Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-09 / 58. szám, csütörtök
A legtisztább tűz őrzője ZDENÉK NEJEDLÝ HALÁLÁNAK 10. ÉVFORDULÓJÁRA Zdenék Nejedlý professzor a modern történelem egyik legnagyobb személyisége. Sokoldalú tevékenysége és tudományos érdemei révén legkiválóbb egyéniségeink sorába emelkedett. Rendkívül gazdag ismereteit tanúsítja az a tény is, hogy már 1903-ban megválasztották a Cseh Királyi Tudományos Társaság rendkívüli tagjává, 1916- ban pedig rendes tagjává. A fiatal tudós korszerű tudományos koncepciót hozott magával idősebb kollégái körébe, és attól kezdve, a modern haladó tudomány képviselőjévé vált. Tanulmányainak befejezése után esztéta és zenetudós lett, ám sokoldalúságával hívta fel magára a figyelmet. Sikeresen próbálkozott a történelemmel, az irodalommal és a nyelvtudománnyal, különösen kimagasló eredményeket ért el azokban az esetekben, amikor a cseh nyelv tisztaságát és problémáit kellett megvilágítani. Nejedlý professzor a cseh zenetudomány alapító tagjává vált, a haladó szellemű, harcos kritikus példaképévé magasztosult. „A cseh zene története“ című munkája lényegesen eltér a korábban közzétett hasonló kiadványoktól. Munkájában egyéni nézetei vannak, s a hatalmas terjedelmű 'anyagot saját elképzelései szerint osztályozza. Józanul ítéli meg az egyes történelmi eseményeket, kiemelve a haladó művészeti irányzatokat, melyben a művészetek fejlődésének hajtóerejét látja. Zdenék Nejedlý az első, aki megvilágítja a huszita kor bonyolult világát, a cseh felkelés visszaverése utáni időszakot, valamint a megújhodás korát. Általános vélemény, hogy alaposan ismerte a huszita, illetve az ezt megelőző kort, s ennek az időszaknak a zenéjét tanulmányozta a legapróbb részletekig, melyet könyv formájában is megjelentetett. Elemezte az egyházi énekeskönyveket, kéziratokat és következetes pontossággal, jutott el az akkori társadalom és a kultúra igazságos képének kialakításához. A szerző ezekben a munkákban modern pszichológusként és szociológusként lép fel, aki nem feledkezik meg a kor oáztályellentéteiről s a külföldi ideológiák és tanítások hatásáról sem. Szinte felbecsülhetetlen értékű munkát végzett Bedrich ZDENEK NEJEDLÝ Smetana érdemeinek felismerésével és ténykedésének propagálásával. Részletesen tanulmányozta a zenei géniusz életét és alkotásait, megmutatta, hogyan kell értelmezni Smetana életművét, mit meríthetünk belőle, s hogyan kell népszerűsíteni a széles néptömegek körében. A szerző ebben a munkában marxista beállítottságú dialektikusként mutatkozik be. Nemcsak Smetanával foglalko zik, hanem a kor művészeti és politikai harcainak megvilágítására, a különféle filozófiák találkozása alapján a társadalom osztály szempontból való értékelésére törekszik. Nejedlý „Az esztétika törté netében“ rámutat arra, mely nézetekkel rokonszenvezhetünk, melyeket kell továbbfejleszteni s melyek az értéktelenek. Csodálatra méltó az a képessége, mellyel a bonyolult esztétikai rendszereket megmagyarázza, éspedig oly módon, hogy mindenki megértse. Ez jellemzi egyébként Nejedlý többi könyvét és tanulmányát is. A külföldi zeneszerzők közül különösen Beethoven személyisége kötötte le figyelmét; munkásságának néhány tanulmányt szentelt, hogy életközeibe hozza a széles néptömegek számára. Richard Wagner alkotásaival is foglalkozott. Arra