Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám, csütörtök

AZ EGYSÉG JEGYÉBEN Konkrét feladótokkal bízták meg a kommunistákat Eredményes évet zártak a Hubicei Állami Gazdaság dolgo­zói. A kommunisták az évzáró taggyűlésen megelégedéssel nyugtázták, hogy a kitűzött terv- feladatokat valamennyi szaka­szon teljesítették, illetve egyes ágazatokban túl is. szárnyalták. Kovács Mihály elvtárssal, az Ál­lami Gazdaság mellett működő ősszüzemi pártszervezet elnöké­vel beszélgettem a politikai és a gazdasági téren végzett mun­kájukról. — Állami gazdaságunkban, mely 5000 hektár területen gaz­dálkodik, 128 párttag van, akik nyolc kihelyezett alapszervezet- ben és egy központi szervezet­ben tevékenykednek. Tavaly megszilárdítottuk a párt vezető szerepét a termelésben, nagy gondot fordítottunk a tagok ideológiai továbbképzésére. En­nek megfelelően valamennyi alapszervezetben politikai to­vábbképző tanfolyamot szervez­tünk. Az összüzemi pártszerve­zet mellett működik a pártisko­la, melyet 22-en látogatnak. Két tagunk a Dun. Streda-i (du- naszerdahelyi] marxista—leni­nista esti egyetem hallgatója. A XIV. kongresszus határozataival összhangban nagy súlyt helye­zünk a káderpolitikára, a párt sorainak feltöltésére. Az elmúlt évben négy fiatalt vettünk fel alapszervezetünkbe. A szakszer­vezettel és a SZISZ-szel karölt­ve a legaktívabb pártonkívüliek számára előkészítő tanfolyamot szerveztünk, melyet 13-án láto­gatnak. Valamennyi részlegün­kön megalakultak a SZISZ helyi szervezetei, melyek nagy segít­ségünkre voltak a tervfelada­tok teljesítésében. Három, SZISZ-tagokból álló szocialista munkabrigádunk van. Ezek ki- szélesítésére ez idei tervünkben Is számítunk. Külön dicséretet érdemelnek a SZISZ janíkyj (Jányok) szervezetének tagjai, akik politikai tanfolyamot szer­veztek, melyen pártunk történe­tével és gazdaságpolitikájával ismerkednek meg. Termékeny az együttműködésünk a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom­mal is, melynek tagjai szintén nagy aktivitást fejtettek ki az elmúlt évben. Jelentős szerepet vállaltak a szocialista munka­verseny megszervezésében és a kötelezettségvállalások végre­hajtásában is. Munkánkat terv szerint végeztük a taggyűléseken kifogástalan volt a megjelenés. Nagy gondot fordítottunk a gaz­dasági feladatok teljesítésére. Minden kommunista konkrét feladatot kapott. Teljesítését a taggyűléseken ellenőriztük és értékeltük. A vitafelszólalások többsége is a termelésben mu­tatkozó jelenségekkel foglalko­zott. Ez bizonyára lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy gazda­ságunk, mely az előző években gyakran nem tudott eleget ten­ni kötelességének, tavaly sike­resen birkózott meg tervfelada­taival. Mezőgazdasági összter­melésünket 105 százalékra, eb­ből a növénytermesztést 104, az állattenyésztést pedig 106 szá­zalékra teljesítettük. Mindezek ellenére főleg a növénytermesz­tésben még mindig nem használ­tuk ki kellőképpen tartalékain­kat. