Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-06 / 55. szám, hétfő
VERSEK KISS JÓZSEF szakítás derekam köré csavarlak melegharisnyát kötök az idegeidből tarkódról (tudom ott van a hajad alatt) letépem azt a barna csillagot. felültél az ágyon fakó szemeid szegletén ezüst könnyek remegtek hajnalízű hajad szálai kibogózhatatlan utókként koszorúzták fáradt arcodat hosszú karjaid végén Ötszirmú virágok csukódtak-nyíltak Móricz Zsigmondi Húr colkodás SIPOSS ERNŐ: MINIKRIMI Archibald P. Smith üveggyáros fáradtan ért haza ma este. Már napok óta valami szorongó fájdalom szaggatta a mellét, néha elfogyott a levegő a tüdejéből, s mintha deszkák közé lett volna zárva a szíve. De nem csoda, hisz olyan hajszás hete volt. Üzleti tárgyalások, kellemetlenségek az adóellenőrökkel, aztán egy barátját megölték a gangszterek és tegnap ráadásul olyan buta krimit látott a tv-ben, hogy sokáig nem tudott elaludni. A végén csak tripla adag altató segített. Most szokásához híven először letette a kabátját, kalapját s a telefonmagnó gombját nyomta meg. Jó dolog volt ez a „telemagno“. Amíg ő nem volt otthon, az összes beszélgetést, üzenetet ez a magnó felrögzítette a szalagra. Este neki csak meg kellett nyomnia a gombot és már hallhatta is az egészet. Halk kattanás után már meg is szólalt az első hang: — Mister Smith, hívtam önt, hogy ne felejtse el a holnapi tárgyalást. Fontos megbeszélése lesz a Wayne céggel. Időben ott legyen. Ez a főkönyvelője hangja volt. S most egy női hang csicseregte: — Drágám — ma egész nap csak rád gondoltam. Miért nem jösz már fel hozzám; Te kis mackó? — Ez a Daysi milyen köny- nyelmü —, gondolta — minek is hív fel az otthoni számomon, hisz ezt a feleségem is lehallgathatja. De már a következő hang szólalt meg a szalagról: — Mister Smith! Közlöm önnel, hogy az élete veszélyben forog. Ha nem akar a temetőbe kerülni, vegye elő a csekköny- vét és töltsön ki egy csekket 10 ezer dollárra. Ismétlem, életveszélyben van! Emberem majd elmegy a csekkért... — Igen, igen —, suttogta Smith, — tudtam, hogy engem is előbb vagy utóbb meg fognak zsarolni, s ha nem fizetek megölnek. Ügy, mint a tegnapi krimiben. Jaj szivem, jaj a szi-vem... — s hörögve roskadt le a szőnyegre. Kihűlő kezéből a földre hullt a „telefonmagnó“ kagylója, amiből még továbbra is az előbbi hang hallatszott: „akkor ahogy mondtam, emberem elmegy a csekkért, elviszi a régi kocsiját és még aznap gyárunk legújabb autóját viszi vissza önnek. Tovább már nem fog élete veszélyben forogni, mert a mi kocsink fékjei a legmodernebbek, kerekei csúszásmentesek és az üzemanyagtartály páncélozott azbesztből van. Egy percig se gondolkozzék Mister, az életéről van szó .. Már álmában hallotta. Csoszogás, topogás, csúszó lépések, zörej, értelmetlen zajok az éjszakában. Végre felnyitotta a szemét, és mint egy ijedt ürge a lyukban, figyelt. Kint, a folyosón apró, nehéz lépésekkel többen mentek. Valami nehezet cipeltek. Az anyja sze- mit, mi lehet az? Felugrott az ágyban, s maga alá kapta a lábát, guggolva figyelt, mindenki aludt a szobában, a papa, a mama, a három gyerek meg a Juli, aki ma éjszaka itthon volt, s nem kint a munkahelyén, az utcán. Hideg volt a szobában, de nem bánta, ha meg is hül — most is meg van hülve —, csak attól tartott, hogy köhögni talál, s arra felébrednek az alvók, pedig valami volt benne, hogy nem szabad felébredni senkinek, mert az nem volna jó azoknak, akik odakint hurcol- kodnak. Az ablakhoz suhant, s kilesett a sötétbe. Egy pillanat múlva, a vére is megállt, két ember egy nagy ruhnszekrényt vitt a gangon: az anyja szemlt, tényleg hurcolkodnak ... Megvárta, míg elmentek, megismerte, ki volt: a házmes- terné szeretője. Jani. A hideg kilelte. Hova hurcolkodik a Jani? Házmester Jani, csak így hívták, mert mindig a házmes- ternénél lakott, mintha a fia volna, pedig a szeretője volt, a mama nemrég újságolta, hogy a házmesterné dicsekedett, hogy tizenegyszer