Új Szó, 1972. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-13 / 87. szám, csütörtök
Az öntözéses bűzatermesztés magyarországi tapasztalatai A szakirodalmi adatokból ismeretes, hogy a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, valamint Indiában igen kiterjedt területen foglalkoznak a gabonafélék öntözéses termesztésével és u különböző kérdések tisztázására sokoldalú kutatómunkát végeznek. A termesztéssel kapcsolatos kutatómunka közül első helyen kell említeni az öntözés időpontjával, a víznormával és a víz hasznosulásával kapcsolatos kutatási problémákat. Ezekkel kapcsolatban Mihályfalvy—Németh szerzőknek 1967-ben megjelent munkájából nyerhetünk részletes tájékoztatást. Mihályfalvy 1908-ban, majd Mihályfalvy—Frank kutatók 1969-ben kiadott tanulmányaiban a tenyészedényekben végzett kísérletek eredményeit ismerhetjük meg. Ezek szerint a búza legnagyobb vízfogyasztása a kalászolás és a teljesérés időszak között következett be. Többéves kísérleteik eredményeképpen azt állapították meg, hogy a búza tenyészidő alatti összes vízszükséglete 350—400 milliméterre tehető. Dr. Kozák Imre, — a Gödöllői Agrártudományi Egyetem munkatársának — 1969. évi közlése szerint a búza a kalászhányás időszakában igényli a legtöbb vizet. Számítása szerint az ezidőbeni napi párologtál ás 5—6 mm-re, míg a május havi vízszükséglet 150—180 mm-re tehető. A pótlandó vízmennyiséget, Magyarország tiszántúli területére 70—100 mm-ben állapítja meg. Ugyancsak dr. Kozák Imre a talaj termőrétegében és annak különböző mélységében, ún. vízháztartási vizsgálatokat végzett. Egy meghatározott talajréteg hasznosítható vizéből, a növény által ténylegesen felvehető vizet csökkentő tételek, a talaj mélységétől, típusától függően, más-más értékekkel jelentkeznek. A növények által ténylegesen felvett víznek a mennyisége (hasznossága, értékszáma) a mélységi elhelyezkedéssel, azaz a beázási mélységgel változik. A talajnedvesség állapotát a kísérleti területen általában mintaszedéssel ellenőrizték. Megállapították, hogy különösen a felső rétegek vízkészlete csökken nagyon erősen. Öntözés után pár nap múlva a felvehető víz 50 százalék alá esik, és ez azt jelenti, hogy a növény szenved a vízhiánytól. Az 1961—63-as években a beázás mélysége és a termés közötti összefüggést BÁNKÚTI—1201-es és nagytermőképes- ségű búzafajtákkal vizsgálták. Az egy-egy alkalommal kiadagolandó vízmennyiség a kezelésnek megfelelően 20, 40, 60 cm-es talajréteg vízhiánya alapján lett meghatározva, és a beáztatáshoz, illetve az öntözéshez ezt a vízmennyiséget használták fel. A kísérletek eredményei egyöntetűen azt mutatták, hogy a nagytermő- képességű búzafajták mindegyike pozitívan reagált a be- öntözés mélységének 60 cm-ig történő fokozására, míg a Bánkúti 1201-es fajtánál a 40 cm-es mélységen túl történt öntözés már csökkenést eredményezett a hozamokban. Dr. Mihályfalvy István tud. osztályvezető az őszi búza öntözési időpontját és vízhasznosítását szabadföldi kísérletekben vizsgálta. A kísérletet az 1968—69-es években Kisújszálláson végezték. A terület talaja réti agyag, kötöttsége 62, pH értéke 6,0, 7,0 illetve 7,1. A termőréteg vastagsága 60 cm. A termesztett, illetve a vizsgált - fajta mindkét évben az öntözést jól meghaladó Bezosz- tája—1. volt. Az 1968. évi kísérlet előveteménye negyedik éves lucerna, míg az 1969. évi kísérlet istállótrágyázott kukorica volt. A lucerna, a 0—100 cm es talajréteg nedvességkészletét jóval a holtvíz alá süly- lyesztette s így a lucerna a kísérlet szempontjából rossz előveteménynek számított. Az öntözés hatásosságának elbírálása egységes — 50 q/ha ösz- szes termés előállításához szükséges — tápanyagszinten történt. A trágyákat a lucerna { 1968. IX. 8.) feltörése alkalmából vitték a talajba. 1968- ban az öntözetlen búzát VI. 14-én, míg az öntözöttet VI. 24-én aratták. 1969-ben az öntözetlen búza betakarítására VII. 5-én, míg az öntöz.