törekedett, hogy megértse életművének filozófiai mondanivalóját és a 19. század haladó filozófiájához való időleges csatA tavaszi szél szárnyán... Ünnepi köntösbe öltözött a falu. Beszédesen szemléltető plakátok hirdették, hogy ezen a vasárnapon nem mindennapos eseményre készüllek Horná Krá- tová ( Felsőkirályi) kultúrszomjas lakosai. A CSEMADOK nyitrai járási bizottsága itt rendezte meg a Tavaszi szél vizet áraszt.., nép- dalverseny járási elődöntőjét, amelyre u környékbeli magyarlakta községekből sok szereplő és velük együtt még több kíváncsi népdalkedvelő érkezett. Az autóbuszokból és a személyautókból kiszálló szereplők zömén a Zobor- ulji palócföld jellegzetes népviselete díszelgett. Hajkötővel átkötött kontyokon, főkötőkön és a rakott ráncos szoknyákon elégedetten pihent meg az idegen szeme. Az ötven év előtti idők vidám lakodalmi hangulata derűt varázsolt a kíváncsi arcokra. — Ez a népdalverseny serkentett bennünket arra, hogy hagyományainkhoz híven menyecske szereplőink mamáik szép népviseletét is előhúzzák a sublót fiókjaiból — újságolta találkozásunk alkalmából Kokes Kelemen, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke. Nem jutott sok idő hosszabb szóváltásra. A verseny műsora rövidesen megkezdődött s a kíváncsi tömeggel együtt beszedelődzködtünk a kultúrházba. Mire dr. Onódi János járási elnök ünnepi megnyitó beszédét elmondta, minden szék gazdára talált a teremben. A jelenlevők tekintete végigpásztázta a paraszti szobává díszített színfalakat. Szemet gyönyörködtető szőttesek, hím zések között a tulipános láda és a ringó bölcső a helyi lakosok kézügyességét, hagyomány szeret e- tét bizonyította. Vörös fenő vezette a műsort. A színpadra lépő első versenyzőt, Bratli Máriát Hostováról (Gesztéről) nagy taps köszöntötte. Hasonlóképpen köszönte meg a lelkes közönség Kovács Veronika bádicei (bédif, Pócsik Rozi néni Ce- chyncei ( Nyitracse- hí), valamint a többi népdalénekes szereplését is. A vastaps azonban mégis csak a helyi menyecskéknek szólt, akik dédanyáik öltözékében népdalkincsünk legrégibb számaiból nyújtottak egy csokorravalót. Nem volt itt nehéz dolga a zsűrinek sem. Csupán az okozott számára gondot, kinek is adományozza a legnagyobb pontszámot. Bár az értékelésnél a legnagyobb teljesítményt a hazai közönség előtt a helyi menyecskék, Brath Margit, Kovács Veronika és a berencsi versenyzők mutatták fel, a győztes itt minden szereplő és a magyar népdal volt. Veres János iskolaigazgató találóan jegyezte meg, hogy a versenyzők szárnyra keltették a népdalt, melyet ifjak, időseb bek egyaránt azóta is gyakran dúdolnak és énekelnek a faluban. Ez kísérte a nemrég megrendezett borkóstolót és a szülői munkaközösség farsangi bálját, melyet hagyományosan minden évben megrendeznek. Öreg estébe fordult az idő, amikor a kultúrház terme elcsendesült. Kint az utcán azonban tovább szált a dal. A helyiek és a vendégek barátsággal és a megelégedett ember boldogságával távozlak. Szombath Ambrus lakozását. Ha meg volt győződve tudományos állításainak igazával, rendíthetetlenül kitartott véleménye mellett. Kritikusként néhány évtizeden át figyelemmel kísérte a cseh zenei életet, különösen a prágai Nemzeti Színház operájának ténykedését. Mindig fellépett azok ellen, akik nem értették ezen intézmény nemzeti jellegét s azt, hogy a