Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 88. szám, péntek
mm 1972. LV. 14. 5 A feltételek jobb kihasználása érdekében A trebišovi járás gazdasági fejlődése a XIV. pártkongresszus és a februári plenáris ülések tükrében , Tervgazdaságban élünk. Fontos statisztikai adatok állnak rendelkezésünkre, amelyeket részben az utolsó népszámlálás adatai alapján a központi szervek juttattak el hozzánk, részben pedig sok új adatot szereztünk a gazdasági folyamatok ugyancsak központilag feldolgozott eredményeiből. Ezeknek a számoknak birtokában megállapíthatjuk, hogy a trebišovi járás 1971-ig a gazdaságilag elmaradt országrészekre jellemző helyzetben volt. Ennek a gazdasági elmaradottságnak sok kísérő jele van, de a tünetek sokasága végső fokon mégiscsak az életszínvonal nívóját határozza meg. Az elmúlt évben országszerte tapasztalt pozitív jelenségek járásunk gazdasági életében is megmutatkoztak, mégis azt kell mondanunk, hogy ma még sok mutatóban alatta maradunk az országos átlagnak. Járásunkban is emelkedett a termelés, de az önköltséggel nálunk is baj volt. Soha olyan szép eredményeket nem értünk el a beruházási programok megvalósításánál, mint 1971-ben, mégis nőtt járásunkban is a befejezetlen építkezések száma. A népgazdaságot jellemző tendenciáktól azonban kissé eltérően alakultak azok a mutatók, amelyek a lakosság élet- színvonalát jellemzik. A foglalkoztatottság 8 százalékkal, az átlagkereset pedig 250 koronával volt alacsonyabb a szlovákiai átlagnál. A lakosság takarékbetétei nálunk is nőttek, de a növekedés dinamikája messze elmarad az országos átlagtól. Ezzel szemben óriási érdeklődés mutatkozik a takarékpénztárból juttatott kölcsönök iránt, különösen az egyéni lakásépítkezésekhez. E tekintetben messze túlhaladjuk a kerületi átlagot. Tovább is folytathatnám az összehasonlításokat, de ez a néhány példa is elegendő ahhoz, hogy rámutathassák néhány fontos gazdasági tényezőre, amelyek jelenleg döntően befolyásolják lakosságunk életszínvonalának fejlődését, illetve jelenlegi állapotát. A feleletet természetesen magában a termelésben kell keresni. járásunk a kelet-szlovákiai síkság része. Gazdasági koncepciónk e ténynek megfelelően sokáig csak a mezőgazdaság fejlesztésére irányult. Járásunk gazdasági arculatát csupán a trebišovi élelmiszer- ipari kombinát és a Čierna nad Tisou-i (Tiszacsernyő) átrakóállomás tarkította. A kép azonban fokozatosan gazdagodott, 1967-ben már egy új gyárkémény emelkedett ki a búzatáblákból, jelezve a vajáni hőerőmű hatalmas méreteit. De hogy a gazdasági körkép bezáruljon, meg kell említeni azt is, hogy a több mint 110 000 lakosú járásnak megfelelő kiskereskedelmi és szolgáltatási hálózata is van, sőt helyi ipara is, melynek ténykedése már túlszárnyalja a járás határát. Ha az életszínvonalról alko- lott képet összehasonlítjuk a termelésből eredő lehetőségekkel, akkor fogalmat nyerhetünk arról, hogy a statisztikai adatok valódiak. Járásunkban a munkalehetőségek ma még nincsenek összhangban a munkaképes lakosság létszámával. Erről különben az a tény is A Cseh Mezőgazdasági Akadémia tudományos kutatóbázisához tartozó intézmények kidolgozták a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődésének prognózisát egészen 1990-ig. A prognózis következtetéseiből kitűnik, hogy 1990-ben mező- gazdaságunk saját forrásból, teljes mértékben fedezni tudja a lakosság alapvető élelmiszerigényét, továbbá hogy a behozatal kezdeti pangása mellett az alapvető mezőgazdasági termékek többségét hazai forrásokból tudjuk biztosítani. A műszaki-tudományos forradalom vívmányainak széles körű tanúskodik, hogy járásunk területéről több mint 5000 ember keres és talál munkalehetőséget a szomszédos járásokban, továbbá az, hogy a női foglalkoztatottság annyira alacsony szinten van, hogy az sok esetben döntő mértékben akadályozza az újonnan épülő üzemek férfialkalmazottainak stabilizálódását. A lakosság szülőföldhöz való ragaszkodása viszont annyira erős, hogy még az aránylag alacsony havi átlagbérek mellett is