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a munka jobb megszervezésére és irányításá­ra, a gépesítés és a kemizálás ésszerű kihasználására, a nagy hozamú szovjet vetőmagfajták alkalmazására, és a betakarítási munkálatok kisebb veszteséggel járó elvégzésére. Ezen a sza­kaszon a szocialista munkaver­seny megszervezésére is számí­tunk. — Az állattenyésztésben a legtöbb mutatóban túlteljesítet­tük a tervezett szintet. Marha­húsból 118 százalékra, sertés­húsból 102 százalékra, baromfi­húsból pedig 157 százalékra tel­jesítettük tervünket. Pártszerve­zetünk nagyra értékeli ezeket az eredményeket. Tudatában vagyunk annak, hogy ez fejezi ki legjobban dolgozóinknak tár­sadalmunkhoz s annak vezető erejéhez, a kommunista párthoz való viszonyát. Az elmúlt év si­kereihez, eredményeihez jelen­tősen hozzájárultak dolgozóink szocialista kötelezettségvállalá­sai, melyeket pártunk megala­pítása 50. évfordulója és a XIV. pártkongresszus tiszteletére tet­tek. A növénytermeszésben vál­lalt 1,7 millió korona éírtékü felajánlásunkat közel 2 millió­ra, az állattenyésztésben pedig a vállalt 575 000 koronát 1 mil­lió koronára teljesítettük. — Pártszervezetünk az idén, a XIV. kongresszus határozatai­nak megfelelően, fő figyelmét a gazdasági feladatok teljesíté­sére irányítja — folytatja Ko­vács elvtárs. — Évzáró taggyű­lésünkön ismertettük idei cél­kitűzéseinket. A terv teljesítése a termelés valamennyi szaka­szán igényes feladatokat ró a kommunistákra és a pártonkívü- liekre egyaránt. A növényter­mesztésben a hektárhozamok további növekedését, az állatte­nyésztésben a termékek foko­zottabb előállítását irányozza elő. Ezért taggyűléseinken rend­szeresen megköveteljük, hogy a felelős beosztásokban dolgozó kommunisták beszámoljanak a gazdasági eredményekről, tájé­koztassanak gazdaságunk hely­zetéről. Szigorúan fel kell lép­ni a munkafegyelem megsértői, a felelőtlen mulasztások és a gyakori indokolatlan munka­helyváltoztatás ellen. A vitában felszólaló elvtársak a kitűzött feladatok maradékta­lan teljesítése mellett szálltak síkra. Kifejezték elhatározásu­kat, hogy mindenki a saját sza­kaszán példás munkával fogja elősegíteni megvalósításukat. A Gombai Ág kommunistái év­záró taggyűlésükön határozatot hagytak jóvá, mely politikai és gazdasági szakaszon meghatá­rozza a legfontosabb teendőket. Ennek főbb célkitűzései: a párt akcióképességének megerősíté­se, az eszmei nevelés színvona­lának emelése, az alapszerveze­tek sorainak fiatalokból való feltöltése, a tömegszervezetek­kel az együttműködéls megszi­lárdítása. A határozatban meg­jelölték az egyes elvtársak ne­vét is, akik felelősek ezek tel­jesítéséért. SVINGER ISTVÁN ÚJ ISKOLA 1972. III. 9. Pastuchyn (Patas) a napokban adták át rendeltetésének az új, modern négytantermes iskolát, amelybe azóta már be is költöz­tek a gyerekek. A falu közepén álló régi iskola már régen nem felelt meg a követelményeknek. A gyerekek, a szülők és a pe­dagógusok egyaránt örülnek az új létesítménynek, s meggyőző­désük, hogy az új iskolában lényegesen megjavulnak majd a ta­nulmányi eredmények is. A szülők és a gyerekek társadalmi mun­kában már meg is kezdték az új iskola környékének rendbe­hozását, elkészítették az utakat, s tavasszal parkosítani akarják az iskolakertet. (Kép és szöveg: —li) Arccal a tömegek felé Megszilárdítjuk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egységét Tömören talán ezzel a Jel­szóval jellemezhetők a legjob­ban az FSZM szerveinek és szervezeteinek a XIV. pártkong­resszus