cseh operatársulat a cseh föld és a nép gyökereiből nőtt ki. Harcolt a társulat dramaturgiai tisztaságáért és elvszerű kulturális politikusként jelentette meg kritikáit két kötetben, melyek még máig is élményszerűek és kedveltek az olvasók körében. Nem állhatta a mesterkéltséget, az olcsó művészeti kacérkodást a külföldről beáramló irányzatokkal, az ésszerűtlen munkát, s az eredeti, nemzeti értékek semmibevevését. Arra a kérdésre, ki maradt leginkább hű Smetana hagyatékához, mindig három zeneszerzői egyéniséget: Fibichet, Foerstert és OstrCilt — emlegetett, akiket a „korszerűség előharcosainak“ tartott, s akiknek monográfiát és néhány tanulmányt szentelt. Zdenék Nejedlý, amikor kapcsolatba került a kommunista párt eszméivel, kulturális életünkben fokozatosan a leghaladóbb tudományos áramlat képviselőjévé vált. Érdeklődése a kulturális politika irányába terelődik. A kulturális értékek jobb társadalmi kihasználásáról, a kulturális érdekek osz- tályrétegeződéséről, a haladó szellemű és kulturális igénnyel rendelkező ember eszményi típusáról, nemzeti hagyományaink haladó elemeinek érvényesítéséről, a cseh és a szlovák kultúra tiszteletre méltó helyéről Európában és hason- . ló kérdésekről gondolkozik. Számos nézetét, melyeket első ízben már a harmincas években is kinyilvánított, a háború után átülteti politikai, kulturális és társadalmi életünkbe. Dr. Zdenék Nejedlý profesz- szor, akadémikus lankadatlanul érdeklődött a szlovák kultúra iránt is. Elsőként ismerte el J. L. Bella alkotóművészetét, akikben bizonyos vonatkozásban a cseh Smetanát látta. Értékelte V. Novák hozzájárulását a szlovák zene fejlesztéséhez, gyakran és csodálattal nyilatkozott és írt a szlovák népdalokról, míg végül az ötvenes években a szlovák zenei élet fellendülésének, a különféle zenei intézmények és fesztiválok létesítésének éveiben a szlovák nemzeti operát a csehszlovák zenei kultúrában első helyre helyezte. Zdenék Nejedlý szuggesztivi- tásával óriási tudományos ismereteivel, haladó szellemű módszereivel és az élet és a társadalom pártos szemlélésével példát mutatott kortársainak és nemzedékeknek. Napjainkban ismételten lehetőség van arra, hogy esztétikai értékeléseinket és a gyakorlati kulturális munkát hagyatékára építsük. Dr. ZDENKO NOVACEK, kandidátus H Guillem Morey Mord spanyol műtörténész sem többet, sem kevesebbet nem állít, mint hogy a Don Quijoté-t nem Cervantes, hanem a festő El Greco — írta. A könyv arra az új megállapításra alapoz, hogy a Búsképű Lovag alakja harminc évvel hamarabb jelenik meg El Greco vásznain, mint Cervantes elbeszéléseiben. ■ A filmtörténet eddig legjövedelmezőbb alkotása az El- fújta a szél című film volt, amely 1939-től 1971-ig 74 millió dollárt jövedelmezett (tisztán). Második a Dalaim, álmaim című 1965-ös film, 72 millió dollár tiszta bevétellel. Harmadik pedig — máris! — a Szerelmi történet, amely nem egészen két év alatt 50 millió dollárt jövedelmezett. Dollárra váltott könnycseppek... SZ ÜLŐK, N EVELÖK FÓRUMA Munkára nevelés — munkával nevelés A MUNKA a nevelés egyik legfontosabb alkotóeleme. A gyermek egyszer a dolgozók társadalmának tagjává válik és elsősorban a munkában való aktív részvétele alapján fogják őt értékelni. Az ember munkává] biztosítja megélhetését, ám a munka egyidejűleg befolyással van személyiségének alakulására