építkeznek, szépítik otthonukat. Ezzel magyarázható a magánépítkezésekre merített kölcsönök nagy aránya. Akik ismerik népgazdaságunk termelési struktúráját, bizonyosan felfigyelnek rá, hogy járásunk területén csupán 1970-ben egyenlítődött ki a mezőgazdasági és az ipari termelés, de 1971-ben az ipari termelés már az össztermelés 60 százalékát képezte. Iparosodunk tehát. Erről tanúskodik többek között az a tény is, hogy míg 1971-ben a mezőgazdasági termelés a megelőző évihez képest 5 százalékkal nőtt, az ipari termelés növekedése elérte a 18,8 százalékot. Ami a munkaerő megoszlását illeti, meg kell említeni, hogy ;i mezőgazdaságban még tavaly is jóval több személy dolgozott, mint az iparban, illetve a nem mezőgazdasági jellegű üzemekben és intézményekben. # # # Gazdasági koncepciónk a múltban úgyszólván csak a mezőgazdasági fejlesztésére irányult. Ez az elképzelésünk azonban a közelmúltban sokat módosult. Gazdasági koncepciónk módosítása a XIV. párt- kongresszus határozatára vezethető vissza. Az a körülmény, hogy népgazdaságunk további fejlődésében megvalósul az ipari termelés szerkezeti átépítésének programja, fényes gazdasági távlatokat nyitott járásunknak is. Szomszédosak vagyunk a Szovjetunióval, ahová exportárunk zöme irányul, és ahonnan a legtöbb nyersanyagot importáljuk. Járásunk módosított gazdasági koncepciója az össztársadalmi érdekekkel összhangban a Čierna nad Tisou-i szárazkikötő kiépítésén és a behozott nyersanyagok félkész, esetleg készáruvá való feldolgozásán alapszik. Az 5. ötéves terv keretén belül több mint 4 milliárd korotiát tesz ki az az összeg, amelyet járásunk területén belül a termelés fejlesztésére fordíthatunk. Járásunk területén lesz az 5. ötéves terv végén az ország legnagyobb energetikai központja. Megteremtjük a vegyipari termelés alapját. Oj üzemek épülnek Vefké Kapušany (Nagykapos) és Čierna nad Tisou határában a női foglalkoztatottság problémájának megoldására. Oj iparágak létesülnek Kráľovský Chlmecben (Királvhelmec) a behozott nyersanyagok feldolgozására. Tárgyalások indultak egyes mezőgazdasági termékek járásunkban való feldolgozására is. De a mezőgazdaság sem marad tétlen. A kooperáció keretén belül új üzemek létesülnek, és nagyarányú beruházások vannak előkészülőben a keletszlovákiai síkságon, amelyek megteremtik az intenzívebb mezőgazdasági termelés alapjait. alkalmazásával még akkor is elérhető a munkaerő-egyensúly, ha a mezőgazdasági termelésben továbbra is fennáll a munkaerő-csökkenés. A Cseh Mezőgazdasági Akadémia tudományos intézetei az efsz-ek VIII. kongresszusa küldöttei és a mezőgazdasági szakemberek számára több időszerű kiadványt készítettek elő. A kiadványok közt szerepel pl. „A csehszlovák mezőgazdaság komplex gépesítésének távlatai“ c. könyv is, amelyet a Pralia- Repy-i Mezőgazdasági Kutató- intézet munkatársai állítottak elő. (sm) A vállalati gazdálkodás területén el akarjuk érni, hogy már az idén mindenben kifejezésre jusson a hatékonyság elvének elmélyítése, ami pedig az eszközöket illeti, odahatottunk, hogy minél kevesebb ráfordítással, inkább a munkafegyelem megerősítésével és a munkaszervezés megjavításával érjünk el gazdasági sikereket. 8 célból már a terv szétírásá- nak időszakát is felhasználtuk. A központi elgondolásoknak megfelelően a termelés mérsékelt növelése mellett a kvalitatív mutatószámok lényeges javítására törekedtünk. Az eredmény nem maradt el. A termelés 4 százalékos emelkedése mellett az 1972-re szóló gazdasági tervek 3,8 százalékos önköltségcsökkenést irányoznak elő, ami végeredményben a tavalyi bruttó nyereség 14 százalékos növekedését fogja eredményezni. A munkatermelékenység növekedése 2 százalékkal gyorsabb lesz az átlagkeresetek növekedésénél, az anyagkészletek pedig 8,8 százalékkal csökkennek a tavalyi termelési szinthez viszonyítva. Mobilizációs tervünk a vállalati racionalizációs programok alapja. A programokat évközben ki fogjuk bővíteni az alkalmazottak által beadott javaslatok és ötletek özönével, tekintettel arra, hogy a szak- szervezetek