öttére VII. 8-án került sor. Az alkalmazott kezelések: a) öntözetlen kontroll, b) 1 X öntözve — szárbaszö- késkor, vagy kalászolás előtt, c) 2 X öntözve — kalászolás előtt és virágzáskor, d) 3 X öntözve — szárbuszö késkor, virágzáskor és szem képzéskor. Nemcsak a tenyészidő alatti természetes és mesterséges csaA két év összes vízfelhasználása közötti különbség nem jelentős, annak ellenére, hogy 1968. évben a tenyészidőszak alatt az 1969. évinek csak a fele mennyiségű csapadéka hullott. E nagy különbséget a két év eltérő, tárolt vízmennyisége Az öntözés mindkét évben jelentősen növelte a termést, csupán az 1969. évi egyszeri Az őszi búza öntözéses termesztése Magyarországon nem nagy múltra tekint visz- sza. Az 1950-es évek elején megkezdett ezirányú kutató munka a nem kielégítő eredmények miatt abbamaradt. Az akkor vizsgált fajták — gyenge szalmaszilárdságuk és a szerény terméstöbbletek miatt — nem igazolták az őszi búza öntözésének szükségességét. Az öntözés hatására e búzafajták megdőltek és a kapott többlettermés sok esetben alig fedezte az öntözés ráfordítás költségeit. A nagy termőképessegü és főként erős szalmaszilárdságú búzafajták termesztésénél egészen másként jelentkezik nálunk is az őszi búza öntözésének kérdése. E fajták termőképességük kifejtéséhez — a hagyományos fajtákkal szemben — jóval több tápanyagot és vizet igényelnek. A búza ön tözéses termesztése iránt 1967 óta tapasztalható nagyol) érdeklődés. padék mennyiséggel számoltak, hanem a 0—100 cm-es talajréteg vetéskori és betakarításkori nedvességkészletének különbségét is számításba vették. Az évenkénti és kezelésenként! csapadék, illetve a vízfelhasználás mennyiségét az alábbi táblázat tartalmazza. egyenlítette ki. Egy-egy öntözés alkalmával mindkét évben 50—50 milliméter csapadéknak megfelelő mennyiségű vizet juttattak ki. A párolgási veszteség mérséklése végett az öntözést éjszaka, illetve a hajnali órákban végezték. öntözés hatása mérsékeltebb. A két év termésadatainak összevetéséből kitűnik, hogy a csapadékosabb 1969 ben kaptak lényegesen nagyobb terméseket. Az 1969. évi szemtermés, — a kezelések átlagában — 65 százalékkal, míg a szárazanyagtermés 80 százalékkal múlta felül az 1968. évit. Az egyes kezelések közötti terméskülönbségek, illetve arányok azt mutatják, hogy a kétszeri, — a kalászolás előtti és virágzáskori — öntözés mutatkozik a leghatásosabbnak. Az 1969. évi kedvezőbb időjárás hatása nemcsak a nagyobb terméseredményekben, hanem a jelentősen kisebb vízfogyasztási együttható értékekben is kifejezésre jutott. A két év összes felhasznált csapadéka között {263, illetve 292 mm-es átlag) mindössze 11 -százalék a különbség az 1969. évi javára. A két évben kapott jelentősen eltérő víz- hasznosulásl mutatók azt bizonyítják, hogy a tenyészidőbeni természetes csapadék lényegesen jobban hasznosul mind a talajban tárolt, mind a mester séges csapadéknál. A szemtermésre és az összes szárazanyag-termésre számított 1968. évi kezelésenként) adatok az egyszeri öntözés igen kedve ző hasznosulását bizonyítják. Az 1969. évi adatok feldolgozása eredményeként kapott mutatók szerint csupán az egyszeri — a kora tavaszi — öntözés hasznosulása nem tekinthető kielégítőnek. Az összes szárazanyag-termésre számított vízfogyasztás legkedvezőbben a háromszori öntözés esetében alakult, mely együttható — 214 l/kg — minden kezelés értékénél lényegesen kevesebb. Egyébként a fentiekben részletezett szántóföldi kísérletekben az összes szárazanyag-termésre számított vízfogyasztási együtthatók csaknem megegyeznek a kutatók (Mihály- falvy-Frank) által a korábbi években végzett tenyészedény kísérleteik adataival. A kél év termésadata, de főként a vízhasznosulást kimutató adatok alapján a kétszeri — a kalászolás előtt és a virágzás idején végzett — öntözés bizonyult leghatásosabbnak. Kevés őszi és téli csapadék esetén, és ez a körülmény az 1971, illetve 1972. évre módfelett jellemző, a kora tavaszi öntözéstől jelentős eredmény remélhető! A háromszori öntözésnek rendkívül száraz tava szí és nyáreleji időjárás és földbe épített nyomócsöves vezetékes megoldás (ún. AC telep) esetén van jelentősége. A hordozható berendezéssel a háromszori öntözés, a csövek szállítása, telepítése és a fokozottabb taposási kár miatt csak indokolt esetben alkalmazandó. A kétévi termés és vízhasz^ nosulási adatok egyaránt a 100 mm es víznorma mellett szólnak, melyet két ízben célszerű kijuttatni. Mivel ez időpontban — április hó végén, május hó első felében — a főként szántóföldi növények öntözésére berendezkedő üzemeknél az öntözőberendezések kihasználása még nincs biztosítva, a búza öntözésének