is. Az embereknek megközelítő- Meg azonos munkafelételeik vannak, munkateljesítményük azonban eltérő. A képességek fejlettsége számos tényezőtől függ; ezek egyike a nevelés. Ma már nem elégedhetünk meg azzal, ha a fiatal jól dolgozik, hanem azt szeretnénk elérni, hogy szívesen dolgozzon, hogy a munka létszükségletévé váljon. Mikor kezdjük a munkára nevelést? Amennyiben lehetséges, nagyon korán. Minden egészséges gyermek természetes vonzalmat érez a tevékenységhez. Az iskoláskor előtt tevékenységének magvát a játék képezi. Az iskoláskorban a munka (a tanulás) és a játék tölti ki cselekvésvágyát. A játszás során a gyermek szórakozik, alkot, kapcsolatba kerül különféle tárgyakkal, anyagokkal, az őt körülvevő világgal ismerkedik. Amíg a gyermek kicsi a játékkal a felnőttek tevékenységét utánoizza. Főz, mos, vasal, épít, s ez a tevékenység már előkészület a munkára nevelésre. A játék során formálódik a gyermek kitartása, céltudatossága, rendszeretete, megtanul takarékoskodni. Az iskoláskor előtt a gyermek számára a játék legalább annyira fontos, mint a felnőtteknek a munka. A gyermek a játékba beleadja egész énjét, ebben tükröződik vissza egész lelkivilága. A GYERMEK már kiskorától kezdve mindent önállóan szeretne csinálni, néha az életkorának nem megfelelő nehéz munkát is, melyre még nem futja erejéből vagy képességeiből. A munkára nevelésnél feltétlenül ki kell használni a gyermeknek ezt az ösztönszerű tenni akarását, ezért megfelelő munkával kell őt ellátni és semmiképpen se csináljunk meg helyette olyasmit, amire már egyedül is képes. Ha megszokja azt, hogy helyette elvégezzük a munkát, idővel önőllótlanná, ügyetlenné és esetlenné válik. A munkára nevelés nemcsak valamilyen munka elsajátítását, hanem a munkához való helyes viszony kialakítását, a cselekvés hasznosságának, fontosságának megértését és a helyes munkaszokások elsajátítását is jelenti. Ezért ajánlatos a gyermeket már az iskoláskor előtt könnyebb, de rendszeres munkával megbízni, melyért felelnie kellene. Például rendszeresen locsolhatja a virágokat, cipőt tisztíthat stb. A szülőknek azonban ellenőrizniük kell őt, munkáját szükséges tárgyilagosan értékelni, ami azt jelenti, ha megérdemli, dicsérjenek is. Iskoláskorban a gyermek munkája a tanulás. Fontos, hogy a gyermek mielőbb tudatosítsa, az iskolai munka kötelességét. Gyakrolatból tudjuk, hogy azok a gyerekek, akiket a szülők már iskolába lépés előtt foglalkoztattak, s munkára neveltek a többi gyermekhez viszonyítva előnyösebb helyzetben vannak, mert az iskolai munkában könnyebben boldogulnak, önállóbbak, kitartóbbak, fegyelmezettebbek és ügyesebbek. Iskolába járás során is a gyemekeknek be kell kapcsolódniuk a házimunkába. Az anyáknak nemcsak a lányokat, de a fiúkat is foglalkoztatniuk kellene. A háztartási munkában való részvétel rendszerint igen hasznos, mert kialakítja a gyermekekben a szolidaritás érzését a családi közösség tagjaival szemben. Hogy a gyermekek sikeresen tanulhassanak, ehhez megfelelő körülményeket kell biztosítani számukra. Nyugalomra van szükségük és fontos, hogy a gyermeknek a lakásban legyen „saját sarka“. A zaj idegessé teszi a gyermeket, ezért helytelen, ha tanulás közben szól a rádió vagy a televízió. A gyermeknek a tanításra rendszeresen kell készülnie, ezért szükséges, hogy figyelmét a tanulásra