Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
rzzel a címmel jelent meg Mihail ^ Szuszlomk, az SZKP Központi Bizottsága titkárának, a Politikai Bizottság tagjának tanulmánya a Rabocsij klassz i szovremennij mir folyóirattian. Az alábbiakban kissé lerövidítve közöljük az érdekes, időszerű kérdésekkel foglalkozó tanulmányt. A munkásosztály vezető szerepe építésének időszakában A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. ** kongresszusa olyan kongresszusként vonul a történelembe, amely összegezte a lenini párt és az egész szovjet nép — a 8. ötéves terv teljesítésében kifejtett — munkásságának eredményeit, és a következő öt évre kitűzte társadalmunk sokoldalú fejlődésének tudományosan alátámasztott programját. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója, melyet Leonyid Brezsnyev, a Központi Bizottság főtitkára adott elő, az 1971—1975. évi népgazdaságfejlesztési terv irányelvei és más kongresz- szusi dokumentumok megmutatták, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Ideológiailag és szer vezetileg még felzárkózottabban, a néppel szoros egységben lépett a kommunizmus építésének újabb ötéves időszakába. Az SZKP XXIV. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a Szovjetunió gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődése eredményeinek. Az elmúlt ötéves terv folyamán hazánk újabb lépést tett a kommunizmus felé vezető úton. A szovjet nép a kommunista párt vezetésével kiváló sikereket ért el a kommunizmus építésében, a népgazdaság, a tudomány, a technika, a kultúra és a művészet fejlesztésében, anyagi jólétének növekedésében. Megszilárdult a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a Szovjetunió nemzeteinek barátsága, és a dolgozók párt körüli felzárkózott- sága. A gazdaság területén a 8. ötéves terv legjelentősebb eredménye a népgazdaság fellendülése és minőségi mutatóinak lényeges megjavulása. Országunk fokozta erejét, öt év alatt 1870 nagy ipari vállalatot helyeztünk üzembe. Az ipari termelés kapacitása 50 százalékkal növekedett. 1970-ben kétszer annyit gyártottunk, mint a háború előtti ötéves tervidőszakok alatt. Az SZKP Központi Bizottsága és a helyi pártszervezetek az elmúlt ötéves tervidőszakban rendszeres gondot fordítottak a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztésére. Tudatosítottuk, hogy a szovjet nép anyagi jólétének fokozása és számos ipari ágazat munkája közvetlenül a mezőgazdasági termeléstől függ. A párt rendszeres törekvését és a mezőgazdasági dolgozók áldozatos munkáját nagy siker koronázta. 1966—1970-ben a mezőgazdasági termelés 21 százalékkal növekedett. Jelentősen növeke dett a gyapot, a gabona, a cukorrépa, a tej és más mezőgazdasági termékek termelése. 1971-ben 180 milliárd tonna gabonát takarítottunk be, ami a legnagyobb termés országunk mezőgazdaságának egész történetében. Rendszeresen fokozódott a nép anyagi jóléte és emelkedett kulturális színvonala, öt év alatt az egy főre eső reáljövedelem 33 százalékkal emelkedett. A társadalmi fogyasztási alapból az iskolaügyre, az ösztöndíjakra, a nyugdíjakra stb. fordított összeg 56 százalékkal növekedett. Sok lakóházat építettünk, 55 millió ember lakásviszonyai javultak meg. Munkásosztályunk, a kolhozparasztság és az értelmiség hősi munkájának köszönhető, hogy a Szovjetunió gazdasága állandóan fej lödik. Fejlődése gyors ütemű, tervszerű, mentes a válságoktól, a pangásoktól, a munkanélküliségtől és más, a kapitalizmus számára sajátságos fogyatékosságoktól. A szovjet ipar ma négy nap alatt annyit termel, mint a cári Oroszország ipara egy év alatt. Ez