bevezetésével az öntözési kapacitás kihasználása jelentősen elősegíthető, s ezáltal az öntözési idény mintegy 30 nappal megnyújtható. Az öntözési igények állandó növekedése, vízbeszerzési lehetőségeink korlátozottsága, a korszerű öntözőtelepek kialakítása egyre sürgetőbbé teszi az öntözővíz takarékosabb fel- használását, annak minél kedvezőbb hasznosulásának biztosítását. Éppen ezért a jövőben nem lesz elegendő az öntözés hatását csupán a terméstöbblet alapján lemérni, hanem az ön- tözővíz hasznosulását is mész- szemenően szem előtt kell tartani. Összefoglalva az elmondottakat: az őszi búza öntözési időpontjának és vízhasznosításának megállapítása céljából 1968. és 1969. években réti agyag talajon Bezosztája l es fajtával kisparcellás kísérleteket állítottak be. Az öntözést 50, 100 és 150 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiséggel végezték. Egyszeri öntözés alkalmával 50—50 mm vízmeny- nyiséget juttattak ki. A növények tényleges vízfelhasználásának és hasznosításának megállapítása céljából mérték a tenyészidőben lehullott csapadékot és öntözővizet, valamint megállapították a 0— 100 cm-es talajréteg vetéskori és a betakarításkori nedvességkészletét. A szemtermésen kívül, az össz-szárazanyagtermés vízszükségletét és hasznosulás mértékét is megállapították. Az öntözés mindkét évben jelentős — az adagolt vízmeny- nyiségtől és annak időpontjától függően 13—84 százalékkal — növelte a termést. A két év közül a csapadékosabb 1969. évben kapták a lényegesen nagyobb terméseket, ami a természetes csapadék jobb hasznosulását bizonyítja. Az 1 kg termés előállításához elpárologtatott vízmennyiség szintén a csaj)adékosabb 1969. évben volt a kevesebb. A kapott mutatók kétszeri öntözés esetén alakultak legkedvezőbben, (szemtermésre számítva 624 l/kg, míg az összes szá- razanyagtermésre számítva 244 l/kg).. Megállapították, hogy a kétszeri: a kalászolás előtt és a virágzás stádiumában végzett öntözés esetén kapták a legnagyobb terméshozamot. Kimutatták továbbá azt is, hogy a nagy termőképességü búzafajták talajának 60 cm mélységig történő beáztatása pozitív irányban befolyásolta a terméshozamot. A természetes csapadékkal szerzett tapasztalatokhoz hasonlóan, az öntözés több éves nagyüzemi gyakorlata egyébként azt mutatja, hogy azonos helyen, ugyanolyan agrotechnika esetén is, az öntözés eredményezte többlettermés évenkénti mennyisége erősen ingadozó, néha alig kimutatható, máskor jelentős terméstöbblet mutatkozik. A korábbi évek kutatásai széles körben vizsgálták azt is, hogy ha azonos vízmennyiséget ugyanolyan körülmények között felületi, vagy esőztető öntözéssel juttatnak ki, a terméshozamban van-e lényeges eltérés. A vizsgálatok egyöntetűen azt mutatták, hogy terméskülönbség általában nem volt tapasztalható. • - 'i, \ SIMON GfiZA Kezelésenként felhasznált vízmennyiség Kezelésenként! és aiz össztermés értékelt adatai Szemtermés Szárazanyagtermés Kezelések megnevezése q/kh % q/kh % 1968. évi eredmények aj öntözetlen 11,33 100,U 27,26 100,0 b) egyszer öntözött 1.5,36 135,5 36,46 133,7 c) kétszer öntözött 16,83 148,5 39,92 146,7 d) háromszor öntözött 18,95 167,2 45,67 167,5 átlag 15,62 37,33 1969. évi eredmények a) öntözetlen 19,21 100,0 48,62 100,0 b) egyszer öntözött 21,82 113,5 58,31 115,8 c) kétszer öntözött 28,80 148,8 74,24 152,6 d) háromszor öntözött 33,32 173,4 89,20 183,4 átlag 25,79 67,09 1972. rv i3. 5 Már nyolc éve szolgálja a helctárhozamok növelését a Šaľa—Kolárovo-i (Vágselye—Gúta)v öntözőrendszer, de talán egyik évben sem vártak tőle annyi segítséget az érdekelt mezőgazdasági üzemek, mint amennyit az idei vegetáció kezdetén. Az öntözőrendszer dolgozói bizonyára mindent elkövetnek a berendezés maximális ki« használása érdekében a gabonafélék öntözésénél is, hiszen a szomjas növényzet az úszó szivattyútelep által kiemelt víz minden literjét gazdagon meghálálja. Tenyészidő Tárolt Kezelések alatti Üntö- víz külön- Összes megnevezése csapadék 20 víz hözete víz 1968. évben a) öntözetlen 66 — 126 192 bj egyszer öntözött 66 50 126 242 ej kétszer öntözött 68 100 120 285 d) háromszor öntözött 66 150 116 332 1969. évben a) öntözetlen 139 — 79 218 b) egyszer öntözött 139 50 79 268 ej kétszer öntözött 139 100 75 314 d) háromszor öntözött 139 150 78 367
