hajadon leányának volt, mert annak megható gondoskodása és kedvessége minden gyógyírnál hatásosabbnak bizonyult. Vándor kereskedőnk megkérte hát a szép leány kezét, nagyobb pénzösszeget is hagyott zálogba a családnál és azt kérte, várják vissza, amíg hazájában el nem intézi üzleti dolgai Ki tudja, mi volt valójában a dolgok hátterében? ... A gazdag vőlegény messze volt, a leánynak hosszúnak tűnt a várakozás ideje, viszont az egyik helybeli parasztlegény, aki amúgy sem volt közömbös a fiatal leányszívnek, újra csapni kezdte a szelet körülötte. Száz szónak is egy a vége, a lányos apa úgy döntött, hogy a kereskedőre nem várnak többé, és kitűzik a fiatalok esküvőjének napját. Meg is tartották volna a lakodalmat, ha éppen aznap a szerencsétlen véletlen vissza nem hozza a magyarországi vándorkereskedőt, aki eleget akart tenni ígéretének. Az esküvői menet Hluboké községből a szomszéd faluba tartott, amelynek Veľká Bites a neve, hogy az ottani templomban a pap is megáldja az új párt. A visszatért vőlegény Domašovban tudta meg, hogy kedvese éppen most esküszik hűséget — másnak. A kocsmában társat keresett, s rá is beszélte az egyik legényt, legyen segítségére a hűtlen menyasz- szony megbüntetésében. A bosszút úgy hajtotta végre, hogy előbb a menyasszonyt és a vőlegényt lőtték agyon lesből, majd a leány apjával és a tanúval végeztek, s lelőttek három nőt is az esküvői menetből. A kereskedő azonban nyilván megijedt bűncselekménye következményeitől, mert bűntársát sem hagyta életben, hogy ne tanúskodhasson ellene, és végül önmagának sem kegyelmezett s öngyilkos lett... Minderről csak az Ostrovačlcei plébánián sárguló régi feljegyzések és a helyi hagyományok szólnak, mert a kilenc fakereszt az út szélén némán mered az égnek. Domašovnál a kilenc fakereszt bizonyos idő elmúltával elkorhad, olyankor újra ácsolják őket és felállítják, inert a gyönyörű táj, a helybeli lakosság, de a fenyvesek ölén épített motel is megérdemli, hogy a modern vándor megálljon, és ne csak lélegzetet vegyen, hanem kissé körül is nézzen itt. SZÁNTÓ GYÖRGY Egy régi dráma színhelyén