összpontosítsa. Helytelen, ha a gyermek órák hosszat ül a könyvek felett, és esetleg eredménytelenül. HOGYAN KELTSÜK FEL a munka iránti érdeklődést? Ennek több módja lehetséges. Elsősorban a szülők ötletességé- tői és leleményességétől függ. Amíg a gyermek kicsi, gyakran kell őt figyelmeztetni a munkára, meg kell neki mulatni, hogyan csinálja a rábízott feladatot. A legjobb az, ha a gyermek önmaga megérti a munka szükségességét, tudatosítja, hogy amit tesz, anyjáért, vagy apjáért, esetleg testvéreiért teszi. Vannak esetek, amikor helyénvaló a kérés, melynek az az előnye, hogy a döntést a gyermekre bízzuk. Ha a szülők kételkednek abban, hogy a gyermek eleget tesz-e kérésüknek, inkább a parancshoz folyamodnak. A parancs-, nak higgadtnak, tárgyilagosnak keli lenni. Ezt és ezt csináld meg. Egyszerű tényközlés, fenyegetődzés és megalkuvás nélkül. Helyes ha felváltva alkalmazzuk a kérést és a parancsot, mert ezzel ösztönözzük a gyermek kezdeményezését és előbb utóbb belátja a munka szükségességét. Semmiképpen se folyamodjunk fizikai erőszak alkalmazásához, mert a testi fenyítés a gyermekben ellenszevet vált ki a munka iránt. Helytelen, ha a gyermeket már reggel számos igényes feladattal halmozzuk el és este, mert nem teljesítette ezeket, megverjük. Igen káros, ha a gyermeknek büntetésből adunk munkát. A munkára nevelésben fontos szerepe van a szülők példamutatásának. Vannak gyermekek, akik képesek órák hosszat tétlenkedni, míg szüleik szorgalmasan dolgoznak. A lustaságot, a munkakerülést a gyermekek nem hozzák magukkal a világra. Ilyenekké a szülők nevelik őket, rendszerint túlzott szeretettel, örökös féltéssel, felesleges aggodalommal. A lustaság esetenként valamilyen betegség jele is lehet. Előfordulhat, hogy a gyermek valamilyen hosszabb ideig tartó betegség után fáradékony, vagy érdektelen lesz. Ez esetben helytelen lenne őt munkára kényszeríteni, vagy megkövetelni tőle, hogy jól tanuljon. Bár ügyeljünk arra, hogy ne essünk a másik végletbe, azaz, hogy túl sokáig kényeztessük a gyermeket. A gyermek ugyanis igen hamar megszokja a lustaságot és később, ha munkára kényszerítjük, taktikusan a betegségre fog hivatkozni. Ha a szülőknek aggályuk van a gyermek egészségi állapotát illetően, forduljanak orvoshoz. Serdülőkorban a gyermekek rendszerint lustábbak. A felnőtteket bosszantja, ha naphosz- szat tétlenkedni látják őket és a munka iránt érdektelenséget tapasztalnak náluk. Ebben az életkorban többnyire nem lustaságról van szó, hanem a gyermek serdülőkori változások következtében gyorsabban elfárad. A MUNKÁRA NEVELÉSBEN nagy jelentősége van az elvégzett munka minőségének. A gyermektől már kiskortól kezdve meg kell követelni a minőségi munkát. Ennek érdekében ellenőrizni kell tevékenységét, és amennyiben ez nem megfelelő, a munkát újból el kell végeznie. Igen helytelen, ha ez esetben a munkát a szülök végzik el a gyermek helyett. Ez csak akkor engedhető meg, ha a munka a gyermek korának nem megfelelő. Célszerűtlen az is, ha rászoktatjuk a gyermekeket arra, hogy a munkáért minden esetben jutalmat kapjanak; a rosz- szul végzett munkáért azonban nem szabad őket megbüntetni, hiszen a munkának az öröm és az elégedettség forrásának kell lennie. A jól elvégzett munka jutalma a szülők elégedettsége és elismerése. Dr. MÁRIA VALLAŠEKOVÁ 1972. III. 9. 6