és a CSKP KB februári plenáris ülése határozataiból kiinduló igényes feladatai, me­lyek részben a népgazdaság továbbfejlesztésére tett hatás­ban, részben a dolgozókról tör­ténő gondoskodásban — mun­kakörülményeik, egészségügyi és szociális helyzetük javításá­ban — jutnak kifejezésre. Marie Kabrhelovával, az FSZM Központi Tanácsának tit­kárával ezekről, az FSZM ak­ti vizációs programjában kifej­tett problémákról, valamint az idén júniusban megtartandó VIII. szakszervezeti kongresz- szus előkészületeiről beszélget, tünk. ■ Milyen célkitűzéseket tar­talmaz az FSZM aktivizációs programja? — A program legfőbb célja mozgalmunk egységesítése a XIV. pártkongresszus irányvo­nala alapján. A demokratikus centralizmus elveinek megszi­lárdítása ugyanis egyik legfőbb feltétele annak, hogy kiküszö­bölhessük a még itt-ott előfor­duló opportunista és revíziós nézeteket. Ugyanakkor azon­ban a szakszervezetnek a szo­cialista társadalomban betöl­tött szerepét, küldetését és feladatait sem téveszthetjük szem elől. Ez azt jelenti, hogy a marxi—lenini elvek alapján céltudatosan és következetesen fel kell újítanunk az alapszer­vezetek aktivitását. Meggyőződésünk, hogy az ak­tivizációs programban foglalt célkitűzéseink nem maradhat­nak puszta szavak, hiszen a szakszervezetek forradalmi le­nini küldetését juttatják kifeje­zésre. ■ Hogyan készülnek fel a Vili. szakszervezeti kongresz- szusra? — A kongresszus előkészüle­tei már az alapszervezetek év­záró taggyűléseivel és konfe­renciáival megkezdődtek. Nagy örömünkre szolgált a tagok ak­tivitása. Érdeklődésüket a ta­nácskozásokon való 70—90 szá­zalékos részvétel is igazolta. Többnyire olyan funkcionáriu­sokat választott be az üzemi bi­zottságokba, akiknek személye és eddigi tevékenysége is biz­tosíték arra, hogy az üzemek új szerveinek a párt politikája támogatására irányuló munká­jában valamennyi dolgozó se­gítségére lesz. Nagy sikernek tartjuk azt is, hogy a szakszer­vezeti tagok 99 százaléka jelölt­jeinkre szavazott. 9 Hogyan jellemezné a szak- szervezetek új funkcionáriusa­it? — A legjobb munkások, a szocialista munkabrigádok tag­jai, kommunisták és pártonkí­vüliek ezek az emberek, akik társaik rokonszenvét elvhűsé­gükkel és osztályöntudatukkal érdemelték ki. Örvendetes ténynek tartjuk azt is, hogy az üzemi és a műhelybizottságok tagjainak majdnem 50 százalé­ka munkás. Az üzemek alap- szervezeteiben ez az arány­szám országos viszonylatban 60 százalékot tesz ki. Hason­lóképpen jó eredménynek tart­juk, hogy mintegy 18—20 szá­zalékkal több a nőfunkcionári­us, és ugyanennyivel emelke­dett 8^30. évét még be nem töl­tött tisztségviselők száma. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy máris egyenesben vagyunk. Hiszen nehézségek­ben sincs hiány nálunk. Funk­cionáriusaink 50 százaléka ugyanis új ember, tehát nem rendelkezhetik még a tevékeny­ségéhez szükséges tapasztala­tokkal. Ezt a problémát a szo­cializmus ügyének elkötelezett régi tagjaink segítségével igyek­szünk megoldani, akik az alap­szervezetekben folyamatban le­vő tanfolyamokon máris lelkiis- meretesn foglalkoznak az „újon­cokkal“. így akarjuk megaka­dályozni, hogy a kezdeti ne­hézségek láttán egyesek meg­futamodjanak. Az új tisztségviselőket