élveztek egy éjszaka, s most hurcolkodik. Igenis értelmetlen volt az egész. Arra nem is gondolhatott, hogy talán a Jani valakinek segít hurcolkodni vagy hogy. A Jani az apjával vitte a szekrényt, így hát csak a maguk szekrényét vihették. Az anyja szemít, ezek szöknek. Már egész meg is esküdött volna rá, hogy szöknek: nagyon sok házbérrel tartoznak. Mióta a házmesterné a szeretője a Janinak, azóta a szülei nem fizettek házbért, van már annak egy fél éve is. Ebben az egész ház lakója, mind megnyugodott: a Jani a házmesterné szeretője, tehát a szülei nem fizetnek bért. Az anyja szem it, most hurcolkodnak éjfél után, mikor mindenki alszik. Szinte reszketett, ahogy erre rájött, fázott is egy kicsit, hiszen a szobában nincs kályha, március eleje volt ma, de hideg van nagyon. Csak állott kitartóan az ablaknál, és reszketve nézett ki, hogy az istenért, csak valaki meg ne csípje a házmester Janiékat az éccakai lógásban. Hogy bújnak, de milyen lassan totyognak, pedig még a szuszogásuk is behallatszott, mert biztosan tele van a szekrény, nem vettek ki belőle semmit, úgy emelik. De mi lehet benne olyan nehéz. Beleraktak. Nem lehetett benne sok holmi, de most belenyomtak mindent, ami fért, konyhaedényt s ki tudná mit, s viszik. Összerezzent, csak akkor jött rá, mitől: valami csattant. A szekrény ajtaja kinyílt, s nagyot csattant. De akkorát csattant, hogy az egész ház belecsendült. Utána iszonyú csend lett, mint az egér, ha zörög, rágja a padlót, s az ember felébred, s hogy megijessze, egyet dobbant, hirtelen megáll a rágcsálásban, s csak kis idő múlva, mikor azt hiszi, az ő némasága alatt az ellenség is meghalt, kezd újra rágni, ezek is megállottak a cipelésben, még csak meg se moccantak, oly némák voltak, mint a hulla, hogy aki felébredt, hadd aludjon el újra, s akkor indultak el s haladtak tovább... De ő észrevette, hogy a házmes- ternénél égett a villanylámpa, de mikor a csattanás lett, akkor hirtelen elaludt, s többet nem is gyújtotta fel, mert biztosan félt, hogy valaki észreveszi, és nem szabad, hogy akárki arra gondoljon, ő is részes benne, ezért oltotta el a lámpát, hogy másnap letagadhassa, hogy ő már aludt, és a Jani kilopta a kapukulcsot, mert rá is volt bízva, és éjfél után rendszerint Jani nyitott Könözsi István felvétele kaput, s azt fogja mondani a házmesterné holnap, hogy Jani kilopta a kulcsot, és titokban elköltöztette a szüleit, hogy ne foglalhassák le a bútorokat házbérbe... Az anyja szemit, milyen ravaszok. A házmesterné, nahát, a szeretőjét költözni engedi, hogy a Vermest, a háziurat becsapja, hogy ő nem tudta behajtani a házbért, s megszöktek ... Március egy, biztosan ma felszólították a Jani szüleit, hogy fizessék meg a házbért, s ő éjjel meglóg angolosan. Ez mind olyan óriás volt, hogy Csibe az ablakban, ahogy ott leskelődött, egész testében reszketett s drukkolt, hogy bárcsak sikerülne a lógás. Mert őneki semmi köze nem volt ezekhez, se a házmesternéhez, de mégis, ugye, nagy dolog, hogy valaki oly bátorságot vesz magának, hogy éjfél után két órakor vagy fél kettőkor ellógjon az összes bútorával és a szüleivel és a testvéreivel a házból s az is, hogy a házmesterné szerelemből kockáztatja az állását, mert ha a háziúr felébred, hiszen itt lakik az első emelet 3-ban, akkor azonnal telefonál a rendőrségért és zsupsz, be a kóterbe az egész, így, akármilyen nem igazságos is és vakmerő is, az ember mégiscsak azoknak drukkol, akik csinálják s nem a háziúrnak, aki azt a magas házbért szedi, s éjjel nyugodtan alszik az ágyában, míg a házmesterné folyton úgy alszik, félszemmel, mint a nyúK .. Szóval a kislány egész megrettent kis szívével a lopózko- dók pártján volt. A válla már fájt, úgy odanyomta az ablak fájához, annyira szeretett volna segíteni nekik, pedig ha valaki megkérdezte volna, akkor azt mondta volna, hogy ez nem szép és nem helyes, és ilyet nem szabad csinálni, mert a vége a rendőrség lesz. De hát, hogy van