aktívan bekapcsolódtak a racionalizációs folyamatba. A kivitelezők tervének felülvizsgálásakor azonban megállapították, hogy ezek nem fedezik teljes mértékben az állami beruházási programot. Járásunk különben is abban a nehéz helyzetben van, hogy bár a környező járásokhoz viszonyítva a beruházások összege itt a legmagasabb, építővállalatunk azonban nincsen. Ennek megfelelően rengeteg munka vár ránk, amíg összhangba hozzuk a felmerült diszpropor- ciókat. * # ♦ A legnagyobb problémák egyike az életszínvonal olyan emelkedése, amely egyenes arányban lenne az ipar gyors fejlesztésével. Különös gondot okoz ez Vefké Kapušany, Čierna nad Tisou és Kráľovský Chlmec területén, ahol az iparosodás a leggyorsabb ütemű, de a megfelelő életkörülmények kialakítására ma még nincsenek meg a feltételek. E kérdéssel már több ízben is foglalkozott a kormány. Lakótömbök, iskolák, óvodák és kultúrotthonok építéséről van szó. Külön probléma a víz és a gáz bevezetése. A diszpro- porciő abban rejlik, hogy míg az ipar építése kormány feladat, és mint ilyen, preferált, addig a lakótelepek építése normális feladatként realizálódik, és ez némi késést eredményez. Másik problémánk az, hogy járásunk északi részében az iparosítás üteme lassúbb, ezért kénytelenek vagyunk tárgyalni olyan iparvállalatokkal, amelyek az ötéves terv időszakára komoly termelési feladatokat kaplak, de teljesítésüket saját munkaerejükkel nem képesek megoldani. Nagy esélyeik vannak a poprádi Vagongyárnál, amely az 5. ötéves terv végére kerületünk második legnagyobb vállalatává fejlődik, és már tavaly leányvállalatot üzemeltetett Trebišovon. A déli és az északi járásrészek gazdasági kiegyensúlyozása érdekében nagyon eredményes volna a poprádi Vagongyár trebišovi részlegének kibővítése. Meg kell még említeni a vidék gazdasági és társadalmi igényeit. Iskolák, utak, óvodák, kultúrházak, járdák, amfiteátrumok és egyéb fontos építkezések ezek falvainkon, amelyeket a jelenlegi pénzügyi tervek és az építkezési kapacitás szempontjából 4—5 év alatt nem lehet teljes mértékben megvalósítani. Érdeklődésük azonban indokolt. Akarunk is ezen segíteni, de mégis szükség volt felállítani egy bizonyos fontossági sorrendet, az említett tényezők szemszögéből. VERES SÁNDOR mérnök, a Trebišovi Jnb elnöke Az igazat megvallva titokban örült már a csendes, zavartalan napoknak, de olykorolykor el is szomorodott, mert azok a napok az öregséget jelentik. De ilyen az élet. Nem kell már kora reggel az autóbuszra sietnie, hogy idejében a gyárban legyen. Van elég ideje tenni-venni a ház körül, rendben tartani a kertet, so kat olvasni. Hét unokájának már régen ígérte, hogy nem lesz vége- hossza a sétáknak, kirándulásoknak, ha majd egyszer nyugdíjba megy. S mikor ez a nap eljött, akaratlanul is az jutott eszébe, hogy a 60 éves ember már valóban ócskavasba való .. .? Amikor az üzem igazgatója, a pártelnök és a. többi ismerős, jóbarát kezét szorongatták, s köszönetét mondtak több évtizedes jó munkájáért, bizony ismét elszomorodott. Nagyon jól esett neki, amikor Benő elvtárs, az összüzemi pártbizottság elnöke így szóll hozzá: „Nagy elvtárs, te mától fogva nyugdíjban vagy. Mint munkást nyugdíjazunk, de bizonyára belátod, hogy mint pártelnököt nem. S te sem akarsz talán idő előtt lemondani? Mi továbbra is számítunk rád. Az embereket nagyon jól ismered, tapasztalataidat, politikai rátermettségedet ezután is hasznosítani akarjuk. Főleg ma, amikor a nevelés terén még sok feladat vár ránk.