az összehasonlítás megmutatja, hogy milyen dicső utat tett országunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta. E nagy feladat megvalósítása során óriási nehézségeket kellett leküzdeni. E13- ször is alapjában meg kellett változtatnunk az egyik leghatalmasabb és legelmaradottabb monarchiát. Ezután vissza kellett vernünk a külföldi intervenciós csapatok és a hazai ellenséges erők támadásait. El kellett nyomnunk az osztályellenség ellenállását, majd súlyos harcokban csapást kellett mérnünk a fasiszta hadseregekre. Népünk éveken keresztül építette az új társadalmat, harcolt az egységért, a súlyos veszteségek ellen. Ennek ellenére a cári Oroszország ipari termelésének színvonalát több mint 90-esére emeltük. Valamennyi szakaszon valóban óriási sikereket értünk el. A szocialista társadalmi rendszer meggyőzően bizonyítja a kapitalista rendszerrel szembeni előnyeit. A szovjet gazdaság fejlődésének üteme lényegesen gyorsabb, mint a kapitalista országokban. Az utolsó öt év alatt a Szovjetunióban az ipari termelés évente átlag 8,5 százalékkal növekedett, míg az Egyesült Államokban 3,2 százalékkal. A mezőgazdasági termelés 3,9 százalékkal, míg az Egyesült Államokban 1,2 százalékkal. A nemzeti jövedelem a Szovjetunióban évente 7,6 százalékkal emelkedett, az Egyesült Államokban 3,4 százalékkal. A Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági fejlődése színvonalának különbsége egyre kisebb, és egyes fontos mutatókban már ma is megelőztük az Egyesült Államokat. 1970-ben megelőztük az Egyesült Államokat a szén, a vasérc, az öntvények, a traktorok, az aratókombájnok, a cement, a gyapot, a gyapjú, a textíliák, a bőr, a cipő és a cukor gyártásában. A Szovjetunió megközelítette az Egyesült Államok színvonalát az acélgyártásban a fémmegmunkáló-gépek és a műtrágyák gyártásában. 1975-ben az ipari termelést illetően országunk eléri az Egyesült Államok mai színvonalát. A Szovjetunió gazdaságának fejlődése azt mutatja, hogy a történelem a szocializmus javára, és a kapitalizmus ellen dolgozik. A történelmi fejlődés tántoríthatatlanul azon az úton halad, amelyet Marx, Engels és Lenin mutatott meg. A kapitalizmus dicsőítői bármilyen módon is igyekeznek szépíteni a kapitalizmust, bármilyen fondorlatokat alkalmaznak megmentésére, megszűnése történelmileg szükségszerig Az SZKP XXIV. kongresszusa kitűzte a kommunizmus építésének, a termelőerők további fejlődésének, az ország gazdasági és védelmi ereje megszilárdításának, az életszínvonal további emelésének, a szovjet emberek sokoldalú fejlődésének, marxista—leninista világnézetük kialakításának útját. A 9. ötéves terv fő feladata — amint ezt a XXIV. kongresszus meghatározta — a nép anyagi és kulturális színvonala emelkedésének biztosítása, a szocialista építés fejlődése- gyors ütemének, a hatékonyság növelésének, a tudományosműszaki haladás és a munkatermelékenység gyors növekedésének alapján. Ez az irányvonal a nép érdekeit szem előtt tartó pártpolitika következetes folytatását jelenti. A kommunista párt fő feladata annak biztosítása, hogy a szovjet emberek boldogabban és jobban éljenek. A világ legigazságosabb társadalma felépítésének nagy célja ösztönzőleg hatott a nép alkotóerejére, s nagy munkalelkesedéshez vezetett. Ez a forrása azoknak a hősi tetteknek és nagy változásoknak, amelyek alapjában megváltoztatták országunk arculatát. Az SZKP XXIV. kongresszusa a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség további politikai és munkakezdeményezését idézte elő. A szovjet emberek úgy tekintenek az SZKP XXIV. kongresszusának határozataira, mint