ez? A kocsi lent van a kapu alatt? Ott vár az utcán, a kapu előtt? Az anyja szemit, hát lehet kocsit kapni éjfél után a hurcolkodáshoz? — Te mit nézel ott? — szólalt meg a mama a háta me- gett, s Csibe ijedten még jobban összerezzent s visszanézett. — Lógnak — suttogta, s arra a mama is visszafojtott lélegzettel figyelt. Oly izgalom lett a szobában, hogy hallani lehetett a szívdobogást. — Kik — kérdezte rekedten a papa. Nem is vették észre, hogy ez is ébren van. Biztos, hogy a csattanásra az egész ház felébredt, s most mindenki szorít, hogy bárcsak sikerülne, egynek a dolog. A nagy proletárház, a hatvanöt lakójával, mint egy ijedt nagy komondor szűkölt, mi lesz, vajon a háziúr meghallotta a csattanást? Máskor, ha a legkisebb zaj van, már mindenki nyitja az ablakot, az ajtót, s rohan ki a folyosóra, mi az? Most?... A világon senki meg nem moccant ... Ahogy itt felébredtek valamennyien s nyüzsögtek, mint a megpiszkált pondrók a ganajban, nesztelen maradt mindenki, és sehonnan se lehetett még csak egy csendes ablaknyitást se hallani. Még ők is még jobban elhallgattak, mert a gyerekek is megmozdultak, nem szabad, hogy fel is ébredjenek, mert a gyereknek nem lehet parancsolni, az rögtön kiabál... Megvárták, míg a kis Bimbike újra elnesztelenedett s a más kettő is, akkor Csibe megsúgta: — Hurcolkodik ... a házmester Janiék... Mindenki megértette. Nagyot sóhajtottak. Ajhaj, ha lehetne. Ezt ők is szívesen megtennék, mert ők is felmondásban vannak. A mamának még ez is megfordult az eszében, hogy ez a gazember, ez a papa, ez is megölelte a házmesternét, azért kellett nekik felmondaniuk, de ez bezzeg, eunek nincs annyi esze, hogy éccaka nur- colkodjon el, fizetés nélkül . .. Mindent csak a fiatalok tudnak. A Janik. Az tudja, tizenegyszer megölelte a házmesternét, és tizenkettedikre kinyitotta a papájának a kaput. Neki meg kell fizetni az utolsó fillérig. — Én nem tudok éccaka költözködni — sóhajtott hangosan. Nem tett hozzá semmit, úgy is értheti az ura, mit gondol. Hogy neki bezzeg meg kell fizetni azt a büdös házbért az utolsó fillérig ... — De hogy lehet éccaka költözködni? — kérdezte Csibe. — Hát a kocsi eljön éccaka is a bútorokért? — A kocsi a pénzért odaáll, ahova én rendelem — mondta büszkén a mama. — Akkor, mikorra én rendelem. Csibe elhallgatott. Dolgozott a kis agyveleje, öt nem lehet olyan könnyen falhoz állítani. — De ezeknek nincs pénzük még a házbérre se, biztosan nincs pénzük a kocsira se. Hallgattak. A papa nevetett — Letagadomra. Aha, ez egy jó éca. Felírom, letagadom. E jó. — Majd ha fizetni kell. Akkor gondolkodva: — S van nekik új lakásuk? ... Ott is csak kellett fizetni foglalót... Meg a kocsisnak is kellett adni valamit... Azért, tudja papa, még ellógni se lehet pénz nélkül. — Angolosan lehet... Hogy? ... Hát az ember megöleli a házmesternét, akkor itt nem ft- zet, ott se fizet, kocsisnak meg elhíja a barátját, aki a gazdája lova mellett hál... Kint már nagy csönd volt. Már a hurcolkodók kijutottak a kapun, s a kapu be volt zárva. Az egész házban nagy csönd volt. A családok, a csa~ ládfők, és a családanyák kezd» lek elszunnyadni s megnyugodni, hogy valakinek sikerült. Csibe is az ágyába feküdt, már, s hideg lábacskáit a te* nyerével melengette. Érdekes volt, izgalmas, Akkor hirtelen újra nagy csattanás történt. Hopp, ő is ki az ágyból & újra az ablakhoz. — Mia, mia? — zaklatta a mama, sőt a papa is. Csibe soká figyelt, s rájött, mi történt. Vargáéltnál, szemben a másik folyosón történt. Varga Ilushoz be akart lépni a fiú, s nem volt nyitva az ablak s betörte. Az volt a lárma. — Elfelejtette nyitva hagyni az ablakot az Ilus — újságolta —, a fiú meg megnyomta fc betörte. Vargáéknál. A papa nevetett.* Mindnyájukban meleg vér futkosott. — Felébredt mindenki. A fiúk is felébredtek, s eszükbé jutott, hol van nyitva az ablak— Be akart lógni, angolosan. S még a mama is nevetett. 1972. III. 6. 4 Miroslav Anger felvétele