tájé­koztatjuk a szakszervezetnek a szocialista társadalomban el­foglalt pozíciójáról, feladatai­ról és célkitűzéseiről. ■ Térjünk talán vissza a szakszervezeti kongresszus elő­készületeivel kapcsolatos cél­kitűzésekre. — Célunk — amit már mon­dottam — mozgalmunk egysé­gének megszilárdítása. Ez az igyekezetünk azonban aligha járna eredménnyel, ha nem vonnánk le az elmúlt években szerzett tapasztalatainkból a ta­nulságot. A bevált munkamód­szerek és a kedvező tapaszta­latok érvényesítésével minden körülmények között orovosol- nunk kell a munkákban még észlelhető hibákat. Ez egyéb­ként az FSZM készülőben le­Marie Kabrhelová vő, az országos kongresszusom jóváhagyásra váró egységes alapszabályainak a küldetése is. Mozgalmunk további köve­telménye — a szervezési prob­lémák keretében — a szerve­ink közti munkamegosztás biz­tosítása a tudományos műszaki fejlődés feltételeinek és az alapszervezetek igényeinek megfelelően. ■ Hoffmann elvtárs a CSKP KB februári plénuma az FSZM si­kereiről és nehézségeiről is be­szélt. Melyeket tartaná fontos­nak hangsúlyozni? — A legnagyobb eredmény­nek a szakszervezetek mozgósí­tását tartjuk. Sikerült felrázni álmukból az alapszervezeteket, melyeknek többsége 69 óta el­ső gyűlését csak a múlt év őszén tartotta meg. Az évzá­ró taggyűlések is bizonyítják, hogy ma már valamennyien dolgoznak. Ám csak az orszá­gos kongresszus után, új szer­veink megválasztását követően jelenthetjük majd ki, hogy meg. teremtettük a szakszervezeti munka tényleges stabilizálását, a szakszervezetek tartós akti­vitását biztosító feltételeket. A dolgozók mimkakedve évek óta nem tapasztalt aktivitásról beszél. E kedvező megállapítás­nak azonban hátránya is van, melyért a szakszervezetek is felelősek. Nem mindig sikerült ugyanis a termékek minőségé­re irányítanunk a dolgozók fi­gyelmét. Tény, hogy ezentúl nem nézhetjük közömbösen a negatív megnyilvánulásokat a termelésben. A dolgozókról va­ló gondoskodás tekintetében sem lehetünk elégedettek. Még mindig sok problémát okoz az előírások gyakori megszegése és a női dolgozók problémái­nak elhanyagolása. Véleményem szerint a veze­tő gazdasági dolgozók egy ré­sze elfelejti, hogy a termelési feladatok teljesítése összefügg beosztottjaik érdekeinek a ki­elégítésével. Az emberek ter­mészetesen azért dolgoznak, hogy keressenek, sokszor azon­ban kevesebbel is beérnék, jobb, előnyösebb munkafeltételekkel. Tapasztalatból tudom, hogy a termelés megszervezése és irányítása még sok helyütt aka­dozik. Még mindig túlságosan drágán termelünk. A munkaidőt a jövőben még gazdaságosab­ban kell kihasználnunk és a hanyagságot, felelőtlenséget sem tűrhetjük többé. Meggyőző­désem, hogy ha a vezető dol­gozók megtanácskoznák be­osztottjaikkal — a munkások­kal is — problémáikat, tájé­koztatnák őket a tervfeladatok­ról, akkor nagyobb érdeklődést mutatnának, és munkaeredmé­nyeik is jobbak lehetnének. Nem vitás ugyanis, hogy a leg­igénytelenebbnek tűnő gondo­lat vagy javaslat is hasznos le­het, nem beszélve a bírálat­ról és az önbírálatról, mely szerintem a társadalom fejlő­dését biztosító fontos mozgató erő. Az utóbbi évek égető problé­mái közepette nem csoda, ha bizonyos követelményekről megfeledkezve a formalizmus hibájába