a kollektív tudás, az egész nép akaratának, gondolataik, vágyaik és reményeik megvalósulásának eredményére. Ezért egyértelműen helyeslik a párt politikáját és lelkesedéssel látnak hozzá a kongresszus határozatainak teljesítéséhez. Ma különösen jelentős a haza javára végzett alkotómunka, melyet kommunista pártunk is nagyra értékel. A párt, a munkásosztály, a kolhozparasztság és a dolgozó értelmiség számára a legfontosabb és legmegtisztelőbb feladat, hogy idejében, vagy ha lehet, még határidő előtt teljesítse mindazt, amit az új ötéves terv irányelvei kitűztek. A dolgozók minden kollektívájának, minden munkásnak, vidéki dolgozónak, mérnöknek, műszaki szakembernek és alkalmazottnak becsületbeli ügye, hogy a rábízott munkaszakaszon mindent megtegyen a termelés növeléséért, a termékek minőségének megjavításáért, a munkatermelékenység fokozásáért, a társadalmi termelés hatékonyságának növeléséért, a lakosok életviszonyainak kulturális körülményeinek megjavításáért. Az új ötéves terv feladatainak teljesítéséért különösen nagy felelősség terheli a munkásosztályt, a szovjet szocialista társadalom alapvető termelőerejét. Pártunk abból a lenini tanításból indul ki, hogy a marxizmus elsőrendű feladata a munkás- osztály, mint az új társadalom építője, történelmi szerepének bizonyítása. Országunk munkásosztálya, amely szilárdan áll a forradalmi változások élén, egyesíti maga köré az öszes dolgozót, a nép igazi vezére lett. Az orosz proletariátus a néptömegeknek a nagy- birtokosok és a kapitalisták ellen folytatott harc- ca élére állt abban az időben, amikor az egész lakosságnak számbelileg csak kis részét képezte. Amint tudjuk, ez a harc a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével fejeződött be. A forradalom után a munkásosztály ereje és befolyása állandóan növekedett. Most is, a fejlett szocialista társadalom időszakában, a vezető szerep a munkásosztályt és kommunista pártját, az egész nép élcsapatát illeti meg. A munkásosztály vezető szerepének megerősítése a társadalmi élet valamennyi szakaszán a szocializmus és a kommunizmus építésének törvényszerű jelensége. A munkásosztálynak a szocialista társadalomban betöltött szerepe határozza meg. A munkásosztálynak megvan minden feltétele ahhoz, hogy teljesítse ezt a szerepet: forradalmiig következetes, jól szervezett, politikailag öntudatos, dicső hagyományokkal rendelkezik és megingathatatlanul hisz a kommunizmus győzelmében. „A munkásosztály társadalmunk legszámottevőbb osztálya — állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának a XXIV. kongresszuson elhangzott beszámolója. A munkásosztály a társadalom alapvető termelőereje marad. Forradalmisága, fegyelmezettsége, szervezettsége és kollektivitása meghatározza vezető szerepét a szocialista társadalmi viszonyok rendszerében.“ Ma a Szovjetunió munkásosztálya az ország alkalmazott lakosságának több mint a felét képezi. A munkásosztály alapja ipari magva. A szovjet munkásosztálynak csaknem a fele közvetlenül az iparban dolgozik, amely az egész népgazdaság alappillére. A munkások nagy munkatermelékenysége az alapvető feltétele a szovjet gazdaság fejlődésének, a kommunizmus anyagi alapja kiépítésének. Nagy társadalmi és gazdasági jelentősége van a munkásosztály új csapatai gyors kialakulásának. A Szovjetunióban széles körű állami viszonyaiban valósul meg a fiatal munkások előkészítése. A szak- és a műszaki oktatás állami rendszerében 5000 iskola működik, melyek az elmúlt 30 év alatt több mint 23 millió fiatal szakképzett munkást készítettek elő. Örökre eltűnt a fiataloknak a szak- képzettség megszerzése felé vezető tövises útja, amely a kapitalizmus viszonyai között nagy nehézségekkel, az emberi méltóság megaláztatásával kapcsolódik össze. Az ipari munkások számának növelésével párhuzamosan növekedik a munkásosztály a mező- gazdaságban is. A Szovjetunióban a Nagy Honvédő Háború előestéjén és a háborút követő években nem volt nagy a mezőgazdasági munkások száma. A mezőgazdaság gyors fejlesztésére irányuló pártirányvonal megvalósítása során gyorsan emelkedett a szovhozok száma. Ma a mezőgazdaságban a kolhozparasztokon kívül mintegy 9 millió munkás és alkalmazott dolgozik. Ma az ország gabonatermésének csaknem a felét, a tej- és a hústermelés egyharmadát a szovhozok biztosítják. A mezőgazdaság fejlődése a munkásosztály és a kolhozparasztság közös ügye nemcsak azért, mert az ipar gyártja a mezőgazdasági technikát, a trágyát stb., hanem azért is, mert a mezőgazdasági termékek színvonala nagymértékben befolyásolja az egész ország gazdasági fejlődését. A szovjet falvakon az elmúlt években óriási változások mentek végbe. A szocialista mezőgazdaság megszilárdítása alapján növekedett a kolhozparasztság anyagi jóléte. így pl. a kolhoztagok pénzbeli és természetbeni bevételei a 8. ötéves tervben 35—40 százalékkal emelkedtek volna, de a valóságban 42 százalékkal emelkedtek. Teljesen megváltozott a parasztság jellege. Növekedett öntudata, műveltsége és kulturáltsága. A Nagy Honvédő Háború előtt a vidéki dolgozóknak csupán 6 százaléka végzett főiskolát vagy középiskolát, 1970 végén már a lakosságnak több mint a fele középiskolai vagy főiskolai végzettséget szerzett. A vidéki dolgozók milliói dolgoznak mint traktorosok, kombájnosok, gépkocsivezetők, alaposan ismerik a korszerű technikát. Évről évre növekszik a technika szerepe, s a mezőgazda- sági munka az ipari munka egyik fajtájává válik. A vidéki élet a munka jellegét, jutalmazását, az anyagi és a kulturális feltételek színvonalát, a szociális biztosítást illetően egyre közelebb kerül a városi dolgozók életéhez, és a városok és a falvak közti különbség fokozatosan megszűnik. A kolhoztagoknak és a munkásoknak egyre több a közös jellemvonásuk. Mindez a munkásosztálynak a szocializmus vezető erejének, a parasztság hű szövetségesének az érdeme. A munkásosztály és a kolhozparasztság további közeledése, szövetségük megszilárdítása, az egész szovjet társadalom erkölcsi és politikai megerősítése alapvető feltétele a kommunizmus sikeres építésének. Ezért természetes, hogy a párt XXIV. kongresszusa nagy figyelmet szentelt ezeknek a problémáknak. A kommunizmus építésének folyamatában folytatódik a munkásosztály és Sz értelmiség közeledése. A tudományos-műszaki forradalom előrehaladása az értelmiség, elsősorban a tudományosműszaki értelmiség számának gyors növekedését feltételezi. Az oktatás demokratikus rendszere, amely biztosítja, hogy a szovjet nép valamennyi rétege bejuthat az értelmiség soraiba, még meggyorsítja ezt a folyamatot. Az utolsó húsz év alatt a népgazdaságban dolgozó, diplomát szerzett szakemberek száma mintegy az ötszörösére növekedett laz 1950. évi 3 millió 300 000 emberről 1970-ben 16 millió 800 ezerre). Még gyorsabban emelkedik a tudományos dolgozók száma; az utolsó tíz év alatt a 2,5-szörösére. Többségük a munkásosztályból és a kolhozparasztságból származik. Az értelmiség számának növekedése törvényszerű jelenség, amely megerősíti azt a marxista—leninista számítást, hogy a kommunizmust csakis az alapos tudományos ismeretek segítségével építhetjük fel. (A TANULMÁNY BEFEJEZŐ RÉSZÉT A VASÁRNAPI ÜJ SZŐ KŐVETKEZŐ SZÁMÁBAN KÖZÖLJÜK)