“ Azért mégis, amikor Nagy Gábor (mert hiszen őróla van szó), a füleki zománcgyár régi, becsületes munkása, megbízható kommunista funkcionáriusa a minap áthaladva a gyárudvaron kilépett a verőfényes utcára, ismét elszomorodott. Alig tudta könnyeit visszatartani. Odahaza Hajnáő- kán (Ajnácskö) örültek, hogy a nagyapa már végleg otthon marad. Igen ám, csakhogy a semmitevés gyötrelmes volt az újdonsült nyugdíjasnak. Szorgoskodott ugyan a kertben, de nem bírta sokáig. Alig múlt el egy hőt — bement a gyárba, egyenesen az üzemi párt- bizottság elnökéhez. Leadta a sajátkezűleg írt névsort, melyben munkások, mesterek, bri- gádvezetők neve szerepelt. Persze ezt a névsort nem egyedül állította össze. Megvitatta a zománcozó részlegben — ahol ő a pártelnök — a mesterekkel, szakszervezeti vezetőkkel, brigádvezetőkkel, hogy melyik munkás odaadó, megbízható. A másik papíron azoknak a neve volt, akik ugyan jó munkások, igyekeznek —- de mihelyt valamivel többet tesznek az előírottnál — máris nyújtják a markukat. Sajnos a harmadik íven is elég sok név volt. Olyanoké, akik inkább a kocsmába járnak, mint a gyárba, ha nem is kimondott nap- lopók, munkakerülők. Nagy elvtárs magyarázatot is fűzött a leadott névsorhoz. — Még a hajaszála sem görbül senkinek a mi osztályozásunktól. Az embereket azonban nevelni kell, s ha azt akarjuk, hogy a párt politikája hatékony legyen, tudnunk kell. kivel, hogyan kell beszélnünk. Elég-e a szép szó, a bíztatás, vagy erélyesnek kell lenni az ingadozókkal és a fegyelmezetlen, hanyag emberekkel szemben. Tudni akarjuk, hogy hol van szükség tüzetesebb politikai munkára. Ezt fontosnak tartjuk különösen ma, amikor a párt gazdasági poli* tiká ja és a tervteljesítés került előtérbe. Nagy elvtárs a pártszervezet konkrét tervével is megismertetett bennünket. A XIV. pártkongresszus határozatait és a CSKP Központi Bizottsága februári plénumának határozatait „váltották apróra“ a füleki kommunisták ebben a tervben. Nem frázisokat vagy üres mondatokat tartalmaz a terv, hanem konkrét számokat, tény«’ két. Meghatározza, kik felelősek az egyes feladatok teljesítéséért. Valamennyi feladat konkrét időhöz van kötve. Elhatározták, hogy 1975-ig 21 tagjelölttel bővítik a kommunisták sorait. Ez nem „globális“ feladat; a tervben 21 név szerepel, s kétszerannyi „védnök“, akik majd nevelik a jövő új párttagjait. Jól megfontolt, konkrét és teljesíthető feladatokat tűztek ki. Nagy elvtárs elmondotta, hogy nézete szerint elkerülhettük volna az 1968 évi válságot, ha a párt nevelőmunkája nem lett volna formális. A közömbösség megbosszulta magát. Drága tandíjat fizettünk érte. De ő mégis derülátó. Jó jelnek tartja, hogy egyre több fiatal akar a párt tagja lenni. így dolgoznak tehát Füleken, (ólesett hallani az idős, tapasztalt kommunista nézeteit, terveit. A kommunisták és a többi dolgozó is szereti Nagy elv- társat. Persze, csakis a rendes emberek. Mert ö megmondja az igazat mindenkinek. Egyenesen, s ha kell, keményen is. „A kommunistának igényesnek kell lennie önmagával, de másokkal szemben is. A múltkor a műhelyben megállított egyik elvtársunk: azt kifogásolta, miért hagytuk jóvá mesternek azt, aki nem is párttag? „Na és — mondom, hol van az megírva, hogy csak párttag lehet funkcióban?“ De ö tovább érvelt és rögtön említett három embert, kommunistákat, akiket szerinte ez a funkció megilletne. Ez igaz, csak azoknak nincsen megfelelő szakképzettségük — mondom én. Aztán kisült, hogy az egyiknek az is van, művelt és iskolázott ember. Igen, igen, csakhogy ő Háry János-féle, dicsekvő és igen gyakran többet iszik, mint kellene. Családi élete sincsen rendben. A múltkor megmondtuk neki a pártbizottságon, ha így folytatja — kizárjuk a pártból. Pártunknak nincsen szüksége szószátyár karrieristákra. A pártigazolvány senkinek sem ad jogot különleges előnyökre. Ugye igazam van?“ Nagy elvtársnak valóban igaza van. Ezek után nem Is csodálkozom, hogy a füleki Kovo- smalt kommunistái továbbra is számítanak rá. És mivel ebben az üzemben sincsenek felesleges munkások, a gyár vezetői örülnek, hogy Nagy elvtárs ez évb^n még ledolgozza a nyugdíjasoknak engedélyezett 180 munkanapot. Alkalmazása tehát csak ideiglenes, de mint pártelnök, továbbra is marad. „Legalább tudom, hogy tár^ sadalmunknak még hasznára lehetek. Hisz én nem is tudnék létezni munka nélkül, s talán funkció nélkül sem. Tudod, én már ilyen leszek mindig. Nem bírom a csendes, gondtalan életet“. Valóban: Nagy elvtárs nyugtalan nyugdíjas ... BÄTORI ISTVÁN Mezőgoiciosági prognózis Tóthpál Gyula ^elvétel® A FARADHATATLAN NYUGDÍJAS