estünk. A bürokrati­kus módszerek sem ritkák. Két­ségtelen, hogy a szakszervezet ezeknek a fogyatékosságoknak a kiküszöböléséhez is sokban hozzájárulhat. Fejleszthetik as emberek kezdeményezését, mellyel — minthogy az emberi kezdeményezés kimeríthetet­len forrás — felbecsülhetetlen értékek biztosíthatók a társa­dalomnak. H Ez valóban így igaz, csak­hogy a kezdeményezés elége- dettséget, munkakedvet feltét telez... — Természetes, hogy a dol­gozók eredményes munkájukért megfelelő keresetre és gondos, kodásra tartanak igényt. Ha nem törődünk velük, ha elha­nyagolják érdekeiket, ha rosz- szul érzik magukat munkabér* lyükön, olyan környezetbe kí­vánkoznak, mely elképzelésük­nek inkább megfelel. Tapasztalatból tudjuk, hogy dolgozóink túlnyomó többsége szívén viseli gazdasági eredmé­nyeinket. Azonosítja magát a szocializmussal és büszke lel­kiismeretes munkájára, mely azonban a termelés folyamatos­ságának hiánya, vagy a rossz munkaszervezés következtében nem egyszer akadályokba ütkö­zik. Néhány textilüzembe ellá­togatva erről magam is meg­győződhettem. A hét első felé­ben a munkások a szállító vál­lalatok hibájából rendszerint tétlenségre vannak ítélve. Ám a hét végén alig győzik a mun­kát. Husák elvtárs joggal bírál­ta a CSKP KB legutóbbi plénu- mán ezt a népgazdaságra és a dolgozók egészségére nézve is káros gyakorlatot, melyért sok­szor a vezető dolgozókat is fe­lelősségre kellene vonni, akik­nek Lenin elvtárs szavai sze­rint a szaktudáson kívül meg­felelő politikai felkészültséggel is kell rendelkezni. A segítséget, a megoldást a tapasztalt kommunista dolgo­zóktól várjuk. Nekik kell jó példával elől járni, hogy mara­déktalanul valóra válthassuk a XIV. pártkongresszus határoza­tait. Mert ez ma valamennyiünk elsődleges érdeke. KARDOS MÁRTA Magunk is tehetünk róla Gyakran utazom, ezért nemegy­szer megtörténik, hogy szidom a vasutasokat, mert piszkosak az ülések, a padló stb. Az egyik pén­teki napon másodosztályú, nem­dohányzó kocsiban utaztam, vág­ni lehetett a füstöt. A szabály- sértő dohányzók annyi fáradságot sem vettek, hogy a cigarettavéget a hamutartóba dobják. Az utolsó szippantás után ügyesen maguk elé ejtették, majd gyakorlott moz­dulattal eltaposták. Egy más alkalommal vasutas is­merősöm hívott meg kocsiszemlé­re. A 71.0-es vonat január 24-én érkezett Rrnóból Bratislavába. Azt a képet, amely a 179-es ko­csiban fogadott, nem felejtem el egyhamar. Vandál pusztítók 15 műbőrülést, 5 fejtámaszt vágtak fel, illetve vagdostak össze. Ez azonban nem egyedülálló eset. Évente több vasúti kocsit rongál­nak meg olyan nagy mértékben, hogy ki kell vonni őket a forga­lomból. A vonatokon gyakran utaznak „szarkák“ is. Ezek a megrögzött tolvajok, amit lehet elemeinek, legyen az villanyégő, kapcsoló, tükör, függöny, szappantartó, aj­tózár stb. Ezek a lelkiismeretlen utasok tavaly több mint kétmillió korona kárt okoztak az államvas­utaknak, illetve népazdaságunk- nak. Leleplezésük esetében szigo­rú büntetéssel kellene sújtani őket. Hogy ez megtörténjen az uti.UÚközünség segítsége szüksé­ges. Ugyanis a felsorolt garáz­dálkodásról magunk is tehetünk, mégpedig nem törődömségünkkel, közömbösségünkkel.-nj—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents